Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem akar összeköltözni
Torolt_felhasznalo_435227
Létrehozva: 2009. március 23. 14:36
sziasztok,
nem gondoltam, hogy errol fogok itt topikot nyitni, de erdekelne a velemenyetek:
en huszas evek kozepen, no, o, harmincas evei elejen. egy eve vagyunk egyutt nagyon nagy a szerelem, mindkettonk mogott van mar, hosszu, egyutteleses kapcsolat. mindketten sajat egzisztenciaval rendelkezunk, amit azert tartok fontosnak leirni, hogy lassatok nincs kulso kenyszerito korulmeny, hogy osszekoltozzunk. en viszont szeretnek, nem most, de ugy egy ev mulva. o nem szeretne, legalabb meg egy evig. minden rozsaszin es habos vele, senki massal nem akar lenni, de nem tud tervezni, nem tudja mir akar, nem gondol a jovore etc. engem pedig ez megol.
szerintetek:
1. nagyon gyorsan szaladjak az ellenkezo iranyba, mert bar most szep es jo, megvaltozni nem fog.
2. probaljam magammal elfogadtatni ezt a carpe diem eletet es elvezzem amig tudom.
a vegen nyilvan en fogok donteni, de nagyon erdekelne a barataimon kivul masok velemenye is!
koszi 
szijasztok. Hát igazából nem gondoltam volna hogy itt kérek tanácsot egyszer, de most télleg szükségem lenne rá.
Na hát az a helyzet hogy van egy barátom már több mint 1 éve és nagyon-nagyon szeretjük egymást, soha nem veszekedtünk még, szóval minden oké. De az a helyzet hogy néha őő felhozza az öszeköltözést "negatív" értelemben. Én még egyszer sem modtam neki hogy költözzünk össze, még gondolni sem gondoltam rá mert még sztem túl korai lenne. Az összeköltözést azért hozza fel "negatívan" (én ezt vettem ki a szavaiból) mert tudni illik hogy mi ugymond "nagyon nehezen szakadunk el egymástól." szóval kb bele kerül 5-10 percbe amíg pl.: az egyik szobából kijutunk a konyháig vagy bármi. Na és a lényeg hogy valamelyik nap nállam voltunk és ugyan ilyen szituációba kerültünk hogy tök jól elvoltunk a szobámban, és alig tudott elszakadni tőlem. És erre ő azt mondta hogy "Na ezért nem lenne jó ha együtt laknánk"
Én ezen csodálkoztam. Meg úgy mondta mintha én bármikor is felhoztam volna a témát. És nem tom hogy most mit gondoljak mert félek hogy ezt azért mondja csak mert nem akar velem soha összeköltözni és csak egy darabig akar velem együtt lenni.amit kétlek mert az előtt 1-2 nappal kérdezte meg h ugye nem fogom elhagyni soha. szóval nem értem. és szeretném ha ti tudnátok választ adni nekem hogymiért mondhatta ezt nekem. Fontos lenne. előre is köszi mindenkinek
Meg azert ezt leirom, hogy ne csak fontolgasd, hanem meg is valositsd a terved!!!!!:)
En anno pont ebben a szituban voltam.
Szoval gondoltam osszekene koltozni, kicsit tobb, mint egy eve voltunk egyutt. De mondta a pasim, hogy az elozo csajszival rossz volt egyutt lakni es nem akar megint abba a szituba kerulni.(Ilyen hulye, hogy azt gondolta ha egy valakivel rossz, a tobbivel is az lesz.) Na mindegy en probaltam elfogadni az allaspontjat es gondoltam nem hozom fel megint es "take it easy girl" leszek, jobban mint valaha. Na egyszercsak benyogte, hogy megiscsak jo otlet ez az osszekoltozes, (nem erti miert de mostmeg mar igy erzi) En persze ertettem, hogy miert....:)
Az egyuttelesrol kiderult azota, hogy minden siman megy es jobb a kapcsolat mint amikor meg nem eltunk egyutt.Most epp felvetettem, hogy legyen jovore gyerek, (tudod idot adok neki, nehogy azt mondja, hogy nem.)
Hat igen, ez ugy tunik, mint ahogy egy hozzaszolo irta, hogy minden jelentos dontes elott ez lesz.(Szerencsere hazassagot nem akarok, meg arrol is meggyozni.....!:)
aham, ez igy van. o olyan aki csak szamokban tud gondolkodni. fontolgatom ezt a turelmi idos dolgot, nagyon komolyan fontolgatom.
ha igy dontok, remelem leszek annyira eros, hogy nem a sertodottseg fog belolem beszelni allandoan. hanem olyan igazi take it easy, es szabad lesz a lelkem.
