Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Jog a kegyes halálhoz?
Torolt_felhasznalo_698367
Létrehozva: 2008. december 10. 17:06
Van-e jogunk a kegyes és méltóságteljes halálhoz vagy nincs?
Rendelkezhetek-e a saját testem és életem felett, vagy nem?
A Sky televízió egy gyógyíthatatlan beteg férfi orvosi segítséggel elkövetett tényleges öngyilkosságát mutatta be. Az 59 éves Craig Ewert egyetemi professzor úgynevezett motoros neuronbetegségben szenvedett, vagyis mozgatóidegeinek hálózata fokozatosan mondta fel a szolgálatot. A kór haladtával az a veszély fenyegette, hogy teljesen magatehetetlenné válik, és ezt nem akarta megvárni. Inkább elutazott Svájcba, ahol - az ezt lehetővé tévő helyi törvények alapján - egy klinika orvosi segítséggel, jogilag szabályozott és ellenőrzött körülmények között lehetővé teszi a hasonló helyzetbe került betegeknek az önkéntes halált. A Sky dokumentumműsora bemutatja, amint az amerikai születésű egyetemi tanár felesége társaságában, egy szállodai szobára hasonlító kórteremben saját maga beindítja az elalváshoz, és végül az élet elmúlásához vezető mechanizmust. A képsorokon látszik, amint Ewert számára a zürichi Dignitas klinika stábjának egy tagja összeállítja a halálos adag nyugtató tartalmazó italkeveréket, és még egyszer felhívja a beteg figyelmét arra, hogy ha ezt megissza, akkor meg fog halni. Ewert bólint, szívószálon át elfogyasztja a keveréket, és saját maga bekapcsol egy időzítőt, amely az elegy elfogyasztása után 45 perccel leállítja a lélegeztetést mesterségesen fenntartó berendezést. Mindeközben Beethoven kilencedik szimfóniája hallatszik a háttérből; ez is a beteg előzetes kérése volt.
http://comment.blog.hu/2008/12/10/vacsora_melle_ongyi lkossag
http://hvg.hu/egeszseg/20081210_onkentes_halal_on gyilkossag_teve.aspx?s=20081210nl
Tudom, hogy megosztó a téma - ne kíméljetek.
Nem bántottál meg, nem titok, csak nem igazán szoktam dicsekedni vele, most is inkább a téma hozta ki belőlem.
Értem - bocsánat, ha megbántottalak.
Neki is joga van eldönteni, hogy akar-e a lelkiismeretével ellentétes cselekedetet végrehajtani.
Egyébként ma is létezik a passzív eutanázia,amikor a rákosnak nem mondják meg, hogy minden létfontosságú szervében benne van az áttét, hanem hazaküldik, adnak neki újabb és újabb időpontot különböző vizsgálatokra, mindaddig míg meg nem hal.
A szabályozás nem hiszem, hogy bármit is megoldana. Itt a kétségeket az szüli, hogy nem tart még ott az orvostudomány, hogy el tudná biztonsággal dönteni melyik betegség milyen irányba folytatódik.
Lásd az én esetem!Néhány hónapból 8 év lett, a nővéremnél 10 évből semmisem.
Az orvostól sem lehet elvárni, hogy a jövőbe lásson.
Jo ejt mindenkinek.
A tema erdekes, jo lenne folytatni.
Szerintem is van.Én szeretném,ha megkérdezne valaki a végén.
Afrikában az öngyilkosság jóval ritkább,mint a gazdag európai országokban.(ez csak úgy eszembe jutott)
Az eskü szövegeben a jol-let van, s hogy az esküvö ennek erdekeben tesz meg mindent.
"Akárhány házban jelenjek is meg, betegeim hasznára fogok oda belépni"
Nem mindig a kenyszeres GYOGY-itas a beteg haszna.
Embernek kellene maradni, nem kellene Istent jatszani senkinek. Az orvosnak sem. Söt, NEKI aztan biztosan nem (es ez is benne van am abban az esküben...)
bocs a valtozatos betütipusokert, a technika ördöge, nem magamtol vagyok ilyen ügyes.
Én úgy gondolom,senkit nem lehet lebeszélni az öngyilkosságról.Aki ezügyben tanácsot kér,az bizonyára vicces egy lény és csak jáccásiból csinálja...
