Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerelem nélküli házasság
Létrehozva: 2009. január 29. 16:39
Sziasztok!
Szeretném kikérni a véleményeteket a szerelem nélküli házasságról. Nem olyanról, ahol szerelemből házasodtak, csak aztán elhalványult, hanem az olyanról, amiben eleve szerelem nélkül lépnek frigyre. Szerintetek lehet boldog egy olyan életre szóló kötelék, ami szerelem nélkül köttetett? Elég az, ha a nő szereti és tiszteli a párját, és sok a közös bennük? Vagy mindenképpen csak akkor lesznek boldogok, ha szerelemből kötettetik a házasság? Vagy mi van akkor ha a nő mást szeret közben, nem azt akihez hozzámegy, de azzal a másvalakivel nem leheet együtt?
Kérlek írjatok tapasztalatokat, tanácsokat, véleményeket. Nagyon kíváncsi vagyok. Köszönöm
Szia!
Igazad van, de azt is el tudom kepzelni, hogy valakiknek irrealis igenyei vannak, valami olyanra var, ami esetleg nem is letzik.
Mindenki mast tart fontosnak es nyilvan, ha valami gondkent merul fel, ott van valami hiany, de a kerdes az az, hogy nem illuziokban elunk-e.
En az illeto holgy irasabol akkor ugy ereztem, hogy tulajdonkeppen minden normalis a kapcsolatukban, csak valami olyanra vagyik, ami elerhetetlen.
Szia!
Regen is olvastam, amiket irtal egy masik topikban, ha jol emlekszem.
Miert nem mentek kulon, ha ennyire nem megy mar? Minden meger egy probat, de ha akkor sem megy? Minek szenvedni?
En is voltam mar hasonlo helyzetben, mind a ket oldalon, jobb nem eroltetni - sajnos...Ha erdekel, megirom bovebben.
Szep napot!
biztos van olyan aki igen
nem mindenki házasodott régen sem szerelemből
én nem hiszek benne
el lehet éldegélni egymás mellett-de a boldogság nem lesz ott a lélekben
"A szerelmi langolas, szerintem, amugy sem tart a vegtelensegig..."
mint ahogy a jollakottsag sem tart a vegtelensegig!:) tehat akkor ne is egyunk, hiszen ujra ehesek leszunk?
nem csak a testunknek vannak szuksegei, hanem a lelkunknek (tobbek kozott) is, es ez a szerelem. nem a langolas, hanem a szeretet intenziven, es folyamatosan megelt formaja, aztan mindenki ugy hivja ahogy akarja...szeretet, vagy szerelem, lenyeg hogy eros erzelmi kotodest eredmenyezzen.
nem is ertem hogy miert, ennek a rendkivul fontos dolognak sokan nem tulajdonitjak azt a jelentoseget, amit abszolut mertekben megerdemel. civilizacionknak koszonhetoen tuljutottunk az antik -szuksegbol eredo- eletstiluson, amely ertelmeben a tulelesert minden felaldozhato volt, az elsodleges, -es gyakorlatilag az egyetlen cel- az eletben maradas, illetve a sarjak eletben tartasa volt.
ezen tulvagyunk, es mivel az ember rendkivul emocionalis leny, - es jo esetben- ha nem szorongatjak ostoba vallasi/beporosodott moralis dogmak, igyekszik kielegiteni a lelki szuksegeit is.
ha ez valamilyen oknal fogva nem lehetseges, ket dolgot lehet: gyart valami kodos filozofiat/belemenekul valami vallasba/meggyozodesbe, amely segit elviselhetove tenni a "normalis esetben elviselhetetlen" eletet. lehet kitalalni, es alkalmazni x szamu potszert, de azt az ur, ami a lelki szuksegbol ered, soha, semmivel nem potolhato, csak azzal a bizonyos lelki szukseg beteljesulesevel...
vagy borit, es megeli azt az egyetlen eletet ami adatott neki, a sikereivel, es buktatoival egyutt...
Ha jól értettem neki az hiányzik, hogy az elején sem volt lángolás. Nem élte át és már valószínűleg nem is foga. Ezt hiányolja.
