Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Most hívott az egyik szintén pocakos barátnőm, hogy ma 3-tól megy ez a film a Nationalon
Sajnos nincs még felszerelve a UPC-nk... Szerelőt, de gyorsan:)
Még a terhességem elején megtaláltam belőle pár részletet egy amerikai honlapon, de ott a szülés nem volt, csak a baba fejlődése. Nagyon aranyos.
Amúgy az elrettentő szüléssztorik megtalálnak engem is (vagy én őket?), de a sajátomat úgyis teljesen másképp élem meg. Minden előrelátható nehézég ellenére nagyon várom!!!!
Én annak idején a National Geographic Chanel-ön néztem meg az Élet az anyaméhben c. filmet. Egészen a szülésig annyira csodálatos volt a film, de a szülés magát alig bírtam végignézni (terhesség vége felé jártam már akkor én is). Nekem az is brutális horror volt, és fél szemmel mertem csak nézni, de még így is zokogtam közben, hogy én ezt nem fogom tudni végigcsinálni!
Ezen kívül kismamaújságokból művelődtem a szüléssel kapcsolatban, de azokban is valahogy mindig megtaláltam az elrettentő szüléstörténeteket.
Végül a védőnénitől kaptam egy nagyon jó könyvet (azt hiszem, Gyöngéd születés, vagy valami hasonló a címe), amit annyira de annyira jó volt elolvasni.
Végül szerintem a világon semmit nem használtam fel egyik anyagból sem, csak ment ösztönösen az egész....mégis ezt a könyvet legalább amiatt jó volt elolvasni, hogy lelkileg megnyugtatott.
Az én férjem is úgy indult neki, hogy ő 100%,hogy nem jön be a szülésre (ez még a terhesség legelején volt). Aztán elkaptam pár beszélgetést, amit már tapasztalt új apuka-barátokkal folytatott, és szerintem leginkább ez hozta meg a kedvét hozzá. Már kb. félidőnél egyértelmű volt, hogy mégis csak bejön ő is.
Annyira aranyos volt az egész!
Én akkor már pár napja benn voltam a kórházban, minden este beutazott (50 km) hozzám. Az utolsó estén is így volt, elbúcsúztunk, hazaautózott, és épp lefeküdni készült, mikor telefonáltam, hogy elkezdődött, jöjjön gyorsan. Úgyhogy semmi alvás után éjfélkor visszaautózott, és ami a legmeghatóbb volt, hogy hozott nekem egy textilzsebkendőt (ő, aki még a gatyáit se nagyon tudja, hol kell keresni), hogy majd azzal törölgeti a homlokom!
Végül nem volt rá szükség, bár 13 órán át tartott a szülés, de nekem azzal segített a legtöbbet, hogy tudtam, ott ül mellettem. Az nem esett volna jól, hogy ha hozzám ér, vagy sajnálkozik, vagy bármi.... amíg jól voltam, addig karonfogva sétálgattunk, még ,viccelődtünk, nevetgéltünk is (ez is nagyon jó volt), de vajúdás közben azzal segített a legtöbbet, hogy nem csinál semmit, csak ott van! Kitoláskor meg mondták a dokik, hogy álljon mögém, ő tartott a hónom alatt, és amikor nyomni kellett, akkor segített előre hajolni. Tulajdonképpen nem is látta a legvéresebb részleteket.
Úgyhogy ne legyen megrémülve a párod, neki lesz ott a legjobb dolga! Pláne, míg téged stoppolnak, ő meg már a babával a karján sétálgathat!
Szép szülést kívánok nektek!
Szia Kitti!
Szerintem a férjedet (és sok leendő apát) az stresszeli, hogy követelményként élik meg az egészet, egy újabb teljesítendő feladatként. És halálosan rettegnek a kudarctól, hogy életük legkritikusabb óráiban nem tudnak megfelelő támaszt nyújtani azoknak, akit a legjobban szeretnek.
Vedd le róla ezt a terhet! Legyen ez az ő döntése, nem pedig elvárás, aminek meg kell felelni. (Gondolj bele, ha valaki azt mondaná neked, hogy márpedig fájdalomcsillapítás nélkül, hang nélkül kell szülnöd, Te is halálosan megrémülnél!)
Ha elmondod neki, hogy bárhogy dönt is, Te megérted és elfogadod, hidd el, nagyon sokat tettél érte. Onnantól már szabadon, a saját (apai:)) érzései szerint teheti azt, amit akkor és ott jónak érez. És így már az lesz számára, aminek lennie is kell: élete meghatározó élménye. Akkor is, ha végül kint izgulja végig a folyósón - hidd el, sohasem felejti el!
