Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Óvodai beszoktatás :-(
Létrehozva: 2011. október 7. 14:29
Sziasztok!
Nézegettem korábbi topikokat az óvodai beszoktatásról, de ilyen problémával, mint a mienk itt nem találkoztam. Ez a 3. napja, hogy oviba jár a fiam. Az első nap végig vele voltam kinti, benti játékoknál egyaránt. Úgy tűnt tetszik neki a dolog, élvezi a gyerekek társaságát. Viszont észrevettem, hogy játék közben, ha vki játszani szeretne szintén azzal a játékkal amivel ő, odacsap, pedig a másik abszolút jó szándékkal közelít felé. Vagy pl ebédnél történt, hogy egyszer csak mindenféle ok nélkül elkezdte lökdösni a mellette ülő fiút (aki amúgy nem bántotta, de még csak hozzá sem szólt). Aztán hazajöttünk megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad csinálni, de másnap folytatódott a dolog. Reggel apa vitte, fél órát maradhatott bent, aztán már csak ebéd után tűnt fel újra a színen. Az óvónéni azt mondta, hogy azzal nem volt baj, hogy anya-apa nincs ott, viszont verekszik, és csipkedi a társait, és ezt kellene vhogy helyre tenni. Ha pedig rászólnak, ködösíteni kezd: azaz a problémát kikerülve teljesen másról kezd el beszélni. Na ezek után képzelhetitek a mai nap már csak hab volt a tortán. Ma ugyanis már nem lehettünk vele: apa vitte reggel, és mivel én a kislányommal vagyok még itthon, úgy volt, hogy én megyek majd érte. Ezt apa mondta is az óvónéninek. Megbeszéltük, hogy ébredés után ott leszek, mióta az ovit megkezdtük szó szerint beájul a fáradtságtól, így nem gondoltuk, hogy esetleg probléma lehet az ottalvással. Képzeljétek egyszer csak óvónéni hívott, hogy kellene menni a gyerekért, mert az egy dolog, hogy nem alszik, csak már a hisztijével felkeltette a többieket. Persze azonnal rohantam a gyerekért. Mikor bementem a terembe, a fiam ott járkált (állítólag kitalálta, hogy ő márpedig játszani fog!) és már egy másik kisfiú is ácsorgott az ágya mellett. Most abba maradtunk az óvónénivel, hogy egy darabig nem hagyom ott alvásra, megpróbáljuk itthon beállítani a déli alvást (egyébként du 2-3 körül szokott csak elaludni) és ha ez már megy, akkor próbálkozhatunk újra.
És itt jön a kérdés: mi a garancia arra, hogy sikerülni fog az óvodai alvás? Azt tudom, hogy itthon fog aludni délben, mert ebben most nem fogok neki engedni. De mi van ha az oviban továbbra is folytatódik ez a cirkusz? Azt sem értem ez a verekedős dolog honnan jön (játszótereken ilyet nem szokott csinálni).. Kérlek adjatok tanácsot, mert szerintem egy 3 éves gyerekkel ezt úgysem fogom tudni megbeszélni. Erre az agresszióra meg egyszerűen nem találok magyarázatot.
Valakinek volt hasonló esete? Mit csináljak most vele??? Kérlek segítsetek! Óvónők véleményét is szívesen meghallgatnám!
Előre is köszönöm!
Köszönöm szépen, hogy ilyen sokan írtatok!
Úgy tűnik minket ez a beszoktatás kicsit jobban megvisel, mint a többi gyereket.
A mai napunk bőgéssel indult reggel, nem akart oviba menni. Apa vitte, most a másik óvónő volt: szépen fogta, és határozottan bevitte magával - állítólag. Hát remélem túl leszünk ezen az ovimizérián, mert már én vagyok ki de rendesen.
Sokan mondjátok, hogy korai volt az ovikezdés. A környezetünkben mindenki így, vagy bölcsivel kezdte, úgy hogy anya a kisebbel otthon volt. Nagyjából mindenhol volt bőgés, ezen nyilván minden gyerkőc átesik, csak nagyon nem mindegy milyen formában. Jöv. szeptemberben indul a kicsi is bölcsibe, egyszerre két beszoktatás kivitelezhetetlen lett volna. Meg fogja szokni, csak bírjam idegekkel.
Valamelyikőtök írt a napirendről. Nos napirendünk teljesen normális, nem érzem, hogy ebben hiba lenne. Az hogy kicsit kényes a picikém, az nem jelenti azt, hogy ne lenne napirendje. Ehhez egyébként az elejétől fogva ragaszkodtam, hisz én is csak így tudom szervezni a napunkat. Az tény, délben sosem aludt el, de szerintem nem ő az egyetlen gyerkőc, aki pontban 12-kor nem bír aludni. Egyébként azt látom rajta, hogy az ovi kellően kifárasztja. Előbb utóbb elfogadja majd a szabályokat, az biztos sokat segítene, ha lenne egy kis barátja. Talán ilyen szempontból egy vegyes csoport jobb lett volna neki...
Szia!
Akar hiszed, akar nem, nagyon sok dologban igenis egyetertunk! Egyetertunk abban, hogy ez a beszoktatasi rendszer rossz. Mert az. Egyetertunk abban, hogy nem minden gyerek erett 3 evesen az ovodara, a kozossegre, hiszen ahogyan a felnottek kulonbozoek, ok ugyanugy azok! Egyetertek az ottalvassal kapcsolatos velemenyeddel is.
