Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én is kedvelem, mindkettőt, apóst és anyóst is.
Hozzájuk kell most kihordani a ruháinkat, mert rossz a mosógépünk. Meglátott egy tangát, amit leginkább az erkélyen napozáshoz hordok szigorúan takart helyen. Megkérdezte, hogy "ilyet ugye télen nem hord?" erre a párom: "dehogy nem, csak harisnyát is vesz fel".
Nahh, köszi. Ez van, amikor egy pasi nem tudja, hogy mi lenne az elvárt válasz.
Amikor még nem találkoztam párom anyukájával, ő azt mondta, hogy biztos nem jönnénk ki jól egymással... Hát nagy meglepetés érte!
Sokkal hasonlóbb a gondolkodásunk mint anyával.
Bár azt nem tudnám elviselni, hogy együtt lakjunk vele.
Ja, és egyébként kérte, hogy tegezzem, és mivel az ilyet nem illik visszautasítani, szép lassan megszoktam :)
Csak az idegesít, amikor a párom képes vele órákig beszélni telefonon!!!!!!!
Nálunk mindenki tegez mindenkit - értem ez alatt szüleinket, nagylányaink párjait. (Apósom, Édesapám már nem élnek). Nekem van némi "heppem"! Nem teszem szóvá, de nem tetszik az, hogy lányaim párjai néha "heló" val köszönnek. A másik, hogy - mint írtam - tegeződünk, de köszönni csak egyféleképpen: "csókolom" mal köszönök Anyukámnak is, s Anyósomnak is. (Feleségem mindkettőt "szervusz anyuka" val köszönti.) Valahogy képtelen vagyok kimondani a sziát (helót még a kutyusomnak sem) igaz, Anyukám 93, Anyósom 79 éves... (Persze az is igaz, nekem is rég elmúltak a serdülőkori pattanásaim
)
Gyuriur
Én is szoktam Neki dicsekedni, hogy szinte soha nem proszívózok (ez akkor volt igaz, amikor dolgoztam, most itthon vagyok, így gyakrabban fordul elő) mert az a kisfia feladata, önként csinálja. Vagy pl. családi ebédnél meg van döbbenve, hogy én még javában eszek, mivel utolsónak ülök asztalhoz, a páropm pedig már szedi le az asztalt, esetleg hozza a második félét. De a legjobban azon lepődik meg, hogy a párom szó nélkül viszi a gyereket pelenkázni, lefektetni. Hiába az én nevelésem, vagy inkább az Ő hozzáállása?
Egyszer egy két fiúgyerekes anyukával beszélgettem, már unokái is vannak. Ő mondta nekem, hogy mindkét fiának elmondta, hogy a feleségnek segíteni a házimunkában, mert balhé lesz. És tényleg úgy nevelte Őket, hogy mind a kettő olyan férj, apa lett aki kivette a részét a gyereknevelésből, házimunkából. Nekem az a nő annyira szimpatikus volt, amikor ezt mesélte, szerintem Ő egy igazi szuper anyós. Csak sajnos Ő már annyira nem szól bele a gyerekei életébe, hogy a menyek rátelepedtek és ettől készül ki, de akkor sem bántaná meg Őket.
Mi jóban vagyunk anyósékkal. Ettől függetlenül szerintem időnként házisárkánynak gondol engem. Két fiuk van, anyósom világ életükben kényeztette a család féri tagjait. Porszívó, mosogatószivacs soha nem volt a kezükben. Soha nem rakták be a szekrénybe a vasalt ruhát, stb.
Aztán egyszer meglepődött, amikor azt látta, hogy a kisfia mosogat. És büszkén mesélte anyukájának, hogy takarításkor ő szokott porszívózni és ablakot mosni. Meg ruhát teregetni.
Szegény óriási szemekkel nézett, aztán egy családi buli alkalmával valakinek mondta is, hogy nálunk a férfiak is be vannak fogva a házimunkába..
Én olyan szertnék lenni mint az én anyósom volt.
, szét esett a család.
Megértette hogy vagyok, nem szólt bele a dolgunkba.Csak ha kértem, mert eleinte kellett egy kis segítség hogy hatni tudjak a páromra, bizonyos dolgokban.
Aztán segített ha kellett, ha nem azt is elfogadta.
Amikor elment
Nem jöttek már úgy a rokonok, mindenki csak utasítgatni akart,csinálni senki.
Nagyon szeretett mindenkit, s Őt is szerette -az hiszem -Mindenki.
Én szívesen hívtam Anyukának, sa mi napi is így hívom ha emlegetjük.
Apósomban csak az bosszantott, hogy esküvő után 3 órával megkérdezte:-Hogy hívsz most már?
A másik menye 16 év után sem szól neki, sehogy.
Őt is Apukázom, pedig........
Az enyémnek is voltak kezdetben jó kis beszólásai, húzásai. Régen sokat emésztettem magam emiatt, de soha nem szóltam vissza. Most már nem is idegesítem ezen magam, így lassan belátta, hogy feleslegesen osztja a tanácsait, úgy is mindent úgy fogunk csinálni, ahogy nekünk jó.
Viszont azt már egyszer elismerte, hogy nagyon jó dolga van mellettem a kisfiának. Ez volt a legnagyobb elismerés, amit valaha tőle kaptam, be is osztom a további évekre. (Azt már többször megjegyezte, hogy milyen könnyű nekem, hogy ilyen férjem van. Na de ebben igaza is volt.)
Mi keveset találkozunk vele (havonta egyszer, pár órát), talán ezért is mondható jónak a kapcsolatunk. Így persze könnyű.
Helló!
Irigylem azokat akik normális anyost kaptak a sorstol!
Nekem egy pénzéhes szivlelen Dög jutott!
