Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lelki orgazmus
Létrehozva: 2008. október 15. 19:45
Lelki orgazmus. Van ilyen? Alig várod, hogy végre találkozhass vele. Hajat mosol és nagy gonddal választod ki a ruhád. Fölveszed a miniszoknyádat, vagy azt a farmerodat és pulcsidat, amelyben a legjobban érzed magad. Sétáltok, beszélgettek. Rád figyel, csak rád. Semmi és senki másra. Érdekli, amit mesélsz. Kíváncsi rád és arra, amit mondasz és gondolsz. Olyasmit is elmondasz neki, amiről nem gondoltad, hogy bárkinek is el fogod mondani valaha is. Meghallgat és bátorít. Ritkán és keveset kérdez, de ha mégis, akkor nagyon örülsz neki. Jólesik, ha átölel és jó megpuszilni. Megérint a finom, férfias illata. De ez az egész valami egészen másról szól. Ennek a történetnek köze nincs a szexhez, egyáltalán. Amikor elköszönsz tőle, furcsa érzés kerít hatalmába. Olyan érzésed van, mintha egy jót szexeltél volna. Lelkileg. És kielégültél. Teljesen. Lelkileg. Éltetek át már hasonlót? Volt már ilyen, vagy ehhez hasonló érzésetek? Egyáltalán érti valaki, hogy miről beszélek? Nem, nem barátság ez és nem is szerelem. De akkor mi? Lelki társ? Ismeri, megérti és szereti. A lelkedet. Bármit megtenne érted. Ezt el is mondja, de minek? Hiszen úgyis tudod. Érzed. Nem, nem egyoldalú. Te is ugyanezt érzed és ugyanazt adod neki. Ő ezt el is mondja, de hiszen anélkül is tudod és érzed. Ti hogyan látjátok ezt? Szerencse ez, vagy mi? Karmatikus kapcsolat, talán volt valami közötök egymáshoz előző életetekben? De mi? Mi lehet ez? Van ilyen?
van. Eddig én sem tudtam, de már tudom. :)
Jó, hogy nem vagyok ezzel egyedül. :)
Siasztok!
Háát, én elolvastam a hsz-eket.
Felhő: ez nem valami karmikus sz@r. Ezt hívják szerelemnek, csak mivel már ezt is olyan kínkeservvel keresi a jónép, nem érzi meg. Amkor azon görcsölsz, hogy melyik kényelmetlen tűsarkúdat vedd fel egy bulira, hátha beszerbválsz valakit, akkor nem igazán van esély a lábfájáson kívül egyebet érezni. (jelzem, hogy rajongok a magassarkúő cipőkért, de kényelmetlen helyzetben nehéz önfeledten ismerkedni...)
A sztori ismerős, csak én kapcsolatot hoztam ki belőle, és nagyon nincs elcseszve. Kb másfél évig még nem lett megfogalmazva. Ezalatt Ő már kapcsolatban volt, megnősült, és akkorra lett egyértelmű a kettőnk dolga mikor már rájött, hogy azt a házasságot tán hanyagolni kéne. Itt lehet fújjolni, és utálni, de ez volt életem nagy kockáztatása, és az övé is. Ennek több mint 4 éve, és egyenlőre minden jó...
Nem a szexről szólt, de nem rontott rajta, sőtt!
van erre szavunk: szeretet. nem az amit anyánk iránt érzünk, hanem párkapcsolati szeretet
Nem vagyok boldog.
Nagyon hosszú és kielégítő kapcsolat?? Nem igazán láttam ilyet
.
Kompromisszumos, megalkuvós, beletörődős hosszú kapcsolatot már láttam, de nem hiszek a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" formulában. Te már találkoztál ilyennel?
Persze van szeretet, törődés, stb., sőt összecsiszolódás, egymásra hangolódás is, van a "még a gondolatomat is kitalálja" érzés, de ez csak amiatt van ( szerintem) mert egy hosszú kapcsolatban "megtanuljuk" a másikat.
22 éve élek a férjemmel együtt, ismerem minden rezdülését, ő is tudja kimondás nélkül is,hogy mire gondolok, de a barátommal teljesen másképp éltem meg ezt az egymásra hangolódást.
Igen, értem.
Miközben olvastalak, újabb kérdés vetődött fel bennem. Vajon mi lehet a titka a nagyon hosszú és minden szempontból kielégítő kapcsolatoknak? Vajon mi tart jobban össze? Ha nagyon hasonló, teljesen hasonló, sőt ugyanolyan két ember, vagy ha a sok hasonlóság ellenére sok olyan dolog van, amiben ellentétesek és így remekül ki tudják egészíteni, elégíteni egymást? Neked erről mi a véleményed és mi a meglátásod? Mi a tapasztalatod?
szeretnék átélni egy ilyet......
nagyon-nagyon szeretnék.....
Nem tudom megfogalmazni ezt az érzést, de jó. Nem tudom, hogy szerelem-e. Én inkább úgy gondolom, a lelki társak vagyunk.
