Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én képes vagyok hajmeresztő történeteket elképzelni, pl. magára rántja a szekrényt, ami sajnos felül nincsen rögzítve, stb. A konyha egyben van a nappalival, úgyhogy mindig jól rálátok. Általában velem van, pontosabban a közelemben van. Ami még tetszik a könyvben, meg leginkább Sződy Judit Kismama magazinban ez alapján adott e havi válaszában, hogy a gyereket nem kell állandóan szórakoztatni, ez egy téves elgondolás. Én pl remekül vasaltam úgy, hogy mindketten láttuk egymást, ő az ágyon ugrándozott, nekem viszont mégis volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem vele foglalkozok. Pedig láthatóan nem volt semmi baja. Láthatóan azt sem igényli, hogy állandóan vele játszak, de korábban azt hittem, hogy nekem mégis ezt kéne tennem - persze ez képtelenség, így egy komoly frusztrációtól szabadultam meg.
Nekem a nagyszülőkkel szerencsém volt, engem már anyukám is igény szerint szoptatott (nem újhullámos volt, csak "egyszerű" vidéki lányként így találta jónak), egy szobában aludtunk, stb.
Örülök, hogy olvastam Ranschburgot, mert bármikor bátran felveszem a picit, ha nyűgös - egy barátnőm pl. be is szólt emiatt. Pedig szerintem minden gyerek egyedi, szóval hogy nekem ez vált be, lehet, hogy neki más fog.
Persze a hetvenes években ilyen dolgokat írni, ütős lehetett.
Azt se szeretem, mikor úgy nevelnek gyereket, hogy a jövőre próbálják felkészíteni, és ezért nem ösztönösen, hanem elvek szerint cselekednek. Mert lehet, hogy 20 év múlva pont más elvek lesznek életben. Gondolok arra, hogy minket sírni hagytak, hogy önállóbbak legyünk, de szerintem nem lettünk...
Épp ezért, ha úgy érzem, nagyon örömujjongással agyondícsérem a gyereket:-)
Nálatok mi vált be?
A mamamit olvastam egyébként, tegnap este végigfutottam, ott is hasonló a vélemény.
Mintha csak magamat hallottam volna!
Vajon mi lehet a távirányítóhoz és a papucshoz való vonzalom oka???!!! 
nálunk is ez a két kedvenc! Igen, nekem is nehezemre esik a szobában hagyni felügyelet nélkül percekig, pedig ha belegondolok nagy baja nem lehet! De ha nagy a csönd, mindig benézek miben sántikál. Szívemre venném, ha egy-egy könyvet széttépne....Én rengeteget kaptam az ilyeneket - főleg az anyósoméktól - hogy ne vegyen fel ha sír, mert elkényeztetem, meg hogy adjak cumit, teát nyáron, de szoptassam éjszaka, meg amikor csak kéri....olyan nehéz volt így tapasztalatlanul ezen tanácsok ellen cselekedni, de minden engem igazolt.
Persze, én is dícsérgetem, mostanában akkor amikor szépen eszik, ugyanis 10 hónapos koráig nem volt hajlandó semmit sem a szájába venni. Én sem értemmi ebben a baj...
Igen, most tartok én is annál a résznél.
Sokmindenben úgy gondolom, hogy igaza van, és van néhány rész, amit még legalább egyszer el kell olvasnom. Olyan szépen hangzik, de megmondom őszintén, nekem sokmindent ugyanakkor nehéz megvalósítanom... Most 7 és fél hónapos a kislányom, kezd mászkálni - azaz ha lerakom, már képes egy-két métert haladni, ide-oda elkúszni, főleg ha meglát egy papucsot vagy egy távirányítót. Ő viszont azt írja, hogy ne figyeljünk rá állandóan, azt szugerálva bele, hogy ő képtelen vigyázni magára. De ugyanakkor volt már rá példa, hogy hajszál hiján és a férjem lélekjelenlétén múlt, hogy nem gurult le az ágyról - bár az is igaz, hogy nagyon ritkán üti meg magát.
Szóval nehéznek találom (biztos az én személyiségem miatt) ezt a hagyjunk teret neki hozzáállást (meg mert kicsi a lakás, nem tudok eléggé elpakolni és neki teret hagyni).
Meg az is érdekes, amit írt arról, hogy nem kell ujjongva dícsérgetni a gyereket. Mert ez is dereng gyerekkoromból, hogy hogy nem szerettem mikor megdícsértek (vagy mikor most is megdícsérnek a szüleim valamiért...
), de ugyanakkor nehéz nem ujjongani, mikor először felhúzza magát állásba, stb.
Rengeteget írtam, remélem nem baj...
Te mit gondolsz?
Az én kisszámú tapasztalatom egyébként az, hogy a hordozott gyerekek sokkal nyugodtabbak, de ez lehet, hogy a szülők egyébként is elfogadó hozzáállása miatt van, meg mert nyugalom veszi körül őket.
Eljutottam a 80. oldalig. Most már kezd izgalmasabb lenni.
Egyenlőre még szkeptikus vagyok, ill. sokmindenben egyetértek, mert pl. írt olyat, amit én más tapasztalatokból kiindulva szintén így gondolok, de nem tetszik a szélsőséges stílusa. Persze a könyv a 70es években íródott, lehet, hogy akkor a helyzet is más volt. Konkrétan arra gondolok, ahogy leírja, a "civilizált világban" hogy bánnak a kisbabákkal.
A könyvet egyébként egyrészt mint elszúrtan nevelt gyermek, másrészt meg elszúrni nem szándékozó anya olvasom.
Én egyébként alapvetően "ösztönös" anyának gondolom magam, de az az egy-két előadás, amit hallottam, könyv, amit olvastam sokat segített megtalálnom anya-önmagamat.
Nagy bánatom ugyanakkor (magammal kapcsolatban), hogy visszatérő deréktáji porckorong-problémák miatt (és egy gerincműtéttel a hátam mögött
) sajnos a kendős hordozás nálam szóba se jöhetett. Úgyhogy irigykedve tekintek a hordozós anyákra.
Kiváncsi vagyok a véleményedre, ha tudsz írjál bővebben, Te mivel értesz-nem értesz egyet.
Én most kezdtem el, egyenlőre az előszónál tartok. És gondolkodom. Próbálom helyre tenni magamban a dolgokat, hogy akkor most mi van?
Mindig is azt hittem (olvastam az okosaktól), hogy egy babának élete első három évében nagy-nagy szüksége van az édesanya jelenlétére, állandó készültségére, szeretetére.
Most meg azt olvasom, hogy ne a baba legyen a középpont, csináld tovább eddigi életed, csak vidd magaddal a gyereked.
Mondom, az előszónál tartok...
köszike, hát persze, hogy ő, pedig imádom, mint színészt és olyan egyszerű neve van, nem tudom hogy nem ugrott be. de amit írtál azt nem tudtam! tényleg tök érdekes!
nem ezt csinálták meg filmben? a Boldogság nyomában címmel?
a...hmmm nem ugrik be. az a néger fickó a főszereplő, aki J ügynök a földönkívülis filmben, titál blokk.a film címe sem jut eszembe!
Szóval ha az akkora film is nagyon jó, én majdnme bőgtem... honnan fel lehet állni! HIT REMÉNY és Szeretet!
Szia!Én ugyan még nem de mindeféleképpen szeretném. Nagyon izgalmas és tanulságos lehet.