Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az anyós véleménye
Torolt_felhasznalo_904145
Létrehozva: 2008. június 30. 18:01
Sziasztok!
Olvasgattam ma is és mint mindig,feltűnt,hogy mennyi menyecske nincs megelégedve a "mamával"... Ami megint csak édekes,hogy mindig a fiús mamákkal van a baj,a lányosok -két három kivételével- földreszállt angyalok.
Gonoszkodni akartam igazándiból,hogy azok írjanak most ide,akiknek a MENYÜKről van meg a véleménye.Persze nem azért,mert a lány így vagy úgy csinálja a tökfőzeléket,hanem tényleg vélt vagy valós sérelmekről.Mert kiváncsi vagyo,hogy egy anyós hogyan éli meg,ha utálják.Nem baj,ha hamvába hal a topik,csak gondoltam,megosztom veletek mi jutott eszembe.
Valóban nincs ltúl nagy élekóvás. A múltkor, mikor elkezdett beszélni arról, hogy látja, nem velünk van a baj, megköszönte a hozzáállásunkat. De egy lánnyal mindig könnyebb ilyenekről beszélni. Illetve tképpen ő kezdte mondani, hogy látja, hogy ez így nem jó. Szerintem a fiad is láthatja. Amit én biztosan megtennék, megkérném a fiam, beszéljen vele, hogy ne vágjon pofákat rátok. Kutyakötelessége tisztelni benneteket, főleg, hogy nektek jó a kapcsolatotok a gyerekeitekkel. És a fiaddal azért érdemes majd erről beszélni, mert neki meg kellene tanulni, hogy bárki lesz a párja, ti mindig a szülei maradtok, akiket szeret. Gondolom, neki sem esik jól sokszor a lány hozzáállása, csak a fiúk szertik a homokba dugni a fejüket.
Meg kell tanulnia megvédeni magát. Még most.
De lehet, hogy érdemes apjával elmenni meginni egy sört, és megbeszélni mindezt, mint férfi, a férfivel. :)
Mit tegyél, hogy megszeressen a lány? Röviden szólva, semmit az égegyadta világon!
Asszem, ez a helyzet az, amikor bármit tennél, úgysem lenne jó.
Akkor meg minek?
Azt gondolom, ha bekerül egy családba, neki kéne alkalmazkodni, valamennyire, nem pedig az egész családnak hozzá.
Értem, hogy szereted a fiadat, hiszen ez természetes, de az ő választása volt a leányzó.
Szerintem ne vegyél róla tudomást, hogy mit szeret, mit nem. Ha tökfőzelék van ebédre, akkor válaszhat abban, hogy megeszi, vagy otthagyja. Ha nem szól hozzád, akkor Te se szólj hozzá és kész. De, ha a 8 éves kisfiúhoz szól ingerülten, nyugodtan szól rá, hogy moderálja magát. Miért baj ha kiborul néha a bili?
Asszem az a baj, hogy a kezdet kezdetén nem fektettétek le a szabályokat, de még nem késő, állj a sarkadra.
Tudod, ahhoz, hogy pofákat vágjon, durcázzon ahhoz kell közönség. De ha nincs..........?
Ez a baj, hogy mosolyogtok, körülugráljátok, töritek a fejeteket.
Minek? Ha nálatok az a szokás, hogy reggel 5-kor bugyiba hulahoppoztok a kertbe, akkor neki kell tudomásul venni.
Miért kéne kifizetni a költségeit?
Hogy ismét legyen mire nemet mondania?
Szerintem nem kell a fiadat választás elé állítani, de törődni sem kell a helyzettel, ha abbahagyod a körül ugrálásukat, mejd feltűnik, hogy valamit nem így kellett volna.
Igaz, hogy ehhez erő kell, de legyen már azért ennyi!
Még nem beszéltünk erről - holnap indulnak hárman Valencia mellé egy fesztiválra - a lány nélkül, mert ő nem akar reggae-t hallgatni és sátorban aludni 12 napig - aztán vége a nyárnak. Arra kértem az öccsét és a hugát, hogy majd csak akkor próbáljunk erről beszélni vele. Igazából eddig reménykedtem, hogy a fiam észreveszi, hogy gáz van, de nem.
Örülök annak, hogy magatokról is írtál, legalább tudom, hogy más is hasonló cipőben járkál :D. A lányod legalább partner ebben a kérdésben, vagy ti nem óvjátok annyira a gyenge lelkét, és úgy mindenkinek könnyebb!
