Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem, nem hiszem hogy a mai világ veszélyesebb, mint anno. Maximum elsmerem, hogy nagyobb a forgalom.
De a topik arról szól, hogy lakásban gyerek egyedül. Nem az utcáról. Tehát az otthonnak ma is legalább annyira biztonságosnak kellene lennie, mint régebb. Nem hiszem, hogy a mai gyerek hülyébb, mint anno én, vagy az enyém. Hogy nem lehetne megtanítani neki, hogy ne nyisson ajtót idegennek (senkinek!) , vagy ne babráljon a gázcsappal.
az én lányom 7,5, de eddig max 10 percet volt egyedül a lakásban míg leszaladtam a kutyával
nem csinálna semmit, tudom, de ráérünk erre még, szerintem
Mi az öcsémmel nagyon önállóak voltunk mindíg.
Bár édesanyám itthon dolgozot, így ugyan itthon soha nem voltunk egyedül, de már 4-5 évesen is elmehettünk ketten boltba, fagyizni.
Tudom, azok más idők voltak.
Második osztályos voltam, amikor már egyedül vittem tesómat oviba. Később egyedül suliba.
Ma, hát bevallom én kicsit félős vagyok. Soha nem én adtam meg a gyerekeimnek az első nagy lépést. Pl. anyukám hívott egyszer, hogy a fiam elindult egyedül haza (nem laknak messze) és figyeljem. Anyukám hívott fel, hogy az öt éves gyerekem egyedül ment boltba. Ezután már én is bátrabb voltam. Másodiktól egyedül járt suliba. (eleinte lopóztam utána, bújkálva mente elé és figyeltem, hogy közlekedik)
A középső most öt éves. Legutóbb egyedül akart hazajönni az oviból. És tudom, ismerem annyira, hogy haza is jött volna, főleg, hogy az ovi kb. 500 méterre van. De nem hagytam, mert az óvónők értetlenül néztek rám. Inkább mentem érte. Hozzáteszem, a sarkon figyeltem volna, és naponta látom, ahogy megy előttem bicajjal és megáll a kereszteződésnél, szétnéz, és ha nem jön semmi átmegy. Ezt mindíg ráhagyom, tanulja meg.
A legnagyobbat bármikor elengedem bevásárolni, edzésre, bárhova, most 11 éves. (hozzáteszem, hogy pl. a piacra is anyukám engedte először el) Mindíg mondja, bízhatnék kicsit jobban a gyerekben.
Nahát erre mág nem gondoltam,hogy "bébi sz.-t " vegyek fel... de jó ötlet.. hátha valamelyik bejön a nagynak...
Nem nem járnak Bébi sz.-terek hozzánk..az én fiam jár el....pedig már álmodozom unokákról... meg egy menyről.. mert most nagyon rossz a férfi női arány 4-1, nem a javamra.....
Az én gyerekem sem a nyakában hordta a kulcsot, hanem a táskájában. Lehúzta volna a nyakát a kulcscsomó!
És nem azért járt iskolába egyedül másodikos korától, mert tudatosan önállóságra neveltük így, hanem mert a másfél évig tartó mindenféle gyerekfelügyelet rengeteg bosszúsággal és kellemetlen élménnyel járt, ha fizetett alkalmazott, ha rokon felügyelte. Neki is, nekünk is.
Így leültünk az apjával és vele, és megbeszéltük, hogyan tovább. A gyerek vállalkozott rá, hogy egyedül jön és megy, hiszen gyakorlatilag addig is többnyire egyedül jött és ment, mert "mire elindultam, már jött, hamarabb engedték ki őket", "a többi gyerekkel akart menni", "egész éjjel rosszul voltam, elaludtam, azért nem értem oda idejében", stb.
Megegyeztünk, hogy megpróbáljuk, és csodák-csodája, működött. Sokkal jobban, mint amikor egy egy-egy értetlen, vitatkozó és állandóan sértődött felnőttel kellett egyeztetni.
gázspary ,bicska és beiratni a gyereket karatere
ennyi
a 27 éves fiadhoz is jár baby-sitter?
biztos,csak ott márnem a baby-sitter nem a fiadra vigyáz,hanem arra,hogy ne legyen gyerek:)
amikor én tinilány voltam, a giminkből egy 15 éves lányt szúrtak hátba,fényes nappal
hiába,nappal is veszélyes utcára menni
veszélyes dolog élni
sok ember belehalt már
a szüleim részéről ez késöbb kényszer volt-nem tudtak más megoldást.