Szeretettel: egy második babás kismama
http://www.babazo.hu/9honap/20070514szulesfelkeszites.h tml
Mióta úton van a kicsi, annyira türelmesen tudok várni, hogy tanítani kellene. A vezetéssel is így lettem, és ebben a melegben, csúcsforgalomban, az utóbbi pár hétben többször nagyon sokat jelentett:)
Persze bosszantó, hogy mindenütt várnom kell, de mivel többszörösen veszélyeztetett vagyok (az orvosok szerint), legfeljebb a házimunkáról "kések el", az pedig kötelességtudóan megvár...
Nálunk most indul, de sajnos olyan lehetetlen időpontban, hogy a férjem semmiképp nem tud elszabadulni a munkahelyéről.
Azért lelkiismeretesen utánaolvasgat, és faggatja anyut és anyósomat (aki öt csodaszép és egészséges gyerkőcöt hozott a világra)...
Nem csodálom, én is pocakos vagyok (ismét), és a múltkor 2 órát vártam a folyosón egy beutalóra....olyankor valahogy elveszik a ködben az ember humorérzéke....
Na, komolyra a szót!
Nézd meg ezt az oldalt:
http://www.suvegesgergo.hu/
Ő nagyon családcentrikus, nekem mindig is szimpatikus fickó volt és ráadásul most írt egy könyvet is. Nem ismerem, de nézz bele, biztos ír a szülésről is.
Vigasztalódj (atok), elég naiv módon elhiszem:)
Nálunk ez biztos nem fordul majd elő...
szia!
Védőnőknél lehet jelentkezni és tartanak, szinte minden városban szülésfelkészítő tanfolyamot. Ingyenesen!
Mi jártunk ilyenre, nekem (első baba lesz) ott sok hasznos tanácsot elmondtak. Bár pont arra nem tudtunk elmenni, ahol a kórházi szülőszobát mutatták volna be és a szülést magát
de mindegy, mert most már mindenórás vagyok, így maholnap, úgyis megtudom milyen ez, élesben
Na, ne komolytalankodjak/-unk , m. szegény topikindító nem ránk kíváncsi.
Amúgy mennyi időd van, kedves Indító, meggyőzni a férjed?
Köszönöm mindenkinek:) Szerencsére eddig minden újdonsült apukától csak pozitív véleményt hallottunk:)
Viszont a férjem speciális eset, alapból elég türelmetlen, és ha nem tudja előre mi várható, frászt fog kapni...
Tényleg nem Te vagy én és én nem vagyok Te, talán elhiszik
Én már csak ilyen kis "maradi" vagyok. VAn azért olyan anyuka, aki élvezettel ecsetelte szülés után, hogy megnézhette a méhlepényt is és hogy az milyen érdekesen ronda volt. Meg olyan apukáról is hallottam, akinek a fejétől nem látott a Doki, úgy kellett arréb toligálni, hgoy ennyire azért ne legyen érdeklődő.....
Értem!
Bár ezek a videók szerintem mind "brutálisak", engem inkább megrémített.
Ha javasolhatom, inkább beszlgessetek olyan barátokkal, akik már túl vannak legalább egy apás szülésen.
Sok sikert és kitartást.
Ancsa
hááát én már szültem, de nem néznék meg egy ilyen filmet
Annak idején sem láttam egyet sem és tanfolyamra sem jártam, csak megijesztett volna. A férjem meg aztán pláne megakadályoztam volna, hogy lássa. Így boldogan jött az apás szülésre, és nem bánta meg (na persze végig a fejemnél maradt, úgyhogy kár is lett volna rémisztgetni azzal, amit amúgy sem látott, ha nem akart.
Igazság szerint a férjem miatt szeretném... Tegnap láttunk egy filmet, a Felicitas készítette, még VHS-ről lett átvéve. Elég naturális... kicsit el is rémítette a férjem az apás szüléstől:) Szeretnék találni valami kellemesebb hangvételű DVD-t, ami lelket önt belé. Belém már nem kell:)
Köszönöm a tippet!
Nagyon muszáj? Én még a szülésfelkészítésre sem mentem el a klinikára (mit nézzem más szenvedését) - mégis megszületett két kisfiam spontán módon. Sztem ne stresszeld magad. Ami kérdésed van, kérdezd meg az orvosodat v. a védőnőt. Költsd a babára ezt a pénzt - jó mi közöm hozzá.
Jó egészséget nektek!
Szia!
Ezt találtam, bár szerintem felesleges pénz kidobás, de ez a Te dolgod.
Üdv:Ancsa
http://babastart.kismamablog.hu/jelen tkezes/