Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Már megint hisztizik...
Létrehozva: 2010. Április 1. 17:49
Sziasztok! :-)
Két-három éves kor körül minden gyereknél megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor a bolt kellős közepén vágja le magát a földre egy darabka csokiért, vagy épp a zsúfolt buszon kezd el nyavalyogni, hogy mennyire szomjas, azonnal adjunk neki kólát, üdítőt, de minimum meleg kakaót… A hisztit nem könnyű kezelni úgy, hogy ne veszítsük el a türelmünket, de van egy jó hírünk: lehetséges! Erre bizonyítékul szolgálnak a Nők Lapja kismamáinak tapasztalatai, ITT, ITT és ITT.
Ti hogy álltok a hisztivel? Nektek mi a csodamódszeretek? Várjuk kommentjeitek,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Jól van, bevallom, igazából Kertész Gábor tenyérbe mászó stílusa nem tetszik, a cikket/cikkeket el sem olvastam. De tovább nem is offolom a topikot.
Olvasd el a cikk elejét. A kolleganői tapasztalatáról szól a cikk és nem az ő nevelési módszereiről.
2010. 02. 17.Újságíróink, Szigeti Hajni és Dobray Sarolta, illetve szerkesztőnk, Szekeres P. Mónika kisbabáikat nevelik otthon, s kéthetente megosztják olvasóinkkal tapasztalataikat. A következő hetekben a két-három éves kor körül tomboló dackorszak hiszti-eseteiben merülnek el – elsőként Saci.
Az a baj, hogy én tudom, hogy nevelni akarja. Nekünk sem volt gyalogkalopp az első pár hónap, de sose raktam be az ágyába másfél órát üvőlteni, hogy aludjon már.
Ja és nem verem véresre a gyerek kezét én sem és úgy mint te imitálva gyengéden, de határozottan.
Nem hiszem hogy ez rosszabb, mint hogy a fenekére legyintek.
Az én tapasztalatom az,hogy a gyereket egész pici korától KELL hagyni egyedül is. Magában . Ott lenni a másik szobában,konyhában,bárhol,hogy megszokja azt,hogy nem lehetünk egyhuzamban vele. Következetesen ha nevelsz attól nem vagy rossz szülő csak felkészíted a gyereket az önálló életre . Ha tudja (mert megszokta) hogy van egy napi program amit kialakított magának amiben benne van a törődéstől a mesemondásig minden,akkor ez neki jó,és természetes . Eddig amit láttam:az a gyerek a leghisztisebb akiket a szülök egész nap "bombáznak" rengeteg ingernek vannak kitéve,és abban a pillanatban amikor ezt nem kapják meg,valamilyenúton-módon hisztivel tudatják.
Sosem fog hisztizni,ha nem adsz okot rá . Négy gyerekem van,tudom mit beszélek. És nem úgy adta őket a sors,hogy mindenik hiszti nélküli,de megtaláltam hamar a módját,hogy ne kelljen hisztizzen semmiért. Hazudnék,ha azt állítanám,hogy nem próbálták meg. Mikor elkezdett hisztizni csak annyit mondtam,hogy :"Jajj de csúnya vagy,ha így csinálsz !És,ha folytatod akkor megharagszom rád,és ma nem olvasok mesét és nem viszlek a játszótérre,stb."
Sosem hallották tőlem,hogy "nem szeretlek" csak azt,hogy ha olyat csinál ami nem jó akkor haragszom . És a haragom abból áll,hogy nincs meg a közös program,hiába szól hozzám,nem veszek róla tudomást. Tehát nálam a csillapító szó a "haragszom rád" volt. És lesz.
Hisz a nagyok már 24 ill. 20 évesek,a két kicsi meg 5 és fél éves,ill. 13 hónapos. De már a Pici is ha ok nélkül sír csak annyit mondok,hogy "jujj,haragszik anya" és elfordulok.Már rögtön abbamarad a prünyi és bújik egy kis dédelgetésre. 
Sziasztok!
Nem olvastam, ki milyen tapasztalatokkal rendelkezik, csak leírom, nálunk mi az, ami eddig működött.
Mi leginkább a megelőzésben hiszünk és a következetességben.