Nem vetem meg az ilyen szülőket, de felelőtlenek, és ne adj isten, csak egyszer történik vmi tragédia a magára hagyott gyerekükkel,-a kedves szülő hogy fog elszámolni a lelkiismeretével akkor?
az én két gyerekem örökmozgó sajtkukac, akikkel mindíg történik vmi, hiába figyelünk rájuk.
Tele vannak sebekkel,
(jóságfoltok) és még koszosak is
, naponta többször kell öltöztetni.
Nem búra alatt neveljük őket, de mégsem fog kulccsal a nyakában lófrálni, hogy baromi önálló legyen majd attól....
KÜlönben az a gyerek, akit reggel beültetsz a sarokba-és ott is marad-az sztem nem életrevaló.
Persze anyukának baromi kényelmes lehet mellette....
Nincs két egyforma nyolcéves: nem azonos a fejlettségük.
De azért,mert a szomszéd Patrikocska olyan,mint 3 ördög és egy perc és szétrúgja a házat 10 évesen is,azért ne legyen már a komoly,sportoló 8 éves gyerek szülőjének lelkiismeretfurdalása.
Minden szülő maga ismeri a gyerekét.
Talán azért is nőnek fel manapság ilyen lassan a gyerekek,mert a szülők kényszerítik őket sokáig gyerekstátuszba,hányszor hallom, hogy :18 éves még,szinte gyerek.
Egyébként a leginkább agyonféltett lányok szoktak a legjobban bevadulni,ha pl felkerülnek fősulira Pestre.
Én is kulcsos gyerek voltam és nem volt testvérem, mégis örömmel gondolok vissza a gyerekkoromra.
Mert:
Rengeteg gyerek volt a téren, mindig volt kivel játszani. Rengeteg barátom volt, annyi hülyeség nincs is a világon, amit mi kitaláltunk és végre is hajtottunk!
Akkor még kevés autó járt, mástól nem kellett a szüleinknek féltenie minket, a játszótéren biztonságban voltunk.
Csak vezetékes telefon volt otthon (nálunk igen, de volt akiknél nem), anyukám mindig megtalált, konstatálta, hogy élek, elmondta hogy melegítsem meg az ebédet, egyek, aztán visszamehetek játszani.
A barátaimat és a szüleiket ismerte, ők is minket, egymáshoz is bármikor felmehettünk - de előtte azért szóltunk.
Ha jött haza, a nyakába ugrottam a járdán, 2 puszi és haaadd maradjak még!
Néhány barátomnak, iskolatársamnak vidéken éltek a nagyszülei, na, az kicsit rossz volt, mikor egyszerre több barátom volt távol. A nagymamám is Pesten lakott, sokszor eljött és vigyázott rám, de én nála nem tudtam úgy vakációzni, mint a többi gyerek falun élő nagymamája.
A napközi volt az, ahol a legkevésbé voltam biztonságban, mindig ott történtek velem kisebb-nagyobb balesetek, pedig figyeltek ránk a tanárok. Tanulni se nagyon lehetett ott, sokáig kellett anyunak könyörögnöm, hogy ne legyek napközis, hadd járjak egyedül haza. 1 megállóra volt tőlünk a suli, de 2 zebrán is át kellett menni, a közlekedés miatt féltett csak annyira.
Tény, hogy ma a gyerekek közlekedési szempontból nagyobb veszélynek vannak kitéve, sokkal több az autó és a szabálytalankodó, figyelmetlen vezető is. Talán más szempontból is több a veszélyforrás, mint régebben, bár én nem érzékelem ezt annyira.
De akkor sem tartom helyesnek a már iskolás gyerekek túlzott féltését, azt, hogy forgalomtól elkerített (a legtöbbet ugyanis bekerítik) játszótérre sem engedik egyedül, vagy hogy a lakásban pl. egy rövid bolti bevásárlás idejére sem maradhat egyedül.
A gyerekek egészségére leginkább azt látom károsnak, hogy otthon ülnek, számítógépeznek, tévét néznek naphosszat, ahelyett, hogy a szabadban lennének (együtt), mozognának-sportolnának!
persze.
