Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Normális az anyám?
Torolt_felhasznalo_679013
Létrehozva: 2008. március 31. 15:03
Mindjárt szétrobbanok a méregtől. Arról van szó, hogy a férjjel válófélben vagyunk, első tárgyalás megvolt, félig-meddig elköltözött. Lassan egy fél éve szeretőt tart, vele - és a nő gyerekével - tölti az összes hétvégét és iskolai szünetet, a saját kölkeit természetesen leejtve. (Beleértve a születésnapjukat is, ahol az utóbbi két alkalommal nem bírt jelen lenni, de szenteste pl. gyertyagyújtáskor is a szeretőjével sms-ezett.)
A lényeg: anyám meghívott engem és a gyerekeimet a születésnapjára, vendéglőbe, jövő vasárnapra. "Véletlenül" elfelejtette velem közölni, hogy a "gyerekek kedvéért" az exet is meghívta. Felháborítónak tartom, hogy a tudtom, megkérdezésem, beleegyezésem nélkül a hátam mögött ilyet lép. Hogy képzeli az anyám, hogy engem kész tények elé állítva le akar ültetni az ex-szel egy kínos ebédre? Hogy képzeli, hogy engem - felnőttet - annyira sem méltat, hogy megkérdezze a véleményemet az egészről? Hogy képzeli, hogy a gyerekekre hivatkozva próbál manipulálni? (Igen, a gyerekek kedvéért tartani kell majd a jövőben valamiféle normális kapcsolatot az ex-szel, de úgy gondolom, anyám születésnapja nem az az alkalom.)
Szerintetek?
Sziasztok,
Nem olvastam el az összes hozzászólást, de leszűrtem, hogy mindenkinek problémája van az édesanyjával. Csatlakozom én is, mert a segítségeteket szeretném kérni. Az anyuval nagyon rossz viszonyban vagyok, nem tudom miért. Az utóbbi évtizedben történt pár családi tragédia, most meg a nagyim is a végét járja. Anyukám meg tipikusan az a fajta ember, aki 100%-kal akr mindent megtenni. A saját életét is az anyjáért áldozza fel. Ez sajnos a gyerekeivel való kapcsolatának hátrányával jár. Tesóim már ezért nem jönnek haza, mert nem tudják elviselni anya panaszkodásait. Tegnap például nekem is olyanokat mondott, hogy: "állandóan keresztbe teszel neke, meg nyomorult sz.rházi!
Milyen ember az ilyen? Bátyám mindig azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele, de szerintem nincs az az ember, aki ezt a végtelenségig tudja nyleni. Ami a bosszantó az egészben, hogy bocsánat, vagy ne haragudj, olyan nincs a szótárában.
Mit tegyek? ha állandóan visszaszájalok, nekem se jó, de nyelni se jó, mert előbb-utóbb egyszerre jön ki...
Segítség!
Az én anyám sem normális.Sosem volt,és egyre jobban hülyül el.
Anno ezerszer jobban jártam volna,ha örökbe ad valami épeszű családnak.
Konkrétan egy embert gyűlölök a világon,de azt amennyire csak ember gyűlölhet és az az anyám.
Sziasztok!
Azt hittem egyedül vagyok a bajommal a világban. Azt hittem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Miért ilyen az anyám?
Mindent jobban tud, mindig mindenhez van hozzáfűzni valója, mindig irányítani akarja az egész családot, neki mindenről tudni kell és mindig rajtam csattan az ostor. A nevelési tanácsaival megőrít.
Mérhetetlen dühöt érzek , hogy hagytam eddig fajulni a dolgokat azzal hogy csak nyeltem eddigi életemben. 38 éves vagyok, az éleetem felét leéltem így és nem akarom tovább ezt. Szeretem az anyámat, de gyűlölöm azt a kapcsolatot ami köztünk van.
Nem szeretem átölelni, mert nem érzem hogy ez nekem jó. De elvájra, megyek és a nyakamba borul én meg alig várom hogy lefejtölődjön rólam.
A legszomorúbb hogy évek óta azt érzem mint amit most. Istenem, a nyakamon az anyák napja, Holott nekem is van 3 gyerekem. Örülnöm kéne, de nem tudok.
Kedves mindenki! Drukkerek és ellendrukkerek.
