Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elrontott házasság
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2009. január 8. 08:12
Kérem jelentkezzen, akinek rossz a házassága. Érdekel, hogy vajon mitől romlik el minden a papírral és hogy miért kell ennek így lennie általában? Miért váltak el egy csomóan az oviban, miért csalta az apuka, anyukát a takarítónővel meg ilyenek...Miért nem tudnak egymásra vigyázni a felek miután kimondódott a szó: igen, egy életen át...
Visszanéztem magam a videon és mikor kimondtam az igen, enyhén szólva is összerándultam, a volt férjem úgy szintén. Ez valahogy olyan ijesztő volt, mintha a kivégzésünkre készültünk volna nem is az esküvőnkre.
Kedves Whiparam, született Xanaduno1!
A majdnem pszichológus létem miért érezte, hogy ma megnézzem a hozzászólásaidat? Jé, egy másik topicon pont engem szapulsz... nem baj ám, Téged minősít!
Tanácsot nem kértél, de ha AKAROD, tehetsz egy próbát. Kérésedre körülírlak 5 mondatban, milyen ember vagy!
Persze nem sértődöm meg ám, ha nem kéred 
Csáó
J.
Én tudom, hogy miért nem volt rám kíváncsi az ágyban, és azt is tudom, hogy ebben ki hibázott, csakhogy azt ide nem teregetem ki, elég ha én, illetve mi tudjuk, ugyanis ez annál szentebb dolog, hogy itt veletek megosszam!
Az üzletről én pedig azt hittem érzelem, és nem üzlet...így lehetett velem megkötni, és igaz, palimadár voltam, na éééés?
Szerintem itt nem a palimadár az, akinek szégyenkeznie kell!
Amúgy hejjesirastazattatos büffet szakra jártam, s végeztettem el!
Jah, és ismerem az érem másik oldalát, sajnos ismerem!
nem emlékszem, hogy kértem volna tőled tanácsot vagy bármit is
Egy darabig sem!
Hajjaj, hogy megérintett!
Sajnos az emberi üresség még mindig megérint. Próbáld ki a nyafogásmentes létet, és talán társra lelsz, egy darabig!
J.
Addig örülj kicsi hisztigép, amíg ekkora örömöt okoz egy saját poén.
J.
Ui. nem a helyesírási hiba az alapvető gond, hanem a fejlődőképesség teljes nihilje. Csak idő, és rádöbbensz.....
Ahha, nincs mit, elolvastuk... a nők meg elhagyják magukat, csak minden éremnek van kettő oldala! Még helyesírási hibákkal is így van ez ugyebár!
Te viszont csak az egyik oldaltól hallottak alapján szeretnéd megfejteni a nagy titkot, de ez így nem fog menni!
Lehet nem ártana valamely büfészaknak az elvégzése!:-)
Szia!
Nagyon jó topictéma! Én is ezt akartam boncolgatni egy másik topicban, de nem sikerült.... miért megy tönkre nagyon hamar, ami évekig szépen, nyugodtan működött?! Biztonság?! .... nekünk jól működik a házasságunk, de a két legjobb barátnőmnek megy tönkre, és szeretném megérteni.
Én azt tapasztalom, hogy összeházasodnak az emberek, elfogadják egymást. Aztán ahogy múlik a nagy szerelem, jönnek a kis hibák felnagyítása, és jön a megváltoztatási kényszer. Ilyen-olyan-amolyan legyen a másik, és ha nem veszi fel a tempómat, húzzon! Ezt leginkább nőknél látom!
A pasik hibája! Megvan a nő, elvettem, jön a baba, anya ugyis otthon, és belustulhatok. Ha a feleség kicsit morgósabb lesz (gyerek miatt aggódás, nem alvás, hiányzó társaság...), a férj már hozzá is vágja, hogy ő egész nap melózik, anya "csak" itthon, és "bedilizett".... és elindul a lavina.
Lassan 10 év házasság - hullámhegyekkel és völgyekkel - és két kisgyerek után, illetve a barátnők elmondása alapján én így látom. De várok minden egyéb ötletet, tanácsot, megfigyelést.
Köszi, hogy elolvastad
Jaffa
Nem kell bocsánatot kérni, ugyanis ez úgy van ahogy mondod!
Én el voltam vakulva, most már látom...
Node ilyen a szerelem! nem!?
Nekem meg az volt a fura, hogy a nászéjszakáig minden okés az ágyban, utána meg nem kíváncsi rám többé!
Pedig előtte minden szuper volt etéren!
Ez borzalmas amikor valaki üzletként tekint egy normális esetben érzelmi alapokon nyugvó kapcsolatra!
És a legborzasztóbb az, ha ez az "üzlet" egyoldalú!!!
Mint nálunk, én érzelemből, ő meg üzletből...
Aztán amikor ő már nem érezte jó üzletnek, akkor kilépett, én meg rá kellett jöjjek, hogy érzelmeket tápláltam egy üzleti tervbe!
" Tehat mikor talalkoztatok, neked egy gyerek kellett, neki egy nö. "
Ezzel a mondattal azért vitatkoznék, mert nekem nemcsak egy nő kellett, hanem a gyerek is ugyanúgy!!! Én egész egyszerűen megfogalmazva családot szerettem volna a nővel akit szeretek!!!