Csak arra reagáltam, hogy ma többet szerepelnek ezek az esetek a médiában. Ez nem egyenesen arányos azzal, hogy régen nem történtek meg.
Olyan is történt már ,hogy valaki sétált az utcán és ráomlott a homlokzat.
Az jobb, hogy nem tud róla az ember? Attól még megtörténtek régebben is...
nem ezt látjuk/halljuk a médiából?
30 éve nem volt riogatásra szakosodott média
30 éve Pistikét leforrázta a víz Hejőpapin,akkor szörnyülködött egyet Hejőpapi lakosság,aztán már a szomszéd faluban sem tudták.
Ma leforrázza a víz Hejőpapin Zsomborkát 14.55-kor, 15.54-kor már kiposztolja a Velvet.
nem ezt látjuk/halljuk a médiából?
nem, kell messzire menni... csak mondjuk úgy 20 évre vissza... hogy akkor milyen rendszer volt és hogy most mennyire megvetik néhányan azt a rendszert... pl...
vagy ott vannak a jelenlegi vezető politikusok, akik pfujjolják állandó jelleggel... de abban a rendszerben kaptak annyit, hogy most ott tartanak, ahol...
meg egyébként is... amit a szüleink csinálnak, az mindig rossz lehet, hiszen ők csinálták, nem mi...
vagy nem így van?
Topiklakók főbb jellemzői
1 mindenki volt kulcsos gyerek hagyták magára 6 évesen
2 ma meg megveti az ilyen szülőket
ergo
megveti a saját szüleit is?
Mi már a hatvanas években is kulcsos gyerekek voltunk, nem új találmány ez, és nem a rendszerváltozással jött el a szülők sok munkája.
Minden évben legalább három kulcsot hagytam el:-)
A nagyobb testvérek jártak a kisebbekért oviba, stb. Négyen voltunk testvérek. Még olyan is volt, hogy a legnagyobb csak úgy randizhatott, hogy minket is vinnie kellett:-))) Ott vihorásztunk mögöttük:-))
Én azóta is szeretek egyedül lenni.
De az én lányomat 10 éves kora körül biztosan hagytam már egyedül munka miatt.
Igen, sajnos van, hogy valamiért muszáj egyedül hagyni a gyereket, de amennyire lehet, meg kell próbálni ezt elkerülni amíg túl kicsi a gyerek. Nyilván egy kiskamaszt már nyugodtan egyedül lehet hagyni. De azért egy 6 éves gyereket, én biztosan nem hagynék egyedül. Ismered a kisebbik lányomat, most volt 5 éves, és biztos hogy nem hagynám egyedül még 1 év múlva, még nem elég érett rá. Majd talán 9-10 éves kora körül, amikor már jobban fel tudja mérni a veszélyeket.
Én is lakótelepi gyerekként nőttem fel, és a szabadidőmet a barátaimmal, osztálytársaimmal töltöttem játszótereken, a lakótelepen. De nyilván nem 5-6 évesen, hanem már kiskamaszként, amikor normális esetben is megkezdődik a szülőről való leválás folyamata.
Nekem is van egy nálam 6 évvel idősebb bátyám, és amikor már akkora volt, persze hogy rábíztak ha lementünk játszani, később már az öcsémmel együtt.
Nyilván nem mindegy, hogy hány éves gyerekről beszélünk! Amiket itt leírtak, hogy 4-6 évesen egyedül hagyják a gyereket, azt semmiképpen sem tartom jónak. Ha 9-10 éves kora körül már egyedül hagyják egy kis időre, majd pár évvel később már kisebbekre vigyáz, azzal úgy gondolom semmi probléma, hiszen ahogy nő a gyerek, úgy érik, és úgy lehet egyre több felelősségel felruházni. De minden életkornak megvan a sajátossága és az igénye, ezt figyelembe kell venni!
Az volt a rossz, hogy nincs testvérem és ha nem volt otthon egy szomszéd gyerek sem, akkor tényleg egyedül voltam.
12 éves voltam, amikor családi házas környékre költöztünk. Volt, hogy én vigyáztam utcabeli gyerekekre akik kisebbek voltak nálam pár évvel. Volt, hogy éjjel is. és élveztem. Jól esett, hogy én voltam a nagy, akire rábizták, a kisebbeket.