Hétfőre ígértem a beszámolót, de már ma megírom...minden a legnagyobb rendben zajlott. Ex nem jött el, ki sem mentette magát, de mi ott voltunk és nagyszerűen éreztük magunkat. Az ebéd príma volt, az azt követő torta is. Anyám örült az ajándékoknak, a virágoknak, fotó is készült. Sokat nevettünk, beszélgettünk. Mindenki mosolygott, vidám volt és kedves. Egyszóval egy remek délutánt töltöttünk együtt.
Köszönöm mindenkinek a segítségét, a tanácsokat, a véleményeket. Megerősítettetek abban - hogy szülői tisztelet ide vagy oda -, nekem attól függetlenül van/lehet saját véleményem, amihez ragaszkodhatok, ha az érzéseim úgy diktálják.
A kritikus hangokat is köszönöm. Ők arra hívták föl a figyelmemet, hogy ha ellenkezik is anyámmal a véleményem, azt póbáljam meg kultúráltan és indulatoktól mentesen megfogalmazni.
(Nem úgy, mint a topiknyitó szövegben, amire így, az indulatok elmúltával nem vagyok túl büszke - sőt!! - , és sokan joggal koppintottak miatta az orromra.)
Én azt tanultam, hogy az időseket alapjáraton tisztelni kell, ami szerintem természetes. De ha egy idős ember gonosz, rosszindulatú, stb. azt biztos, hogy nem fogom tisztelni akárhány éves is.
Szerintem bármennyi idősek is vagyunk csinálunk hülyeségeket. És attól, hogy az anyám bután viselkedik, elkövet egy hibát én még őt nagyon szerethetem, és fordítva is.
De nekem ezt a butaságot, hibát még nem biztos hogy le kell nyelnem és szó nélkül kell hagynom. Igaz?
A kor nem erdem hanem allapot. Az hogy valaki "anyamkoru" meg egyaltalan nem erdemelte ki a tiszteletet, ahhoz mas is kell.
Furcsa gondolkodasmod, de mindegy. En nem attol teszem fuggove hogy kit tisztelek hogy mennyi az evei szama. Ha pedig az anyam csinalna ilyet velem neki is megmondanam a velemenyemet gondolkodas nelkul.
Ilyen alapon ha valaki idos de tok hulye a kor vedelmeben tisztelni kell? Badarsag.
Igen, es ha a Mari neninek futyije volna o lenne a mari bacsi....
ugyan mar honnet tudod??????????
Te jo eg ne viselkedjetek mar ugy mintha a hozzaszolok es a topicindito is ovodas lenne ti meg az ovonenik!!
Egy 40eves felnott not az anyja ne allitson kenyszerhelyzet ele a valopere idejen. Tapintatlan es bunko dolog volt az anyjatol az ugy ilyenten valo intezese. Es meg valami : nagyon sok szulo nem erdemli ki a megbecsulest sot sokszor meg a szeretetet sem a gyereketol. Attol hogy valaki megszul egy gyereket meg nem valik belole automatikusan jo szulo csak szulo a szo biologiai ertelmeben.
Nem vagy túlzásra hajlamos, ez így van rendjén. Mindenkinek meg kell adni a tiszteletet, de a szülöknek különösen!!!
Régóta élsz már kinnt? Feleségnek mentél ki?
Mekkorák a gyerekeid?
Nekem 1 fiam van, ö 36 éves nös, és családapa, de a modorával szerencsére baj nincs, dacára annak, hogy én sem értek mindig mindenben vele egyet, de azt meg lehet értelmesen beszélni.
...tudom egyetértessz velem ...csk éppen nem érdekel mit mondok... de azért had mondjam ... egyszer..utóljára...
Az utolsó mondatod alapján úgy gondolom helyesen teszed ha elméssz az ünnepnapon édesanyádhoz... a gyerekekkel együtt.... nem kell tudomásúl venned, hogy (állítólag a jelek szerint) megsértődött... nem kell aggódnod, magyaráznod, jétszmákat játszanod...csak SZERESD!!! (...mégiscsak az Édesanyád.....)
no persze..... semmi nem biztos, semmin ne lepődj meg.... soha nem tudhatod mikor ki kinek nem mond igazat,...mikor ki mitt gondol és hogyan cselekszik.... Te csak egyre koncentrállj: Nem rontod el az ünnepet sem magadnak sem másnak ... bármi is történjen Te csak édesanyáddal foglalkozz...szeresd ".... és minden más csak semmiség..." ami még egy szót, egy pillantást sem érdemel....
drukkolok Neked.