Nekem más bajom van ezzel a szerelem nélküli házassággal. Az természetes, hogy egy idő után már nincs az a lángolás. Ettől még lehet szépen harmonikusan élni, de ahol az egyik fél már csak megszokásszerűen teszi a dolgát, a társát nem tekinti már nőnek, vagy férfinak és nem is kívánja, ott a másikban egy nagy űr keletkezik. Ezt tapasztalom én is és annyira oda lennék egy kedves pillantásért, egy ölelésért, vagy csak egy szeretetteli paskolásért. Akár kézemre, akár a hátamra, mindegy hová... áh. Most megint magam alatt vagyok.
Szia!
En igazabol nem ertem, hogy mi a gondod.
Ahogy leirod, olyan szepen megvagytok a ferjeddel, szinte minden jo, akkor mi a problema?
A szerelmi langolas, szerintem, amugy sem tart a vegtelensegig...
Szep napot!
Hello Szelina!
Szerinted mennyire érdekel ki mit gondol, mond rólunk? Nem foglalkozok ilyen emberekkel. Volt idő amikor még számított, már nagylány vagyok, teszek rájuk.
Nem mondom,nálunk is vannak viták, de nem veszekedések, ordibálások, etc., csupán viták. Meg az én drága uram igen béketűrő, ha valaki, akkor én vagyok vehemens és nagy hangú.
Hát én most úgy vagyok ezzel a témával, hogy ha egy olyan illető kérne tőlem tanácsot, aki friss kapcsolatban él így / házasság előtt, akkor azt mondanám neki, hogy NE, hogy hagyd abba, még most, amíg nem involválódsz túlságosan...
De 5 év után, egy féléves gyerekkel...?
Nagyon fáj, hogy így alakítottam az életemet. Hogy valószínűleg már soha többé nem élhetem át a szerelem érzését, hogy nincsenek emlékeim, hogy ó, de szép volt, mikor megismerkedtünk...mert egy nagy nyűglődéssel indult az egész, amibe aztán belevegyült valamiféle szeretet. Nem tudni persze, mi lett volna, ha; de egy kicsit úgy érzem, mintha elástam volna a lelkemet. Annyira másképp éreztem, mikor vártam a kisfiamat, és miután megszületett...akkor annyira úgy éreztem, hogy az idő minket igazolt...de most nem érzem úgy. Most azt érzem, hogy nem szabadott volna.
Viszont a kisfiamat a világon mindennél, mindenkinél jobban szeretem. Ha csak egy mód van rá, mindent meg kell tennem, hogy teljes családban, édesapjával együtt nőhessen fel. És a férjemnek is "tartozom" ennyivel.
Tudom, ha nem lenne gyerekünk, akkor is jönnék valami kifogással, hogy miért maradunk együtt, ismerem magamat...
Ezek a dolgok nagyon nem fekete-fehérek...nem tudom, talán lehet engem gyávának mondani, vagy régi típusú nőnek, de nem olyan egyszerű az egész, hogy annyi legyen a válasz, hogy azt kell tennem, amitől boldog leszek. Mert van két másik ember is, akikért felelős vagyok. Ők a családom. Amíg bele nem döglök, addig kell küzdenem a békémért, hogy jó legyen így nekünk.
Ha a szerelmed azért nem lehet párod, mert nős vagy mert szegény, és azért kell (kell?) máshoz férjhezmenni, mert ő független és gazdag, kényelmes életet ígér, akkor az nem filozófia. Csak tegyél úgy, mint egy könyvelő. Nézd meg, hogy a bevétel és az érte várt kiadás kb. kiegyenlíti e egymást. Mit vársz, és ha megkapod, akkor mit adsz cserébe.
Ahhoz, akihez nem mehetsz hozzá, továbbra is szeretőd lesz? Vagy kikapcsolod?
És ha egyik sem ideális, muszáj férjhezmenni ? Nem várhatsz olyanra, akit szeretni és becsülni tudsz, és becsületesen esküdsz örök hűséget neki?