Juj, ez nagyon durva! :(
Igen,sajnos vannak,akik átesnek a ló túloldalára, bár sztem ez a ritkább, többen hagyják otthon egyedül, és nemtörödve a gyereket.
A fiam 8 éves lesz nemsokára.Igaz, itthon " egyedül" úgy hagytam, hogy az apja éjszaka után aludt,ő meg elvolt magának. De ez is. kb. 1-2 óra.
Hetente 2x jár úszni, pár száz méter, egy prakon keresztül kell menni.Amióta világos meg jó idő van,szeretne egyedül menni.Én meg utána indulok pár perccel. :) Fokozatosan kell szerintem a gyerekeket szoktatni az önállósághoz, és az is igaz, hogy nagyon sok minden függ a gyerektől.
Egyébként én is kulcsos gyerek voltam harmadikos koromtól,de apukám 2-ig dolgozott és max. 3ra már ottjon volt,tehát durván én is 2 órát voltam egyedül.Vagy barátnővel,mert sokszor volt, hogy feljött vagy én mentem fel,hogy együtt tanuljunk.
egy ilyen lányt én is ismerek... még középiskolába is úgy járt, hogy reggel apuka vitte. na akkor már nem úgy, hogy fogta a kezét és vitte, csak reggel elment vele (mögötte) a suliig, délután pedig ment érte az egyik szülő és hazakövette... nem mehetett még a játszótérre sem egyedül soha...
nemrég találkoztam vele. nem ismert meg... 20 éves és már két gyereke van... utánakérdeztem a hugomnál (neki barátnője volt). azt mondta, hogy amint letette az érettségit, az első fiút, aki le akarta fektettni, megfogta egy terhességgel, a szülők addig nógatták a fiút, amíg el nem vette... és a két gyerek mellett magányos és boldogtalan... a szülők meg nem értik, hogy tehetett ilyet a lányuk...
Szerintem az szörnyű. A gyerekre nézve.
Vannak anyukák, akik még a nagyira sem bizzák a gyereket.. a 3 éves még sosem aludt a nagyinál. Anyuka egy percre sem válik meg a gyerektől.. még apura sem bizza. Rengetegen átestek a paci túloldalára.
A középső lányom emlékszem elsős volt, amikor kijelentette, hogy akar menni az iskola által szervezett táborba. Apjuk csak úgy engedte el, hogy a fiam is megy, aki csak két és fél évvel idősebb nála. Ne tudd meg, hogyan jöttek haza. Egy hétig esett az eső. Mindenük tiszta kosz és sár volt. Viszont élvezték nagyon. :-)
egyetértek...
itt a leginkább a bizalomról van szó, ha a gyermek már elmúlt 6 éves... nem többről...
ja igen... és mivel nekem mindig a hugomat kellett hordoznom, nincs az az Isten, hogy bármelyik gyermekemtől azt követeljem, hogy ő csinálja, mert én dolgozom/tanulok/más dolgom van...
ha akarja és szívesen csinálja, vagy nagyon olyan dolog jött közbe, akkor megköszönöm neki... de nem szabad kényszernek lennie...
Én azt mondom, az a gyerek, akin nincs legalább egy sebhely, akin este tök tiszta a reggel ráadott ruha, nem is gyerek. Egy gyerekkel a legnagyobb figyelem mellett is történnek a dolgok, és ez így helyes.
De köszi, hogy megírtad a magad történetét, hogy megírtad, neked nem volt jó kulcsos gyereknek lenned. Én erről beszélek. Biztos vagyok abban, hogy akik most arról ujjonganak, hogy hű de nagyon önállóak lettek, és majd ők is ezt fogják tenni a sajátjukkal, mert az attól lesz fasza gyerek, azok nem akarják bevallani vagy mélyen eltemették a saját kis akkori életük fájdalmát.
Ezzel kapcsolatban jut eszembe, ami már régebben is megfogalmazódott bennem.
Lakik egy kislány a házunkban.Most 5.es.Ugyanabba a suliba jár,ahová a fiam.Reggel anyuka viszi kocsival, délben meg megy érte a nagymama,és kiséri haza.Soha nem volt még sehol egyedül, illetve az osztálykirándulásra sem engedte el az anyuka.
A suli kb. 2 km-re van és 1 lámpás gyalogos átkelőn kell átmenni.
