Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság-meddig jó?
Torolt_felhasznalo_228777
Létrehozva: 2008. július 21. 21:56
Csak úgy eszembe jutott a kérdés ahogy így olvasgatom a topicokat.
Persze nem kell ahhoz nlc-t olvasni, hogy ellaposodott házasságokat lásson valaki, de itt könnyebben beszélnek róla.
Eleinte gondolom van a szerelem, vagy nincs csak olyan érzés, hogy vele le tudom élni az életem. Vagy kell egy család, gyerek...
De meddig jó vagy élhető egy házasság? 3év? Vagy 4? Nem válik unalmassá a házastárs? És ha van más szerelem, nem börtön már a meglévő kapcsolat?
Egyáltalán, minek a házasság?
Állítólag a férfiaknak ingyen háztartási alkalmazott kell...
Biztosan van akit kellemetlenül érint a kérdés, nem kell komolyan venni, csak elfilóztam...
Nahát,én épp most rágódom azon,hogy váljak vagy ne. Persze ez nem egyik pillanatról a másikra jött,már évek óta húzodik a gondolat,de úgy érzem mostmár kezd a finisbe érni.Egyszóval kiborul (t) a bili. Miért? Mert az én férjem egy unalmas ember,aki még 47 évesen sem tudott a szülői háztól "elszakadni" érzelmileg - amúgy normális értelemben. A család,a gyerekei csak másodlagos.
Nincsenek tervei,céljai,ül a pocsolyában és sápítozik. De nem tesz semmit azért,hogy az életünk kicsit jobb irányba forduljon.Szerinte az már valami,hogy ő ledolgozza a napi műszakot, utána indulás az apjához - mert ott mindig van mit csinálni. A panelben utál lakni,de soha nem mondta,hogy költözzünk családiba,egy lépést sem tenne/tett ezügyben.Ugyanis egyszem fiú és azt hitte,hogy mi majd odaköltözünk a szülői házba. Ja,és a napi pia: Az már kell,hogy a "borzasztó" családját eltudja viselni.
Lehetne még sorolni...
Én úgy látom, hogy a szüleink példája ragadós, jó és rossz értelemben is: akik elvált szülők gyermekei, maguk is könnyen hajlamosak a kenyértörésre, akik szülei meg egymás mellett élték le az életüket, azok nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.
Arról persze lehetne vitatkozni, érdemes-e egymás mellett mindenáron kitartani. Környezetemben láttam olyat, hogy valaki alkoholista és/vagy csapodár lett egy rossz házasságban vergődve, az idegbeteg gyerekekről már nem is beszélve.
Nem:),képzeld!!!! Másnap kidobott!!! Azt mondta, hogy a gyűrű bizsu, 200ft-os, a palota csak egy makett és különben is
Egyébként lehet, hogy egy házasságot leginkább lángoló szerelmből kelle kötni és 3-4 évente megújítatni...
Nekem most nincsnek ilyen terveim,csak kíváncsi voltam mert sok olyan topicot olvasok, amiben arról írnak nők, hogy 5- 10-20 éve szeretik a régit és még mindig belé szerelmesek, vagy másba....nincs jól "kitalálva" a házasság intézménye...szerintem
Szerintem jó valakihez tartozni, vele élni az életet! De azt, hogy most éppen nem vagyunk netán jó passzban (bármilyen téren) és rohanjunk elválni, valahogy türelmetlen dolognak, a könnyebb megoldás keresésének tartom. (persze lehetnek helyzetek, amikor tényleg válni kell)
Ha valaki élettársi kapcsolatban van, akkor mindez roppant könnyű, fogjuk a cuccot és továbbállunk, mert már nem izgalmas és jöhet a következő! Talán ezért sem választanám ezt a formát, mert mindkét félnek megadja a folytonos kitekintgetés lehetőségét...Hogy 4 házasságot engedélyeztek és az 5.-hez engedély kellett: nem tudtam. Na, ha 4 közül nem találta egyiket sem jónak akkor ott már benne is volt jókora hiba.
