Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Távkapcsolat :-(
Létrehozva: 2008. augusztus 29. 19:40
Kedvesem tegnap elköltözött 60 km-re innen ahonnan lakom.Jobb munkahelyet talált,jobb pozíció,több pénz.Kevesebb szabadidő.Nekem kezdődika suli ami ide köt,és a sokszor éjszakába nyúló gyakorlatok,így én sem tudok majd menni hozzá.Hétvégenként tudunk találkozni nagy valószínűséggel,de lesz olyan,hogy akkor sem,mindenesetre meg próbáljuk megoldani.
Közületek van aki távkapcsolatban él?Hogyan tudjátok orvoslni a másik hiányát?
Nekem egésznap a barátomon jár az eszem:-S,elvagyok keseredve.
Nahát aktuális téma... az én kedvesem 1000 kmre lakik
De mi bírjuk...mindennap sokat beszélünk, így nem oylan nagy gond... persze, hiányzik, de mi a jövőre koncentrálunk...nem lesz ez örökké így... csak még nekem a suli, neki meg a kinti munka...
:o Sőt, jövőre Japánba megy...na, az gyilkos lesz ..
De én 100%ig bízom benne, és tudom, hogy ő is bennem, így nincs, nem lesz semmi baj.
Szia!
Két évig éltem távkapcsolatban. 200 km volt a távolság.
Mindenkinek a saját problémája a legnehezebb, Neked a 60 tűnik annak. elhiszem, hogy nehéz...
Én is így éreztem és nem vigasztalt, hogy másnak messzebb van a párja.
De ahogy a többiek is írták: ha igazi szerelem, akkor kibírja!!
A két év nekünk is nehéz volt. Még mindig emlékszem a telefonálásokra: "még 3 nap"," még 2 nap. stb" Számoltuk a napokat, és imádtuk a hétvégéket, szenvedtünk vasárnap. De ha visszagondolok ez egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen szerencsés vagyok, túléltük ezt a távolságot és most együtt vagyunk!
Azóta három éve állandóan együtt vagyunk, mert sikerült összeköltözni. Gondolj arra, hogy így lesz veletek is! Meg arra, hogy legalább a talákozás öröme még jobb lesz! Még mindig bennem van a péntekek hangulata, az izgalom a szépítkezés
, készülődés, csomagolás, találkozás. 
Hidd el, hogy átvészelitek!
Előreláthatólag mennyit kell külön élnetek? Gondolom, ha Te befejezed a sulit, mész utána? Vagy hogy tervezitek?
Én abban éltem.
Párom Pesten dolgozott, így csak a hétvégék jutottak. Aztán volt Finnországban, Kínában, Amerikában...
Végül kijött Angliába dolgozni.
Most itt vagyok vele, így csinálom a fősulit levelezőn. Sokszor vagyunk hónapokat távol, de tudjuk, hogy bízhatunk a másikban...
Telefonon, emailen, skypen tudunk beszélni.
Mi több, mint 5éve vagyunk együtt.
Ha szeretitek egymást ez a 60km nem gond:)
60 km távolság??? Mit szóljak ééén?? 10000 km. és nem írtam el a nullákat!! Jjjja és a kisfiunkat egyedül nevelgetem éppen.....
Szia!
60 km?? Az manapság nem távolság!
Az én távkapcsomban ami 2 és fél évig tartott 220 km volt. 2-3 hetente tudtunk találkozni. Fél éve együtt élünk, hozzám költözött. Tegnap hazautazott néhány napra a szüleihez és már most beleőrülök, hogy nincs mellettem. Pedig szinte egész nap dolgozom, csak este látom, de megnyugtat az érzés, ha tudom, hogy nálam van, mehetek haza hozzá. Nagyon nehéz volt, de ki kellett bírnunk, hogy együtt lehessünk végre.
Ő dolgozik, Te tanulsz, és bizony ez mindkettőtöknek fontos. Megalapozza a jövőtöket. Ha kitartotok egymás mellett, akkor bizony már a közös jövőtökről beszélhetünk. Talán ez segít, ha erre gondolsz.. és a találkozásokra! A vágyakozás és a várakozás felerősíti az érzelmeket, ebből kell táplálkozni. Gondolom napi szinten beszéltek, interneten érintkeztek. Ez is segít elviselni a távolságot.
Kitartás királyjány!