Kedves Croc!
Ha jot akarsz magadnak, hallgass tokeletlenkere es enci001-re, ne az asztrologusra!!!
Abból, amiket eddig leírtál, én továbbra is azt tenném, amit már írtam. Lehet, hogy ő egy olyan pasi, aki soha nem lesz alkalmas egy kapcsolatra, de az is lehet, hogy rossz érzéssel gondol az összeköltözésre az előző kapcsolata miatt és ezért halogatja.
A döntését szerintem egy módon tudod elősegíteni, ha megmutatod, milyen jó veled. Ez nem egyenlő azzal, hogy alárendelődsz, ő meg szabadmadárkodik, hanem azt, hogy egy ideig úgy éltek, hogy nem agyaltok a jövőn, főleg Te. Ha a pasid az előző kapcsolatos eset, akkor ha tényleg téged akar, el fog múlni a költözésfóbiája, de az is lehet, hogy ennek ellenére semmi sem fog változni, akkor nincs tovább. De ezt látni fogod...
Még meggondolhatja magát. Viszont az nem jó jel hogy mereven elutasítja a lehetőséget hogy összeköltözzetek.
De szerintem még ráértek...
Szia croc,
szerintem egyelőre várj. Azért az összeköltözést jól át kell gondolni, később gondolhatja úgy, hogy vágjatok bele.
Ez még nem carpe diem, és nem is intő jel. Nem árt nem egyből összeköltözni a másik emberrel, attól még lehetnek komolyak a szándékai. Csak jókora elhatározás kell, hogy az ember feladja a kialakított kis életét, és beengedjen oda mást. Van, akinek ez könnyen megy, van, akinek nehezebben.
Próbáld az ő szemével nézni a dolgot.
De akkor mi a kérdés? Add magad, örüljetek egymásnak és élvezzétek a kapcsolatotokat most úgy, ahogy van. Ha ezek után nem akar veled egy-két éven belül összeköltözni, akkor - bármilyen fájdalmas is - nincs jövőtök együtt.
Egyébként lehet tudni miért mondta, hogy majd 1 év múlva?
Ja, az viszont jellemző, hogy ha aegy férfi nagyon nagyon szeret, vissza sem lehet tartani, hogy a nőnek ezt ne mutassa meg, hogy ne akarjon önként együttélni, házasodni, gyereket bevállalni. Van első látásra szerelem, akkor 2 hónap után már esküvő lehet belőle.
Ez nem egy ilyen kőbiztos szerelem részéről, de még kialakulhat. Ha egy év plusszban is kevés neki, hogy kényszert érezzen megtartani téged, akkor marad az, amit előbb írtam. Akkor nem elég valamiért ez a kapcsolat neki MOST.
Azt írod, nem most azonnal akarsz összeköltözni, hanem kb. 1 év múlva. Ő viszont most nem, egy év múlva talán. Ez annyit jelenthet, hogy nem biztos benne, hogy veled akarja leélni az életét, még nem érett meg rá, hogy feleségül vegyen téged.
Vagy annyira szereted, hogy adsz neki -nektek- egy évet, de addig csak szereted, és nem nógatod semmire. Aztán ha nem akar utána sem együtt semmit komolyabbra venni, akkor nem ez a herceg, aki hozzád való. Ha így van, akkor ezt max. tudomásul lehet venni.
Ha sürgősebben szeretnél férjet, családot és nem ér meg egy évet csak a szerelemért vele együttlenni- akkor most is abbahagyhatod.
Egyet nincs értelme: nyomulni, zaklatni, haldokolni....ez neki sok. Nem jön be. (egyik fiúnál sem jön be, nála sem)
Át kéne nagyon rágni, ki kinek mennyit ér.
Igen, simán lehet, hogy belekényelmesedik, de ha ilyen "kényelmes" marad hónapok, évek múltán, annak ellenére, hogy Te nem emlegeted a költözést, akkor be fogod látni, hogy ennek nincs perspektívája és könnyebben fogsz kilépni. Biztosíték nincs rá sajnos, de mivel most rögtön úgysem lépnél ki, egy próbát megérne...
