Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő vagy együttélés?
Létrehozva: 2010. november 16. 11:30
Kedves fórumozók!
Szeretnék írni arról, manapság melyik együttélési formát részesítjük előnyben, és miért? A házasságot vagy az élettársi kapcsolatot, amelyet immár szintén be lehet jegyeztetni, de részben más szabályok vonatkoznak rá. Kíváncsi lennék, ti melyiket választanátok?
A commenteket előre is köszönöm:
Koronczay Lilla
A nő romantikára, szerelemre, biztonságra, melegségre, támogatásra,oltalmazásra vágyik!
Pontosan ezek a tulajdonságok azok amelyek nővé teszik!!
sztem a nők 99%-a házasságpárti, a pasik 99%-a viszont nem az
a nőnek biztonság kell(ene, a pasinak szabadság
Hozzám csupi85 válasza áll a legközelebb, tehát se nem kifejezetten házasságpárti, se nem annak ellenzője nem vagyok.
Az hogy egy élettársi kapcsolatból könnyebb kilépni, nem igaz szerintem.
De egyik viszonynak sem találom semmi előnyét vagy hátrányát a másikkal szemben. Igazán nincs is logikus indok az egyik vagy a másik verzió mellett, ahogy olvasom, legtöbben belső késztetésből, nevelésükből, vérmérsékletükből adódóan döntöttek. Általában a konzervatívabb, hagyománytisztelőbb emberek voksolnak a házasság mellett, de vannak olyanok is, akiknek kifejezetten csak a külsőségek és a látszat fontos. No meg vannak olyanok is, főleg nők, akik az esküvő után úgy érzik, hogy "szintet léptek" és (sajnos) úgy tekintenek, szinte lenézően és sajnálkozva azokra a nőtársukra, akik még férjezetlenek, mint akik le vannak maradva. Mint a nyolcadik osztályos tanuló az ötödikesre az általános iskolában.
A párom házasságpárti, nekem meg, mint már említettem, tökmindegy. (Bár a fenti bekezdésben említett lesajnálós hozzáállás kihozza néha belőle a lázadót, így úgy vagyok vele sokszor, hogy fog a halál férjhez menni...) De ha úgy alakulnak a dolgok, elképzelhető, hogy férjhez megyek, azt azonban nem hiszem, hogy az életminőségemben vagy akár a lelkemben ez bármilyen különösebb változást okozna.
Ugy gondolom ha igazan akar valaki eskuvot azt nagyon minimalis anyagiakkal is meg lehet oldani.
En anno elvalt voltam igy nem viseltem feher ruhat (ez manapsag mar nem erdekes), es osszesen 9 en voltunk a hazassagkotes utan egy etteremben egy szep ebeden.
szerintem egy szuk csaladi korben tartando eskuvo ma sem egetrengeto koltseg.
De ez egyeni dolog , ugyanugy mint a PAROM kifejezes.
Neked ez ugy latszik kedves, en nem szeretem, nekem parja a zokninak van , de nem vagyunk egyformak.
Azert erdekes hogy te "anyoskent" emlegeted az elettarsad szuleit, holott csak akkor lennenek azok igazan ha te a feleseg titulust viselned.
Ugyanez vonatkozik a vo es a meny kifejezesekre is.
Tenyleg hogyan szolitod oket?
En hazassagparti vagyok.
Azt tartom helyesnek ha a kapcsolatot hazassagkotessel teszik veglegesse.
Nem vagyok ellene hogy elotte egy ideig egyutt eljenek, de nem eveket , es amikor mar egyutt elnek legyen tervbe veve a hazassagkotes (belathato idon belul) is.
Gyereket semmikeppen nem szultem volna hazassagon kivul.
En nem otthon elek itt masok a nevviselesi szokasok, amig otthon eltem
addig XY ne voltam. Ma is igy tennek.
A bejegyzett elettarsi kapcsolatot kifejezetten ellenszenvesnek tartom.
Házasságpárti vagyok :) De az együttéléssel sincs bajom, ha házasság követi :D
A házasság az ami ér is valamit, a többi csak egy látszat tevékenység.
