Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az élet válás után
Torolt_felhasznalo_752176
Létrehozva: 2008. december 26. 22:41
Mérlegelem a dolgokat, és nem tudok dönteni. Segítenétek esetleg infókkal, mi az amire az ember lánya ilyenkor esetleg nem gondol.
Adott egy kétéves gyerek, saját lakás (nevemen), amiben élünk, van munkám, bár nem keresek túl sokat, nem tudom, ketten milyen szinten élnénk meg belőle..
A házasságom nem elviselhetetlen, de folyamatosan úgy érzem, nem a saját életemet élem, már gyakorlatilag "elélünk" egymás mellett, nem sok vizet zavarva, max annyit, hogy úgy érzem a párom visszahúz mindenben, ill. mindenben magamra hagy. Betegségben, szervezésben, családi életben egyéb apróbb nehézségekben is. Szóval néha úgy érzem, fellélegeznék nélküle, mert olyan, mint egy kolonc, amit becsületből húzok magam után, de saját magam sehol nincsen ebben a kapcsolatban.
Milyen az élet válás után? Gondolom, sokkal nehezebb lesz a gyerekkel egyedül..
Ha nem lehet ezt vele megbeszélni, ne csináld te sem. Majd észreveszi, ha nem lesz vasalt ing, meg főtt étel számára, meg ha a sok csomagból az ő dolgait hagyod lent.
Nekem is úgy tűnik, hogy te nem a felesége vagy, hanem az anyukája.
Én annak híve vagyok, hogy beszéljük meg, aztán megint és megint, és ha végképp elegem van, jöhet a drasztikus megoldás.
Sokszor leírtam már, talán leírom megint, mert ide illik.
Mikor összeköltöztünk, a párom egy idő után mondta, hogy ő ahhoz van szokva, mikor hazaér, van főtt kaja. Mindketten dolgoztunk, én kb. fél órával értem haza hamarabb, vagy egy órával.
Mondtam, hogy én is, mert az én anyukám is ugyanúgy megfőzött mire hazaértem, mint az ővé. De most egyikünk anyukája sincs itt, magunknak kell megoldanunk.
Most 24 órában feküdnöm kell, úgy főz, mint a kisanygyal, olyan aranyos, ahogy tervezgeti, hogy mit főz holnap.
Mintha magamat olvastam volna a topicindítóban. Nekem sem elviselhetetlen a házasságom, de szinte mindent egyedül csinálok. 3 gyerekünk van, de csak én foglalkozom velük, a háztartás, bevásárlás is rám marad egyedül. A családi programok is arról szólnak, hogy én meg a gyerekek, a férjem nem jön velünk mert hülyeség, pénzkidobás stb. Kettesben nem nagyon megyünk sehová, nincsen már közös érdeklödésünk, ha valami fontos dologban kell dönteni, mindig rám hagyja.
És igen néha ha nincs itthon, fölsóhajtok "bárcsak ne jönne haza" ami így elsőre durván hangzik és szégyellem is magam, de így van. Csak visszahúz, mindenben, felborítja a napirendet amivel a gyerekeket kordában lehet tartani ez nekik biztonságot nyújt. De nem érti ezt meg és már unom századszor is elmagyarázni.
Tudom ennek így nincs értelem és én változtatnék is, de ott vannak a gyerekek, és nem tudom...
Biztos nekik is jó lenne, hogy nincs minden nap veszekedés, az idegbeteg apjuk nem cseszteti őket állandóan. De félek...
Könnyebb egyedül, de akkor mostmár soha nem lesz párom? Én vágyom a szerelemre a gyengédségre, a figyelemre, a megértésre és most ezeket nem kapom meg.
Adjatok légyszí tanácsokat, tippeket amitől okosabb lennék.
Remélem azért nagyjából érthető voltam.
Szia!
Hát érdekes amit írtál a "hokedliről" valószínüleg így van. Írigylésreméltó, hogy mertél lépni. Remélem nekem is menni fog.
Sajnálom a férjem, sajnálom a gyerekem meg az egész szitut, de tudom hogy nem ezt kellene néznem, hanem lepörgetni, mi van ha nem lépek?
Savanyodott életem lenne.
Kösz a tanácsokat!!