Nem,nem vagy bűnrészes.Ha tényleg kérné,nyilván nem löknéd el.És ha a mérget valaki kezébe adod,még akkor is a saját döntése,hogy felhajtja vagy nem.
De csak menjünk bele, erdekes es jogos a kerdes, amit felvetsz.
1. "Isten vagy a Teremtő, vagy aki ahogy hívja, az aki rendelkezhet az életünkkel. Persze Ő mindenkiben ott van..."
igy igaz, teljesen egyetertek. ebben az ertelemben tehat az is mindenkiben ott van, elni vagy halni akar-e.
2. ha tehat az ember isteni leny (egy resze), akkor bizony dönthet ezzel az isteni resszel.
3. nem veletlem, hogy Isten szabad akaratot adott az embernek.
A hatarvonal, hat igen, az vekony, ingatag, egyeni.
Az isteni resz tudja, hogyan döntsön. Csak hagyni kell szohoz jutni.
Tudod jól hogy nem így értettem...
Fogalmam sincs, mi miatt lesz öngyilkos valaki- én sosem akartam. Úgy érzem, azzal megfosztanám magam a lehetőségtől, hogy történhet valami jó is még velem. Ámde vannak emberek, akik öngyilkosok akarnak lenni. Úgy gondolom, nekik olyan problémájuk van, amiből nem látnak kiutat. Ha lenne mellettük valaki, aki segít megtalálni azt, talán nem lennének azok. Természetesen nem a gyógyíthatatlan betegekre gondolok, hanem azokra, akiknek valamilyen lelki problémájuk van. Ha nem figyelek rá, nem hallgatom meg, vagy még én is rúgok egyet abba az emberbe, aki már amúgy is a padlón van lelkileg, nem vagyok-e éppen annyira bűnrészes az öngyilkosságában, mintha én adnám a kezébe a mérget? Hiszen amit teszek, az öngyilkosság felé tereli.
És vajon nem segítek-e - közvetve és passzívan ugyan - valaki öngyilkosságában, ha nem hallgatom meg a gondját, nem segítek neki, pedig megtehetném? Az emberi bunkóság is büntetendő kellene hogy legyen?
No,ez érdekes felvetés.Szerintem nem szabad másra fogni a saját életünk impotenciáját.Súlyos igazságtalan és alaptalan vád másra rakni a terhet,hogy "miattad akaorok meghalni,mert te nem hallgattál meg "
Igen, a kérdés konkrétan arra vonatkozik, hogy miért nem választhatjuk a legális eutanáziát? Hány embert tartanak akaratán kívül életben, és miért nem engedik el őket méltóságban meghalni?
Szerintem meginni egy pohár erős altatót, amitől végleg elalszik, nem olyan látvány, amitől súlyos lelki sérülést okoz az abban résztvevő segítőnek. Mint például egy sérüléses öngyilkosság.
Érdekes az utolsó bekezdésed..
Ez is a prűd hozzáállás...
Gyógyításra esküszik fel és nem gyilkolásra... ugyanmár...
Mennyivel jobb szenvedésre kényszeríteni bárkit, aki inkább elmenne?
Jó, tudom, hogy az eutanáziával vissza is lehet élni, de emiatt szabályozásra van szükség. Ugyanis van rá igény!
Pontosan, ahogy az otthonszülésre. Persze most nem szeretném keverni a két témát.
Kedves Semiramis!
Sok mindenben (más topik) nem osztom a véleményed és a stílusod, de el kell ismernem, hogy tudsz is.
Itt nekem, annyiban más a véleményem, hogy Isten vagy a Teremtő, vagy aki ahogy hívja, az aki rendelkezhet az életünkkel. Persze Ő mindenkiben ott van, így már kicsit érdekesebb lenne a téma, de nem akarok ebbe bele menni.
Soha nem lehet tudni, hogy egy 2 hetes kóma alatt mit rendez le magában a haldokló, ha az utolsó 2 napra magához tér, mit tud megbeszélni a hozzátartozóival, stb, stb.
A gombnyomásos halált elutasítom, de azt is, ha a rokonok kérésére tartanak életben reménytelen állapotban embereket.
A határ nagyon vékony, nem bízom a törvénykezésben.