22 éves voltam, amikor megnősültem, 21 évig tartott a tényleges együttélésem aztán külön költöztem immár jó sok éve.
Volt több évekig tartó kapcsolatom, volt egy 3 éves együttélésem is egy valakivel. Soha senkinek nem tagadtam le hogy van feleségem, akivel nincs köztünk életközösség, és vagyonközösség sem. Egy nemnormális nő kivételével senki nem is problémázott az én papiron házasságom miatt.
Tudom azt hogy csak akkor fogok törvényesen is elválni ha találok ujra olyan nőt akit azonnal feleségül is fogok venni.
Nekem sem tetszik az amikor valakit barátnőként, páromként, élettársamként, esetleg szeretőmként kell emlgetnem.
Ha szóba kerül a státuszom, feleségként emlegetem azt akivel ma már nem élek együtt, az exem szó sem szimpatikus.
Nem szeretnék elvált lenni, ragaszkodom a házassághoz, és jó dolog férjnek lenni.
Én vagyok az, aki se házasságpárti, se élettárs-párti.
2,5 éve vagyunk együtt a párommal, több mint 2 éve élünk együtt. Felmerült már (inkább bennem) az esküvő gondolata, de ha lesz is, akkor is csak mi ketten leszünk a két tanúval és max. szülők, testvérek; utána pedig elmegyünk bulizni a haverokkal, és ott közöljük, hogy mimár férj-feleség vagyunk. De az is lehet, hogy egyszercsak elmegyünk 2 tanúval.
Nem látom se a házasságnak, se az együttélésnek az előnyét ill. a hátrányát a másikka szemben. A házasság is végződhet válással ugyanúgy mint az együttélés, és az élettársi kapcsolatból is hasonlóan nehéz több év után kilépni, mint a házasságból.
Magát az élettárs szót nem szeretem, ennyiből élettársam van akkor is, ha egy albérletben élek egy barátnőmmel is. :)
Tervezzük a lakásvásárlást, ha oda jutunk, mindenképp írunk egy papírt, hogy ki milyen arányban száll be és lesz tulaj, ez is egy papír. A másik papír, amit az együttélés alatt be kell szerezni (a házassággal ellentétben) az apasági nyilatkozat, de szerintem ez a legkisebb gond ilyenkor. :)
Mivel még nem házasodtunk össze, a párom nevét se venném fel. Egyrészt a párom sem szeretné,másrészt nem szeretnék X.Y-né lenni, van nekem saját nevem. Maximum a vezetéknevét venném fel vagy csatolnám hozzá az enyémhez.
Biztos jobb kimondani azt hogy a férjem, de nekem nem gáz/ciki kimondani azt, hogy a párom, vagy a kedvesem, hiszen valójában az.
Én úgy vettem fel a férjem nevét, hogy Z-né X.Y.
A férjemnek egyetlen kérése volt, hogy ő szeretné, ha bármilyen formában ,de felvenném a nevét. Mivel én meg akartam tartani a saját nevem is, és nekem "ósdi" az X.Y-né, ezért vettem fel így. Nagy örömet szereztem neki és nekem is tetszik.
A hazassagi szerzodes aket fel vagyonjogi dolgait rendezi, a hazassag alattra illetve a valas esetere NEM az oroklest.
A haszonelvezetet meg nem zarhatom ki vegrendeletben sem.
Tehat leirom hogy xyz orokoljon, ezt megtehetem. De a hazastars haszonelvezetet nem zarhatom ki, ez a bajom.
misskatmandu: soha nem terveztem felvenni senki nevét, de láttam, de végül a kötőjeles verziónál kötöttem ki (pedig így bénán hangzik),mert nagy örömet okoztam vele.
Mitől lenne furcsa, hogy az öcséd kedvese??? Én nem értem, szerintem egy nagyon szép szó.
Nekem a párom is nagyon jól hangzik. Hiszen a férfi akit választok... életem párja. A férjem szó jó egy évig idegenül csengett, ha csak kiejtettem. Még ma is használom a párom kifejezést. Nekem így szép!
