Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vendégünk: Varga Szabolcs
Létrehozva: 2011. január 28. 10:29
Sziasztok fórumozók!
Talán nem ismeretlen előttetek Varga Szabolcs neve.
Szabolcs vak.
Természetesen nem csak ez jellemzi őt, hanem az is, hogy van szakmája (jogász), és egy jó kedélyű, aktív (a Láthatatlan Kiállításon tárlatvezető), életigenlő fiatalember.
Székesfehérváron él, vakvezető kutyáját Szuzinak hívják.
A Nők Lapja Cafén blogot vezet Vakvágta címen.
Szabolcs 2011. február 1-n, kedden, délután 2-4-ig a vendégünk lesz itt a fórumon, és válaszol a kérdéseitekre. Ha van kérdésetek, már most feltehetitek...
Üdv:
Adrián
Látom, sikeres volt a topik, és nagyon sajnálom, hogy lemaradtam!
Holnap visszaolvasom végig, és remélem, máskor is vendégül hívja Őt a Café!
Fergeteges a humora, nagyon tetszik!!!!
A blogot is olvasom, nagyoooon jó! Várom a folytatást!
Drága Fórumozók!
Hatalmas élmény itt lenni közöttetek, de sajnos "záróra" van, lassan rámsötétedik és haza kell indulnom.
Köszönöm a sok bíztatást, kérdést, gondolatot.
Örülök ha néhányótokat megnevettettem:)
Amennyiben más alkalommal is szívesen cserélnétek eszmét velem, ez elől egyáltalán nem zárkózom el, egyfelől a
vaszakikukacgmail.com e-mailcímen megtaláltok, akár a blogomból is értesülhettek a "vakváktából", hogy merre járok, és hétvégente általában a "láthatatlan" kiállításon a sötétben is találkozhattok velem.
Kellemes délutánt kívánok nektek, jó volt sütkérezni a napfényetekben, most újult erővel látok neki a napi dolgaim elintézésének!
Kedves Mónika!
Egyenlőre személyesen nem veszek részt esélyegyenlőséggel kapcsolatos úniós projektben, de a Magyar VakokÉs Gyengénlátók Országos Szövetsége rendszeresen képviselteti magát.
Szándékomban áll minél több külföldi kapcsolatot építeni, és nem a kirándulás miatt kívánok elutazni más országokba, vinnék oda és hoznék onnan kedvező tapasztalatokat, jó gyakorlatokat.
Most nem feltétlen jogi területre gondolok hanem az ún "érzékenyítő" programokra mint ami a Láthatatlan Kiállítás vagy a székesfehérvári Árny Alatt program, kíváncsi lennék más országokban léteznek-e ilyenek, ha tudom segítem őket tapasztalataimmal.
Még bemásolnám a Facebookról Csapó Mónika kérdését, aztán berekesztjük a mai ülést :)
"En azt szeretnem megkerdezni, hogy reszt vesz-e valamilyen nemzetkozi egyuttmukodesben akar EU szinten is ami eselyegyenlosegi kerdessel kapcsolatos (jelen esetben a vakok tema) es szerinte a magyar civil mozgalmak europai szinten mennyire vannak jelen ebben a temaban?"
Röviden a Szuzi-gazdi kapcsolatról
Általában 1,5 éves korában találkozik a kiképzett kutyus a gazdival, amint a blogomban is írtam nálunk ez másképpen történt. Azt mondanám hogy legalább másfél év kell mire összeszokott lesz a páros és ismerik egymás gondolatait is akár.
Szia Rolabona!
Egyre többet gondolkozom könyv, napló kiadásán, egy a gond hogy mindig történik velem valami és az újabb események hatása alá kerülve nehéz felidézni a rég történteket. Szeretnék még tanulni mielőtt irományaim kiadására szánnám el magam, bár egy évig tanultam kommunikációt, egyre gyakrabban merül fel bennem hogy talán folytatni kellene.
Egyenlőre abban szeretném a Te segítséged is kérni hogy a bloggal kapcsolatban bátran kritizáljatok, kérdezzetek adjatok ötleteket.