Ez így van! A férjem még most is emlegeti néha, hogy mikor először találkoztunk egy társaságban, épp a nővérem esküvői fényképeit mutogatta az anyukám és tőlem kérdezték, hogy mikor megyek férjhez. Én persze azonnal rávágtam, hogy sosem!!!
De mondtam, hogy nem érvényes, mert akkor még nem ismertem őt
Mindkettőnk szülei megünnepelték az 50. házassági évfordulójukat, mi meg az idén a 25.-et
Nekem fájó tapasztalatom, hogy akinek a házassága kívülről tökéletesnek látszik, egyszercsak váratlanul véget ér... De már aggódom ,hogy én vuduzom szét őket, mert amikor magamban irigykedem, hogy "milyen tökéletes kapcsolat..." akkor pár hónap múlva hallom a válás hírét
Ezek súlytalan szavak. Komolyan gondolja bárki is, hogy szeretik, tisztelik és becsülik, ha megalázzák?
Sokan félnek az egyedülléttől. Sokszor olvasom itt az nlc-n is.Egy rossz kapcsolatból nem feltétlenül egy harmadik miatt, hanem saját maga miatt kell kilépni. Sokan lustaságból, vagy félelemből végig kínlódják az életüket és bizonygatják, hogy ez is jobb, mint a semmi.
ezt már máshol is olvastam pl. egy tegnapi cikkben.
és Igaz.
Telitalálat
Sok örömet és boldogságot kívánok még nektek az elkövetkezendő időkre.
Ebben minden benne van, nagyon szépet írtál
Remélem én is így érzem majd 29 év után. Mi 8 éve vagyunk házasok és nem bántam meg.
29 éve házasok vagyunk...a miénk még jó. persze, néha összekapunk, nem kell minden apróságban egyetérteni. Van 3 gyerekünk, sok közös programunk---de az sem gond, ha valamelyikünk néha a másik nélkül találkozik a barátaival.Ha neki házicselédje van, akkor nekem sofőröm és villanyszerelőm, lakatosom....Aki adni nem akar, csak kapni, az ne házasodjon, annak nem való.De annak kimarad az életéből, hogy valaki(k) várják, ha későn ér haza, izgulnak érte, ha vizsgázik, ha beteg, büszkélkednek a főztjével a haverok előtt stb.
Fáradozás és biztonságérzet, alkalmazkodás és cinkos összekacsintás, közös élmények és aggódás a másikért...ez mind hozzátartozik a házassághoz. sokat kell tenni érte, de azt hiszem, egy pici szerencse is jól jön.
Valahol olvastam, hogy az a jó a több évtizedes házasságban, hogy a házastársunk még mindig tud 20 évesnek látni bennünket...hát, ebben is van valami..ez a szeretet megszépítő szemüvege.
Igaz, amiket írsz.
Csak annyit fűznék hozzá: idővel az is megváltozhat, aki eleinte ezt így gondolja. Én pl. nem voltam egy házasságpárti, úgy éreztem, meghalnék, ha minden nap ugyanazzal az emberrel kellene életem fontos momentumait megélnem. Aztán találkoztam a férjemmel, és megértettem, hogy bizony, van olyan ember, aki ezt megérdemli, sőt, akire, ha csak rágondolok, már erre vágyom. Az "örökké"-re.
Szóval a topicindító - ha tényleg úgy gondolja, ahogy írja - talán csak nem találkozott még az igazival. De lehet, hogy ma délután összefutnak, és holnap már egy egészen más hangú topicot indít majd...
Bár az tény, hogy a szerelem néhány év alatt átalakul valami mássá, ami ha jó akkor együtt maradnak, ha nem olyan jó, akkor rossz házasságnak nevezve jöhet a válás!
