Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válás előtt
Torolt_felhasznalo_357396
Létrehozva: 2008. szeptember 25. 18:12
sziasztok!nagyon úgy néz ki hogy elvált nő leszek.Férjnek évek óta női vannak s ebből nekem elegem van.szerintem eleget tűrtem a helyzet nem fog változni.kérdésem lenne megbántad-e a válást?férj fizet gyerektartást?gyermek mennyire sínyli meg?7 éves most kezdte a sulit.köszi a válaszokat!
Szia! Én is elváltam, gyerekünk nincs, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni.
A férjem döntötte el, hogy válni akar, de igazából mindkét oldalról kihűlt a kapcsolatunk. A válást ezzel együtt nem bántam meg, mert találtam egy olyan embert, aki mellett önmagam lehetek, nem kell folyton tojásokon lépkedni. Ezzel együtt az első, nekem kb. két év nagyon rossz volt. Én egy nagy házban vagyok egyedül, ahol azért időnként kellene férfikéz. Megtanultam, hogy kellő szervezéssel és egy kis saját munkával mindent meg tudok oldani. Szerintem a gyerektartással kapcsolatban is arra kellene felkészülnöd, hogy egyedül hogyan tudod megoldani. Tudom, hogy jár a gyerektartás, de előfordul, hogy egyáltalán nem kapod meg vagy csak akadozva.
Sok sikert és kitartást kívánok! Meglátod, a bátor döntés meghozza a megérdemelt jutalmat.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú könyvajánlót találtam.
Én 2 x váltam el, minkét alkalommal én döntöttem így. A második alkalommal már volt 2 gyermek is a házasságban. Megsínylették (akkor 8, és 11 évesel voltak (ez 2 éve történt))
Milyen azóta?
A kapcsolat az exel: tűrhető
Gyerektartás: rendszertelenül fizet, és sohasem annyit amennyit vállalt.
A gyerekek elfogadták az új barátnőjét, a barátnő is a gyerekeket.
Nálunk is hasonló okok miatt történt a válás.
Megbántam-e? Eleinte igen, ma már úgy érzem egyáltalán nem.
Ezt a könyvajánlót csak a napokban találtam (számomra már későn)
De lehet, hogy másoknak még segíthet.
Könyvajánló
Rövid tartalom:
"Ne adja fel! Tudom, hogy lehetséges. Tudom, hogy a kapcsolatai pontosan olyanná válhat, amilyenre mindig is vágyott. A sors most a kezébe adta ezt a könyvet, mely szenvedélyes védőbeszéd a házasság mellett, és csábító felhívás a párkapcsolat kalandjára. A jelenlegi kapcsolata a lehető legjobb az Ön számára - tehát használja ki! A legtöbb válás felesleges." Eva-Maria Zurhorst
"Az elmúlt időszak egyik legnagyobb német könyvsikerének írója alapjaiban rázza meg párkapcsolatainkról kialakított nézeteinket. Provokáló, de optimizmust sugalló kijelentéseivel korábbi viselkedésmintáink feladására bíztat. Modern társadalmunkban a vásárlás, a fogyasztás és a feleslegessé vált tárgyak kidobása határozza meg napjainkat. Sajnos, ez a hozzáállás kapcsolatainkra is rányomta a bélyegét: A nem megfelelő dolgokat azonnal le kell cserélni - adott esetben a párunkat is. A házasságoknak egyre nagyobb része végződik válással, és teljesen természetesnek tekinthető, ha valaki kétszer vagy többször áll az anyakönyvvezető elé.
Mindenki arra vágyik, hogy a legjobbat kapja, és ezzel gyakran együttjár az az illúzió is, hogy ez fáradság nélkül is bekövetkezhet. Minél könnyebben, minél gyorsabban akarjuk elérni céljainkat, és ha a párkapcsolatunk nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk, új társat keresünk.
Hamis illúzió abban bízni, hogy a következő partnerrel majd minden más lesz - anélkül, hogy mi magunk változnánk.
Ha elegendő bátorság van bennünk ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassuk szemléletmódunkat, nagy valószínűséggel be fogjuk látni: nem a társunk az oka a problémáinknak. Pontosan ott van nagyon soktennivalónk, ahol a legnagyobb fájdalmat, gyűlöletet, sérüléseket, hidegséget, dermedtséget vagy ellenszenvet érezzük. Ezt a munkát pedig önmagunkon kell elvégeznünk, hogy házasságunk vagy párkapcsolatunk a valódi gyógyulás és szeretet színterévé váljon."
van a könyvnek egy 2. része is, címe: Szeresd önmagad és készülj örömmel a következő válságra.... felemelő témájú megint csak, témája: igenis kellenek a kudarcok, mert előrébb visznek és elérünk oda, hogy hibáinkért egyre kevesebbet kell fizetnünk... alátámasztva a mondást, miszerint, ha lemondasz róla megkapod...
