Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ember lesz az én kisunokám
Létrehozva: 2009. augusztus 10. 17:59
Segítsetek! Kérem
! Egy barátom nagyon szépen kéri
, hogy az Állami Áruház c. film egyik betétdalának szövegét, amit Csákányi László olyan kedvesen, szívhez
szólóan énekelt, a kisunokájának... No, annak a dalnak a szövegét kérem... amennyiben lehet, segítsetek. Nagyon megköszönöm! - Bojana *
! Egy barátom nagyon szépen kéri, hogy az Állami Áruház c. film egyik betétdalának szövegét, amit Csákányi László olyan kedvesen, szívhez szólóan énekelt, a kisunokájának... No, annak a dalnak a szövegét kérem... amennyiben lehet, segítsetek. Nagyon megköszönöm! - Bojana * 
Szeretettel
-ből ÜDVÖZÖLLEK! - a többi társunkkal együtt. Bizony néha kell egy kis léleksímogatás ebben a ,,kuty-életben". Az élet attól szép, ha széppé tesszük... Ha nincsen pénzem, akkor a sűlt krumplit is teleszórom petruskával, szép tányérban szervírozom, s kovi ubival - limonádéval - én vagyok a királyLEÁNY (hihihi59 évesen?!) - legalábbis annak vagy inkább császárnak érzem magam... Egy szép zenét hallgatva, megsímogatom a lelkem... Így gyűjtök erőt másnapra. Az elesetteket felemelem, s elmondom milyen szép az élet... még akkor is szép, ha nem az, de muszáj, hogy széppé tegyük... muszáj... Mert egyáltalán nem mindegy hogyan kelünk, fekszünk, s milyen érzések dúlnak bennünk nap, mint nap....
Aztán ennek a dalnak a szövegét azért kértem, mert lesz egy keresztelő, s van egy nagyon jó barátom, aki kórustag.... s el szeretné énekelni a kisbabának...
Szerintem nagyon
-béli, szép ajándék... Látjátok, csak ennyi kell... A keresztelői ebéd sem különleges, nyári töltött-káposzta... S, el nem hiszitek, hogyan készül? Elmondom - hálából - az édes káposztát vékony laskára kell felvágni, s u.azt a levet elkészíteni, mint a kovi ubinak. Tehát kapor, só, egész feketebors, fokhagyma - géz-zacskóban a kenyér.... Ki a Nap-ra és elkészül magától... Vigyázni, nehogy túl puha legyen a káposzta, mert ressnek kell lennie. Az egész káposztafejeket pedig forró vízben meg kell félig főzni, s abba beletekerni a húsmasszát, u.úgy, mint a ,,rendes" téli töltöttkáposztánál... Aztán be a sütőbe, levet rá... s magától ,,készre főzi" magát
.Amikor kész, töltelékeket kiszedni, vékony pirospaprikás rántással készre főzni, s beletenni a töltelékeket. Nem elfelejteni!
Bőven tegyél bele zöldpaprikát, egy-két paradicsomot is!!! - tejföllel - friss kenyérrel - maga a csoda! - Ennyi. Szép napot, jó vadászást a neten! - 
- Bojana
A világ mintha örök körforgásban lenne. A dal a felfelé emelkedés reményéről szól. Ötven évvel később mintha sok reményünk nem maradt volna.
Sok régi dal, szám fenn van a You Toube-n, keressetek rájuk néha, pl az előadó neve alapján!
A jó
áldjon meg Mindannyiótokat a gyors segítségért! - 
- Bojana *
De jó volt újra hallani!
Köszönet érte, szebb lett ettől a daltól az estém.
De küldök Csákányi Lászlót is, Hátha annak is megörül!
http://www.youtube.com/watch?v=tqukSmmiSq4
S legalább én is meghallgattam őket! Mindketten nagyszerű színészek voltak, megérdemlik, hogy néha eszünkbejussanak!
Részlet, a You toubéról:
http://www.youtube.com/watch?v=sE9YlYXCqvk
Erre gondoltál ?
Sok éve ennek, jaj de régen, mondhatnám úgyis: hajdanán;
egy borzas kisfiút a képen, pont így becézett nagyapám;
és fűnek-fának elmesélte, hogy nálam nincsen szebb gyerek;
és dolgozott, sosem henyélve, hogy nála sokkal több legyek.
Ő életében hajlongott sokat, és mást se tett, csak szolgált másokat.
És nyár és ősz, és tél jött, sok tavaszra, de életének nem volt semmi haszna.
Sok gondja közt csak egy volt a remény, hogy életem majd másként élem én.
A képem nézte és büszkén mondta rám: te boldogabb leszel, kis unokám!
Hány évtized múlt el mögöttem, örömtelen és sótalan;
a kenyerem javát megettem, s csak tűrtem egyre szótalan;
hány aljas fráter rámkiáltott, hány semmi ember rángatott;
hogy untam azt a rossz világot, mit nagyapám énrám hagyott.
Én életemben hajlongtam sokat, és szolgáltam csak egyre másokat.
És nyár és ősz és tél jött sok tavaszra, s az életemnek nem volt semmi haszna.
Csak egyben bíztam, mint már annyian, hogy boldogabb lesz lányom vagy fiam.
De tudva jól, a semmit kergetem, csak szánni tudtam minden gyermeket.
És ha most egy kis képre nézek, sok régi dolgot szégyelek;
de egy kis büszkeséget érzek, s nem csak azért, mert szép gyerek;
de mert tudom, hogy két kezemmel, az ő jövőjét védhetem;
s hogy végre megtelt értelemmel, az életünk s az életem.
Ő mások előtt nem hajlong soha, az ő élete nem lesz mostoha.
Mert nyár és ősz és tél jön sok tavaszra, és életének egyre TÖBB a haszna.
Mert bizonyság már, nem csupán remény, hogy szolga nem lesz ez a kis legény.
A képét nézve, büszkén mondja szám: hogy EMBER lesz az én kis unokám!