Reménykedjünk. :)
Az én okos szép lányom egy tahó, viselkedni nem tudó, buta fiúba szeretett bele. Elhűlve nézzük, hogy mi lesz vele. Mert féltjük. Mi is azt a taktikát választottuk, hogy kedvesek vagyunk vele, ő viszont nem szívesen jön hozzánk, csak kettesben érzi jól magát a lányommal. Mondhatnám, hogy elfogultak vagyunk, de a testvérei sem értik, és a testvére barátja sem. Most ott tartunk, hogy a lányom szeretné, ha ugyanolyan kapcsolat lenne az ő barátja, és köztünk, mint amilyen az egész család többi tagjával. De már rájött arra, hogy mi mindent megteszünk, a fiúnak kell változnia. Az már megfogalmazódott benne, hogyha nem tesz, hosszú távon nincs jövő. Ő még bízik. Én tudom, hogy nem fog változni a helyzet.
Egy antiszociális ember keressen maga mellé egy antiszociálisat, mert hosszú távon nem lesz jó vége.
Az a lány pedig úgy viselkedik, mint egy házisárkány. Jól láthatod, nincs elég tőke.
A testvérei beszéltek már erről a fiaddal? És ti?
"Nem tudsz semmit tenni. Legfeljebb imádkozni, hogy ne legyen a fiad élete párja ez a lány, és ne szüljön neki gyereket"
Hát épp ez az. Hiszen a fiam szereti őt. Mi meg a gyereket, hát nem akarjuk, hogy rossz legyen neki.
Általában, az elmúlt 3 évtizedben, ketten a férjemmel kezeltük, megoldottuk a problémákat, létrehoztunk egy jó kis (nagy
) családot, kerítünk pénzt is - de most megállt a tudományunk.
Ma arra gondoltam, hogy lehet, a gyerek mégsem szereti őt eléggé - talán jobban kéne, mint minket és a testvéreit. Amikor mi összeházasodtunk (3 hónap ismeretség után
), senki és semmi más nem érdekelt. Nem látom rajtuk ezt a mindent elsöprő érzelmet. Lehet, hogy az is a bajunk, hogy mi intenzívebben éljük meg az érzelmeket, és ami köztük van az kevésnek tűnik?Hogy ilyen langyos, nyafogós kapcsolatban nincs elég tőke az elkövetkezendő évtizedekre?
Nem tudsz semmit tenni. Legfeljebb imádkozni, hogy ne legyen a fiad élete párja ez a lány, és ne szüljön neki gyereket. Mert akkor aztán elszabadul a pokol, és neki még több, és több kell.
Szerintem klasszak vagytok, szuper a hozzáállásotok.Bár a fiadnak azért dolga lenne helyrepakolni a kisasszonyt.
Nyilván most már nehezünkre esik elviselni, valóban, ez is itt a probléma.
A lány szüleit gyakran látogatják, szinte naponta, 10 percre laknak tőlünk. Amikor átköltözött hozzánk, a szobáját átalakították vendégszobává - nem nagyon ismerjük őket, de a fiamtól nem túl sok pozitívumot hallottunk róluk, de ezt azért fenntartással kezelem, nem az én tapasztalatom.
Egyébként 26 és 21 évesek (mármint az elsőszülött és jegyese).
Az a baj, hogy elfogy az empátiatartalék - nem vagyunk Teréz anyák, akik végtelen mennyiséget tudnak adni viszonzás nélkül. 2 év elég hosszú idő. Nekünk is vannak anyósaink 28 éve - és mindig megpróbáltunk jó pofát vágni egymás családjához, pedig az sem volt egyszerű.
Már arra is gondoltam, hogy nekünk magas az elvárásszintünk, de a többi barátokat, barátnőket bírjuk - igaz, azok nem laknak a kertben
. De ha elfogadja a kényelmet, akkor legalább tehetne egy-két gesztust felénk - vagy nincs ebben igazam? Már többször mondtam a gyereknek, hogy vegyenek ki egy lakást Keszthelyen az egyetemhez közel, akkor be sem kell járniuk kocsival - de mindig az maradt, hogy inkább maradnak - mondjuk egy garzont szerintem 2 óra alatt elárasztanának a cuccaikkal, és akkor többet be sem tudnának menni
, otthon mégiscsak több helyre lehet dobálni a levetett ruhákat, és egyebeket.