Én csak azt mondom, hogy ne agyalj előre azon, hogy mi lesz egy év múlva, mert úgysem tudhatod mit hoz az élet, ráadásul ezzel azt is megkeserítheted, aminek most örülhetnél.
Szia,
kívülről nézve és logikusan végiggondolva, van egy 3) sz. megoldás: szavazd meg magadnak és neki is ezt az egy-két évet. Nem vagy még semmiről és senkiről lekésve. Ha tényleg jó vele, élj úgy egy évig, hogy nem kattogsz a költözésen, házasságon, gyereken, jövőn és meg sem említed, csak egyszerűen élvezed a kapcsolatotokat. Ez az időszak el fog dönteni mindent. Kiderül, hogy Te bírod-e ezt így, vagy nem és az is kiderül, hogy a pasi azalatt döntésképessé válik-e (a korából adódóan nem biztos, de lehet későn érő típus). Szerintem ennyit megér a dolog és egy, max. két év múlva még mindig léphetsz. Kell előre tervezni, de azért nem szabad ennyire előreszaladva agyalni, mert kihagyod a jelent!
nah, ezzel a hozzaszolassal nagyon megfogtal. en is az asztrologuson gondolkoztam a minap, holott, az az a dolog amin eddig en nevettem eloszor.
azzal nincs baj, hogy szabadido egyedul toltese: igazabol sosem kerultunk olyan helyzetbe, hogy en kuldjem el - van neki minden heten olyan programja ahol en nem vagyok ott, plusz jar sportolni.
gondolkozom azon, irod, hogy varjam ki es mutassam meg, hogy en nem tartom nyomas alatt, hanem mellettem elheti az eletet: nem mehet ez el olyan iranyba, hogy ha igy is mukodik, minek valtoztasson? tehat, hogy ezzel azt erem el amit o akar, es esely sincs, hogy kozeledjen az en velemenyem fele...
Volt egy ilyen kapcsolatom egyszer, és nekem is akkor ugyanez jutott eszembe, hogy biztos ez amolyan férfi-jellemző, hogy szereti limitálni az együtt töltött idő mennyiségét. Sokáig engem meg is győzőtt az álláspontjával, és el is hittem, hogy tök oké az, ha beéri heti 1 találkozással. Ott mondjuk nem került szóba, hogy összeköltözzünk; igaz, hogy annyira nem volt még sürgős nekem sem, de ő meg amúgy is kijelentette, hogy neki így a szép és jó, hogy más fiúkkal-lányokkal lakik egy albérletben.
A mai napig nem tudom biztosan, hogy ez csak amiatt volt-e, mert nem kellettem neki igazán, vagy azért, mert még tényleg éretlen volt, vagy esetleg ő genetikailag ilyen azóta is. Állítólag most (3 év elteltével) együtt él a barátnőjével, és gyereket vár a hölgy. Lehet, hogy mintás "élettárs" lett belőle azóta, de az is lehet, hogy csak összefutott egy olyan nővel, aki hasonlóan szeret élni, mondjuk bevállalt volna egyedül is akár egy babát, és egymásra talált két ilyen, nagy szabadságigényű ember. Minden lehet...
Nagyon ismerős a helyzet, amiben vagy. Én 29 éves vagyok, a párom 36. Nem élünk együtt, habár már két éve együtt vagyunk.
Nekem sokáig problémát okozott, hogy nem akar velem összeköltözni, hasonló dolgok kavarogtam a fejemben: nem szeret eléggé, minek vagyunk még együtt, talán sosem költözünk össze, a legjobb éveimet elszalasztom..
Próbálkoztam szakítással, de nem tudtam túltenni magam rajta, mert valójában nem is akartam, hisz szeretem.
Végül elmentem egy asztrológushoz, készítsen egy horoszkópot (milyen a jelleme, személyisége). Sok minden ismerős volt, amit elmondott nekem az asztrológus, de nem tudtam a páromról, hogy 'szabadnak született'. Ez azt jelenti, hogy ha kényszerítik házasságba (talán még az irántam érzett szeretetből bele is menne), de onnantól kezdve azt érezné, hogy szorul a hurok a nyaka körül.. és előbb-utóbb tönkre menne a kapcsolat.
Kiderült, hogy szó sincs arról, hogy nem szeret, csak kissé lassabban mozdul meg, és azt csakis akkor teszi, ha az ő döntése.
Nem erőltetem a házasságot, sem az összeköltözést, élvezem az együtt töltött időt. Tudom, hogy egyre inkább vágyik a társaságomra és előbb-utóbb eljön az idő, amikor ő fogja kérni, hogy költözzünk össze. Nekem csak ki kell várnom az időt.