Szia felhő,
én is a fiammal kettesben költöztem külön. Kb. 8-9 hónapot fog kitenni ez az édeskettes, mire összeköltözünk a párommal.
Még valami hasznosat osztanék meg veled, ami talán segít a döntésedben, és amiről nemrég hallottam:
A házasság modellezhető egy négy lábon álló hokedlivel, ami akkor stabil, ha valóban 4 lábon áll. Ezek a lábak:
- megélhetés
- gondoskodás
- érintés
- társas
Ezekben a dolgokban egy jó házasságban kialakul egy közös identitás. (vagyis hogy együtt csinálják-e ezeket a felek, és jól tudják-e együtt csinálni)
A megélhetés fogalma egyértelmű.
A gondoskodást nem csak a gyerek jelentheti, vagy más személyek, hanem egy olyan közös ügy, aminek együtt viselik gondját a házastársak. Pl. egy közös vállalkozás.stb.
Az érintésbe beletartozik a gyengédség, a simogatás, a szex..
A társas pedig tovább bontható ilyesmikre, hogy kultúra, szórakozás, sport, együtt lógás, társaságba járás...
Az elmélet szerint, ha egy láb megbillen, akkor az magával mozdíthat más lábakat, (ahogy a hokedli sem tud csak 3 lábon állni, maximum kettőn, de az a két láb is csak 2-2 sarkán áll...) Gondold végig, nálatok ezek hogy működnek, és talán jobban fogod látni, mi az amihez ragaszkodsz, vagy nehezen tudsz lemondani róla, és mi az ami hiányzik, vagy amit esetleg nem egymással éltek meg!!
Nekem tök érdekes volt így végigelemezgetni az exemmel való kapcsolatomat és a párommal valót is. Magáért beszél..
Az exem nem igazán érti, hogy nekem ebben mi volt a langyos víz, illetve, hogy nekem ez mért nem volt elég. Próbáltam elmagyarázni, de nem érti. Ezen nem tudok segíteni. Viszont azt hiszem, elfogadja. Nem lázad, és látja, hogy tök jól működik így a gyerek velem/vele dolog is. Persze nem állítom, hogy egyetért az egésszel, de nincs más választása, mint hogy elfogadja és feldolgozza. De ha segíteni nem is tudok, azért nem erőszakoskodom, és hagyom, hogy olyan tempóban történjen, ahogy az neki jó.
Egyébként, amikor majd összeköltözünk a párommal, akkor sem leszünk messze az exemtől..
Jó kutatást önmagadban!
Szia anyacsbanyacs,
Én úgy gondolom, hogy ha sikerülne egy végérvényes döntést hoznom, ami nem értem miért várat magára, és elköltöznék, akkor csakis úgy tenném, hogy külön a lányommal kettesben, és csak idővel kb 1 év múlva jöhetne szóba összeköltözés. A lányom figyelembevételével. Biztos azért megy ilyen nehezen, mert a férjemmel nagyon szerettük egymást, és szuper apa. Imádja a lányom. Ettől félek sajnos, hogy nagyon megviselné.+ az anyósom is velünk él, és az is nehéz. De lehet hogy ez az én parám. Most meg már igazán javítani sem akarok semmin, mert 10 év telt el, és van ami végérvényesen elmúlt bennem, ami kellene ahhoz hogy jó legyen.
Somát szeretem, lehet hogy azt is elolvasom. Ezen kívül sok olyan könyvet olvasok/gatok ami segít, ha más nem elfogadni ezt a nehéz helyzetet.
Most mindenkit irigylek aki bármerre is de döntött. mert ez szörnyű.
A te exed hogy viselte a válást? Megértette, felfogta ezt a langyos víz magyarázatot?
Üdv:
felhő
Szia felhő,
nem értem, amit legutóbb írtál:
"A másik férfi töretlenül szeretne velem lenni/élni a jövőben. Én is vele, ha el tudnék szakadni otthonról.Anyagilag is, és mindenhogy segítene. De külön laknék a kislányommal. "
Kitől külön? Az esetleges új párodtól??
Vagy félreértettem??