Mármint nemcsak a lány visel nehezen titeket, hanem ti is őt. :)
(Amúgy hány évesek?)
Szia!
Jópofa családnak tűntök, úgyhogy nehéz megmondani mi lehet a baj, csak találgatok.
A lány szüleit mikor látogatják a fiatalok? Mennyit vannak náluk? Milyen típusú emberek egyébként? Netán maguknak való, egyedüllétet, csendes szórakozást kedvelő konzervatív emberek? Esetleg a lány is ilyen, és kicsit "túl sok" neki a nagy családi élet? Vagy zavarja, hogy nálatok laknak és nem függetlenek? Nagyon "kilógónak" érzi magát?
Ezekre a kérdésekre tudod a választ? Beszéltél vele ilyesmiről?
Sajnos az együttélésnek meg vannak a hátrányai, ha valaki az a magányos farkas típus. Tudom, mert pl. én sem tudnék együttélni az anyósomékkal (sem a saját anyámmal egyébként), mert annyira különbözünk, pedig amúgy nagyon szeretem őket, és egy rossz szavam se lenne rájuk, mert tündériek. Csak egyszerűen más generáció, más érdeklődési kör, más életfelfogás... Ezt addig könnyű elviselni, amíg nem együtt élünk. És ne feledd, nem csak a lány nem visel nehezen titeket, de ti is őt. :)
Tudom, hogy ez egy régi, befejezett topic, de pont jó, így hát ide írok.
Nekem 3 fiam és 1 lányom van - közülük három már felnőtt.
A legidősebb fiam menyasszonya(!) - bizony, mert ilyen hülyeséget is kellett csinálni, mint "eljegyzés" -okozza a fejfájást. Júniusban múlt két éve, hogy járnak, másfél éve együttélnek. Mindketten nappalin járnak egyetemre, és a kertben lévő tetőtérbeépítéses kisházban laknak. A probléma pedig a következő: a lány utál minket. Eleinte még igyekezett, jópofizott, próbálkozott, mi pedig örültünk neki - nekik. Mi is elfogadtuk olyannak, amilyen - a teljesen különböző értékrendjét tiszteletben tartottuk, nem erőltettünk semmit. Én hetekig nem megyek le hozzájuk, mert nem akarom látni a rendetlenséget, ő meg nem jön be köszönni, csak ha a fiam erőlteti - elvagyunk. De nyáron sokkal nehezebb, mivel a nyaralóban nincs másik épület, ahol el lehet magában - kénytelen közöttünk lenni, mivel a fiam igényli a testvérei (akik évközben kevesebbet vannak velünk, mert Pesten járnak egyetemre) és a mi társaságunkat. Bent ül a szobában, szenved, mert a nap meleg, a víz hideg, nem eszi meg amit főzünk, látványosan undorodik sok ételtől - mert szeretünk próbálkozni, tengeri herkentyűket kipróbálni, nincs mindig rántotthús. Ha nem szólunk hozzá, ő bizony ránk se néz, a kisfiam ( 8 éves) kimondottan bosszantja, mindig ingerülten elhajtja, ha a gyerek megpróbálja bevonni valamibe. Hangosan nevetünk, énekelünk, viccelődünk, ugratjuk egymást - ő meg olyan lesújtóan néz keresztül rajtunk, mint valami fogságban tartott királykisasszony. Ha megcsinálom az egyszerű kajákat, amiket szeret, akkor mindig valami szörnyű fej, has, bármi fájására hivatkozva, csak belenyal, és éjfélkor csináltat a kedves vőlegénnyel szendvicseket. Természetesen egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, egyszer nem ajánlkozott, hogy esetleg bepakol a mosogatógépbe - mondjuk náluk is csak a fiam csinálja a háztartási munkákat, azért olyan hiányosak