A színeket egy született vak számára szinte lehetetlen kifejezni, de sosem tudhatom mikor találkozom olyan jóllátó baráttal ismerőssel aki mint egy megvilágosodás egyszerre meg tudja velem értetni melyik szín mit jelent. Ne felejtsd el azt sem, hogy ami az egyik embernek ilyen, az a másiknak olyan színű. Kihez igazodjam?:)
Szia Rolabona!
Egyre többet gondolkozom könyv, napló kiadásán, egy a gond hogy mindig történik velem valami és az újabb események hatása alá kerülve nehéz felidézni a rég történteket. Szeretnék még tanulni mielőtt irományaim kiadására szánnám el magam, bár egy évig tanultam kommunikációt, egyre gyakrabban merül fel bennem hogy talán folytatni kellene.
Egyenlőre abban szeretném a Te segítséged is kérni hogy a bloggal kapcsolatban bátran kritizáljatok, kérdezzetek adjatok ötleteket.
A színeket egy született vak számára szinte lehetetlen kifejezni, de sosem tudhatom mikor találkozom olyan jóllátó baráttal ismerőssel aki mint egy megvilágosodás egyszerre meg tudja velem értetni melyik szín mit jelent. Ne felejtsd el azt sem, hogy ami az egyik embernek ilyen, az a másiknak olyan színű. Kihez igazodjam?:)
A sport egy vakember számára is fontos kell hogy legyen. Az általános iskolában a "goalball" csörgőlabda játékot játszottuk sokat, kétszer három fős csapatok állnak szemben egymással és a kapuba kell bejuttatni a labdát ami csörög. Létezik vak ping-pong, körül kerített asztalon a kapuba kell beütni a labdát úgy hogy nem repül.
Úszni és ha jó az idő tandem kerékpározni szoktam, és van a lakásomban két súlyzó ha nem vagyok lusta őket is emelgetem. Vidéken kevés a sportolásra a lehetőség, nem csupán a speciális igények miatt hanem mert nem könnyű önkéntest találni arra hogy jöjjön el velem futni úszni, kirándulni.
Fontosnak tartom hogy jó formában legyek nem elhanyagolható hogy gyakran hirtelen fékező járművön ha az ember izmai nincsenek megfelelő állapotban nehéz megkapaszkodni.
A Lárke Egyesület ahol dolgozom tervez olyan programot ahol óvodásoknak kisiskolásoknak játékos formában tudjuk bemutatni a vakemberek életét, mivel mi is fontosnak tartjuk a minél korábbi életkorban történő találkozást a "más" emberekkel.
8. Hogyan ismeri fel azt, hogy milyen papírpénz van a tárcájában? Jól tudom, hogy minden címletet másképpen hajtogatnak össze?
9. Mi az életében a legnagyobb akadály, nehézség vakon?
10. Hogyan lehet a közterületeken, üzletekben, közlekedési eszközökön a leginkább segíteni a vakok, gyengénlátók mozgását, anélkül, hogy a segítő magatartásunk tolakodás lenne?
11. Mit tesz egy vak ember, ha eltéved egy idegen helyen vakvezető kutyával? Képes a vakvezető kutya egyáltalán eltévedni?
12. Mi a legnagyobb célja, vágya, amit szeretne az életében elérni?
Álom, édes álom:
Igen, szoktam álmodni, ha nem is vizuális képekben és nem színekkel de színesen. A megmaradó érzékszerveim működnek álomközben is, tehát ha kavicson járokálmomban érzem a cipőm alatt, és felismerem az emberek hangját.
Sok fórumon elmondom én is barátaim is, hogy a magyarországi bankjegyeket nem lehet vakon megkülönböztetni, mindenkinek saját rendszere van a pénztárcájában és csak abban lehetünk biztosak amit kiadunk a kezünkből hogy mit kapunk vissza vásárlás után arról csak gondolataink lehetnek. Ezzel együtt vakon bízom az emberekben!
Az hogy mi a leg nagyobb nehézség ami a vakságomból kifolyólag származik életkortól, élethelyzettől függ. Ha zavartabb rosszabb lelkiállapotban vagyok egy egyszerű közlekedési szituáció megoldása is gondot okoz. De nem egyszerű úgy elmenni nyaralni ha az ember nem lát, mert az utazást szervezők nincsenek "ránk" felkészülve, viszont nem lóghatok mindig a barátaim ismerőseim, családom nyakán. Általában a változás okoz gondot a közlekedésnél, de ne gondoljatok kizárólag nagy dolgokra, egy lakásban is át tudunk esni egy asztalon ha nem tudunk róla hogy odébb került. Általánosságban pedig a rosszindulat a megértés szándékának a hiánya ami sok gondot okoz.