" Amikor elfogadjuk a válságot, és már nem akarunk erőnek erejével harcolni ellene, hihetetlen pontossággal működő, csodálatos ajándékká válik. De ehhez meg kell tanulni, hogy teljes odaadással figyeljük, és felfogjuk az üzenetét."
hát szóval
van, akit beszorítanak egy dobozba
és
van, aki magát szorítja be egy dobozba
amit igazából kinőtt
rossz szülői háttér, pénztelenség,kilátástalanság, rossz iskolai vagy munkakörülmények...
vagy
szeszélyes hangulatainkon nem tudunk uralkodni, aggódunk: tapadunk, féltékennyé válunk
hiányos önbecsülésünket másban keressük, mástól várunk önigazolást és ott a félelem, hiányérzet...
és még ezer ilyen dolog...
csak mi magunk maradunk, akik kibújhatunk, kikandikálhatunk, majd döntjük el, választjuk, hogy kimászunk vagy kirepülünk abból a dobozból ... egyet nem tehetünk csak, maradni nem maradhatunk...
az az 5 vegyértékünk: család, barátok, társ, munkahely és saját magunk kéne csak egyensúlyban maradjon...
vajon nem ez az egyszerűbb, hogy azt mondjuk, én ugyan tudom, hogy milyen vagyok, ilyen vagyok és kész... ez a legkönnyebb...
vajon hányan merik csak úgy, kötelezettség és mögé képzelés nélkül, nyíltan és rugalmasan, ugyan mit veszíthetünk alapon átlépni saját magukat?
elég szar megtudni, hogy saját magunk csesszük el az életünket, és nem másokat kéne elítélnünk, megítélnünk... épp elég, ha néha magunkkal is tisztában vagyunk, hogy netán erényeink azok hibák a más szemében és jé, tényleg változni kéne, igaz, nem akaródzik, a kényelem és a megszokás.... ugye...,
a legnehezebb dolog és senki nem szereti: szembesülni magunkkal
.. nem nagy dolog... vagy mégis?
Azt írod ,,jobb , hogy így történt, mert nyugdtabb a lékör ,,
Akkor miért kell depresszióba esni? .....miért jön a gyász ? Miért jön utóljára az elfogadás , és a túllépés? Tudom nagyon nehéz ! De az élet megy tovább, ne gyászolj. Ugyan vannak nagyobb dolgok amiért még gyászolhatsz. Sajnálom.........
1. Nem bántam meg a válást, sőt azóta új férjem van.
2. Férj fizeti a gyermektartást. Az Én volt férjem BM dolgozó, tehát eltitkolt jövedelme nincs. Viszont vannak szakmák, ahol a bejelentett pénz nem egyezik meg a hazavitt pénzzel. Ha a Bírósággal vonatod le a 20 %-ot, akkor minden juttatásból részesülsz, ha Ő adja akkor amennyit bevall Neked.
3. A gyermek általában látja a dolgokat. Sokkal jobban megviseli ha az egyik szülőt rendszeresen kiborult állapotban látja, ill. veszekednekkörülötte, mintha a család szétválik. Mi békében váltunk el, nem szidjuk egymkást,és nem veszekszünk. A gyerek elfogadja, hogy Mindketten új párt találtunk. Akkor viheti amikor akarja, ill. a nagyszülőknek is odaadom.
Én kétszer váltam. Az első megváltás volt, ráadásul egy új szerelem adott erőt ehhez a lépéshez. Aztán az új szerelemből újabb házasság lett és újabb válás. Mindkét gyermekem (a két apától, milyen bizarr) épp az iskolát kezdte, mikor váltunk.
Persze hogy megsínylették, különösen a kislányom, aki nagyon apás.
De jobb, hogy így történt, mert nyugodtabb a légkör.
Azt mondják a válás után az első fázis a mély depresszió, utána jön a gyász és a legvégső az elfogadás, mikor az ember túllép. Én már három éve a gyász stádiumában vagyok és úgy érem sosem fogok tudni túllépni és bízni.
Nagyon sok kitartást, és mindamellett, hogy nem tudom a részleteket, megértelek, ne tűrd el a félrelépéseket!!
Remélem neked sikerül új életet kezdeni és még megbízni valakiben.
Kedves Perlenkette!
Elég kacifántos neved van.
Na mindegy. Tudnod kell hogy nem vagyok válás párti.
28éves vagyok és elvált, nem túl büszke erre. 23évesen ismerkedtem meg a volt férjemmel 1évvel később összeházasodtunk. Sok hibája volt a férjemnek (persze ő azt mondaná nekem is). A legnagyobb amit nem tudtam elviselni a számítógépfüggőségét, hogy minden éjszaka egyedül aludtam.
Na meg persze hogy szerelmes lett a kolléganőjébe, ami nem ő általa nem lett kapcsolat. A lány talált mást. Gyereket szerettem volna tőle de elég rosszak voltak az eredményei, mellette áltam bíztam benne hogy végig visszük. Amikor már éreztem hogy menthetetlen párterápiát javasoltam neki, persze kinevetett.