"Akkor még jobban rájön, hogy ezért az emberért nem érdemes a gyerekét megbántani."
Milyen igazad van
Egyébként döntöttem. El fogok menni vasárnap. És vagy az ünnepség előtt, vagy utána leülök vele szépen tisztázni a dolgokat. (Addig még kimódolom, hogy lehet ezt a legkedvesebben, a legindulatmentesebben megtenni.) Megkérem, hogy a gyerekeket hagyja ki a játszmából, és legközelebb velem szemtől szemben egyeztesse a terveit.
Hétfőn beszámolok róla, hogy sikerült a dolog.
Megírom a legújabb fejleményeket. Kiderült, hogy ex nem jön. Ex ezt már akkor eldöntötte, amikor telefonon megköszönte és elfogadta(!!) a meghívást. Anyósnak nem mondta, hogy nem jön, csak a gyerekének. Aki tovább adta ezt az infót nekem. Kérdés, hogy anyám tud-e az ex gondolatmenetéről? Vagy tőlem kell megtudnia? Esetleg az unokájától?
Remek, hogy nálunk így működik a kommunikáció.
Anyám, aki engem nem kérdez, és vej, aki nem mond nyíltan nemet. És ebbe a játszmába a gyereket is bevonták.
Szia! Tudom, hogy szereted őt, és a többi dolgot is maximálisan megértem.
Szerintem mindenképp lépj felé Te. Ahogy itt a többiek is tanácsoltak, még az ebéd előtt menj el hozzá, köszöntsd föl őt, és próbálj meg vele nagyon szépen beszélni. Próbáld meg megmagyarázni Neki, hogy az exed amiket művelt veled az Téged mennyire kiborított, sőt a gyerekeknek is ártott.
De ha az exed is elmegy az ebédre, akkor Te ne menj el.
Én azt hiszem, hogy ha Te megpróbálsz szépen anyukád lelkére beszélni, és ezek után is meg lesz sértődve és csak a saját igazát hajtogatja, és nem törődik a Te problémáddal, akkor ne legyen semmilyen lelkifurdalásod. Mert akkor tudod, hogy mindent megpróbáltál.
Sajnos anyukám - a jelek szerint - megsértődött. Most habozok, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Lépjek felé én? Mégiscsak szülinapja lesz, és az édesanyám.. de akkor ennek a játszmának sose lesz vége. Vagy várjak, hogy ő nyisson felém..? És utána küzdjek meg a "hálátlan gyerek" bűntudatával??
Valahogy egyik se tűnik jó megoldásnak. Tipródok itt, mint egy hülye.
És bármiféle - időnként heves - támadásokat is kapok, én azért szeretem őt.
"...az idegesít másban, amit tagadunk magunkban..."
Épp említeni készültem. Köszi, hogy megtetted helyettem.
Úgy tűnik Te sem olvastad el a topikot, csak az indító szöveget. Ha elolvastad volna, akkor tudnád miket tett a volt férj.
Egyébként meg csak annyit, hogy valóban az anyuka szülinapja, de ha odafigyelne a lányára, akkor nem ültetné egy asztalhoz azzal a férfival, aki megbántotta, megalázta, és kisemmizte a lányát, valamint nem ültetné egy asztalhoz az unokáival, azokkal akiknek még a szülinapjára sem volt kíváncsi az "édesapa" és hetekig feléjük sem nézett.
Sőt tovább megyek, ha én lennék az anyuka helyében, akkor ezek miatt a dolgok miatt egyáltalán nem lennék kíváncsi az exvejemre, nemhogy meghívjam a szülinapomra.
Hű, micsoda indulatok! Aki álszentezik, nézzen magába. Tudjátok, az idegesít másban, amit tagadunk magunkban, szóval csak óvatosan. :)
Egyébként régen láttam embert akinek ilyen csúnya dolgokat vágtak a fejéhez, és ennyire békésen reagált. Nekem ez teszi egyértelművé, hogy ki hol tart az önvizsgálatban és önfejlesztésben.
Topicinító! Csak így tovább, erős vagy te, de tudod is,
csak az ember néha kiakad. :) Jobb is ilyenkor kiadni magadból.
Hagyd csak!
Miattam ne vessz össze senkivel, nem érdemes.