Egy kutyás vaknak is hasonlóan kell segíteni mint egy nemkutyásnak. A vak jó ha meg tudja mondani honnan hová szeretne eljutni, és milyen módon fogják vagy ne fogják őt meg. Igen, a vakvezető kutya is el tud tévedni ismeretlen helyen akár, a fő szabály az hogy nem a kutyus hanem a gazda tudja az útvonalat a kutya arra megy amerre én mondom. Ha én eltévesztem az irányt én agyok a hibás viszont együtt kell megoldani a helyzetet.
A céljaim ugyan azok mint egy egészséges emberé, szeretnék harmónikus életet, egy jól berendezett világban.
Vannak persze kézzelfogható céljaim is, szeretnék minél több kultúrát embert megismerni és tanulni tőlük.
Kedves Szabolcs.
Én csak annyit szeretnék, hogy kívánok Önnek az életben sok örömet boldogságot, és sikert.
A kutyusokat egyébként imádom. Mi a Kutyamenhelyről hoztuk a mienket.
Üdvözlettel Margit.
"a "páciens" megrémül és azt gondolja előre nem, de hátra látok."
Köszi Szabi, itt nevetek 5 perce.
5. Hogyan jelöli meg, ismeri fel a ruhái színeit, amikor felöltözik?
6. Melyik érzéke a legfejlettebb, ami leginkább segíti a mindennapi életben?
A színeket nem tudom értelmezni mivel sosem láttam színeket. Külön polcra téve a más-más színű ruhákat van esélyem nem összekeverni őket. A színek tekintetében viszont gyenge vagyok, nekem mondhatják hogy "ezt ezzel azt azzal érdemes felvenni", csupán a megjelölés tapintás útján tudom eldönteni hogy fogok kinézni aznap. A ruhaüzletekben dolgozó Hölgyek figyelmét szeretném arra felhívni, hogy nem is gondolnák milyen mértékű hatással vannak az életemre, ha nincs mert nem ér rá ott a vásárlás helyszínén egy jóllátó barát vagy ismerős bizony a bolt munkatársait fogom megkérdezni. Ne vegyék személyes sértésnek ha egy két nappal később a ruhát visszavisszük, nem ők segítettek rosszul csupán kiderült hogy kevés ruhához tudom felvenni.
A hallásom jónak tartom, bár a zongorára oktató tanárnőm azt mondta ad egy négyest és jövőre nem kell hozzá járnom. Az irányokat és az autók sebességét távolságát jól fel tudom becsülni. A tapintásomra sem panaszkodhatom, bár attól függ mi célból kell használnom.
A szaglásom nem túl jó, amúgy is az a tapasztalatom hogy tisztelet a kivételnek a férfiak orrban nem annyira erősek.
Létezik még a hőérzékelés, meg szoktam érezni amikor valaki át szeretne sétálni mögöttem, és ilyenkor előre lépek természetesen ettől a "páciens" megrémül és azt gondolja előre nem, de hátra látok.
Köszönjük!
- Mennyi idő kell hozzá, míg a kiképzésen átesett kutyus "összenő" a gazdájával?
- Másik kérdés: át tudják-e adni, úgymond' kölcsönbe egymásnak a vakok a kutyátikat, ha pl. egyikükét valami betegség érné?
Aranyos.
Kérünk majd képet arról is, ha felébredt. :-)
3. Mekkora erőbedobást igényelt a kiállítás létrehozása, és igényel a tárlatvezetés naponta?
4. Mit kap emberileg a tárlatra látogató emberektől; hogyan változnak meg az emberek a kiállítás hatására?
A tárlatot nem én építettem fel csupán a "showman" szerepét töltöm be, oldom a feszültséget, szó szerint is segítő kezet nyújtok az eltévedt látogatóknak. Azt gondolom fizikailag egy uránbányában sokkal fárasztóbb dolgozni mint mikor én tárlatot vezetek, ami a leg jobban igénybe szokott venni az az emberi értetlenség, mikor egy órai együttlét után is azt hallom hogy "de sajnáljuk magát".
