Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÖrökSzinglik-MileszVeletek
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2008. július 20. 19:35
Kedves szinglik!
A kérdést azoknak teszem fel, akik túl a 30-on még sosem éltek párkapcsoltban.
Hogy fogtok családot alapítani?
Képesek lesztek alkalmazkodni, ha összeköltözésre kerül sor?
Ti hogy élitek meg a szingliséget?
Választottátok? Vagy az élet hozta így?
Boldgok vagytok?
Hogy látjátok magatokat 10-20 év múlva?
Igen egy rossz közhely, de sztem igaz, mikor azt mondjuk "itt az ideje". Én vágytam arra, hogy tovább lépjünk az együttjárásból. Most meg várom a folytatást...
Nekem ez természetes, de elfogadom azt is, aki a háta közepére se kívánja az együttélést vagy a házasságot. Nem vagyunk egyformák. 
A romantika is mindenkinél más. Nálunk az elején se volt, nem vagyunk túl romantikusak. Nem voltak holdfényes séták vagy gyergyefényes vacsorák. Viszont tökjól esik ha pl. kapok egy kis csokit. Ez a páromnál már igazán romantius megnyilvánulás.
Tudom hogy gondolt rám! 
Viszonylag sok embert ismerek innen személyesen, egyébként :)
A mintafeleséget nem úgy értettem, hogy sikítoztatóan boldogok. De vannak olyan szabályok az együttélésükben, amilyenek nálunk nincsenek. Sokkal szorosabb kötelékhez vannak szokva az emberek. Ami amúgy nekem furcsa.
ha szembejönne a nagy Ő, valószínűleg rögtön átmenne szopránba.
Én el tudom képzelni, milyen egy igazán jó együttélés, egy szimpla élettársi kapcsolat, egy igazán rossz és milyen az egyedül élés.
Az első ritka, nem csak nekem, hanem általában.
Legtöbben nem azért élnek együtt, mert a gyomruk liftezik, ha a masik szemébe néznek és minden pillanat olyan, mint lennie kell, hanem mert ez következett a járás után és tudom, hogy ő fog mosogatni én meg főzni, ez így alakult ki és nem veszekszünk anyagiakon, este tévé, mert a Duna parti romantika már nem olyan, mint tavaly nyáron.
csak itt a sok mintafeleség mellett kellett rájönnöm, hogy extrémnek nevezhető :)
messziről jött ember... ha már nem lettem tökéletes, akkor legalább szavakban próbálok olyan képet festeni...
hány embert ismertek innen személyesen? és hánynak ismeritek az "őszintén" boldog magánéletét?
nekem a nagy reklám valaogy nem meggyőző.
Mikor boldog párkapcsolatban éltem, sose reklámoztam. Az igazán fontos dolgokat valahogy sosem rikácsoljuk szerte szét...
Mikor felvettek az egyetemre, hangos voltam, mint egy tyúk, mikor a diplomamunkámat is megvédtem, eltotyogtam, mint egy kacsa...
Mikor életem szerelme(azt hittem, az) hónapok múlva visszajött, állt hóban a kapu előtt és azt mondta, hogy annyira hiányzom, hogy gondolkodni sem bír, és olyan őszinte volt az amúgy hamis szeme, hogy kár lett volna tagadnia, senki nem tudta, hogy mennyire boldog voltam(azóta is keres, régóta hiába).
Hát ennyit erről.
Hát, valójában szerintem teljesen normális, csak itt a sok mintafeleség mellett kellett rájönnöm, hogy extrémnek nevezhető :)
Nem szeretem a barátságaimat, kedvteléseimet, magányra való igényemet csökkenteni. Szeretek egyedül lenni, és szükségem is van rá, ha például írok. Ilyenkor tapintattal, nyugodtan magamra hagy. Ha a barátaimmal el szeretnék utazni pár napra, akkor elutazom. A szekrényem, táskám, gépem tabu terület, és nem az idióta, ám kézenfekvő következtetés miat, hogy mer' bisztos megcsalom. Nem teszem. Ha elegem van az emberekből, akkor távozom. Ha ott vannak a barátai, akkor kedvesen köszönök, adok nekik finomakat, és utána távozom. De távozom, mert nem igénylem a társadalmi életet olyan mértékben, ahogy mások.
Ó, még biztosan van ezer dolog, amik nekem olyan természetesek, hogy eszembe sem jutnak... És amelyeket mind normálisnak hinnék, ha nem fognák mások a fejüket, hogy "Úristen, külön szórakoztok?! Jesszus, férfibarátokkal utazol?! Ó, te szent ég, nem szolgálod ki a vendégeit?!" Hát, így.