. De itt összezárva ez sokkal jobban látszik. A szüleit is hiába hívjuk meg bográcsozásra, akármire, mindig visszautasítják különböző gyenge indokokkal. Ilyenkor mennek (megyünk) fesztiválokra - ő nem jön, mert utálja a reggae-t meg a ska-t, és nem akar koncert-kompatibilisen öltözni sem. Akkor boldog, ha a fiam kizárólag vele foglalkozik, bevonulnak az egyik szobába, majd fél óra múlva az egyik tévét néz, a másik számitógépen játszik, de ha a fiam kijön mondjuk társasjátékozni, akkor megint jön a pofavágás, durci, nyafogás.Az én kisfiam meg szereti. Ezért aztán mosolygunk, körülugráljuk, újabb megoldásokon törjük a fejünket - de a lányom már sírni szokott, hogy nem bírja ezt, nem akarja elveszíteni a testvérét - mert ő bizony megmondja neki a véleményét. Ő elvárná, hogy a bátyja nője tisztelje annyira a szüleit, hogy köszönjön nekik, érdeklődjön esetleg a hogylétükről, és ne mondjon degradálóakat róluk, főleg, ha más is hallhatja. De egyelőre megkértük, hogy ne tegye, bírja ki, mindjárt vége a nyárnak, úgyis elmennek hárman testvérek két hétre Spanyolországba fesztiválozni, bulizni - természetesen a lány azért nem megy, mert nem akart, neki is kifizettük volna a költségeit-, akkor együtt lesznek, azt és úgy csinálnak, ahogynekik a legjobb. Utána meg suli mindenkinek - nem akarom, hogy a fiamnak választás elé kelljen állnia. Nem szeretném, hogy ellenünkre kelljen a lány mellé állnia. Nem akarok a gonosz anyós lenni... Hogy kellene ezt csinálni? Mit tehetek, hogy megszeressen minket ez a lány?
Sziasztok.
Igaz nekem még nem "anyósóm" de a párom édesanyájával is sok gond van, mindent magának akar és csak az lehet ami neki jó, az ami nekünk az szóba sem jöhet!
Elhiszem, hogy nem könnyű "a másik oldalnak" (anyósnak lenni) sem. Én sem örülnék, ha a leendő gyerekem olyan párt választana, aki szerintem nem való hozzá.. de nyilván nem véletlenül választotta "Őt" társnak a gyerekem, csak van benne valami jó, és igyekeznék azt meglátni, nem csak a hibáit felfedezni.
Én eredetileg nem utáltam az "anyósom", sőt.. de úgy viselkedett/viselkedik, hogy néha már nehéz kedvelnem... Nem értem Őt, mert velem szemben úgy viselkedik, mintha kedvelne, de a hátam mögött olyanokat hallok vissza.. legutóbb már nyíltan is szembetámadott, kijelentette, hogy többé látni sem akar (persze, nem nekem mondta, hanem megüzente a fiával). Mindezt azért, mert nem hívtam Őt fel, mikor éppen Mo-on volt (külföldön él), és csalódott bennem. Megjegyzem, Ő sem keresett engem, és ezt már akkor üzente, mikor nem tudtam tenni semmit (az elutazása előtt). Igazából sosem éreztem igazán őszintének a kedvességét, leszámítva azt az időszakot, amíg nem lettem a fia barátnője. Őt ugyanis előbb ismertem meg (majdnem a keresztanyám lett, de ez nagyon hosszú történet...). Biztosan megvan az oka a viselkedésének, és én mindentől függetlenül szeretem, mert látom a jó tulajdonságait is. Csak nem értem miért akarja mindenáron tönkretenni a kapcsolatunkat a fiával...
Hát, lehet, hogy itt rejlik a válasz egy része. Mármint eleve a generációs különbségben. Mert a fiatalok többsége, pláne ha "felnőtté vált", nem szereti, ha az idősebbek tanítani próbálják. Hiába a mondás, hogy az okos a más kárán tanul, az emberek többsége mégis inkább maga akarja kitapasztalni a dolgokat. Ráadásul pontosan a generációs eltérések miatt a fiatalok sok dologot nem is tapasztalatlanságból, hanem szándékosan csinálnak máshogy. Pl. gyereknevelés terén, vagy főzés terén, vagy akármiben... És az anyós és a meny között talán azért élesedik ki jobban a konfliktus, mert a vő dolgába ugye nincs olyan sok beleszólni való. (persze abba is lehet, de a család ugye inkább a házimunkát látja meg a gyereknevelést, és abban azért többnyire a nőké az oroszlánrész.)
A másik meg, hogy a menyecske a saját anyjának minden további sértődés nélkül megmondja, hogy most nem kér a jótanácsból, az anyósnak meg jó esetben ugye azért meg akar felelni, ami benne belül feszültségeket kelt.
Most mennem kell, de később még lehet, hogy tovább fejtegetem eme hajnali bölcseleletet.