Naponta tapasztalok csodákat is, hogy a kezdetben reszkető ember legyőzi önmagát és megerősödve vidáman gondol a rendezvényre. Örömmel tölt el mikor "leesik a tantusz", a kijövetel után hogy nekem még mindig sötét van és egy vakemberre milyen veszélyek is leselkednek. Azt kérem a valamikori és a leendő látogatóktól a szomorkodáshelyett arra gondoljanak hogy ők látnak és ez csodálatos dolog, az élet ajándéka. Ha jobbá szeretnék tenni akár az én akár más vakember életét engedjék meg hogy használjuk a szemüket természetesen képletesen, mondják el mit látnak a világból és nézzenek tapasztaljanak meg minél több dolgot!!
2.Mi az, amit iskolai tanulmányai során a legnehezebb volt vakként megtanulni?
Az általánost a budapesti Vakok Általános Iskolájában végeztem jól képzett gyógypedagógusok oktattak, így már az említett matematikától eltekintve ugyan olyan megpróbáltatások értek mint egy "rendes" gyermeket. Ha valamit nem azonnal vagy csak nehézséggel értettem meg nem feltétlen a vakságom volt az oka, lelkiállapot, duzzogás is lehetett ami előidézte az értetlenségem. A középiskolát már jóllátó diákok között végeztem el, a tanáraim többségével sikerült megtalálnom a közös hangot azt a módszert amivel ők tanítani tudnak engem. Egy fogyatékossággal élő diáknak jól kell tudnia érvényesítenie az érdekeit talán ezt volt a legnehezebb megtanulni, gyakran éreztem úgy hogy érettebben gondolkodom a világ dolgairól mint kortársaim.
Szia Szabi!
Most néztem csak bele a blogodba, de még nem tudtam belemerülni, ám ami késik, az nem múlik.
Így meg merem kérdezni, hogy mit jelent: "Hétvégén „láthatatlanozom" ? :-)))))
Üdv.
Üdvözlöm a fórumon!
Egy kérdésem lenne, ami gondot okozott nemrégiben.
Kis településen lakom, kb. 5000 fő, viszonylag nagy területen, sot utcával és osztott telkekkel.
A távolsági busz felé mentem, mikor velem szemben jött egy fiatal lány, vakvezető kutyával.
Akkor szállhatott le a másik irányból és baj nélkül átkelt a főúton.
Mellém érve magkérdezte, hogy jut el a D... útcára?
Kérdeztem, látja-e a kereszteződéseket, válaszolta, hogy nem.
Itt napközben alig van forgalom. Próbáltam elmondani, hogy egyenesen, és a 4. kerszteződésnél balra, onnan a 3. jobbra.
De láttam, hogy először jár a telpülésen, amit Ő is jelzett.
Jobbhijján a kb-i időt adtam támpontnak, hogy normál sétával 6-7 pecre van az a hely, ahol le kell fordulni.
Szerettem volna többet segíteni, de én is a busszal akartam utazni, nem tudtam elkísérni.
Mit tehettem volna jobban?
Ez lehet kérdés??? Gyerünk! Képet-képet!!
Ittésmost kérdéseire válaszul
1. Mi vitte, vezette a jogászi pályára?
Nem "tradícionális" jogászi családból származom, nem ez az oka a jogi hivatás választásának. Középiskola után világossá lett számomra, a felsőoktatásban kell tovább tanulnom. Akkor én még Győrben laktam és sokkal önállótlanabb voltam mint most és 1995 óta működik újra jogászi képzés Győrött. A matematika sem volt erős oldalam így a reál tárgyakat megkövetelő szakok sem jöhettek szóba. Találkoztam sok látássérült, vak emberrel gyermekkoromban akik jogászok ügyvédek voltak, ez is szerepet játszhatott talán a pályaválasztásban. Nekem már könnyebb volt elvégeznem az egyetemet mint 15 20 évvel az előtt, rendelkezésre álltak és állnak a technikai eszközök és a sok-sok tapasztalat. Jogász ként és joghallgató ként mindvégig az "emberre" koncentráltam, azt éreztem hogy támogatnom kell azokat legyenek akár fogyatékos akár "egészséges" személyek akik nem képesek a jogi pályát elvégezni és gondot okoz számukra egy szerződés vagy hivatalos levél értelmezése.