Megelőzés alatt értem a következőket:
A gyerkőcöt már eleve a korának megfelelő lehető legnagyobb önállóságra szoktattuk, így az olyan tevékenységekkel, amiket ő csinál, eleve elmegy egy csomó energiája, meg ezek tekintetében nincs is miért hisztiznie, mert csinálhatja. Itt persze nyilván olyan dolgokra gondolok, amik nem veszélyesek őrá nézve, tehát pl. nem keverheti helyettem a forró levest, de mondjuk felveheti egyedül a ruháját, cipőjét, akármijét, még akkor is, ha az órákig tart neki, én megvárom szívesen, nem sietünk sehová indokolatlanul. Mindenben, amiben segíteni akar nekem/nekünk, segíthet, persze ehhez sokszor óriási lelemény kell, hogy megtaláljuk azt a (rész)tevékenységet, amiben sikerélménye lesz, és nem tesz kárt se önmagában, se másban, sem a dolgainkban. Pl. boltban ő viheti a kosarat, ezzel egyrészt lefoglalja magát, egyszerűen nem jut ideje másra figyelni, másrészt ő is segít, része van a műveletben.Egyébként meg nem szoktam neki semmit megengedni, hogy ő válasszon a polcokról, előre megmondom, hogy mit vehet le, ha mást vesz le, azt visszatetetem vele.
Továbbá megelőző "hadműveletnek" gondolom azt is, hogy a lehető legtöbbet vagyunk a levegőn, úgy, hogy ő is mozogjon, labdázunk, homokozunk, stb., amit csak enged az időjárás, ebben is egy csomó fölös energiát ledolgoz, ergo azokat sem a hisztizésbe fogja beleölni.
Aztán van még az is, hogy amiben csak lehet, kap választási lehetőséget, persze egy határig, nyilván. Pl. választhat reggel ruhát, választhat evés közben, hogy mit kér, de azt csak az asztalon lévő dolgok közül, külön nem készítünk/hozunk neki semmit, választhat alvós plüssállatot minden alvásnál, de csak egyet, stb. De vannak olyan dolgok, ahol nincs lehetősége választani, és ezt ő is tudja. Pl. nem kérdés, hogy megy-e délután aludni, meg hogy hidegben felvesszük-e a meleg ruhát vagy nem.
Ha mégis "itt a hiszti", akkor a lehető legnyugodtabbak próbálunk maradni és minden lehető kreativitásunkat latba vetve próbáljuk elterelni a figyelmét. Van, hogy nem sikerül, azt túl szoktuk élni, leginkább nem veszünk róla tudomást (mert arra már rájöttünk, hogy ha tudja, hogy közönsége van, akkor jóval tovább tart a dolog), hadd bőgje ki magát, egy idő után ő is meg szokta unni. De idáig még csak nagyon kevésszer jutottunk el, amit az előbbiekben írtam, elég jól be szokott jönni.
Nálunk ezek a tapasztalatok, remélem, a továbbiakban is így fogunk tudni működni. :)
Sziasztok!
Kertész Gábor módszere mi a hiszti kezelésére? Mit tudhat eről a témáról 0 gyerekkel?
Kb úgy képzelem el, mint Briget Jonest, mikor munkát keres és jelentkezik egy gyermekműsorba előadva magát, hogy MENNYIRE gyermekszerető. Mikor azonban rákérdeznek, neki van-e saját gyereke ösztönösen felkiált: Dehogy! Te jó ég, mégcsak az kéne!!
Azt mondja, hogy kell a cikkbe 5000 karakter, ebből a ti szavaitokból meglesz 500 idézet formájában és 2500 a tapasztalataitokból a saját szavaira fordítva. Köszönjük, a fórumos lányoknak az ingyenmunkát!
Kertész Gábort kötelezném, hogy vigyázzon egy 2 és egy 4 éves gyerekre 3 hétig éjjel nappal. Utána megírhatná a cikket. És még értené is, amiről ír.
Én tudom a titkot: kinövik.
Addig meg csinálhatsz amit akarsz. A hiszti mennyisége és intenzitása a gyerek személyiségétől függ. A "könnyen leszerelhető" gyerekek szülei ne bízák el magukat egyszerűen szerencséjük van. A kevésbé kezelhető gyerekek szülei meg vígasztalódjanak azzal, hogy az idő nekik dolgozik.
Azért merem leírni ezeket a sorokat mert nekem mind a két "típusból" adatott. A lassan 5 éves fiam írtó hisztis, nyávogós volt. Napokat képes volt végig ordítani igazából ok nélkül. Aztán egyszer csak elmaradtak a sírós napok.
A most kétéves lányom sokkal nyugodtabb természetű. Ha rákezdi könnyen el lehet terelni a figyelmét. Jóval könnyebb vele mint a bátyjával volt ugyanennyi idősen.
Ezt pont olyan téma mint az alvás. Vannak jó és rossz alvó gyerekek. Ugyanígy vannak nagyon hisztis és kevésbé hisztis apróságok.
Nálam is szokott elszakadni a cérna, de max a kezére ütök, de ez max havi egyszer.
Van akinek meg szinte rendszeres.
Én is szeretni szültem, nem agyonütni!