Miért nem mered vállalni pl. azt, hogy ha nincs megfelelő partner, akkor nem erőszakolsz össze egy mindenáron házasságot?
(ezeket kérdezem, nem támadás)
Ismerős.
Az ember már arra vágyik, ha nem Ő, akkor más.
MEgértem. Én is voltam ezzel így.
Teljesen átérzem.
Detto ugyanez különben nekem is.
Szerettem, és még mindig szeretem. Én is egy bújós lennék, és talán nagyon érzelgős is. Ezért is húztam addig, és ezért is fájt annyira.
4 éve kínlódtok, végre ki kellene húzni a fejedet a homokból és borítani!!!
ez már jobb nem lesz:(((
Szia Pannika. Ez valóban így van. Akkor láttam fényt az alagút végén, de azóta besokalltam.
De sóhivatal nem volt!:)
Már több mint négy éve. De nem csak a gyerekek miatt, hanem mert a közös mult, az emlékek, a fogadalom, hogy jóban, rosszban, meg ugye szeretem is. De egyre kevésbé. Néha úgy érzem ki tudnék rohanni a világból. Az életünk nem rossz, csak a kontraszt túl nagy ahhoz, ami volt. Alapvetően bújós típus vagyok és ezt a mostani jégcsap helyzetet nehezen viselem. Vágyom rá, hogy átöleljen. Vagy ő, vagy ha nem ő, akkor más.
Szar ügy, de ez van.
Az a szép öregkor. Amikor már nem szerelmesek vagyunk a társunkba, hanem mert szeretjük.
A szerelem jobb esetben átalakul szeretetté és nem gyűlöletté.
A szerelemből mind a kettő adódhat.
Felébred a lila-rózsaszín ködből, s ott a rideg nagy valóság.
De egy baráti, társas, lelki kapcsolatból, ha minden jól működik közöttetek, jó az összhang, akkor a házasság is remekül működhet.
De Te írtad a másik verziót is.
Mi van, ha szerelmes más valakibe????
Akkor nem szabad hozzá menni egy olyan pasashoz, akit nem szeret. Akkor a férfit becsapja.
Az önámítás lenne csak a részéről. Egy hazugság.
Úgy vélem, hogy egy marha jó házasságban is lehetnek hiányok, problémák.
Mindenki lehet rosszabb passzban, érezheti az addig tökéletesnek hitt életét baromi rossznak.
Majd ha holnap felkel, rájön, hogy egy szerencsés ember, mert egy ilyen férje van!!!
Mondjuk én soha nem mondtam azt!
Én nagyon sokáig bírtam. A gyerekek miatt nem akartam az otthont szétvágni.
Tűrtem, tűrtem, és tűrtem.
Persze többször leültem vele, hogy ezt megbeszéljük, de nem igazán hatott sokáig.
Akkor oda figyelt pár napig, hogy ha elmegy vagy haza érkezett munkából, akkor megpuszilt.
És ennyi. Szex közben a csók meg szinte már ismeretlen fogalom volt.
Ezt is megvitattuk. De az ember érzi, hogy mi a kényszer és mi nem.
Kényszerből nem kell.
Nagyon nehéz volt, tényleg.
Még nincs rajtam a megkünnyebbülés, de hiszem, hogy jobb lesz!
Te mióta csinálod?
Különben nem értem a pasikat.
Náluk a megszokás nagyobb úr, mint a nőknél. Jobban eltunyulnak, elhidegülnek.
Vagy csak egy másik nő jelenléte ennyit dob?
Mert nálunk megcsalt. Okozhatta az is az elhidegülést.
Többnyire. Néha mintha javulna, de aztán mégsem. Meddig lehet ezt bírni?
Milyen igaz!! Mint ahogy az előbb írtam is!!! Hosszú távon elviselhetetlen!!
S előbb utóbb az ember borít.
Én az utóbbit választottam.
Veled mi a helyzet? Hasonló szitu?
Ugyan, melyik marha szólja meg a másikat azért, mert kéz a kézben sétáltok? Szerintem csak baromira irigyek az emberek.
Csak fáj nekik, hogy nekik ez nem adatik meg.
