Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Második feleségek
Sziasztok!
Szeretnék indítani egy topikot, olyanoknak akiknek a párja nős / most válik / elvált, tehát a "második feleségeknek". Érekelne, hogy a kapcsolat elején, hogyan sikerült összecsiszolódni a párotok csaladjával, az ex-feleséggel, a gyerekekkel, a párotok szüleivel és barátaival.
Tudtok valami jó receptet, hogy hogyan kell ebben a szituációban viselkedni? Mi az amit el kell fogadni? Mennyi kompromisszumot érdemes hozni?
Ti hogyan tettétek meg a kezdeti lépéseket a párotok családja felé?
Előre is köszönöm a hozzászólásokat!
Idy
Ne szidd.
Gyerek:nincs.
Első házasság 21 és 24 éves kora között tartott.
Köszönöm a hozzászólásokat. Elnézést, de napközben csak ritkán tudok fel lépni.
Érdekelne, hogyan sikerült a párotok gyerekeivel összeismerkedni a kezdetek kezdetén. Miben tud ilyenkor segíteni az apa? Milyen hibákat ne kövessek el?
Van vakinek valami szuper módszere?
Nem, nem vagyok Kornélia, pedig az is szép név. Zsebijaja nem éppen finom hozzászólására reagáltam. Őt is úgy hívják mint engem
Amúgy téged hogyan szólítanak? Kornélia? Nelli, Nellike? Melyiket szereted jobban?
A Kornélia nekem egy kicsit komoly.
Szia!
Druszák vagyunk? Szintén Kornélia?
hátrány? nem akart férj lenni - mondván, aki 2x hibázott, harmadikra tanul. de meggyőztem .
+ anyagilag nem volt jó, mert a férjem bármit megtett, csak hogy minnél kevesebb konfrontációval elváljanak (az ex pedig pofátlanul kipakolta a lakást).
mondjuk az jó volt, hogy férjem nem engedte, hogy találkozzak az exszel, csak pár képet (és néhány tárgyat) hagyott maga után.
Sziasztok!
Én ezt egy másik oldalról látom, a gyerek szemszögből. A szülei különmentek, én apukámmal maradtam. Aztán elköltöztem, neki pedig lett egy új kapcsolata. Szuper az egész, a csajt nagyon szeretem, többet beszélek vele mint apukámmal. A lányai a fogadott hugaim lettek és nagyon megkedveltük egymást.
Aztán egy nem pozitív sztori:
A legjobb barátnőm 4 éve van együtt egy olyan sráccal akival a válása alatt jöttek össze. Rossz házasság volt, gyerek van. A lányt azóta is utálja a srác családja, nem köszönnek neki az utcán, hozzájuk nem járhat, még beszélni sem lehet róla. Ő még bírja, kitart mert szereti a srácot, a srác is őt, de szerintem nem elég erős. De ez egy másik téma.
Mindenképpen nehéz és sok sok kompromisszummal jár.
Na igen, a rutin számít, ez előny.
De volt-e hátrány, bármi?
Ha nincsenek gyerekek, szerintem nem sokban különbözik attól, mint mondjuk ha új partnere lesz az embernek.
szia,
jelen, mint 3. feleség :). bár komoly 'előny', hogy nincs 'hozott' gyerekünk. már együtt vagyunk 6 éve, azalatt jól összeszoktunk. eleinte a legfőbb gondot az jelentette, hogy 'milyen lehetek én az előzőekhez hasonlítva?'.
de ezt gyorsan elintéztem magamban azzal, hogy ők már nincsenek itt, én viszont igen , vagyis én vagyok a legjobb . és tényleg így lehet, mert velem van együtt a leghosszabb ideig...
család hogyan fogadott? fenntartásokkal - és nagy rutinnal. hitték, hogy átmeneti leszek. no, ez nem jött be .
kompromisszumot pont annyit kell engedni, amennyit te is elvársz. esetemben ez elég sok volt, mert ismerem önmagamat annyira, hogy tudjam: nem könnyű mellettem az élet.
viszont a - most már - férjemnek már volt "rutinja" a probléma kezelésében, sokszor csak nevetett rajtam...
Szerintem az a legfontosabb, hogy te mennyire tudod ezt a helyzetet elfogadni.
Mint mindennek, ennek is az elfogadás a kulcsa. Ez van, ezen nem tudsz változtatni. És szerintem fontos, hogy jó legyen a kapcsolat köztetek. Exel, szülőkkel stb. Nem kell puszipajtásnak lenni, de azért barátságos lehet az ember.
Barátnőm 29 éves, és harmadik feleség, most várja a közös gyermeküket, aki a pasinak a 3. saját, és az 5. "családbeli" (kettő a második feleség első házasságából való) gyereke, de mind őt hívja apunak.
Hááát, ahogy mesél, nem egy leányálom...