Annak az oldalnak is van letjogosultsaga, nagyon is, amit Te mondasz.
Am epp azert kellene jogi lehetöseget biztositani, hogy a nyakadba pottyano halni vagyo ne törje el a TE gerincedet, jobb esetben (?!?!?!) a lelkedet vagy ep elmedet.
A szaksegitseget senkire nem lehet raeröltetni, azt a segitsegre szorulonak kell - tudatosan! - keresnie.
Az emberek közti segitseg pedig mindenki sajat lelkiismereti dolga.
(Csak megemlitem:
1. a Dignitashoz fordulok többsege nincs olyan fizikai allapotban, hogy az altalad emlitett halalmodokat valassza. Azt a bizonyos gombot meg tudja nyomni (ill, be tudja veni elötte az altatokat - de ennyi.
2. rengetegenpont a fent emlitett okok miatt nem valaszt brutalis, mast is megnyomorito format.
3. a Dignitas nem segelyszervezet: privat intezmeny, s mint ilyen, komoly arat szab a "szabad tavozasnak".
Tudom,foka.Amit írtam, az persze csak elméleti igazság.Az ember szívében és érzéseiben a totális logikátlanság uralkodik.Szeretem és hiányzik minden indok ellenére,mert az enyém,hozzám tartozik,akárhol van,akármit csinált,akármilyen volt.A legeslegnagyobb rablánc az érzelem,én is tudom.Azt is,hogy mennyivel könnyedebb lenne az életem,ha nem így lenne.(ez itt egy nagyon személyes megjegyzés volt,mert nagyon kedvellek téged.)
A gyerekhalál feldolgozhatlan,ebben biztos vagyok.Ha egyátalán mondhatok neked bármi okosat,az csak annyi,hogy nekem jólesik az a tudat,hogy ha itt ki(s)írod magadból a fórumon,akkor egy mikronnyit talán könnyebb neked ott a felszínen.
Van-e jogom rendelkezni a saját testem és életem felett?
Ez kicsit olyan, mintha az öngyilkosság törvénybe ütköző lenne... pedig hát... ha sikerül, hogyan büntetnének utána? (itt egy ironikus félmosoly emotikonjának helye , nem találtam ilyet, simán vigyorgót meg nem raknék mert meglincselnek) És ha nem sikerül sem büntetik, egyébként.
A kérdés szerintem inkább az, van-e jogom segíteni másnak az öngyilkosságában, bármilyen módon. Legyek az akár én, akár egy szervezet. S ha erre nincsen lehetősége annak, aki halni szeretne, hát van ezer módja a halálra. Kegyetlennél kegyetlenebb. Saját maga számára is fájdalmasabb. Nem beszélve arról, hogy ha pl. vonat-autó-stb elé veti magát, attól nem csak ő sérül, talán sosem heveri ki az aki elütötte, de hasonlóan megrázó lehet egy békésen horgászgató családnak egy vizihulla felbukkanása, egy ártatlan járókelőnek a toronymagas épületről lezuhanó és szétroncsolódó ember.
És vajon nem segítek-e - közvetve és passzívan ugyan - valaki öngyilkosságában, ha nem hallgatom meg a gondját, nem segítek neki, pedig megtehetném? Az emberi bunkóság is büntetendő kellene hogy legyen?
De igen, bízok az isteni kegyelemben. És azt is tudom, hogy a kómából is van csodálatos visszatérés és gyógyulás. És tudom, hogy nem fekete-fehér a világ és az élet, hogy ezt minden esetben el lehessen dönteni. Ilyenkor persze mindig a szélsőséges példák kerülnek elő, de az élet nem mindig ilyen szélsőséges.
Egyébként el tudom képzelni, hogy amikor a szülő a nap 24 órájában szenvedni látja a gyermekét, akkor inkább kívánja, hogy szűnjön meg és "éljen" a halála után fájdalom nélkül, mint szenvedjen itt a földi életben. De ez csak feltételezés, még nem vagyok szülő, fogalmam nincs, mit tennék, ha minden próbálkozásom ellenére nem tudnék/tudnának segíteni a gyermekemen.