Semmi több. Az ilyen személyekből csak irigység beszél.
20 év nagy idő.
Ez egy jól működő kapcsolat, kompromisszumokkal és egyéb más pozitívumokkal egyben.
Muszáj az érintés, az ölelés, vagy akár egy puszi a hazaérkezéskor.
Nekem ebből lett elegem. Vagyis a hiányából. A férjem ezeket úgy ahogy van elfelejtette. (na meg mondjuk lehet, hogy engem is).
Most lapátra kerjült. Hogy jobb-e? Még nem tudom.
De abban biztos vagyok, hogy nem fáj, hogy ha hazajön, és se puszi-se pá, csak bevágódik a gép elé, vagy az utcai séta alkalmával ciki az érintés, vagy éppen a barátok előtt, ismerősök előtt ódzksounk tőle.
Ez az elhidegülés. És ő hagyta, hogy megtörténjen.
Baromira tud fájni, ha az ember már ezeket sem érzi.
Szerelem nélküli házassági is lehet jó.
ha tudtok ellőképpen a másikre figyelni, ha gyengédek vagytok egymáshoz...
A megértés, az hogy jó barátai legyetek egymásnak, az nagyon fontos.
Köttethet egy kapcsolat szerelemből, majd a köd után előbújnak ilyen-olyan bajok, nézeteltérések, különbségek.
S a legtöbbjük akkor jön rá, hogy nem is olyan frankó a házassága. Sőt, élete értelme sem. Mert nem ül le vele beszélgetni, vagy nem értik meg egymást, vagy elmúlik a gyengédség, elfelejtődik az ölelés...
Hiszem, hogy sokszor tartósabb lehet egy olyan házasság, ha nem szerelemből köttetik.
Viszont, ha közben másba vagyok szerelmes, és úgy házasodom...hát az viszont már nem vezet semmi jóra. Akkor a szívem másé. A férjemre pedig nem fogok tudni soha úgy nézni...
Ezt szeretném én is... Nem is értem miért lenne az baj, vagy ciki hosszabb kapcsolat után is kéz a kézben sétálni, vagy megpuszilni a másikat. Én meg pont ennek a hiányától őrülök meg. Ha nincs ez a kedves érintés, az olyan mintha csak élnének egymás mellett. Márpedig egy "bejárónővel", vagy "házmesterrel" egy fedél alatt élni nem vágyam.
Tockos teljesen egyetértek Veled. Én már több mint 20 éve élek együtt a párommal, a szerelem az elhussant, viszont jött helyébe más érzés.
Voltam már megcsalt és voltam csaló is. Túlélte a házasságunk, igaz jelzés értékű volt mindkettőnknek, de még mindig együtt vagyunk. Sokat tettünk azért,hogy működőképes legyen.
Minket megszóltak már azért, mert ennyi év után is kéz a kézben sétálunk, vagy ha olyanom van, akkor odamegyek hozzá és megcsókolom, vagy épp csak megpuszilom. Ahogy írtad is, ha ezek már nem lennének, akkor rég rossz lenne. Nálunk még a szex is működik, igaz nem akkora hévvel, de minden héten vagyunk egymásnak. Ennyi év után is.
Szerelem nélküli házasság is lehet jó.
De ha már ölelés érintés sincs, azt nem lehet hosszú távon elviselni.
Szia
de rég hallottam rólad. Emlékszem, 1-2 éve még együtt agonizáltunk itt a kapcsolatunkon. Örülök, hogy jó irányba mentek a dolgaid.
Nekem lett valakim, nagyon szépen indult, de aztán nem akart beleugrani semmi komolyba velem, kihagyva a kezdeti együttjárós, kötetlen időszakot. Én meg nem akartam elválni valakiért, aki semmi felelősséget nem óhajt vállalni kettőnkért. Holnap hagyja el az országot, messze és sok időre, persze hívott, hogy "majd látogassam meg", de ez már lényegtelen.
Most próbálom összeszedni a házasságom romjait. Remélem, hamarosan kiderül, hogy tudunk-e még működni.
Gratula a kisfiatokhoz és minden jót.