Nemis olvastam a topicot, csak az indító szöveget, már bánom is hogy írtam.
Ez is egy borzalmas és közönséges topic!
Ezt most én nem értem...végigolvastam az indítót és semmi közönségeset nem találtam benne,de még borzalmasat sem.Nem mondom,P.-vel lezajlott csörtém vége valóban elfajult,de rosszul reagálok rá,ha valaki szidja az anyámat,főleg azért,mert nem egyezik az anyósokról kialakított (többnyire és a sajátomból kiindulva pozitív)véleményem az ő fröcsögésével.De azt mondod,hogy csak az indítót olvastad,abban mi a borzalmas és és közönséges szerinted?Az hogy a TI véleményetek is érdekel?A TI szemszögetek?Hogy hogyan éleitek meg azt,hogy napról napra szembesülnötök kell azzal,hogy valaki csak azért utál,mert "anyós" a titulusod?Mert amig nem volt az,addig még kedvelt is esetleg?
Sajnálom,hogy te nem így értelmezted vagy félremagyaráztál valamit,de tudod a két lehetőséget...Azért ha alkalmasint errejársz,magyarázd meg,mit találtál a topikindítóban közönséges?
Oké,ha Nóra nem is jön vissza,akkor valaki más is elmondhatja...Mert én esküszöm,nem látom...
ezt mire írtad?
még nem vagyiok anyós talán nem is olyan sokára
de az ember nem tagadhatja meg magát
ha hozzák a szerelmüket elfogadom, de nem azért mert jaj de tetszik
azért mert az én gyerekem szereti
de van hogy az előző jobban tetszett
vagy az egyiké szimpatikusabb mint a másik választotttja
de ahogy a saját véreimet nem válogathattam össze
úgy a vérfrissítést sem:)
anyukám nagyon jó anyós
az én anyósom már nem él
bizony nem volt jó,sose mondanám, hiányzik a férjemnek
Uhhh!
Nemis olvastam a topicot, csak az indító szöveget, már bánom is hogy írtam.
Ez is egy borzalmas és közönséges topic!
Nálam apukám próbálkozott be, hogy megmagyarázza hogyan kell vaddisznó pörköltet főzni. Ő sósan szokta, gombával, jó szaftosra, én pedig édesen csináltam gyümölccsel és krokettel. Megmondtam neki, hogy ok, te úgy szoktad, de ezt most én csinálom. Egyébként anyósom nekem a főzésbe sosem szólt bele. Nagyüzemi konyhán dolgozott, és egyszer próbálta megmagyarázni, hogy három szem tojással is be lehet panírozni két kiló húst, mert szórunk hozzá kis lisztet, meg felengedjük vízzel, de mondtam neki, hogy csirizt nem eszünk. Egyébként nemigen tud főzni, sajnos rengeteg olajat használ, engem mindig meghajt a főztje, de nagyon jó palacsintát süt. És a lányom imádja a krumplifőzelékét, mert nagyon apróra vágja a krumplit.
Egyébként így két év külön élés után és 25 km távolból egész jól megvagyunk egymással. Azt hiszem ha nem lett volna ez a faramuci helyzet nálunk a házzal kapcsolatban, nem is lett volna probléma köztünk. De hát mindegy, túl vagyunk rajta.
Azt nem!
De voltak érdekes dolgai, de már elfelejtettem!
Ez csak természetes!
Egyébként az unokáim is szépek okosak, komolyan! A nagyobbik az ötosztályos gimiben most volt negyedikes, 4.9-el , a 13 éves, 4.7, az elsős csupa dícsérettel, ők lányok, a csillagszemű négyéves fiú unokám meg a legjobb pasi lesz akit láttam!
a picurka meg integetett a 4D-s UH-n nekünk.