Én is pont így fogom csinálni, ahogy te tervezed. Egyelőre utazgatással tudom csak megoldani, hogy gyakran lássák egymást,(a fiam és az exem), de hamarosan az ő lakása közelébe költözünk, mert mindenkinek így lesz jó. Az én életemben is ott van a FÉRFI, akivel együtt szeretnék és fogok élni. Ő épp most válik.
Ma voltak pszichológusnál a leendő volt feleségével
, (hogy mikor és hogy mondják meg a gyerekeiknek ), meg hogy hogy lehet bevezetni a gyerekek életébe az apjuk új párját. Elmesélem, mert nagyon érdekes, hátha egyszer te is hasznát veszed: Azt mondta a pszicho-házaspár (ketten együtt fogadják a válással kapcsolatban őket felkeresőket), hogy mivel a gyerekek elutasítása miatt a válás utáni 1. kapcsolat erre rá szokott menni (a gyerekek utálják azt, aki belerondított az életükbe), azért kell találni valakit, aki 4-5 alkalommal eljátssza, hogy ő az új nő. Pl. kajára hívni a gyerekeket, meg ilyesmi alkalmak.. Ezt kb. 2 hónapon belül lezavarni, aztán egy kis szünet, és lassan-lassan felbukkanhat az igazi nő. Akkor az utálatuk már kiment, sőt, úgy is érezhetik, hogy ez a kedves csajszi (ez lennék én) megmenti az apjukat attól a nyanyától. :))
Elég különös ötlet, de mi asszem megpróbáljuk.
Kedves felhő, azt javaslom, hogy ha lendület kell az elhatározásodhoz, akármelyik irányba is, olvass bele egy kicsit Soma könyvébe, az Ébresztő! 1.-be, Buzog belőle az energia. Igaz, hogy nekem csak a döntés után került a kezembe, de még így is rengeteget kaptam belőle. Megerősítést meg önbecsülést és bátorságot a továbbiakhoz. De persze nem tudom, rád hogy hatna. Egy próbát megér.
Egyébként tervezem egy mozaikcsalád c. topik indítását, (mert ilyesmire van kilátásom), és szeretnék ilyen létformában élőkkel beszélgetni, gondolatokat és tapasztalatokat cserélni. Csak mivel új vagyok a fórumon, még teljesítenem kell néhány hozzászólást, hogy indíthassak... :)
És mi az, ami visszatart a döntéstől? Ezt a legfontosabb tisztáznod!
Olvass Somát, tényleg. Ha nem idegenkedsz tőle, akkor nagyon nagy segítség tud lenni. !
Írj majd, érdekel, hogy mi lesz veled!
Köszi ezt a szép hosszúra sikeredett választ. Én is hasonlót érzek, ami a házasságot illeti, csak mindig jön a kétely, hogy jót teszek-e ezzel a kislányomnak, hogy az imádott apját elhagyom. Előtérbe helyezhetem magam ilyen szituációban? De arra gondolok, hogy nem szakítom el tőle úgysem. Bármikor találkozhatnának, mert közel szeretnék maradni hozzá, a suli meg a munkahelyem miatt mindenképp a közelben maradunk. Lehetőségem lenne hova menni. Anyagilag sokkal jobban járnék hosszútávon, meg valószínüleg sok mindenben jobb lenne. Már mindent végigzongoráztam gondolatban, és valószínüleg már csak az a bizonyos lendület kellene. Dióhéjban ami miatt válni szeretnék:
2!!! éve szerencsétlenkedik, nem talál munkát. Nagyon intelligens emberke, de olyan elméleti síkon mozog, hogy én már ebben nem szeretnék részt venni akkor sem, ha munkát talál. Gyakorlatilag nem tudok felnézni rá "+ voltam minden csak szép meg jó nem. Amióta mondtam hogy teljesen kihűltem, persze nyomulna, de semmi nem változna. Milyen jövőkép ez? Gyereket már nem szeretne többet. Olyan mintha lehúzta volna a rolót, és ahogy te is mondtad lekötötte a láthatatlan, de még létező szárnyaimat.
Közben jött egy másik férfi az életembe akinek nemet mondtam 1 évvel ezelőtt, mondván, én megjavítom a házasságomat. De ebben a közegben már nem tudok boldog lenni. Úgy érzem maximálisan megpróbáltam odatenni magam de a férjem csak álmodozik. Semmit sem tesz. Mi is rengeteget veszekedtünk, de amióta mondtam mit szeretnék, meg sem mer mukkanni.
