Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Karácsony?
Létrehozva: 2008. november 25. 23:04
Aki tapasztalt, az írjon!
Ugyan még bőven van idő, de már javában stresszelik a népet a Karácsonnyal, így kénytelen vagyok ideig-óráig én is belegondolni. Szerintem ez lesz életem első magányos Karácsonya. Persze a szülők tárt karokkal várnak, mint mindig, de valahogy nincs kedvem hozzá. Akkor mégis mit lehet csinálni mondjuk Szenteste???
Minden-minden zárva lesz, az ismerősök nem érnek rá, a tévében csöpögős filmek garmadája. Tisztára, mintha ez lenne a plusz büntetés az egyedülállóknak.
Persze szerettem volna dolgozni, de "csak" ügyeletben leszek, az még rosszabb.
Mit szokás ilyenkor egy egyedülállónak csinálni?
Én úgy látom, hogy a legtöbb család életében elvárás a "tökéletes Karácsony". Aki családban él, boldogan veti bele magát a tennivalók sokaságába, főleg nőként, hiszen a nőnek "kell" varázslatossá tenni a fát, neki kell megfőzni az isteni menűt, egyáltalán a hangulatról gondoskodni. Készséggel elhiszem, hogy bizonyos nőkből ez a vágy hiányzik, de a legtöbb panaszkodó a panaszai ellenére is örömmel csinálja és nagyon hiányozna, ha nem lenne meg ez a "kötelező" feladat. Hát nekem igenis hiányzik, annak ellenére, hogy nem szándékozom boldogtalannak érezni magam. És teszek is ellene, csak most elakadtam, mert az érzelmeket nehéz pótolni.
Persze ott vannak a szüleim, de ők "vénségükre" csinálják azt, amit normál esetben nekem kellene.
Miféle kötelességtudatról beszélsz?
Én önzetlen emberi szeretetre gondoltam, semmi másra, amit ugye nem kötelességből érzünk.
Igen bele szoktam gondolni tesóm helyzetébe, bár nem értem. Magányos, rohadt szar neki, hangoztatja is látszik is rajta, mégsem tesz ellene semmit, csak mégjobban belelohalja magát hasonló kérdésekkel mint amit te is feltettél az elején. :)
De mondom, nem akarok kettőtök között hasonlatot venni mert ennek nem biztos, hogy sok értelme lenne.
Csak arra próbáltam rámutatni, hogy a családod valószínűleg szeret és hazavár és ez már lehet épp elég, hogy akkor este ha kicsit elengeded magad a magányosság egy időre szertefoszladjon.
Örülök, hogy úgy van ahogy írod, hazamész várnak, szeretnek.
Szerintem olyanoktól lehet Neked is különleges, amire esetleg máskor nincs időd.
Ezért mondtam, hogy akár egy egész évadot végignézhetek bármiből.
Jut eszembe a Csengetett mylord? is embertelen jó sorozat és azt végig lehet nevetni. Ha akarod, még kölcsön is adom.
Nekem az időhiány a mumusom, ezért gondoltam olyan tevékenységre, amit máskor nem tehetek meg, vagy csak nagy lelkiismerfurdalással:)
Talán ilyen nyomvonalon gondolkozz.
Hát, pont ezt a készülési szándékot értették félre jónéhányan.
Pedig tényleg nem egyszerű robotként venni az akadályokat, akárki akármit is állít.
Te elváltál?
Simán meglehet, hogy aznap végre egy jót alszom a Szenteste jelentőségének tudatán kívül.
Most viszont aggaszt, bizonyára a felhajtás miatt. Ez kb. olyan, mint egy évek óta gyakorolt szakmából vizsgázni. A kisujjadban van az egész, ha álmodból felkeltenek, akkor is hibátlanul teszed a dolgodat, de amikor mesterséges körülmények közé helyeznek...
Szia!
Én sem vagyok tapasztalt, ez lesz az első Karácsonyom egyedül. Van fiam, de ő ugye majd elmegy aludni, én meg sokáig fent vagyok, mint mindig. Vagyis lesz jó pár óra, amikor rám "szakad" az egyedüllét.
Azt találtam ki, hogy megpróbálom a naplómban összefoglalni ezt az évet. Mivel igen sok minden történt velem, elleszek vele pár órát.
Ha mégsem lesz kedvem hozzá, arra gondoltam, hogy meglepem magam a Született feleségek 3. évadjával és egyhuzamban végignézem:)
Ha ehhez sem lesz kedvem, akkor lehet benézek a fórumra.
Meg küldök képeslapokat az ismerősöknek, barátoknak.
Lehet még menet közben eszembe jut pár ötlet akkor megírom Neked.
Szerintem lényeges, hogy pár ötlettel készülj, nehogy "bedepizz".
Ezt viszont is kérdezhetném, hogy te vajon belegondoltál-e abba, hogy bátyád mit érezhet? Najó, nem teszem.
Szoktam hazajárni, örülök-örülnek. De nem hinném, hogy mások "kötelesség-tudatát" nekem kellene lerónom a magam kárára.
Ha már engem jellemzel, kijavítanálak néhány ponton.
Azért leszek egyedül, mert nem vagyok képmutató és nem alkuszom meg az élettel. Persze, ez saját döntés. Te hogy állsz a kérdéshez?
Senki sem óhajtott meggebedést, de ha nem érted a kérdést, akkor miért bizonygatod az igazad?