Egyébként meg ha két ember eldönti, hogy együtt akarja leélni az életét, ahhoz tényleg nem kötelező az a bizonyoso házassági papír. Nem a papír kötelezi el magukat egymás mellett. Egy jó párkapcsolat/házasság az egy igazi véd és dacszövetség. A tetteink jellemeznek minket a házasságban, elsősorban egymás iránt, egy esküvő csak a nonplus ultra, amikor mindenképp megmutatjuk a külvilágnak, hogy mi most már akkor tényleg együtt vagyunk. Ez nem mindenkinek szükséges, mert lehet hogy úgy élnek, hogy a környezetük így is úgyis látja, hogy ez egy igazi kapcsolat.
Mi sokáig házasság nélkül éltünk együtt, aztán amikor elkezdett gömbölyödni a pocakom elmentünk az anyakönyvvezetőhöz, mert így látszott egyszerűbbnek, mármint hivatalos szempontból. Volt szertartás, meg kis esküvői vacsora, untig elég is volt, ha mondjuk nem terhesen mentem volna férjhez, akkor sem rokonsággal tettem volna, hanem mondjuk valahol jóidőben mezitláb a tengerparton meghitten.
Misskatmandu! A házassági szerződés jó megoldás lehet!!!!
KoronczayLilla: Házasságpárti vagyok, mert ez egyszerűbb.
Ha nem akarunk nagy feneket keríteni neki, akár 2 perc alatt is el lehet intézni, két tanú előtt (mi így csináltuk első körben, de vallási okokból később volt egy egyházi, igazi is, családdal, barátokkal - szép volt.
Közös megegyezéssel válni pofonegyszerű, megegyezés hiányában pedig elég világos vagyonmegosztási szabályok vannak.
A bejegyzett élettársi kapcsolat kb.ugyanannyi idő, de ha gyerekek vannak, még kell külön teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat minden esetben, míg a házasságban nem kell.
Szóval, a bejegyzett élettársi kapcsolat adott esetben több papír, több utánajárás - talán akkor van értelme, ha eleve házasságellenes a pár, vagy már valamelyiküknek volt korábbi házassága - vagy egyneműek, és nem házasodhatnak.
A nem bejegyzett élettársi kapcsolatban se papír, se utánajárás (kivéve, ha gyerekek vannak), de egy ronda szakítás után a vagyonmegosztás nehézkes, mert nagyon nehéz bármit is bizonyítani. (A jogon a prof óva intett minket attól, h azt higgyük, az élettársi kapcsolatot egyszerűbb lezárni).
Ezen felül vannak az érzelmi, vallási kérdések.
Igaz!!!! Csak nálunk az a gond, hogy mindig kikéri magának, hogy ő nem felesége senkinek. A feleség szó pedig olyan hangsúlyt kap a szájából, hogy beleborzongok. Megbántani nem akarom (és igen , hibbantnak tartom), de társaságban mégis én jövök zavarba, nehogy rosszul mondjam.
Van akinek a gyuru is a hazassag resze, de nekem nem es nincs is.
A gyuru sem ervenyessegi kellek.
Az orokles miatt, mert a masodik hazastars haszonelvezetet orokol azon amit a gyerekeim orokolnek utanam. Tehat a gyerekeim nem tudjak hasznalni a sajat tulajdonukat amig a masodik hazastars el.
Mas megoldas meg nincs ha megakarom tartani a vagyonomat a halalomig, utana viszont azt akarom hogy a gyerekeim azonnal es korlatozas nelkul hasznalhassak es senki mastol ne fuggjenek ezugyben.
Ha van mas megoldas is ne kimelj...:)
Kedves Lilla!
Én vagyok az élettársi kapcsolat védelmezője! De nem volt ez mindíg így. Gyerekkoromban mindíg zat mondtam, hogy nem lesz nagy esküvőm, mindenkinek csak utólag szólók majd, hogy megvolt.
Aztán megismertem a párom, akinek már volt mesebeli, billiókba kerülő lagzija, elvált. Én is akartam nagy lagzit, sőt évekig nyúztam, hogy engem miért nem vesz el, ha azt a másikat elvette.
Már 9 éve élünk együtt, van egy 3 éves lányunk, és most már én nem akarok esküvőt. Minden házasság tönkre ment a környezetemben ( fiataloké), nekem ez már babaona.