Ezért érdemes szerintem akezdeti lelkes programokra járást megtartani későbbre is
úgy nehezebben múlik a szeretet, mely jó esetben a szerelemből marad
Nem tudom meddig jó egy házasság. A miénkben még él a szerelem, és mellette egyre erősebb a kötődés a sok közös élmény, együtt megélt öröm és gond hatására. De mi még csak 7 éve élünk együtt, 6 éve vagyunk házasok.
Az én véleményem az (és a férjemé is, szoktunk erről beszélgetni), hogy addig jó egy házasság, amíg mindkét fél dolgozik azon, hogy jó legyen. Mert nem úgy van ez sem, hogy csapunk egy lagzit, aztán hagyjuk, hogy történjenek a dolgok. Bizonyos értelemben igen, de a felszín mögött azért komoly munka van egy házasság boldogságának a megtartásában. Persze ez a munka édes fáradtság.
Ugyanakkor tudom, hogy akár ma előállhat azzal, hogy neki ez már nem jó és ki szeretne lépni. Ezt egy percre se felejtem el, talán ez is segít abban, hogy észnél legyek, ne lustuljak el, semmilyen téren. Ha így volna, egész biztosan megpróbálnám visszafordítani, de csak egy bizonyos határig. Ha azt látnám, hogy nem megy, nem vergődnék, elengedném. Akkor belátnám, hogy sosem volt az igazi.
Egyelőre ez a veszély még nem fenyeget.
Édesanyám szerint nem kell papír ahhoz, hogy szeressük egymást!
Szerintem igaza van, de én régimódi vagyok, szeretném, ha a párom egész világ előtt vállalná a kapcsolatunkat egy esküvővel!
Hiszen egészen pontosan leírtad, mi a rossz házasság titka!
Fordítsd meg, s kiderül, egész jól deffiniáltad a jó házasságot!
1.)"Eleinte van a szerelem, vagy".... nos ami eztán jön írásodban, eleve rossz házasság lesz belőle.
2.) Meddig? Években meghatározva? Unalmas lesz? Börtönné válik? Ha így gondolja valaki, vagy ilyenné válik, bele sem szabad kezdeni, vagy menekülni belőle!
3.) Minek a házasság? - Ha ez a kérdés felmerül, máris válasz egyben! Aki ezt a kérdést felteszi, annak nem kell házasság! Ilyen kérdés még, hogy "minek" enni, inni, tanulni, szeretkezni ha nem gyereknemzés a cél, stb. "Minek" egyáltalán élni?
4.) "ingyen háztartási alkalmazott"- Igen, ezt az ostoba sztereotípiát már többször hallottam én is. Nos, ha egy nő igy gondolja, ne menjen férjhez! Ha pedig ezt feltételezi párjáról, hogy annak csak erre van szüksége, akkor futás "el" irányba....
Még annyit, hogy "ingyen"! Ez a legjobb poén eddig! A világ legdrágább, legköltségesebb megoldása egy férfi részéről íly módon "háztartási alkalmazotthoz jutni" Megint az jön elő, hogy milyen a házasság, ha...
Régi közmondás, "ha azt akarod, hogy soha ne legyen pénzed semmire, vegyél autót, vagy nősülj meg". Ilyen esetben akkor már inkább autót! Annak nincs anyukája, rokonsága, előző házassága, ill abban született gyermekei, s én határozom meg mikor van olajcsere, s évente egyszer, nem havonta!!!
Persze az utolsó bekezdést már én is viccnek szántam.
Gyuriur
Pontosan-)
Az elethez, azaz a hazassaghoz hozzatartoznak az ellentetek is, azaz a valoban mukodo kapcsolatokban vannak civakodasok is, csak a lenyeg, hogy nem egymas ellen, hanem egymasERT. De ugyanigy hozzatartozik a napjaban tobbszor kifejezett gyengedseg is, kezfogas, oleles, puszik.