Kedves Szabi!
Mikor itt a fórumon értesültem arról, hogy válaszolni fogsz a kérdésekre, olvasni kezdtem a blogodat. Kár, hogy eddig nem tudtam róla!
Nagyon magával ragadott a stílusod, humorérzéked!Ezentúl is olvasni fogom, nagyon tetszik ahogy írsz!
Nem gondoltál még rá, hogy kiadass egy naplószerű könyvet? Erőt adva a többi látássérültnek, hogy így is lehet?
Ha megengedsz még egy kérdést, bár lehet, hogy már rengetegszer kérdezték tőled és nagyon unod:
Ki lehet fejezni színeket érzésekkel?
Minden jót kívánok a továbbiakban:
Rolabona
Sziasztok!
Közben már készítettem is néhány fotót Szabolcsról, ahogy válaszol a kérdéseitekre! :)
Szia csutak51!
Több toleranciát építő rendezvény is létezik Magyarországon, nem csupán a látássérültek világát bemutatva.
Segíteni egy látássérültnek nagyon egyszerűen lehet, érdemes rákérdezni milyen módon vár segítséget. Ne vezessetek át az úttesten akkor amikor nem vagytok benne biztosak hogy át szeretnénk kelni és kérlek ne a kutyámnak kezdjétek elmagyarázni az útvonalat.
A gratulációd az egyetem elvégzéséhez köszönöm, el kell mondjam elhelyezkedni, munkáttalálni még nehezebb feladat.
Az akadálymentesítést véleményem szerint a fejekben kell megtenni, természetesen fontos egy jó utastájékoztatás, vezetősáv vagy hangos jelzőlámpa, bár a gépek elromolhatnak, de a jókor és jó formában érkező emberi segítség pótolhatatlan!
Sziasztok, fórumozók!
Itt ül mellettem Szabolcs, és eléhozta a saját laptopját, úgyhogy ő maga fog tudni válaszolni a kérdéseitekre, egészen délután 4-ig.
Fogadjátok szeretettel!
Üdv:
Adrián
Sziasztok Kedves Fórumozók! Ne aggódjatok kérlek azon hogy rosszat kérdeztek tőlem, álláspontom szerint nincs rossz kérdés csupán rossz válasz! Drukkoljatok, már autóbuszon utazom és jövök felétek! Várva a további észrevételeket gondolatokat kérdéseket:
Vaszabi
Sziasztok, Szép Napot kívánok!
Ittésmost fórumozó már ellőtte azt a kérdést, amit szerettem volna feltenni, de egy azért eszembe jutott.
Kedves Szabolt! Sportolsz-e valamit? Milyen sportolási lehetőségek állnak jelenleg a vakok és gyengénlátók számára, és ti, akik az esélyegyenlőségért küzdötök, láttok-e ebben pozitív változást?
Ugyan még nem volt szerencsém elmenni a kiállításra, de ezzel kapcsolatban lenne még egy kérdésem. Olvastam, hogy a kiállítás 8-9 éves kortól ajánlott. Terveztek-e olyan kiállítást, hogy akár az óvodások is részt tudnának venni benne, hisz az elfogadást és toleranciát már ilyen idősen kell elkezdeni.
Egyébként szoktam olvasni a blogodat és további minden jót kívánok neked!
Szia Ittésmost!
Nem hiszem, hogy ezeken megsértődne Szabolcs, szerintem teljesen normális kérdések, semmi bántót nem találtam bennük.
Üdv:
Adrián
Nagyon remélem, hogy nem bántottam meg, nem sértettem meg a kérdéseimmel Szabolcsot, mert egyáltalán nem az volt a célom. Ha így lenne, elnézést kérek.
Sziasztok!
Ne feledjétek, holnap jön Szabolcs válaszolni a kérdésekre! :)
Üdv:
Adrián
Köszönöm, hogy kérdéseket tehetek fel Szabolcsnak!