A másik férfi töretlenül szeretne velem lenni/élni a jövőben. Én is vele, ha el tudnék szakadni otthonról.Anyagilag is, és mindenhogy segítene. De külön laknék a kislányommal.
Azért tettem meg, mert többre vágyom, mint amit ebben a kapcsolatban VALAHA is kaptam, és amit valószínűleg én is adtam. Úgy éreztem, langyos lábvíz, láp, mocsár, ami lehúz, ami elveszi az egyébként szárnyalni képes életkedvemet. 3 éve mondtam ki magamnak először, hogy ezt én nem akarom így.. Azóta semmi javulás nem történt. Úgy éltünk egymás mellett,mint a kollégiumban összekerült szobatársak. És nem több. A kémia sem működött, ami az alap lett volna, a kommunikáció sem. Csak a lustaság és a megszokás tartott össze. Meg az ovis fiam. Rengeteget veszekedtünk- , amit a fiunk borzasztóan utált (nem csodálom)- , mert nem csak a kommunikáció módjával voltak problémák. Egyszerűen nem értettük, miről beszél a másik. Elbeszéltük egymás mellett.
A gyereknevelési kérdésekben is gyökeresen más nézeteket vallottunk.
Aztán amikor végre lett állásom, akkor mertem lépni. Amikor különköltöztünk, a fiam azt mondta:"Végre valami megoldás, mert utáltam ezt a sok veszekedést". Az exemmel jóban vagyunk, rengeteget van nála a gyerkőc, több napot is egyhuzamban. Nagyon szeretik egymást továbbra is. Azért azóta már mondta a fiam, hogy jó lenne családban lenni. Mondtam neki, hogy "Tudod, hogy mi is ezt szerettük volna, de anyának és apának együtt nem megy". Erre azt mondta, hogy "Akkor kellene neked anya egy új férj!" Nem hittem a fülemnek.. :)
Szóval azóta nincs láp, ami lehúzna, csak felelőségteljes szabadság! Minden nap örülök, hogy nem azok között a körülmények között ébredek, amiben akkor lennék, ha nem tettem volna meg. És előttem az élet és a boldogság esélye.
(Egyébként tíz év múlva pengevékony szájjal és egy két mély barázdával az arcomon mártírkodnám végig a napjaimat...)
Nem tudom, nálad mi a helyzet, de csak ha mindent végiggondolsz, akkor tudsz dönteni. Képzeld el, hogy szerveznéd meg egyedül egy napodat, hetedet, az anyagiakat, a szabadidődet, mert igenis, az is jár neked!! De ez csak a gyakorlati rész. A legfontosabb, hogy merd meghallani magadban, amit igazán akarsz. És azért tenni kell!
Ha maradsz, teljes szívvel maradj, és sok-sok energiát szánj rá, hogy rendbe jöjjön a dolog. Ha mész, teljes elhatározással menj, és abba nyomd az energiádat.
Te jó ég, mit szónokolok itt? Ne haragudj, csak nem fér belém a boldogság, hogy le tudtam tenni a vállamról olyan terhet, aminek semmi keresnivalója a nyakamban.. Majd jön másik teher.. :))
Hajrá!
Milyen kételyeid vannak?
Szia!
Én döntés előtt állok, de nagyon nehéznek érzem. Rengeteg kérdés és kétely van bennem. Mi van akkor ha így maradunk? Mi lesz ha elválok stb...a kislányom mennyire szenvedi meg ezt az egészet....
Te miért váltál el? Mi volt az mi miatt úgy érezted nem működik?
Gyereked/eid is vannak?
Nekem az segített dönteni, hogy végiggondoltam,milyen lesz a házasságom pár év múlva és milyen leszek benne én.. Hogy van-e esély és szándék a javításra? Hogy MEREK-e kiállni magamért, vagy cserben hagyom magam? Hogy pár év múlva nem verem-e a fejem a falba, hogy nem tettem meg akkor, amikor még több hitem, reményem és esélyem lett volna az újrakezdéshez....
Szóval döntés előtt álló társaim, hajrá!