Szia!
T.X.-nek írt soraidat végigolvasva rájöttem, hogy azért nem teljesen egyformán éljük-éltük meg ezt az érzést. Nekem nem volt soha olyan érzésem, mintha egyformák lennénk. Sőt! Sok mindenben nem egyezett a véleményünk, nem hasonlítottunk egymásra, mégis olyan szinten voltunk ráhangolódva a másikra, hogy mindig tudtuk nyújtani, amire éppen szüksége volt. Kiegészítettük egymást. Olyan harmóniában működtünk, amit sem előtte, sem azóta nem találok másokban.
Talán igazad van, nem barátság. Nem is szerelem. Nem tudom mi. Nincs rá szavam
.
Magam sem tudom, miért lett vége... Illetve sok minden közrejátszott. Így alakult, de nem is ez a lényeg.
Megtapasztaltam ezt az érzést is és ez a fontos!
A szerelem érzés kialakulásának semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy egyik, vagy másik fél foglalt-e. Szerintem.
És hogy érdemben is válaszoljak a felvetésedre és a kérdésedre: a szerelemben döntő és mindenképpen meghatározó érzés a szexuális vágyakozás (is).
Miért érdekes a számodra az, hogy ezekhez (a nyitóban és a későbbiekben is) leírt érzéshez nem kapcsolódik szexuális vágyakozás? Ezek szerint, ha jól értem, ha jól értelek, nem éreztél még hasonlót. Hiszen amiről te beszélsz, az szerelem, egyértelműen.
bocs, nem olvastam vissza... szerinted ez miért nem szerelem? vagy inkább az az érdekes számomra, hogy nem érzel testi vágyat. én éreztem ilyet, amir leírtál, de annak a testi vágy is része volt. nagyon is. úgyhogy én szerelemnek éltem meg :) és a lelki és testi orgazmus is egybeolvadt. csak akkor volt "csak lelki", amikor nem tudtunk együtt lenni, akkor "maradt" a lelki. de ez meg csak egyre növelte a testi vágyat.
lehet, hogy leírtad már korábban, de foglaltak vagytok mindketten? vagy miért nem alakul ki a szerelem?
Valószínűleg nem olvastál vissza, de ez persze nem baj.
Nincs szexuális vágyakozás, legalábbis döntően nem ez a jellemző. És nincs márpedigdeveledéscsakveled akarom leélni az életemet érzés se.
Igen, van ilyen. Míg olvastam a hozzászólásokat, egyetlen emberre gondoltam. Ő volt a barátom. Aki értem mindent és akiért én is mindent. Együtt rezdült a lelkünk, együtt örültünk, együtt sírtunk, néha kíméletlenül bíráltuk , de minden pillanatban feltétel nélkül szerettük egymást. Egy kivételes kapcsolat, más mint a szerelem, barátság férfi és nő között.
Nagyon hiányzik
Hogy van-e ilyen? Van.
Több ezer éve ismeri az emberiség.
Csak nem lelki orgazmusnak hívta, hanem katarzisnak.
És nem csak egy másik ember idézheti elő.
Elmondta, amit akkor sosem mert bevallani, hogy fülig szerelmes volt belém. Én meg mondtam, hogy tudtam. Ő erre, hogy na ne már...
Aztán meg, hogy látta ő, hogy milyen pasik tetszenek nekem, meg érezte is, hogy ő nem lesz befutó, de akkor is jól érezte magát velem és nem akarta, hogy ne találkozzunk, a beszélgetések neki is jók voltak. És azt mondta, hogy általam sokat tanult a női lélekről
Később profitált is belőle
Most meg 1.5 gyerekes apa, én meg kétgyerekes anya, sok kilométerre egymástól, de ma is érzek valami bizsergést mikor meglátom, hogy tőle jött e-mail.
Nem beszélve arról, hogy valahogy az évek múltával egyre jobb pasi lett 
Meg ahogy "öregszem" már nem is számít annyira a külső
Egyszer tréfásan meg is jegyeztük, hogy ha megözvegyülünk akkor majd jó páros leszünk, ismerkedni már nem kell és a tiszteletköröket sem kell lefutni, úgy simerjük egymást
Igen, hiányzik.
Éppen 9 éve ment el, azóta nagyjából 2 évente látom. Idén meglepetés volt, mert nem tudtam, hogy jön haza, csak beállított.
Ilyenkor mindig olyan, mintha tegnap váltunk volna el.
Nem kell megijedni!!! Csak tudom, hogy miről beszélsz, pont ugyan ezt éreztem én is, csak talán én sosem tudtam volna jól körbe írni!!!
Szép... nagyon szép. Csodaszépen írtad.. hiányzik, ugye?
uhh.. a szakadó hóeső, a szeme.. ahogyan rámnéz... az arca, a sokféle arca, azt hiszem már mindegyiket ismerem..