:) Én megértelek :)
Egyébként boldog, derűs, nyugodt házasságomban élve is az mondom: ha egyszer bármi miatt újra egyedül lennék, soha de soha nem választanám még egyszer az együttélést valaki mással. A férjemért hajlandó vagyok rá, de valójában nem igazán nekem való dolog. És nem is láttam még senkit, aki az extrém szabadságvágyamat úgy tolerálná, mint a Hitves.
azt éreztem a topicodban, hogy annak örülsz, hogy nem vagy egyedül. Talán régen érezted a megkönnyebbülést, hogy milyen jó Neked és úgy gondoltad a sok "szerencsétlen" szingli példáján majd újr érezni fogod: szerencsés vagy.
Én úgy látom, hogy mások, akik hálásak az égnek, mert (végre) lett vkijük, közel sincsenek olyan kiváltságos helyzetben, mint ahogy elsőre látszik.(mert a pasi nem "olyan" hű de,hogy egy életen át, mert a konfliktusok felemésztik a kapcsolatot, mert egyik fél folyamatosan enged és a másik addig gyűri, mig győztesnek érezheti magát, de jó! és mert szakítani ihaj nehéz...)
Ez az idilli kép sokszor a valóságban úgy néz ki, hogy: választottak és nem én választottam. Az meg egy kompromisszum, elfogadás. Belegondolok, hány ilyen kapcsolatot utasítottam el (nem mintha bántanám őket és nem is bántottam)...
Mindenki választ valamit, én így látom. Lehet, h az a baj, túl sokat agyalok... ha nem tenném, most együttélnék vkivel...súrlódásmentesen.
Na nem bántok senkit, de nem tudom, kiknek a jövőjét kell inkább féltő szemmel vizslázni...semmivel sem kiszámíthatatlanabb az egyedüllét(=nem örök szingliség, csak éppen két kapcsolat közötti állapot), mint a kompromisszumokra épülő párkapcsolat. Az a baj.
amíg van sok más gyümölcs is és sokfélét szeret az ember, addig nincs baj...
...csak nem lesz olyan jégeső, ami elmos mindenféle termést. Bízom benne, hogy sosem lesz olyan...addig szép az élet
Jóreggelt!
Tegnap még akartam válaszolni, de álmos voltam..
Én alapból társasági ember vagyok. Sokakkal ellentétben imádtam a szüleimmel élni, onnan költöztem össze a barátommal is. Nem volt megfontolatlan döntés, nem volt szükség, egyszerűen csak 2,5 évi együttjárás után így éreztük. Ismertük egymást nem voltak akkora súrlódások. A mai napig így élünk. És bármikor belelgondolok mi lesz pár év múlva, mindig együtt látom magunkat.
Én nem vagyok különb, mert valakivel együtt élek. Nem is nézek le senkit. Mindenki éljen úgy ahogy neki jó. Neked, ahogy látom, így jó.
És ahogy már írtam, csak meg akartam érteni az egyedülállók véleményét.
Akkor jó cseresznyézést! Bár, ha már itt tartunk én meg az almákat szeretem.:-)
A pozitív szemlélet a siker elengedhetetlen része. Úgy vélem, lesz is benne részed.
Az élet hozta így. Én ott hibáztam, hogy sokáig hagytam magam sodortatni az árral, vak voltam, nem tudatosult bennem, hogy tévúton járok.
Apró megjegyzés: szerintem szingli az, aki választja. Aki nem választja ezt az életmódot, az balfék, magányos, társtalan, lúzer - nevezhetjük bárhogy.
Azért ez nagyon meredek - nekem. Vaknak nevezni saját magad, tévúton járónak, balféknek, lúzernek csak azért, mert még nem találtad meg azt, aki Hozzád illik? Szomorú, hogy így vélekedsz, többek között magadról. Szerintem nem balfék az, aki nem megy bele kompromisszumos kapcsolatba csak azért, hogy ne legyen magányos lúzer. Talán ha nem látnád magad és a helyzeted ennyire sötéten, akkor a szerelmed is Rád találna. Ha nem vagy túl jó véleménnyel magadró, azt más is észreveszi. Kár, ezt nem kellene, azaz nem így kellene. De Te tudod.
ha az ember mindig szebb barackokat szeretne, annál nagy a kockázat...
de ha az ember tudja és biztos benne, hogy ezt a barckot nem szeretném hazavinni, mert nem szívesen harapnék bele, akkor nincs miért vesztegetni vele az időt. Akkor sem, ha egyelőre mind puha és ütődött, mert helyette pozitívan látom a helyzetet és szeretem a cseresznyét
De ha úgy érezném, hogy ez a barack olyan, mint amilyet szívesen kóstólok, akkor választom aztán majd meglátjuk, hogy mennyire édes és csodás belül is
a jó barackkal beérem, nem kell a legnagyobb, legszebb, mert nem a legekre vágyom, csak egy finom, nekem való "darabra"
Sajnálom, hogy pont ezek az emberek értékelik alul magukat. Pedig az emberség számít, semmi más. Vagy az irígység???Fene tudja....azóta volt még egy hasonló kaliberű pasim, az is megveszett ettől ( bár róla megtudtam, hogy általában irígykedik minden diplomásra). Nem értem őket. Végülis nekik is lehetőségük lenne rá, hogy megszerezzék.