Én minden nap érzem, hogy jól döntöttem, és boldog és büszke vagyok, hogy meg mertem tenni. MAGAMÉRT.
:)
Szia!
Én már túl vagyok rajta, lassan egy éve.
És nem bántam meg, azóta sokkal jobban érzem magam, és valahogy minden sikerül.
Sziasztok!
Én csak bíztatni tudok mindenkit, hogy akiben MEGSZÜLETETT AZ ELHATÁROZÁS, hogy lépjen, az tegye meg. Hazug és hamis az a szemlélet, ami szerint a "gyerek érdekében" vagy "önfeláldozásból" maradnunk kell olyan házasságban, ami nem működik. Az önfeláldozást valszeg senki nem kéri és senki nem hálálja meg. Sőt. Még később a fejünkre is olvashatják. A gyerek érdekei pedig biztos nem azok, hogy feszültséggel teli légkörben éljen, és egy működésképtelen család-modellt szívjon magába.
Inkább békében, nyugalomban teljenek a napjai, ha lehet, persze kapja meg az anyját és az apját is minél gyakrabban,( az sem baj, ha esetleg együtt is lehet velük néha), és tanulja meg, hogy ha egy férfi-nő kapcsolat nem is szól örökké, kulturált emberi viszonnyá alakulhat. az együttélés után.
Merjünk tenni önmagunkért, MI VAGYUNK FELELŐSEK A SAJÁT BOLDOGSÁGUNKÉRT!
Sziasztok!
Segítségetekre lenne szükségem a szakdolgozatom elkészítéséhez!
Szakdolgozatomban a válás utáni helyzettel foglalkozom, főként a gyermekelhelyezéssel, lakáshasználattal, gyermektartással és a kapcsolattartási joggal.
A http://sites.google.com/site/blazseka/dokumentum ol dalo n található egy kérdőív, melyet az elvált emberek számára készítettem.
Kérlek titeket, hogy ha tudtok rá időt szánni, töltsétek ki és küldjétek el a blazseka@freemail.hu">blazseka@freemail.hu">blazs eka@freemail.hu email címre.
Bármilyen kérdésetek merül fel, ugyanezen az emailcímen tudtok elérni.
Nagyon nagy segítség lenne, mivel megfelelő szakirodalmat nem igazán találtam eddig, amit találtam az még rendszerváltozás előtti.
Illetve szeretném azt megírni, ami a valóságban lejátszódik a válás során és nem amit a jogszabályok, könyvek megírnak!
Köszönöm szépen!
Szia Vidazsu!
Nagyon együttérzek veled, bár ez tudom nem segít. Mi 10 éve vagyunk együtt, van egy 7 éves kislányunk, de részemről úgy érzem, megállt minden körülöttünk, semmilyen szinten nem fejlődünk tovább. Csak csapás-csapás hátán. Gyakorlatilag én tartom el a családot 2éve!!!! Nagyon szerettem őt, de a rengeteg érzelmi bántás, ocsmány szavak tömkelege, kiölt belőlem mindent ami reményt adhatna. Sok - sok negatív élmény más karjába sodort, amit meg is szüntettem 1 éve a " család" helyreállítása végett, de semmi nem állt helyre. Már ott tartok, hogy semmit nem tudok, csak félek...félek dönteni. annyira nehéz
Szia!
Hasonló cipőben járunk. 15 éve vagyunk együtt, van egy 8 éves kisfiunk, és úgy tűnik, hogy vége. Én is mindent egyedül csinálok,ezt már többször a fekemhez is vágták, hogy mindig az van amit én akarok. Igen ám de valakinek csak kell akarni tenni valamit, mert vannak olyan élethelyzetek, hogy dönteni kell! Nálunk akkor kezdődött az "elválás" amikor gyes után találtam egy olyan munkahelyet amit szeretek is, ennek már 5 éve. Azóta megy a cirkusz. Féltékeny a munkámra, a munkatársaimra, mindenre.Mit veszek fel , a munkahelyemnek öltözök, nem Neki... Eljutottam oda, hogy fulladok ha együtt vagyunk.