Még annyit hozzáfűznék, hogy a gyerek egyedül hagyása nem egyenlő azzal, ha nem törödnek egy gyerekkel.
A szülő állandó jelenléte sem azonos a törödéssel.
Ezenkivül..vannak olyan helyzetek, amikor az ember kénytelen a gyereket egyedül hagyni. Vagy megbizni abban, hogy a gyerek képes egyedül elmenni az iskolába onnan hazamenni és otthon lenni, amig a szülők dolgoznak.
Azért kiváncsi lennék hányan engedhetik meg maguknak, hogy egy ötödikes -hatodikast kisérgessenek az iskolába és onnan haza. Felsőben már nincs napközi.
Ezért írtam, hogy reggel kell elvégezni a bevásárlást. Mert, ha már reggel eltervezed, hogy mit főzöl, akkor látod, hogy nem lesz elég a tészta... ennyi....
A békésen alvó gyerekről meg csak annyit, hogy én évekig jártam a nagyért oviba fél egyre, mert ha itthon vagyok gyeden akkor nehogy már egyszer-egyszer ott aludhasson, és milliószor keltettem a kisebbiket, mert időre kellett menni... ennyi....
Én is úgy jártam az óvódába a nagyért mostanáig (mert mostmár itthon van nyári szüneten suliig), hogy ebéd utánra... de mi azt úgy csináltuk, hogy a kicsi vagy elaludt délelőtt, vagy úgy időzítettem, hogy amikor már nagyon álmos volt, inkább elaltattam a babakocsiban (vagy a hátamon) és inkább sétáltunk fél órával tovább, hogy nyugodtan tudjon aludni... mert neki is jár... szerintem.
az meg, hogy úgy emlékszem, hogy van otthon tészta/kenyér...stb egy dolog... attól még mondjuk éjjel férjem ehet belőle és teszem fel megeszi, vagy ahogy most szombaton is történt velünk, itthon hagytam a cetlit és a felét elfejetettem annak, amit venni akartam...
ja igen. és egy érv arra, hogy itthon maradhat egyedül a nagyfiam, ha akar. miért kéne kényszerítenem, ha neki épp arra van igénye?
egyébként ez kb félévenként egyszer egy bevásárlás...
a másik meg eddig a kicsi 16 hónapja alatt összesen egyszer fordult elő... bár ha még elő fog, akkor továbbra is ugyanígy fogok cselekedni, mert így érezem helyesnek
nagyot 17 hós koráig szoptattam, a kicsit 13 hós koráig és maguk mondtak le róla, mert úgy gondolták, elég volt... mindkettőt hordoztama/a kicsit még most is a hátamra veszem, ha megyünk valahova... és férjem szerint túlságosan is felkapdosom őket már első nyikra... arról már nem is beszélve, hogy a nagy még nem volt két éves, mikor az apja elvitte egy hétvégére és nem azért adtam neki oda, mert pasizni akartam, hanem mert a bírósági végzésben az állt, hogy kéthetente egy hétvégére az apjáé a gyerek... és végigizgultam azt a hétvégét... volt olyan is, hogy egyik nap mikor az apai nagyszülőknél volt, felhívtam, de nem vették fel a telefont és később meg már ki volt kapcsolva... és egész éjjel azon bőgtem, hogy nem tudtam beszélni a fiammal...
nem érzem magam felelőltennek... kissé szeleburdi és kissé feledékeny... ez igaz! kissé parás, és az esetek nagyrészében következetlen (De tanulom már, hogy következetes legyek)...
de hogy felelőtlen?
elmondjam ki a felelőtlen? az az anya, aki azt mondja a 10 éves gyerekének, hogy azért szereti kevésbé, mert ő a kedvence a nagyszülőknek és a tesónál kompenzálni akar...
az az anya, aki nem veszi észre, hogy a gyerekének baja van és nem megy oda megkérdezni, hogy "drágám, mesélj, mi a baj"...
az a szülő, aki annyira csak magával és a saját elveivel van elfoglalva, hogy nem veszi észre, mi a jó a gyerekének/párjának...
az az ember, aki önző és nem lát túl saját magán...
szerintem... ez a felelőtlen ember... (és ez most nem személyeskedés... az anya a saját anyám... az elves szülő meg... akinek nem inge...)