A tiéd legalább őszinte volt-az "enyéim" igyekztek leszólni. Ők. Engem.
Mindegy, ilyen is van.
"kutyás a kutyással, macskás a macskással"
( Rózsák háborúja: a válóperes ügyvéd).
Köszike!
De nem csupán a savanyú ember maradhat egyedül. Kiegészíteném ezt azokkal, akik egyedül kívánnak maradni (mert nekik tényleg így jó), azokkal akik kénytelenek az erős egyéniségük, vagy összeférhetetlen természetük miatt tartós párkapcsolatot kialakítani; más kategória, de van még egy olyan szűk réteg is, amelyik a fene nagy elvárások következtében hoppon marad: akár a zöldségesnél, mikor az ember félredobálja a legszebb barackokat, valami szebbet keresve. Aztán amikor a válogatással a pult aljára ér, és a tetején a szebbeket már elkapkodták, nem marad más, csak a puha és ütődött. Ha rémlik is, hogy látott már szebbet, elfelejti a fejében élő vágyálom-kép származási helyét: gyermekkora kedvenc mesegyűjteményét, sok szép színes képpel illusztrálva.
De ne azt, hogy mi jó a párkapcsban.
az, hogy mi a jó egy kapcs-ban, nem teszem fel kérdésnek, mert én tudom, h mit keresek és nekem mi a jó egy kapcs-ban.
Nyilván úgy gondolod, h Neked sokkal jobb, mint egy szinglinek, mert Te így nem vagy egyedül. Valójában-sztem-azért vagy kapcs.ban, mert örülsz, h nem vagy egyedül.
Bocsánat, de csak őszinte vagyok (személyesen is ezt mondanám).
Hasonló kapcsom nekem is volt, sőt tképp mind így végződött...de már nem éreztem semmit, csak h van egy "játszótársam" "jóbarátom" akivel mellesleg szexeltem is, meg jókat röhögtünk, meg elvileg romantikáztunk. (nekem a romantika szerelemben az igazi, anélkül csak hangulatos pillanatok sora, számomra a 2 nem uaz...sok ember nem érzi a difit, de nekem ez igen fontos)
nem néztelek meg, de asszem Téged sem kell félteni, akárhány éves is vagy, nekem ez abszolút irreleváns!
ha az ember nem vagány és nem is szórakoztató, akkor lehet kapcsolatban vagy sem, hipózott és az is marad!
az meg dögunalom! (és akkor lehet kapcsolat, csak unalmas lesz)
Te nem látszol ilyennek és ez sokkal fontosabb, mint az avas kérdések...
Te tucc' valamit!:))
sokan nem fognak kedvelni az eletfelfogasodert, de ra se rants, nem szamitanak! mindearon arrol fognak gyozkodni, hogy "kompromisszumozni' kell". (pedig csak ugye, dogoljon meg a masik tehene is
)
Látod, ezért tettem fel konkrét kérdéseket a nyitóhszben.
Mert arra válaszolni ha mi a boldogság nem lehet. Az van, érzed és ennyi. Ha felteszel konkrét kérdéseket válaszolok. De ne azt, hogy mi jó a párkapcsban. Mert bármi, minden, semmi....
Jól gondolkozol. Meg a legjobb korban is vagy. 27 évesnek lenni, hej az egy csodálatos dolog!
köszi. Ez sem volt elég meggyőző...
(meg hát atomvillanás elég ritka szokott lenni, inkább vállalom a kockázatot)
(meg aztán ez meg olyan, mint amikor az ember azért nem köt Cascot, mert minimális az esélye, hogy elvigyék az autóját)
na jó, befogom!!
most már végképp nem értem a topic lényegét.
A szerelmet féltsd, ne az egyedülállók boldog jövőjét.