Mi minden nehézségen túl vagyunk amint egy pár csak túl lehet, illetve ami váláshoz-szakításhoz vezethetett voltna, és mégis megmaradtunk egymásnak. Én érzem azt, hogy mi összetartozunk örökre, és nem kérem se ember, se hivatal, se pap közreműködést ebben. Isten áldást kérem, hogy sokáig éljünk, egészségben, ÍGY.Ezt pedig vele intézem.
Ja, és bemutatni a nevem szoktak.
-Szia/ Jó napot kívánok Ő Pimpőke.
Engem mindenki a nevem ismer, nem mint a pasim tartozéka.
ui: elnézést, de olyan hozzászólást olvasni tőled, hogy : " ne lovagoljunk a szavakon" picit fura, lévén te újságíró vagy, kenyered a szó.
Nekem kifejezetten béna esküvőm volt, de az a pillanat szent volt számomra, mikor kimondtuk, hogy igen, egy nap amikor megáll az idő és kimondjuk Isten és ember elött, hogy igen, örökre együtt akarunk lenni.
Tudom, válási statisztika, de engem az halálosan nem érdekel, ha statisztika 99%-t mutat is, akkor mi leszünk azok, akik akkor sem mennek szét, és ezt ma is így gondoljuk.
Nekem sokat jelent, hogy házasok vagyunk.
Nagyon szeretem Demjénnek azt a számát, Nekem most kell el döntenem... szerintem minden benne van.
Felesleges ezt túlspilázni, mi már rég az esküvő előtt is férjként/feleségként mutattuk be a másikat vagy beszéltünk a másikról.
Annyira mindegy... Tőlem akár tökösrétesnek is hívhatja bárki, addíg amíg az én tökösrétesem...
Szerintem ez részletkérdés, nekem pl. soha nem tetszett az Xné Y. Z. formátum, max. a kötőjeles verziót tudtam volna elképzelni, de az pedig konkrét esetben nem tetszett annyira nekünk (mindkettőnknek eléggé tucatnév a vezetékneve).
Úgyhogy maradtam a lánykori nevemnél.
kisfiúnk helyesen: kisfiunk
Mi 12 éve vagyunk együtt, 10 éve élünk együtt a párommal. Boldogok vagyunk így is. A kisfiúnk lassan 20 hónapos, természetesen az édesapja nevét kapta.
Bár a kezemet megkérte 3 évvel ezelőtt gyűrűvel mindennel, ahogy illik, de aztán ennyiben maradtunk, mert azt a pénzt, ami elment volna az esküvőre hasznosabban költöttük el, lakást vettünk. Azóta sem merült fel bennünk újra, hogy esküvő legyen. A szerelem, az összetartás, a felelősség vállalás nem azon múlik, hogy házasok vagyunk-e vagy sem. Így is felvállaljuk mások előtt, hogy mi egy család vagyunk.
A családban sem erőltetik a dolgot. Megértik, elfogadják, a szüleim "a vejünk"-ként emlegetik a páromat (mert igen, ő a PÁROM, a másik felem, az élet rögös útján), és én is a menyük vagyok az anyósoméknak, teljesen természetes. A sógornőmék 2 gyerekkel élnek hasonlóan.
nekem az is a házasság része hogy
......né x.y leszek
Egyebkent nem vettem fel a ferjem nevet (o se az enyemet), es ezzel legnagyobb dobbenetemre a nok 5%-ahoz tartozom a KSH szerint.
Budapest videk osszehasonlitasban meg nagyobb a dobbenet, Budapesten 10% no tartja meg a nevet valtoztatas nelkul hazassagkotes utan, videken 2%!!
én általában azt nem értem, hogyha a házasság csak egy papír, akkor miért ágálnak annyian ellene?
amúgy szerintem sok év után egy házasságból könnyebb kilépni, mint egy élettársságból. mert a házasság sokkal tisztább jogilag, rrendezettebb. így a felbontás körülményei is jobban szabályozottabbak. szóval ez nem érv az élettársság mellett, hogy könnyebb kilépni belőle. anyagialg tuti nem könnyebb, sőt. max ha az egyik fél mindent otthagy.