(Azért persze köszi
)
Egyébként meg sejtettem, amikor megnyitottam a topikot, hogy számomra nem most jött el a megdicsőülés pillanata. De valójában sokkal kevesebb szidalmat kaptam, mint amire számítottam.
Tehát...?
Hol az az idézet, ahol - legalább hasonló - hangnemet ütöttem meg bármelyik hozzászólóval is, mint amit te megengedsz magadnak..??
Copyzd be. Csak bátran!!
Kedves Leiw!
Véleményeddel nagyon egetértek. Az érdekes az egészben csak az, hogy rajtunk kivül még eddig senkinek nem tünt fel ez a szemtelen modor.
Miután az ékezetek hiányoznak a betükröl, gondolom, hogy külföldröl, mondjuk az USÁ-ból írsz. Vagy tévedek?
Én is német tasztatúrával rendelkezem, ezért nem tudok hosszú ö-t, meg ü-t írni, a többi betüre fel lehet egy kis külön fáradozással a vesszöt venni.
Szegény, te meg mindjárt szívrohamot kapsz, annyira szidod a topicindítót.
Hogy te aztán mennyire ismered őt! Nevetséges vagy!
Olvasd vissza, te irtad
Megértem a férjed, hogy máshol kereste a boldogságot..
Egy egoista önfejü liba vagy, aki csak magával törődik!
Anyukád meglátná, hogy miket irogatsz Róla, azt hiszem soha többé nem beszélne veled! Szerintem jól is tenné!
Kérlek idézd be azt a hozzászólásomat, amiben leugattam bárkit is, aki nekem segíteni próbált.
Köszönöm.
"Kár, hogy nincs agy transzplantáció..... "
Téged olvasgatva ez nekem is eszembe jutott.
Visszakérdezek: honnan veszi a bátorságot egy anya, hogy a lányát ilyen helyzetbe hozza? Mit szólnál hozzá, ha a férjed huszon-harminc év után lelépne egy másik nővel, minden lehető és lehetetlen helyzetben megalázna, te minden éjszakát végigbőgnél, anyád meg elvárná, hogy kedvesen mosolyogj a férjedre a születésnapján. Talán még azt is elvárná, hgoy bocsáss meg neki. Nem. Sajnálom, de egyetértek tükörrel. Ne értse meg az anyját, értse meg ő a lányát. Egyszer az életben gondolkodjon egy kicsit a másik fejével.
egyébként nem vettem észre, hogy tükör bárkit is leugatott volna.
Igazad van! Nyugodtan mond meg az anyádnak, hogy ebédeljen a volt férjeddel, ha akar, de akkor téged ne hívjon meg! Ezt egész egyszerűen árulásnak nevezem.
(Én 48 éves vagyok 27 éves felnőtt fiúval, és 15 éves lánnyal, csak azért írom, hogy tudd nem vagyok már gyerek.)
Szerintem meg nagyon is normális , sőt lehet normálisabb mint te !
ugye anyudnak nem kötelező , hogy segítsen haragudni egyikötöknek vagy másikotoknak ?
Szóval van választási lehetőséged vagy elmész és normálisan viselkedsz , vagy nem mész el és jól megbántod anyukádat .
Nem kell jópofiznod ha nem akarsz , de lásd be ez az anyud szülinapja amit ő szervez és nem a tied !
Mind amelett ugy gondolom hogy ez egy nagyon jó lehetőség , hogy a vállás és a megbántások ellenére , barátilag közeledhessetek egymáshoz .
Honnan veszed a bátorságot, hogy egy Anyáról, aki felnevelt így beszélj???
A másik, hogy menj el, és kezeltesd magad, mert még mindig szükséged van pszihologusra!!!!
Vannak emberek, akik próbálnak segíteni neked, hogy megnyugodj, hogy ne fogd föl olyan tragikusan az esetet, erre ez a hála???
Leugatsz mindenkit, aki esetleg az Anyukádat is megérti??
Sokba fog kerülni a gyogyulásod.
Kár, hogy nincs agy transzplantáció.....
"Tiszta szegyen ez a topik.......ezek a mai gyerekek"
Már bocs, de hány éves vagy? A topicnyitónak egyetemista gyerekei vannak, talán közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez (bocs, tükör!) Ahogy beszélsz, minimum 80 évesnek kell lenned.