Én évekig álmodtam a gyerekemmel, és abban az álomban mindig magamhoz tudtam őt szorítani. Mert az a legrosszabb, ha vkit elveszítesz, már sosem tudod magadhoz ölelni. Nem önző vagy, ha vkit meg akarsz ölelni, hanem kiszolgáltatott az érzelmeidnek. 8 év után sem tudja elfogadni, nem az agyam, hanem a szívem. És valószínűleg a halálos ágyamon fogok csak ezzel az érzéssel megbékélni.
A siras es a belehalok közt hatalmas a különbseg. Az elöbbi egeszseges, az utobbi önpusztito (bar jogod van hozza).
egyebkent vigasztaljon a tudat: a halalhoz (sajathoz es szülöehez) valo hozzaallasunk a korral nagymertekben valtozik.
Tudom, Foka.
Erröl irtam: az ember-központu, EGO-központu szeretet.
ezt en igy nem mondanam, megbelyegzes, ha azt mondod, a "magyar" eztazt biztosan, mert...
MInden nep soksoksok egyede tisztesseggel fogja hasznalni a rendszert es mindenütt lesznek, akik visszaelnek vele.
BIZTOSRA sosemmehetsz, hiszen nem minden eset egyedi.
Am a lehetöseg, önmagad felett rendelkezni, az emberi jogban es az isteni törvenyekben IS adott. (MINDEN jogallam jogi alapköve)
Sztem ezt a szót senki nem érti meg addig, amíg vki olyat el nem veszít, aki többet ér számára, mint a saját kis nyomorú élete. Össze nem hasonlítható azzal, mikor a saját életedről van szó.
igen tudom,amivel vissza lehet élni azzal a magyar biztos vissza is fog....
a jogi szabályozást pedig nehéz,majdnem lehetetlen úgy megcsinálni hogy ne legyenek kiskapuk.
ám annak aki végső stádiumu halálos beteg,vagy életképtelen fogyatékos(gépre kötve),annak talán megváltás lehet elmenni...és ha mindehhez még ép tudattal is rendelkezik az adott egyén,akkor rá kellene bízni a döntést...
a korababák esetében pedig már csodákra képes az orvostudomány.
ehhez az illetönek semmi köze, ez a te gondod.
nem terhelheted ra a csak rad tartozot. Epp eleg neki a sajat terhet cipelni.
kökemenyen hangzik, tudom. de ez az igazsag.
a többit lasd a hetvenharmasban.
igen.
a kerdesnek van egy nagggggyon pengeelen tancolo jogi es etikai vonatkozasa.
a (szellemi) fogyatekosnak az a 100%, ami NEKI van,a különbsegeket (fogyatekossaga mertekeben) vagy egyaltalan nem is eszleli, vagy nem tartja jelentösnek. KI dönt, eljen-e ez az ember?
es hatalmas a visszaelesi lehetöseg, termeszetesen. valoban hatalmas. (pro es kontra)
mas: olyan volt-580 grammos "majdnemötevest" (ezt ö mondja magarol
) is ismerek, aki meset OLVAS a huganak, nepdalt es neptancot tanit az ovodai csoportjanak...
nehez kerdes ez, nagyon nehez. amig valaki önmagarol dönt (es TENYLEG ö dönt!!), ok. de ha masrol kell/lehet dönteni...
/nagyot sohajtos Smiley/
Én nem attól félek, hogy én oda kerülök, hanem hogy egyik szerettem kerül oda...
Nem élném túl az elvesztését. Túl gyenge vagyok lelkileg ...
igy van.
de ezt valoban nehez annak elmagyarazni, aki maga meg nem jart a halal közeleben.
Ha jól belegondolsz, rengeteg kapcsolat alapszik az emberi önzőség elvén.
És ha ezt képes valaki legyőzni, azt hiszem felülemelkedik saját önmagán... meg mindazon amit földinek hívunk.
van egy határ,ami után az élet már csak szenvedés......ez vonatkozik a fogyatékora,az aidsesre,rákosra és sorolhatnám.
ha az életünk felett rendelkezhetünk akkor úgy lenne ésszerű és humánus hogy a halálunk emberhez méltó módját is választhassuk,ha nincs más út...
nem lennék képes bármelyik szerettemnek a szenvedését nézni,miközben tudom hogy hiábavaló.
szerintem euthanasia