Régen írtunk már ebbe a topicba...
Csak annyit szeretnék most, hogy közben az idő megadta a választ: IGEN.
Szinte borzadva gondolok vissza, hogy volt idő, amikor hagytam volna őt elmenni. Hogy volt idő, amikor nem láttam, hogy az a kötelék, ami köztünk van, az egyszerűen minden másnál fontosabb.
Boldog vagyok Vele - már egy éve:) De azt hiszem, valahol mélyen már előtte is az voltam...
Nemrég született meg a kisfiunk:)
Tudom, semmire sincs garancia, de azt hiszem, ez már olyan régóta érlelődött, hogy le kellett írnom.
Ez így igaz. Csak mindig a végén derül ki, mi az igazság. Csak addig hány ember és kapcsolat megy tönkre? Ilyen szeretet nélküli házasságban a gyerek mit kap? És mit fog továbbadni? És hánynak?
Sajnos sok szülő alkalmatlan a családi életre. De csodálkozunk, amikor vasárnap is dolgoznak? A politika is ludas a családok széthullásában!
Ali
És ha van(nak) gyerek(ek), akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül félre lehet lépni? Hogy számol el így a gyereknek? A gyerek nem tudja miről van szó, de a radarja bármelyik szülőjénél jobb!
Ali
Khhhhmmm...néha nem tudom, nevessek-e vagy sírjak, mikor huszadszorra olvasom, amint kívülállók egy nem szerelmi köttetésű kapcsolatot úgy definiálnak, hogy "nincsenek érzelmek", vagy "nincsenek mély érzelmek". Azt hiszem, nem lehet elégszer leírni, érzékeltetni, hogy tök másról van szó. Néha már kezdem azt hinni, hogy nem is a szerelmi kapcsolat a ritka(?) nagy ajándéka az életnek, hanem az a szeretetteljes, amiben itt mi néhányan létezünk...és ezt hasonlítják laza haversághoz, mi több, egyenlővé teszik azzal...
És - nem tudom, ki írta, talán Fakutya - nem értek egyet azzal sem, hogy aki megtapasztalja a kölcsönös szerelmi kapcsolatot, az soha többé nem kötne ki egy szereteten alapulóban. Én megtapasztaltam, mégis kikötöttem egy ilyenben.
És sosincs olyan, hogy tökéletes megoldás. Nekem pl. hiányzik időnként a szerelem-érzés, másoknak meg más dolgok hiányoznak. Minden kapcsolatból hiányzik valami. Ha pl. elnézem a szerelmes kolléganőimet, egyikük minden másnap kiborul a féltékenységtől, a másikuk aggódik, hogy úgy érzi, nem akarja a pasija a kapcsolatot. Nos, hát ilyen az élet. Amikor náluk minden szép és jó, és lángolnak, akkor irigylem őket, amikor meg gyötrődnek, akkor meg az jut eszembe, hogy de jó nekem, én meg megyek haza a szeretetteljes, biztonságon alapuló, meghitt kapcsolatomba.
Választani kell, mi a legfontosabb. Ennyi. Egyik életút sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak teljesen más. És nem feltétlenül azért kell választani, mert a szerelemmel induló, szeretetben kiteljesedő, tartós, holtomiglan-holtodiglan kapcsolat nem létezhetne, mert létezhet természetesen. Abban is választani kell, hogy akarunk-e erre várni, vagy nem.
Vorosbegy!
A 777-es hozzaszolasod alapjan, Te egy boldog ember vagy, hobbival es egy tarssal. Ne sovarogj, hanem elegedj meg azzal, amid van, gondolod azok, akik most olyan nagy szerelemben elnek, nagyobb eselyuk van a holtodiglanra? Nem hiszem!!!
Nem biztos, hogy konnyebben belephet egy harmadik a csak szeretetet kapcsolatba, mert ha belegondolunk - egy eleten at tarto kapcsolatban, ahol az elso egy-ket ev szerelemmel telt - ugyanugy meg van az esely a megcsalasnak.
Ki emlekszik arra a nagy szerelemre, 15-20 ev tavlataban!?