Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A szerelemnek tényleg múlnia kell?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2010. január 14. 16:26
Még nem volt hosszú ideig tartó kapcsolatom, nem tudom, miként alakulnak az érzelmek két ember között. A szerelem valóban elmúlik? Idősebb emberektől lehet hallani, hogy 40-50 év után is szerelmesek egymásba… De ha mégis elmúlik, akkor mi jöhet a helyére?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Szerintem meg epp az kell a kapcsolat megtartasahoz. Hisz az elsö lang elmultaval eltünik a rozsaszin szemüveg, s a partnert objektivan, a jo es a rossz tulajdonsagaival együtt latod, mig az elsö idöszakban tulidealizalod a helyzetet.
A szeretet pedig az, amikor a partnert ugy fogadod el, ahogy van.
Remélem nem... max. átalakul...
a kezdeti őrült lángolás az együtt mindent átvészelő nagyon erős kötelékké... mikor már nem tudnál nélküle élni, lélegezni....
Elmúlik, mint az őjdonság varázsa.
Helyébe unalom és megszokás jön. Ami lehet hogy biztonságos, de egyben fojtogató is lehet.
"Ez a házaspár évtizedek óta egy napot sem töltött egymás nélkül, teljesen össze vannak nőve – számomra szánalomra méltók."
A szoveg elozmenyet tekintve a sajnalat lehetseges az elozmeny okan is, d ez a mondat nekem azt mondja, hogy emiatt sajnalja oket . Igy meg neme rtek vele egyet, nem ertem, hogy miert? Bar mi kenyszerbol voltunk mar kulon kis ideig, de mindketten utaltuk. En nem vagyom sehova sem nelkule utazni, tavol lenni tole napokig, hetekig, bar ha muszaj, megtesszuk. Mi ebben a furcsa? Nekem az a furcsa, hogy van akik kulon utazgatnak, nyaralgatnak, megsem firtatom a letjogosultsagat, foleg nem szanom azokat. Egyszeruen elfogadom, hogy van akinek ugy felel meg.
" Ha egy életen át a hűséget választjuk, lemondhatunk a szexualitás színeiről, sőt akár teljes mértékben a szexualitásról is. Évtizedek óta tuti kölcsönös hűségben élő és emellett rendszeres és izgalmas szexuális életet folytató párt én még soha nem láttam. "
Ettol meg tenyleg felall a szor a hatamon. Engem nem erdekel, hogy ki hogyan, es mikor dug felre. Ez maganugy. De soma mamagesa ne tudja mar mindenkinek a haloszobatitkait ennyire , hogy kategorikusan ki merjen jelenteni ilyeneket. Mint ahogyan az ido alatt az emberek valtoznak, ugy valtozik a szexualitasuk is, azaz nagyon is szines szexualis eletet lehet elni evtizedeken at tarto huseg utan is. A szexben a szint nem a lepedoakrobatak vatogatasa hozza meg, hanem egymas melyebben, es melyebben valo megismerese, az egyre novekvo nyitottsag a sajat vagyaink irant, amiket az evek alatt egyre batrabban hozunk a masik tudomasara. Nem kell ehhez sem masik partner, sem semmi mas, csupan merhetetlen bizalom, es feltetlen odaadas.
... es eppen ezt tamasztja ala a folytatasban olvasott mondata:
"Tudjuk jól, igaz a régi megállapítás: aki önmagát nem szereti, aki önmagával nincs rendben, az mással sem lesz. " azaz keresheti a szexben valaki a szineket akarhany hazassagon kivuli kapcsolatban, azt ugyis csak ott kapja meg, ahol annak a helye van: onmagaban.
Nálunk már 37 éve tart ez a szerelem. Mint Soma is mondta, hogy kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de soha nem mult el.
Mikor már a gyerekek kirepültek a háztól, ketten maradtunk, még jobban visszataláltunk egymáshoz.
Bizalom, őszinteség, egymásra figyelés, problémák azonnali megbeszélése és együtt felépiteni az egész életünket ez volt a célunk.
Igen le merem irni, szerelmes vagyok a férjembe.
Nekem, egy 5. éve tartó kapcsolatom van! Szerelem volt első látásra.
Ha megláttam, gyorsabban vert a szívem, nem tudtam nyelni, össze-vissza beszéltem, és egyfolytában, rá gondoltam!
Ha "ma" később ér haza, kint könyöklöm az abalakban, és úgyan úgy dobog a szívem, ha meglátom!
Órákat beszélgetünk, a karjaiban alszom el, mindíg megnevettet, és a sex, ugyan olyan elsöprő, mint először!
Tisztelem, őt, és a gyermekemen kívül, nincs ember a földön, akiben ennyire megbíznék, mint benne.
Ha ez a szerelem, akkor szívből remélem, hogy még semmi mássá nem alakult át, vagy amennyiben ez már a "szerelem elmúlása utáni állapot" akkor még inkább örülök. Nélküle, nem tudom, hogyan bírnék tovább élni!!!
Szia!
Nagyon tetszett amit írtál, főleg a végén, hogy a tisztelet a másik iránt az igenis fontos. Mi szoktunk beszélgetni itthon erről a Kedvessel és egyetértünk abban, hogy azért is harmónikus a kapcsolatunk mert tiszteljük a másikat. Hiszen épp ez a lényeg. Nem azért vagyunk együtt valakivel mert akkor már mindent és bármit megtehetünk vele. Nagyon nem...
Mind a mai napig megköszönöm neki, hogy ha kinyitja az ajtót, felsegíti a kabátom vagy behoz egy pohár vizet. Ő meg megköszöni, hogy ha főzök neki, meg csomagolok uzsonnát a melóhelyre stb. És pont az a lényeg ebben, hogy nem szabad természetesnek venni. (meg ez egy megerősítés a másiknak is, hogy értékeljük amit értünk tesz) Mert ha egyszer is olyat mondana, hogy azért vagy a nő, hogy te főzz, na azt nem nyelné le és csinálhatná magának...szóval a másik ember tisztelete alapvető dolog. Nem csak a párkapcsolatokban, hanem úgy egyébként az életben is.
Én is ezt vallom, mármint hogy az ember a párjával együtt több legyen mint a kettő összege, és ha ez a képlet fennáll, akkor érdemes sok sok energiát belefeccölni a kapcsolatba, bár az is igaz, hogy általában ilyen esetekben az ember nem érzi "munkának" ezt, hanem valahogy ösztönösen -és ami a legfontosabb, küszködés és belefeszülés nélkül -jön. de azt is látom a környezetemben, hogy ritkán adatik meg ez a csoda, és amikor jön a szemfelnyílás időszaka, akkor menthetetlenül megindulnak a párok a szakadék felé.
Én egyébként a "hétéves" időszakokat mindig úgy fogalmazom meg, hogy ott szintlépésre van szükség, amikor múlik a nagy hév, akkor az energiákat lehet átcsoportosítani egy új ház építésébe, gyerekvállalásba, stb. Azzal semmiképpen nem értek egyet, hogy külső, idegen emberek bevonása megoldás lehet ilyen esetben, nekem anyukám régi bölcsessége jut mindig eszembe: az elvesztett, megingott bizalmat nem lehet soha helyrehozni.
És azzal is különösen egyetértek, hogy ezeket a dolgokat tanítani kéne a fiataloknak, tanítani miről is szól a párválasztás, az önmagunk megőrzése egy kapcsolatban, a másik tisztelete, mit jelent szülővé válni, miről is szól a gyereknevelés, és hogy milyen konzekvenciákat hordoznak a cselekedeteink...
uff.