Rengeteg energiát adtam bele a volt kapcsolatomba, mire ráébredtem hogy nincs értelme. A válás alatt a férjem és a családja által elég rendes lelkiterrorban éltem (akkor még közös fedél alatt). Nem volt könnyű a válás, de most már közel fél éve vagyok utánna. De mondhatom bátran megérte. Sokat segítettek a családtagjaim és a kollégáim is. Néha nagyon jól esett csak kibeszélni magam.
Tudod ha csak egy nö van megértem (talán) mert akkor tényleg valami mást keres, de nálunk nem erröl volt szo, többröl, akkor mit keresett, ja és azota se tud megállapodni.
Sajnos sikerült egy olyat kifognom aki csak a szexet élvezi egy darabig, és utána ujít
.
De ha belegondolsz péniszét beledugja napi szinten másba, és este meg téged akar pfuj, na én ebböl nem kértem
Mi is válunk azt hittem én döntésem volt, de most hogy kiderült ő már nem is szeretett és már éli az életét, nagyon nehéz.
Szombaton megy egy nőhöz s én úgy érzem belehalok, pedig tényleg nem működött a kapcsolatunk, mikor szétmentünk talán reménykedtem hogy rájön mennyire szeret, és ebben az álomvilágban éltem hogy talán ezért megváltozik, de nem így lett és most a valóság nagyon rossz, de talán tudom jobb lesz egyszer, csak most sajnálom a családom, és talán azt is hiszem, hogy szeretem...
De legalább tudom azért nem tudtuk megmenteni mert ő nem szeretett már akkor, pedig még mindig ott van az autómban a cikk, amit kinyomtattam, hogy hogyan mentsük meg a házasságunk, igaz oda már nem adtam neki, mert nem akarta már megmenteni...
Soha nem csalt meg és most sem megcsal mert június óta nem élünk eggyütt mégis annyira fáj....
Persze, értem én, csak valahogy annyira zsigerien belénk van nevelve, verve ez az egész álompár dolog. "Bologan élnek, amíg meg nem halnak", a legtöbb mese, történet arról szól, hogyan legyünk boldogok egy másik ember miatt, mellett, érte, vele.
Nem szoktuk végigondolni, hogy vajon nekünk, személy szerint mi a fontos.
Ez a hűség - hűtlenség amúgy is gázos kérdés, szerintem. Mert mit számítunk megcsalásnak? Ha meghúz egy másik nőt, de aztán hazamegy és a feleség kedvére tesz, játszik a gyerekkel, tehát otthon jól működik?
Vagy ha vágyakozó e-maileket ír, szerelmes verseket farigcsál, és lesi a szomszéd irodában ülő csajt, hogy mikor megy ebédelni. Nem keffent félre, de a lelke akkor is másé.
Szóval, nem tudom, melyik a rosszebb. (Az tuti, a legrosszabb e kettő kombinációja :)
Tehát nem hiszem, hogy az a legfontosabb, hogy a péniszét hova dugja, hanem hogy a házasfelek között van-e valami sokkal másabb, minőségi kapocs. Szar dolog, ha megcsalnak, de nem tudom elhinni, hogy ez véletlen, valahogy a másik fél is benne van.
Nem mondom, hogy hibás, csak azt, hogy ott valami baj van, és AZT a bajt kell megoldani. A félremenés TÜNET, nem orvosolható, csak elnyomható.
szia
a férjed valószínű nem mást keres csak hiánypótol
gondold meg
nekünk sikerült túljutni ezeken
a gyerekeim nagyok pont ma beszéltem a nagylánnyal a hogy kezdődött a ti szerelmetek témában
próbálj változtatni
nők jönnek és mennek
de te eddig mellette vagy bizonyára nem véletlenül
Én 4 éve vagyok egyedül. Nagyon mélyről építettem vissza magam, de nem bántam meg.
Gyerektartás nincs, se kapcsolattartás. De igy se bántam meg.
A gyerekem örökre sérült, védtem ahogy tudtam, tudom, de még igy is.
De ha nem válok el, akkor is sérül a gyerekem, csak több éven át látja amit nem kéne.
Sem rá, sem le nem beszélnélek, nem is vagyok tapasztalt ez ügyben.
Csak annyit vetnék fel, hogy vajon biztos vagy-e benne, hogy a hűség a legfőbb kapocs a házasságban?
Nem, nem szoktam megcsalni az Embert, és tudtommal ő sem engem.
De sokat változtam a korral, és már nem látom olyan bűnnek, amiért elválnék.
Ez az egyetlen ok, amiért el akarod hagyni? Mert a gyerek valóban megsínyli. Mint ahogy azt is, ha feszkó és hazugság van folyton a levegőben.
Te tudod, hogy te mit tudsz tolerálni, és mit tudsz hitelesen felvállalni a gyerek előtt, és magad előtt is.
Sok szerencsét!
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy idáig jutottatok, de azért ajánlanék egy könyvet amit szerintem feltétlenül olvass el: Gary Chapman: Maradjunk együtt! Interneten is meg lehet rendelni...ebben olvashatsz bővebben mndenről. Remélem rendbe jön az életed(tetek)!