Ha beszélek vele a keresztnevén szolitom és természetesen tegezem! Semmi tisztelet nincs bennem iránta!
Az apos viszonylag normális!
Mi az esküvő előtt összetegeződtünk anyósékkal. Ez persze nem jelenti a tisztelet hiányát. A szüleinket is tegezzük, mi legalábbis.
Ez a tegeződés mindannyiunknak megfelel, mivel a csókolomot én nem szeretem használni, felnőttként - hogy is mondjam - nem hangzik valami jól. A "jó napot kívánok" szöveggel meg anyósék nem voltak megelégedve, mert az olyan távolságtartó.
Maradtunk a tegezésnél, pláne hogy fiatalabbak mint az én szüleim, mivel én jó korai gyermek vagyok, a férjem meg fiatalabb mint én
Én viszonylag jó viszonyban vagyok az anyósommal. Bár eleinte próbált volna kicsit nevelni engem, de mivel nem fogadtam meg a tanácsait, főleg gyereknevelés terén, így leszokott róla. Soha nem vitatkoztunk még, egyszer sem emelte fel a hangját egyikőnk sem. Néha ugyan nem ért egyet azzal, hogy minek szg., vagy kamera, digitális fényképező, erre miért adunk ki annyi pénzt. Én meg azt nem értem meg, hogy miért csukja be a szemét és nem látja, hogy após mennyi pénzt dob a játékgépbe. Így persze, hogy alig van pénzük és felesleges pazarlásnak tartja azokat a dolgokat, amiket mi szerinte annyi pénzért veszünk, amiből mások, mint pl. Ők hónapokig élnek. (Após kb. ekkora összegeket dobál bele a gépbe egy óra alatt)
Na és a megszólítás. Kezdetben nem tetszett neki, hogy kérése ellenére nem szólítom anyukának, de már ebbe is beletörődött. A férjem sem szólítja így a szüleimet. Anyóssal, apóssal magázódom. A párom sem tegezi a szüleimet, bár apukám már többször ajánlotta neki, hogy tegezze. Egy-egy nagyobb ünnep alkalmával pár feles után már többször meg is itták a pertut, de másnap ugyanúgy magázta apukámat. (Csak kicsit spiccesen ment neki a haverság
)
Én ezeket a "recepteket" hallottam:
Inkább távolról szeressük, mint közelről utáljuk egymást
Sose lakj olyan közel az anyósodhoz, hogy papucsban át tudjon menni.
Szeretem a (még-nem) anyósomat, és egyébként ezek teljesülnek is. De amúgy laktunk náluk is, és akkor sem volt semmi baj.
Sziasztok!
Szeretem és tisztelem az anyósomat lassan 33 éve.
Magam is anyós lettem közben,menyeimmel tegeződöm keresztnevemen szólítanak, mivel nem vagyok az anyjuk, nem szólítanak anyukának...Anyósomat nekem sem kellett így neveznem, nehezemre estt volna!
Mindenkinek van -vagy lesz anyósa-
és előbb utóbb belőlünk nőkből-is lesz anyós.....
ne felejtsük...
Én meg utálom az enyémet. Sötét és okoskodó, szervezkedő és belepofázmányos....
úúúúúúúúú de jó volt ezt leírni....
Szerintem ide illő kiváncsiskodás: szerintetek mi a helyes megszólítás (a dehonesztáló jelzők most nem számítanak)?
Anyuka? anyós? apuka? após? meny? vő? Xy néni - bácsi? Vagy egyszerűen pl Margit, Lajos? Tegeződés? Magázódás?
Hogy a topichoz kapcsolódjon még inkább: a megszólítás már feltételez egy "valamilyen" nexust?
Gyuriur
"Az en ferjem azt szokta mondani, hogy ugy jo az anyos ha mar a kecske is megdoglott aki a sirjan a fuvet lelegelte
"
Anyós akkor jó, ha porhanyós ...
(Persze ez nem vonatkozik a sok-sok tündéri anyósra
)
Az enyém uzsorakamatra adott nekünk kölcsön. Édes, nem?
Nekem erről egyből eszembe jutottak az apai nagyszüleim, akik amikor érezték, hogy megöregedtek, eladták a házukat, és a pénzt 6 részre osztották. 5 részt megkapott az 5 gyerek, a hatodikat megtartották maguknak. Odaköltöztek a legidősebb fiukhoz. Természetesen ott örömmel fogadták őket, és nem a pénz miatt.
Na, én ilyen családhoz voltam szokva, és ezért aztán csak pislogtam, amikor az (ex)anyós nyerészkedni akart rajtunk.
Anyosom egy tunder, rengeteget segitenek es meg sose szolt be, pedig fel evig egy fedel alatt eltunk
Ehhez talan kellett a tapasztalat, hogy a parom batyja anno egy tenyleg borzalmas not vett el (mar elvaltak), akihez kepest en fonyeremenynek tunhetek
Ugyan már, minek rontanád el a salátát?
Az enyem egy szornyeteg volt. Csak peldakeppen: az eskuvonkon kijelentette hogy inkabb latna a fiat kiteritve a koporsoban mint mellettem ferjkent. Mindent elkovetett hogy szetmarjon bennunket, de veszitett.
Most mar en is szeretem, mert kint van a temetoben
Emeletes ház legfelső emeletén az ablakpárkányba kapaszkodva lóg ki egy idősebb asszony, egy férfi pedig teljes erejéből kalapáccsal veri a kezét.
A bámészkodók közül valaki kiabálni kezd:
- Gyilkos! Rendőrt! Segítség!!!
Mire a mellette álló:
- Ugyan már, csak az anyósa ...
Mire az előző:
- Nézd a büdös kurvát, hogy kapaszkodik ...
Rizzsel vagy tört krumplival?