Nekem valóban sokáig rossz volt a kapcsolatom az első menyemmel, pedig nagyon szerettem amíg együtt jártak. Aztán a fiam egy alkalommal vacsora közben tett egy olyan megjegyzést, hogy még nem akar pár évig nősülni hanem ha végez a sulival majd még eljárkálnak kicsit csavarogni és majd utána összeházasodnak. Akkor láttam hogy ez nem tetszik a barátnőjének. Még viccesen meg is jegyeztem, hogy gondolod, hogy megvár az x olyan sokáig? Ő meg mondta, hogí nem megvárni kell, hanem együtt csavarognak kicsit. Egy halvány mosoly volt a reagálás és három hónap múlva bejelentette, hogy babát vár. Pedig előtte gyógyszert szedett. Hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem neki, hisz a fiam másodéves volt a főiskolán. Nem szóltam én semmit, a sulinak ugye vége nappalin, hogy majd estin folytatja, aztán kapásból azonnal behívták katonának. Igen, akkor már sírtam is, mert se lakás, se pénz, nálunk még három iskolás gyerek, a kislányéknál kettő, kinek volt ez az egész jó. Ráadásul még nagy esküvőt is akart, hogy náluk így illik. Akkor már nagyon mérges lettem én meg azt mondtam, hogy nálunk megy úgy illett, hogy aki terhesen ment férjhez az elment két tanúval és egy kosztümben megházasodtak egy szük családi körbeni vacsorával. Hát ezzel a mondattal évekre megutáltattam magam. Többet nem szólt hozzám, pedig nálunk lakott.
Az esküvő után albérletbe mentek és többet nem engedte a fiamat hozzánk, azzal az indokkal, hogy nem örültem a leendő unokámnak. Az unokámat titokban láthattam a képernyőn keresztül és egy éves koráig nem is láthattam. A fiammal meg titokban randiztam egy-egy kávé erejéig az ellopot félórák alatt.
Életemben senkinek annyit nem pitiztem mint a menyemnek, hogy láthassam az unokámat, a fiamat. Aztán amikor dolgozni járt már és nem volt aki elmenjen a bölcsödébe érte mert rendszertelenül dolgoztak, akkor rájött, hogy szüksége van rám és mehettem az unokámért a bölcsibe, oviba, később az iskolába. Ma már jóban vagyunk, de tíz évem ment el arra, hogy megértse, hogy nem ellene szólt a sírásom, hanem a körülmények ellen. Ma már belátja, hogy igazam volt és valahol el is ismeri hogy akkor igazam volt, túl fiatalon házasodtak és azóta is úgy élnek, hogy se vele se nélküle.
Egyébként annyira nem vagyok beleszólós, rájuk telepedős, hogy a közel húsz év alatt a két kezemen megtudom számolni, hányszor voltam náluk akkor is két óránál többet nem.
De nemcsak hozzájuk nem megyek a másik fiamhoz is csak akkor ha hívnak, de még a lányomhoz is akkor.
Nagyon sokszor elmondtam az Anyukámnak, hogy szerencse, hogy lányaid vannak, mert te rossz anyós lennél ő tényleg még abba is beleszólt volna / HA HAGYTAM VOlNA/, hogy merre keverjem a rántást.
Ez nem anyós szokás hanem, hogy sajnos nem vagyunk egyformák és nyílván az "idegennek" a menynek rosszul esik egy-egy ilyen megjegyzés és nem mer úgy visszaszólni mint a saját Anyjának.
Lehet, hogy igazad van.
Minden anya sír az esküvön legalábbis könnyezik legyen az lányos vagy fius anya. Sőt még az apák is könnyeznek. Ez az élet rendje.
Aki ezt kigúnyolja az úgyis visszakapja az élettől.
Az én anyósom soha nem törődött azzal, hoy hogyan hámozom a krumplit / mással sem / annál inkább az Anyukám na és a férjem.
Én aztán a kezükbe adtam akkor hámozzátok ti.
Talán azért sincsenek itt az anyósok "panaskodni", mert egyszerüen nem AKARNAK vitát szítani.
Szia!
Majd szeptember végén! De nekem már az ötödik unokám lesz. Csak a lányaimnak az első.
Hát tévedsz!
Én új krumli érés idején ismertem meg az anyósomat, ugyebár azt nem lehet vastagon megpucolni és évekkel később amikor ott volt nálunk tél végén és krumplit pucoltam nem vékonyan, majdnem rosszul lett, hogy én becsaptam őt, mert azért tetszettem meg neki, hogy vékonyan pucoltam a krumplit és nagyon finom ebédet főztem és örült, hogy spórolós menye lesz. De már látja, hogy nekünk soha nem lesz semmink és megmutatta hogyan kell krumplit pucolni és én még olyan rögös pucolt krumplit nem láttam életemben mint ahogy ő pucolta.
Ja és egy krumplit kb. öt percig pucolt. Na nem is vettem át a módszerét. 
Szia Nóri!
Megszületett már az unoka?