Nem hinném, hogy a szerelem megvan a soraid mögött...itt arról nem írsz...vagy én vagyok figyelmetlen.
megint nem kaptam arra választ, hogy miért különleges egy átlagos kapcsolat. ez vmi olyan lehet, h mindenki a saját gyerekét látja a legszebbnek.
ne haragudj, de úgy gondolom, h amiről Te írsz, az nem különb egy sima együttélésnél, kapcsolatnál, ami általában minden ember életében egy egyszerű döntés kérdése: akarok együttélni vkivel (talán racionális okoknál fogva) vagy sem(érzelmi oknál fogva).
lehet, hogy naív vagyok, de én vmi többre várok még.
--ilyesmi lehet a szinglik gondolkodásmódja.
A szeretetben nincs "kefélés". Szeretkezés van. Mindkét fél örömére.
A szenvedélyt fel lehet éleszteni. Nem tudom létezik-e olyan viszony amiben éveken át megvan, én olyanban élek, ami szerelem. Meg volt a szenvedély is, igaz idővel halványul, bár ugyanúgy tudunk egymásnak mint ez első nap
Egyszer hallottam egy jó mondást: " ha az összes kapcsolatban folyamatosan égne a tűz akkor hol tartanánk? ha mindneki csak kefélne ki dolgozna??
Csak sokan azt vágják a mások fejéhez, hogy azért él valakivel, még ha az a kapcsolat rossz is hogy no, legyen má mégis valaki.
Biztonság: anyagira nincs szükségem, ha egyedül lennék meg állnék a saját lábamon. Ez egy olyan dolog, hogy jó érzéssel tölt el ha tudom várnak otthon. Lehet, más meg erre azt mondja ugyanezt érzi a szüleivel.
Ha történik valami velem (jó vagy rossz), már nem anyukámat hívom először, hanem őt. Ez nálam nagy fordulat.
Attól hogy el tudom magam foglalni, nem azt jelenti, hogy jó lenne nélküle. Piszok rossz érzés lenne. Volt már pár hétig távol munka miatt -és marha szar volt.
Biztonságot ad a számomra.
erre az jutott eszembe, hogy a biztonságot-hála az égnek- egyedül is meg tudom teremteni, van kitartásom, lelkesedésem és remélem elég eszem is hozzá.
Én a szerelmet, meg hát a szenvedélyt keresem a kapcsolatban(és mert ritka, azért vagyok olykor egyedül).
Odabújni vkihez, vkinek jól esik, szerelem nélkül is...oké, mondjuk hogy megértem.
Simogatni csak őszintén szeretnék/tudok, a többi hamis, nem kell. (volt és nem kell, unalmas és hát igen, "biztonságos érzés").
??? Már miért menekülnél??? Ha jól érzed magad?
?
Szóval előbb kell párkapcsolatra vágyni, utánna együttélésre?
Biztonságot, mi ellen? (Anyagilag nyilván, de más?) Úgy érted, hogy megosztassz dolgokat, és akkor valószinűbb, hogy nem reagálsz rájuk hülyén, mert egy kívülálló szemével is meg tudod vizsgálni a saját véleményedet? Ilyesmi?
Ha nagyon jól el tudod magad foglalni nélküle, akkor miért nem tudod elképzelni az életedet nélküle?
Lehet, kissé kötekedőnek hangzom, de nem ez a célom. Szeretném megérteni a párkapcsolatban élők gondolkodásmódját. (Már vagy 30 éve.)
Na, most már tényleg megyek!
Én nem a karácsonyfa vagy elromlott piritó miatt vagyok kapcsolatban.
Biztonságot ad a számomra. De nem menekülök, mert ha nem működne a dolog, kiszállnék. Nekem meg már kislányként is papa-mama viszony teccett jobban.
Nem tudnám elképzelni az életemet, ha nem bújhatnék mellé éjszaka, vagy csak úgy este tv nézés közben nem simogatnám. Nem azért vagyok párban mert unatkozom egyedül, félreértés ne essék, nagyon jól el tudom magam foglalni. Igen, tudom vannak ilyan kapcsolatok, de nekem az nem kell.
ne haragudj, kérdezhetnék valamit?
ez Téged milyen oknál fogva érdekel?
mármint, hogy milyen boldog dolog egyedülállónak lenni és hogy hogyan fognak azok családot alapítani?
nem hinném, hogy idegen emberek jövőjéért aggódnál
...annyira szociális beállítottságú még Angelina Jolie sincs.
Tautológia! Megnéztem! (olyan állítás, ami saját értelménél fogva igaz.) Tanuljátok meg, és használjátok, ne csak ezzel a szerencsétlen "szingli" szóval korcsosítsuk a nyelvet...
Na, lemászom vesszőparipámról, megyek Karib tenger kalózait nézni!
Azért válaszoljatok nekem is, majd visszatérek!