A kiállításról korábban a médiából értesültem, személyesen még nem jártam ott, de tervezek a családommal egy látogatást; a blgot végigolvasom, mert biztosan érdekes világot mutat meg, amit nem ismerek, és kíváncsi vagyok rá:)
Kedves Szabolcs!
A férjemnek van egy nagybátyja, aki élete során orvosi beavatkozások következtében veszítette el a hallását. Kaposváron tanult, ismeri és használja a jelnyelvet, dolgozik a szakmájában, de a mai napig is az édesanyjával él.
Mióta őt ismerem, sokkal empatikusabban fordulok hallás-, látás-, vagy mozgássérült személyek felé.
Öntől, Szabolcs több dolgot is szeretnék kérdezni.
1. Mi vitte, vezette a jogászi pályára?
2.Mi az, amit iskolai tanulmányai során a legnehezebb volt vakként megtanulni?
3. Mekkora erőbedobást igényelt a kiállítás létrehozása, és igényel a tárlatvezetés naponta?
4. Mit kap emberileg a tárlatra látogató emberektől; hogyan változnak meg az emberek a kiállítás hatására?
5. Hogyan jelöli meg, ismeri fel a ruhái színeit, amikor felöltözik?
6. Melyik érzéke a legfejlettebb, ami leginkább segíti a mindennapi életben?
7. Szokott-e álmodni éjszaka, álmában képeket látni?
8. Hogyan ismeri fel azt, hogy milyen papírpénz van a tárcájában? Jól tudom, hogy minden címletet másképpen hajtogatnak össze?
9. Mi az életében a legnagyobb akadály, nehézség vakon?
10. Hogyan lehet a közterületeken, üzletekben, közlekedési eszközökön a leginkább segíteni a vakok, gyengénlátók mozgását, anélkül, hogy a segítő magatartásunk tolakodás lenne?
11. Mit tesz egy vak ember, ha eltéved egy idegen helyen vakvezető kutyával? Képes a vakvezető kutya egyáltalán eltévedni?
12. Mi a legnagyobb célja, vágya, amit szeretne az életében elérni?
Köszönöm, hogy válaszol mindnyájunknak!
Mosolygós, derűs, szép vidám napokat!
Szeretettel: Erika
Énnekem nem kérdésem van.
Szoktam olvasni a Vakvágtát, sőt, el is van mentve a könyvjelzőim közé.
Most csak annyit szeretnék mondani Szabolcsnak, hogy kitartást, jó egészséget és sok boldogságot kívánok neki és a kutyusnak!
Azt hiszem, a kérdések hiánya nem érdektelenséget jelez, hanem azt, hogy mi, nem fogyatékkal élők még kérdezni is sutábban tudunk. Mert nem ismerve valamit nehéz kérdezni is.
Jó lenne, ha a toleranciát egészen kiskortól, intézményesen, óvodákban, iskolákban tanítanák. Ezért hasznos a Láthatatlan kiállítás is, átélve, ha rövid ideig is, könnyebb átérezni a másik ember gondjait,
Olvastam már a Kiállításról, de nem tudtam, hogy honlap is van, most megnéztem, remélem, mások is. A Kiállítást is szívesen megnézném, egyszer meg is fogom. Kár, hogy csak egy van, így kevesen láthatják.
Varga Szabolcs nevét nem hallottam még, így örülök, hogy vendégségbe hívta az NLC, olvashatunk róla. Elolvasom majd a blogját is, és gratulálok a biztosan nem kevés munkával, akaraterővel elért diplomájához ugyanúgy, mint az életszemléletéhez!
Jó lenne, ha elmesélné, mi többiek hogyan tudunk segíteni a mindennapokban úgy, hogy ne esetlenül, netán a jószándék ellenére is bántóan tegyük!Sajnos, látom, hogy bár elindult az akadálymentesítés, de igen döcögősen megy. Aminek csak részben a pénzhiány az oka, sajnos.
Kerdesem : meglepo , de valodi hir , nem tudom , hogy Mo-n beszeltek-e mar errol : Angliaban The Sun , franciaknal 7 sur 7-ben
Tudjuk , hogy a sexipar rengeteg penzt mozgat.
Megjelent az elso vakoknak keszitett porno lap : vakirassal.
169,5 eurosba kerul egy-egy lap.
Mi errol az On velemenye?