Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hűség mikortól?
Torolt_felhasznalo_826139
Létrehozva: 2009. augusztus 10. 09:09
Szép dolog a hűség, ha megállapodott valaki. De fiatalon nem zárhatjuk be szerintem a szemünket, nyitottnak kell lenni, hiszen ha kevés a tapasztalat, honnan tudhatnánk, hogy ő az igazi, aki most van? Esetleg ő a jó, de mi van ha nem, vagy van, akivel még jobb? Az, hogy jó vele, még szerintem nem jelenti azt, hogy ő az igazi, nem? Véleményem szerint kellő ismeretség kell, mélységében, hogy jól dönthessünk. Ez persze azzal jár, hogy a meglévő kapcsolatom mellett nyitott vagyok, hiszen szeretnék majd, erre időm bőven van, lehetőleg jól választani. Persze nem kizárt, hogy a mostani a legjobb, ezért nem engedem el. Tisztában vagyok, hogy ez nem fer, de a döntés csak tapasztalásokkal lehet a lehetőséghez képest megfontolt, nem?
Gondolom, valami spéci harcművészeti ágat is be kellene vetnem ellened:)
Nincs ebben semmi bonyolult, mert nem teszem azzá.
Azt akartam ebből az egészből kihozni, hogy az érzelmek nem minden, és nem igaz, hogy nem lehet az érzelmektől függetlenül cselekedni. Itt van ez a "herceg", aki kiváló szakember és szuper munkatárs, és emellett az, hogy egy részem másképp is viszonyul hozzá, teljesen mellékes. Naponta találkozom vele, sőt az is megesett, hogy szervezési hiba miatt egy szállodai szobában kellett aludnunk, de abból, hogy nekem esetleg érzelmi indíttatásaim vannak, mindössze annyi gondom származik, hogy nehezemre esik leállítani a nyomulását. De leállítom, mert nem látom értelmét, hogy ne tegyem.
Egyszer úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk, és volt egy-két "igazi" randink, de a viszonyok tisztázatlansága miatt egyikünknek se ment a dolog. Másnap be kellett menni dolgozni, és úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Nehéz volt, pedig effektíve semmi nem történt.
Ha egyszer tisztázottak lesznek a viszonyok, akkor ESETLEG. De még akkor is ezerszer meggondolom, hogy kell-e nekem ez az egész. Lehet, hogy addig még évek telnek el, és már egyikünknek se kellene a másik.
Lehet. Egy próbát megér. Vagy nem?
Nincs jobb csak más...senki senm jobb senkinél:)
Ettől félek én is.
Persze lehet, hogy ha megkapná tőlem amire vágyik, akkor nem érdekelné, hogy másra hogy nézek, mással hogy beszélek. Így az bántja, hogy olyasmit kap belőlem más, ami az övé is lehetne. Vagyis én így lennék (vagy vagyok) ezzel. Ha én megkapok mindent, nem zavar, ha más is kap...
Akkor ez zsákutca lenne.
És akkor a hazugság bűn, vagy a kölcsönös örömszerzés?....