Ezeknek volt kár szülni....
Én azért szültem, hogy szeressem a gyerekemet, őket max idegesíti a sajátjuk
Nem is azért írtam!
Én sajnos tapasztalatból tudom, hogy miről beszélsz!
A rokonságban van anyuka, aki betette a síró 8 hónaposát a kiságyba, becsukta a szoba ajtót, bement a másik szobába, azt az ajtót is becsukta, és lefeküdt tévézni, mondván, hogy hadd sírjon, majd megunja vagy elalszik
Bezzeg most sokkot kap az irigységtől, amikor a lányom összepuszilgat, meg ölelget, és naponta ezerszer elmondja, hogy mennyire szeret, és milyen jó anyukája vagyok, az ő gyereke meg semmi ilyesmit nem csinál.
Kissebb korában ha hiszti volt akkor nem vettünk róla tudomást, de amint abbahagyta teljes figyelmünket rá fordítottuk. Így megtanulta hogy hisztivel semmit sem ér el.
Mikor kicsit nagyobbak lettek , mikor már értették amit mondunk akkor
"Csak azért nem kapod meg amit akarsz mert hisztizel, nem pedig normálisan kéred" mondatot alkalmaztuk. De 3éves kora után 1kezemen megszámolom hányszor volt hiszti.
Olyan hogy ledobja magát a földre elképzelhetetlen.
Az otthagyás vált be nálunk is. Attól mindennél jobban parázik. Vagy a büntetés-zsarolás.
Szép szó, figyelemelterelés, választási lehetőség eredménye nagy nulla.
Nálunk a figyelemelterelés nagyon nem vált be, csinálhatok én akármit, tojik a fejemre, csak üvölt... Viszont ahogy elmegyünk mellőle, és látszólag mással foglalkozunk, mintha elvágnák, úgy elhallgat.
Mondjuk most már jobb a helyzet, sokkal kevesebbet hisztizik, mint régen.
Szerintem minden gyerek más. Az enyém ilyen színész típus...amíg figyelnek rá, addig érdekes a hiszti, utána már minek.
Amúgy meg tudja, hogy ha azt mondom valamire, hogy nem, akkor az a hiszti után is nem marad.
Fújhattam én azt akkor már...
Meg a férjem is azt amit uána tőlem kapott
Csakis a következetesség lehet célravezető. Ha nem ér célt a hisztivel, leszokik róla. Vagy rá sem szokik.
Ha mégis "beindul" tényleg jobb nem venni róla tudomást, és akkor "érdeklődés hiányában a műsor elmarad"
Nálunk bevált!
Ezzel teljesen egyet kell értsek. A hosszú percekig vagy órákig hisztizni hagyott gyerek a "rossz" szülő iskolapéldája. A legnagyobb ismérv, ami alapján el lehet dönteni, hogy valaki éretten vállalt-e gyereket, ha megnézzük, hogy hogy kezeli a hisztit.
Én pl nem hagyom hisztizni. Kb egy perc alatt találok valamit, amivel kizökkenthetem az állapotából. Legyen az játék, tevékenység akármi. Nem engedékeny vagyok csak leleményes.Próbáltam a hideg zuhanyt is, mint kezdő anya, annyira még nem szégyelltem magam mint akkor, amikor a gyerekem torka szakadtából kezdett el ordítani.
Nálunk folyamatos a hiszti, főleg ha fáradt.
Meg mondjuk van jó nagy akarata, és szeretné érvényesíteni is..., úgyhogy hisztizik. Hol jobban, hol kevésbé.
Nekünk is javasolták a hideg vízet, egyszer a férjem kipróbálta. Bár ne tette volna!!!!
Még jobban rákezdett, de annyira, hogy már lila volt, mert nem vett levegőt.
Alig tudtam lecsillapítani.
Nálunk egyébként nagyon jl bevált, hogy nem veszünk tudomást a dologról, és ahogy erre ráeszmél, azonnal abba is hagyja.
Tudom javasolni mindenkinek.
Nincs csodamodszer. Hisztizni akkor hisztizik, ha ezt a modszert talalja celravezetonek - akaratanak vagy celjai elereseben -
Ennek pedig elejet lehet venni, ha valasztasi lehetoseget kap a gyerek. Minimum ketto kozul O dontheti el ,hogy mi legyen. Ide pedig szuloi lelemeny, megertes szukseges.
Nincs csodamodszer. Hisztizni akkor hisztizik, ha ezt a modszert talaja celravezetonek.
Ennek pedig elejet lehet venni, ha valasztasi lehetoseget kap a gyerek. Minimum ketto kozul O dontheti el hogy mi legyen. Ide pedig szuloi lelemeny, megertes szukseges.