És pont ez a legnagyobb baj, illetve ez is lehetett nálunk is, hogy neki csak a gyerek kellett, én már nem!
És szerintem ha az életcél közös és passzol is egy pár, akkor nem csak kényszer tartja egyben a házasságot!
Mi az "igen" után másfél évvel váltunk/vállunk éppen...
Hogy miért?
Mert bár én őszíntén mondtam azt az igent, az exem nem!
És az igen kimondásával minden megváltozott, bátrabb lett és akaratosabb, aztán mikor terhes lett, ez meghatványozódott, már csak az lehetett és csak úgy, amit ő akart! A szexuális életünk is közelíteni kezdett a 0-hoz az esküvő napjától pontosan!
Mindenesetre természetesen a válást is ő adta be, mert egyvalami az életben nem úgy lett ahogy ő szerette volna!
Ne haragudj, én vitatkoznék veled, ami az egyedül történő gyerekvállalást illeti. Ha egy értékes ember felelősséggel vállal gyereket, van hozzá türelme, és alkalmazkodni képes a gyerekhez (és nem fordítva, mert az az önzés), az nagyon sokat tud adni a gyereknek.
Közhely, hogy a legtöbb kapcsolat előbb-utóbb felbomlik, tehát aki nem egyedül szül gyereket, annak is nagy esélye van rá, hogy mégiscsak egyedül kell majd felnevelnie. Arról nem is beszélve, hogy egy felelősen gondolkodó, értelmes ember nevelése mennyivel többet ér két felelőtlen, nemtörődöm stb. embernél.
Szia, sziasztok!
Kezdö forumozo vagyok, ugyhogy mindenkit szeretettel üdvözlök.
Mivel senki sem valaszolt az erdetileg feltett kerdesre, ime az en elmeletem:
Nem mukodhet egyetlenegy kapcsolat sem hazugsagra alapozva. Meg ha erdekkapcsolat is, ha nincsenek közösen lefektetett szabalyok, nem müködik egy idö utan. Es mikor ket ember talalkozik, akkor valahol azonosak, es ha nem tudnak a környezettel, es együtt valtozni, az egyik fel megvaltozik, es megszunik a kapcsolat. Tehat mikor talalkoztatok, neked egy gyerek kellett, neki egy nö. Mivel elfogadta a felteteleidet hogy ez nem szerelmi hazassag, egyben az ö felelössege is. Dönthetett volna ugy hogy nem a legelejen.
Es mivel nincs kenyszer a hazassagok együttmaradasara, igy könnyebben ki is lehet belöle lepni. Ha olyan helyzet lenne, ahol az eletunk függne a masik felen, es szuksegunk lenne a csalad vedelmere, akkor valoszinu sokkal tobb kapcsolat maradna eletben. Hogy melyik rendszer a jobb, mindenki maga döntheti el.
De ezek csak hipotezisek:-).
Es legvegül a többieknek üzenem: ne iteljünk, hogy ne iteltessünk. Sosem tudhatjuk mi hova jutottunk volna hasonlo helyzetben.
Ez nem jelenti azt, hogy egyet kell erteni, ellent is lehet mondani, csak kicsit probaljuk elfogadni hogy valaki mas, ne ugorjunk neki (kivetel, ha mar nekünkugrottak
)
Senki sem jobb, vagy rosszabb valakinel. Vagy ha valaki idegesit, nem kell reagalni ra, mert megvaltoztatni senkit sem lehet.
Gabriella
Akkor beszéljünk az "üzletről"!
Te kaptál: gyermeket, anyagi biztonságot.
Kíváncsi lennék, Te mit adtál bele a magad részéről ebbe az érdekházasságba? A férjednek miért érte meg szerelem nélkül elvenni téged?
Figyelj. Nekem gyerek kellett, megkaptam. Ez van. Ami célt kitűzök magam elé azt általában elérem. Mindenáron.
Én is szenvedek attól, hogy egyedül vagyok és "vénlány" vagyok.
És semmit nem szeretnék jobban, mint hogy családom, benne: gyermekem (gyermekeim, mert kettőt szeretnék) legyen! Viszont a gyermek a szerelmet, a társat nem pótolhatja, boldogtalan maradnék, ha "csak" gyerekem volna. Nem beszélve arról, hogy ez a gyereknek sem lenne jó! Tapasztalat, anyukám kiskoromtól fogva egyedül nevelt. Bár ő eredetileg nem így akarta, nem így tervezte - a végeredmény ugyanaz.
Bármennyire is összeszorul a szívem a kisgyermekét jókedvűen (vagy éppen a hiszti miatt bosszankodva) az óvodába, iskolába, vásárolni, stb. vivő anyukák vagy a várandós kismamák láttán, bennem van annyi betyárbecsület, hogy önzőségemmel nem babrálok ki az annyira vágyott gyermekemmel!!! Szóval nem vállalok gyereket egyedül vagy falházassággal (mint az egyik unokatesóm...), mert ezzel nagyon rosszat tennék és nemcsak magamnak ártanék vele. Mindig szem előtt tartom, hogy a gyerek nem játékbaba, amit ovis vagy kisiskolás korunkban követelhettünk a szüleinktől, mert a szomszéd kislánynak is volt már olyanja!
Akkor inkább majd piálni kezdek, ha végleg elszakad a cérna.