En sem ertem, hogyan lehet ugy egymas mellett elni, hogy a hazasfelek "kulonjarnak", es azt sem, hogy hogyan lehet elni evek hosszu soran magukban tartott bosszuszomjjal, vagy serelmekkel, esetleg ezek miatt ugy, hogy ezen hosszu evek alatt nem elnek hazaseletet. Ismerek ilyet, hazastarsi hutlenseg miatt az asszony evekig nem fekudt le a ferjevel... khm... ilyen esetekben szerintem egyik felnek sem tiszta a lelkiismerete. A no reszerol mi mas, mint bosszuvagy, es mint ilyen, beteges, mert elvezettel figyeli a parja szenvedeseit, aki megkerdojelezheto, hogy mit tett ez ido alatt. Ha semmit, akkor szanalmas.
A házasság addig jó amig van szeretet, bizalom, egymás megbecsülése
Azt hiszem ezzel elmondtam minden lényegeset
Mi az idén vagyunk 39 éves házasok, előtte 3 évig jártunk együtt és mással el nem tudnám képzelni az életem
De ő sem nélkülem
Csak ennyi a titok és nem több
Neked is csak ezt kívánom
Lehet a férjem erröl lemaradt?
20 éve vagyunk házasok és Ö svéd. 
Meg minimum 20-30x ölelkeztünk, pusziszkodtunk csak ugy jövet-menet "utközben".
Aproság, mai sztori: beszélgettünk, egymáshoz közel, s keze szokás szerint beindult magyar párnácskákat simogatni, én meg mondtam, mit sem változott 20,5 év alatt
A mi gyerekeinknek van apjuk és anyjuk együtt, minden nap mind a kettö van, néha kinevetnek ha civakodunk valamin néha megprobálják saját elönyükre használni, hogy apa megengedi... Igy kerek a világ nekik is.
Néhány hete tinifiut nevelgetve megkérdzetem tudja-e miért van apa-anya együtt ennyi év után is? Nézett, majd mondtam, több más ok között, hogy mert ha házasodunk akkor pláne megtiszteljük azzal a másikat, hogy nem szexelünk mással. Apos és anyos valamit tudhatott, csak tudnám mit, mert sikerült 7 nem "félrejáros" gyereket felnevelniük.
Gyerekvállaláshoz is többnyire a legideálisabb egy müködö jo házasság.
Gesztenyefáink nem lettek, nem elég nagy a kert
Kivel osztod meg az életedet,
kivel szárnyal majd a képzeleted,
akit szeretsz csak is én lehetek
csak is én és senki más
Talán kapsz majd tölem szép napokat
Tiszta fényben fürdö évszakokat
Együtt daloljuk az én dalomat
Csak mi ketten senki más
Bárhol jársz minden uton melletted leszek
Hogy gondjaidon átsegitselek
S ha néha megtorpansz egy fontos cél elött
én ott leszek hogy szerelemböl merits uj eröt
Mindent mit elér az emberi vágy,
összegyüjtünk majd az éveken át
lesznek gyerekeink s annyi minden más,
mit is mondjak még neked?
Én igy várok reád
Az én boldog szemem mást sose lát
Csak a megujulo régi csodát
Égy életen át, veled
Bárhol jársz minden uton melletted leszek
Hogy gondjaidon átsegitselek
S ha néha megtorpansz egy fontos cél elött
én ott leszek hogy szerelmemböl merits uj eröt
Mindent mit elér az emberi vágy,
Összegyüjtünk majd az éveken át
Lesz egy kertünk s benne gesztenye fák,
Mit is mondjak még Neked
Igy várok reád
Az én boldog szemem mást sose lát
Csak a megujulo régi csodát
Égy életen át, veled, csak veled
Bárhol jársz minden uton melletted leszek
Hogy gondjaidon átsegitselek
S ha ne´ha megtorpansz egy fontos cél elött
én ott leszek hogy szerelmemböl merits uj eröt
…..lesznek gyermekeink s annyi minden más ….
Hmmmm!
Érdekes amit írtál, de igaz.