Annyiban más a helyzetem, hogy nincs saját lakásom, de érzem, hogy lépnem kell a gyerekünk és a saját érdekemben is. Az elhatározás őrületesen nehéz! Hogyan tovább egyedül! Azt gondolom, hogy nincs jó tanács, én nem találtam, eddig.
A fene tudja minden újság mást ír.
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEKINEK. ESZTI
Ők egy tipikusan olyan pár,kik már többször megcsalták egymást, megérdemlik egymást:)))))))))))
Nevetségesek mindketten.
Igen,férje scalta meg többször,de Nórika nagyon jól tudta ezt,de kitartott a apsi mellett,met hogy ő vitte be anno Nórit 20 évesen a retekklubhozférje rubin Kristóf Rtl-producer)Szóval,érdekes,hogy amíg nem volt papír nóra többször megbocsátott.....
Igazi médiaribänc pár.
Még arra leszek kiváncsi,ha a guruék,vagy sarkikatáék válnak:)))
Most olvastam hogy nem is a Norika lépett hanem öt léptették!
A férje és a Norika "barátnöje"
1000%-ig egyetértek veled!
Tényleg, sok esetben mi rontjuk el a párjainkat...
Főleg akkor szoknak le arról, hogy besegítsenek a háztartásba, mikor a gyerek megérkezik, és az anyuka otthon marad vele, ekkor pedig "bőven" van ideje a háztartási munkák egyedül való elvégzésére. Mikor pedig ismét dolgozni kezd, az apuka megszokta a kényelmet, s talán mindketten elfeledkeznek arról, hogy új munkamegosztást kellene kialakítani.
És nagyon fontos az - talán már az egyik előző hsz-ban említette valaki -, hogy a nőknek is legyen "saját idejük", amikor nem a gyerekkel-háztartással foglalkoznak, hanem saját magukkal - hobbijukkal, stb. Ezt már a párkapcsolat elején kell bevezetni, mert később már nehezebb lesz.
ahogy egyik exem mondta:
"nincs ronda nő csak kevés pia"
hát igen sok anyuci eladja a punciját apucinak egy kocsiért...........
de ebben a témában már indítottam topikot "szajha" címmel..........
Hátha még anyuci helyett neked vett volna 1 új kocsit úgy, hogy választhatsz
na jah
mondjuk alkalmanként 50.000 az már megszépítette volna
Még szerencse, hogy nem éltél a lehetőséggel. Micsoda dolog az, hogy nem is tetszik a pasi és még keveset is fizetne! Mit képzel az magáról?
Humort félretéve, tényleg rémisztő, hogy milyen házasságok "működnek", akkor inkább már tényleg a válás. Szerintem.
nem tudnék ilyen házasságban élni az fix......
egyébként nekem is van olyan nős pasi ismerősöm aki felajánlotta hogy alkalmanként fizet 20.000-ft-ot, de nem tetszik a pasi sajna, úgyhogy nem éltem a lehetőséggel.-...........
Nem olyan prosti, ez a kultúráltabb fajta, tanulásra kell a pénz.
Miért vannak együtt? Mert több a pénzük, mint az eszük. Bár az eszük diktálja, hogy a vagyon egybemaradjon.
és megalapíthanának egy swinger klubbot
de egy pasi hogy lehet ennyire buta hogy egy prostit teherbe ejt???????????????
meg az sem értem hogy miért vannak együtt még????
Ha csak az lenne! Ez már ökörség. Nemrégiben 1 barátnőm annyira összeveszett a férjével, hogy dühében kikiabálta, hogy évek óta csalja, ami igaz is, én is tudtam róla. Erre a férj, " mit vagy odáig vele, nekem lehet nemsokára gyerektartást kell fizetni"
Kifelé pedig példás házaspár,akik szépen nevelik a gyerekeket. Erre varrj gombot!
nézd én ezzel úgy vagyok hogy nem zörög a haraszt..............
ha én a páromról hallanék ezt azt akkor már lenne annyi gyanum hogy utánajárnék a dolognak............de sok nő homokba dugja a fejét, mert nem mer szembesülni a valósággal...........ez is egy önbecsapási mechanizmus...........
Olvastam.
De a remény hal meg utoljára.
Adja Isten egészségere azt a szerelmet.
Az ilyen meg is érdemli, hogy hülyét csináljanak belőle.