Én azt javaslom, hogy ha valóban szereted a párodat, ne erőltesd az összeköltözést (bármennyire is vágysz rá), hanem érezd jól magad vele, de hagyj neki szabadidőt, küld el a haverokkal szórakozni. Értzékeltesd vele, milyen pozitívumokkal járna, ha összeköltözne veled: megkapja azt a társat, akire vágyik, de közben nem adja fel az önállóságát és szabadságát.
Bármit is teszel, hallgass a szívedre!
valahogy nalunk is igy kezdodott a beszelgetes. egyutt vacsoraztunk a baratainkkal, akik most varjak az elso bebit es nyilvan nem a gyerek miatt, de a harmadik pohar bornal otthon, utana, benyogtem, hogy akkor mik is a mi terveink (nem konkretan osszecucc, hanem altalanosan). es hebegett habogott mint egy ovodas. ma emaileztunk errol egy kicsit es irta, hogy erti, itt most az osszecuccrol van szo, de o ilyeneken nem gondolkozik es nem is fog meg egy evig.
nagyon orulok, hogy neked ilyen szerencsesen alakult, mi most jarunk ott, hogy hajszal hijan szakitas - reszemrol.
Tökös ám!
De nekem is volt ilyen tipikus időhúzós pasim: 3 évig reménykedtem a nagy semmiben. Utólag hogy bánom! (Azzal etetett, hogy akkor nősül, ha majd a bátyja is, aki azóta is csak szórakozik a nőjével, el nem veszi.)
Ne ess ebbe a hibába...
meg valami: allitasa szerint o ezt mindig igy gondolta, mindig voltak az elozo baratnoivel ilyen jellegu beszelgetesei. egy baratnojevel ossze is koltozott, nem tudom az hogy sikerult...
sajnos, nem vette eszre, hogy az ido mulik es esetleg valtoztatni kellene a hozzaallasan. es nincsenek illuzioim, hogy en leszek az elso aki miatt valtoztatni fog.
Vannak véleménykülönbségek, abban pld h egy nő (tapasztalataim szerint) szeret előre tervezni, már azt is tudja mi lesz a második gyerek neve, amikor a férfi még a másnapig se jutott el aggyal...de szerintem most itt nem erről van szó...
Meglehet h nagyon szeret téged és maga sem tudja mi tartja vissza az összecuccolástól..lehet picit valóban fél a dologtól...de ha tényleg túl van már több komolyabb kapcsolaton, akkor ez megintcsak nem talált..
Attól is függ, h hogyan reagált? Teljesen elutasító vagy csak bizonytalankodik?
hogy érdemben is hozzászóljak, bő másfél év után mi is topogtunk egyhelyben.. mire egyszer mondtam neki, hogy ugyan dugjuk má' össze a fejünket, hogy ki-ki mit is gondol erről az egész kapcsolatról (a palik imádják a lelkizést ugyebár :-) ), néhány napig nem találkoztunk, hajszál híján szakítás lett a vége.. :-(
de mégis újrakezdtük, és egyszerűen én magam se nem tudom, hogy hogyan, meg hogy mi történt vele (sose nyaggattam később, önszántából csinált mindent, maguktól alakultak a dolgok), helyére került minden.. összecuccoltunk, közös jövőt tervezünk, ha jönne, várjuk a gyerekünk is.. hát így.. (egy édes cukorfalat pali egyébként, csak szvsz anno soha el nem gondolkodott, hogy hova is tart a kettősünk)
nah, szóval nem azt akarom mondani, hogy tuti nálatok is így lesz, de ha átrágtátok magatokat ezen a témán, és ohne változás, neked viszont nem egy független, szabad madár kell, akkor mérlegelj..
sok sikert, bármilyen irányt is veszel!!
A férjem is tudta igazi vagyok, 2. "találkozáskor" megkérte a kezem, 3.-on esküvö. Esküvökor már 7,5 honapja "ismertük" egymást. Nem volt közös nyelv. Azota már tudunk beszélni is
na ezzel is tökéletesen egyetértek.
Volt nekem is olyan exem aki csak az időmet húzta (közölte 40 előtt nem házasodik akkor voltunk mindketten 28) és ma a fejem verem a falba az elvesztegetett évekért, de akkor nekem is nehéz volt, így nem osztom az észt, max. átérzem a problémát