Vagy azért nincsenek itt, mert szégyellik hogy azért a lányért aki szereti a fiúkat, a szívüket is odaadták volna, cserében a kákán is a csomót keresték.
Tiltanak, unoka eltíltásával zsarolnak, gúnyneveket adnak és szerencsétlen anyós meg töri a fejét hogy mi rosszat tett, mert csak az a bűne, hogy anyós és sírni mert az esküvőn.
Ne kívánj magadnak rosszat, mert azok még rosszabbak. NIncs semmilyen minta előttük és nagyon érzékenyek.
Konkrétan az én anyósom várt el tőlünk erőn felül anyagi segítséget. Mikor én GYED-en voltam. Többek közt ezért kellett korábban (másfél év után) visszamennem dolgozni. Mert a párom két gerincsérvvel éjszakánként rakodómunkásnak állt, hogy meg tudjunk élni. Sajnos egy fizetésből nem tudtuk négyünk szükségleteit fedezni. És hiába kértük szépen, hogy keressen magának munkát, hiába vesztünk össze vele, a füle botját nem mozgatta. Négyen éltünk egy házban, anyósom, a párom, a kislányunk és én. Anyósom egy fillérrel sem járult hozzá a közös költségekhez, mert az ő munkanélküli segélye az éppen a cigarettájára elég. Rezsit már nem tud fizetni. Bevásárolni sem volt soha, és ha jöttek az unokái, vagy a "vőlegénye", vagy meghívta a sógornőméket ebédre abból főzött, amit én vettem. Nem sajnálom tőlük, de szerintem ezt nem illik.
Egyébként ahogy elköltöztünk, másnap talált magának munkát. És tök jó nézni, hogy mennyit változott azóta. A saját lábára állt.
Jol van na nem "haragszom"
Tényleg sokan nem neteznek a korombeliek sőt még a fiatalabbak sem csak az általánosítás esett egy kicsit rosszul, de ELFELEJTVE.
Én egyébként 59 évesen tanultam meg netezni és amit tudok azt mind itt tanultam meg és mondhatom, hogy leginkább a saját korosztályomtól.
Igaz a fiam lehetne a "tanítómesterem", de tudod mikor van egy 25 éves fiatalnak türelme az öreg rókához.
Igaz a netet én a munkámhoz is használom.
Jó éjt és kellemes hétvégét .
Megmondom mit gondolok, azért nem láttok itt anyósokat, mert a többségüknek fogalma sincs hogyan kell használni egy fórumot! Ötven-hatvan évesek, sosem használtak számítógépet, sosem próbálták
Szerintem az lenne a legjobb ha ezt a mondatodat minnél előbb visszavonnád. Nézz már körül mennyien vagyunk tul az 50-en 60-on és akár a 70-en is.
Képzeld el nem vagyunk hülyék csak azért mert megértük ezt a kort, mert akár még 60 évesen is megtanultuk a netezést és lehet még többet is tudunk mint egyes korodbeli fiatalok.
NEM MONDOD???!!! Ki hitte volna,hogy egy női fórumon a zöm nő,következésképpen meny??!!
Éééérdekeees...Az a néhány férfi,aki talán vő,miért nem fikázza az anyósát?EZ a kérdés lényege.Rajtad kívül elég sok női lénynek sikerült ezt felfogni,mint ahogy azt is,hogy miért fikáznak viszont a nők.
Mielőtt humorheroldkodsz legközelebb,olvasd el inkább kétszer hogy miről van szó.Esetleg magát a topikot is végigböngészheted.És akkor nincs szükség viccesnek szánt(remélem csak viccesnek szántad)kissé kioktató hszre.
Na hallod,a szemétben kotorászni az már több mint túlzás,meg beleszólás...Elképesztő.Ez már tényleg a kákán is csomókeresés.Mint ahogy a "túl vastagon pucolod a krumplit-zöldséget" is az.Hát kinek mi köze hozzá,hogy mennyit farigcsál le róla az ember?
Ezt az erőn felüli elvárást viszont kérlek fejtsd ki,mert nem igazán értem,mire gondolsz.
A gyógyszerfüggő,magát csak himbálni képes kommunikálni képtelen egyénnel nem beszélgetni kell,hanem butaltatni a megfelelő helyre.Ott vagy meggyógyítják,vagy nem,de mindenképpen jobb helyen van ott,mégha élete végéig látogatni is kell.
Na, mielőtt hánysz olvasd el még egyszer amit írtam.