Viszont (:)): amirol beszelsz, az idealizalt allapot lenne otthon az ovodakban, ami sajnos megvalosithatatlan szerintem. Ehhez kompletten kellene megvaltoztatni az egesz ovodai intezmenyrendszert, amire egyreszt torekves sincs nagyon, masreszt penz sem. Idealis lenne a gyereket sajat tempojaban beszoktatni az ovodaba, de ehhez gondold el mivel jarna: kethetente erkeznenek uj gyerekek, igy egesz ev alatt folyamatosan lenne olyan gyerek, akik extra figyelmet, torodest igenyelnek. Egesz nap joves-menesbol allna az ovoda, kepzeld el, hogy ehhez milyen valtozasok lennenek szuksegesek. Egyetertek az altalad elmondottakkal, mert tenyleg sokkal jobb lenne foleg a gyerekeknek, konnyebb lenne. De ez van, ezt a rendszert kell valahogyan felvenni, belekerulni, a leheto legkissebb serulessel. Ezzel nem mondom, hogy ez a rendszer jo, de ez van. Sok csalad nem engedheti meg maganak, hogy ahogyan te is tetted, feladja az anya a munkahelyet azert, hogy megkonnyitse a gyerekenek az ovodai eletet, ezzel szerintem nem mondok ujat. Ahol napi szintu megelhetesi problemak vannak, ott orul az anya, ha van egyaltalan munkaja es nem biztos, hogy megengedheti maganak, hogy 4 orara csokkentse az orait ezert. Ezzel most elkanyarodtunk a topic indito problemajatol, de szerintem nem lehet figyelmen kivul hagyni ezt sem, erre irtam, hogy ilyen szulovel es gyerekkel mit tett volna ez az ovono? Akkor MUSZAJ lett volna valahogyan megoldania.
Amit a bizalomrol irsz, erdekes, mert nalunk (es ugy tudom, hogy az egesz orszagban) kifejezetten meg van tiltva, hogy a tanarok a szuloket felhivjak. Igaz sokkal szigorubb a rendszer, de hidd el, mukodik. Ezzel most nem azt mondom, hogy hagyjuk a gyereket sokkos allapotba kerulni, de az elsodleges celunk az, hogy ha mar egyszer hozzank hozta a gyereket, akkor tegyunk meg minden tolunk telhetot annak erdekeben, hogy A GYEREKNEK minel jobban megkonnyitsuk ezt a nehez idoszakot. A szuloknek lehetosege van minden nap tanitasi ido utan szemelyesen bejonni hozzam (sokan elnek is vele), amikor elbeszelgethetunk a gyerekrol. Viszont ahany szulo bejon, pont annyival nem is talalkozok egesz ev alatt, ugyanis fikarsznyit sem erdekli a gyereke, vagy az, hogy kivel van, ki a tanara, ki az, akivel a nap nagyreszet eltolti! Az ilyen szulokkel pedig nem tudok mit kezdeni, joga van ezt megtenni. Nekik nem mondhatom, hogy baj van, hogy otthoni egyuttmukodesre is lenne szukseg. Sot, az az anyuka, akit tegnap emlitettem, aki azt mondta, hogy ez a munkam, nagyon diplomatikusan utana a tudtomra adta, hogy egyaltalan nem hajlando semmifele tamogatast adni nekem otthon (tanar letere!). Annak ellenere, hogy a kisfia ripityara veri minden este a kisoccset. Elmondtam neki, hogy ugy gondolom, elsosorban az o erdekuk lenne, ha otthon is segitene, ha mar ilyen komoly gondok vannak. O pedig elmondta, hogy nekik ez megfelel, mert az o csaladja ilyen. En akkor megmondtam neki, hogy EN el fogom erni, hogy az ovodaban ne ezt csinalja. Sikerult is, megtalaltam a gyerkocben azt a pontot, ahol, amivel tudom motivalni, reggelente nagy olelessel koszont, delutan fulig ero szajjal megy haza, senkit nem bant a csoportban. Tegnapelott megkerdeztem anyukat, hogy otthon valtozott valami? Azt mondta semmi, ugyanugy uti-veri az occset.
Ezzel a tortenettel csak azt akartam elmondani, hogy az ovononek akkor is ugyanazt a munkat kell vegeznie, ha teszem azt egy muszakolo anyuka gyerekerol van szo, akiert nem tud elmenni, hanem reggel elsokent beadja, delutan utolsokent valaki hazaviszi, mikozben igen problemas a gyerek es otthon sincs nagyon ido/ideg a gyerek nevelesere. Mert ilyen is van. En eppen ezert nem tennek kulonbseget a szulok es a hatter kozott, mert ha egyik gyerekre barmilyen ok miatt tobb energiat forditok, akkor ha igeny van ra, akkor a masikkal is meg kell tennem.
Szia!
Nagyon mas szemszogbol nezzuk a kerdest, ezert nem talalkozik a velemenyunk:-)
Az enyemet mindenkepp arnyalja, hogy eleve nem hiszek a 3 evesen kotelezo ovikezdesben (sokan csak kesobb ernek meg ra, foleg a fiuk kozt, es sokan, akik 3 evesen "problemasak", minden gond nelkul kezdenek, mondjuk, 4 evesen), illetve nem hiszek az ovodaban alvas gyakorlataban sem: termeszetellenes.
Eppen ezert, ha barkinek lehetosege van (ilyen vagy olyan okok miatt) hazavinni a gyerkojet ebedkor, ebed utan, akkor a legjobb, ha ezt teszi. Kulonosen egy kis 3 evessel. Es kulonosen egy kistesoval otthon levo anyuka eseteben. Nem azert, mert "o raer", hanem azert, mert a nagyobb tesokent (foleg kis korkulonbseggel) oviba kerulok bizonyitottan nehezebben elik meg a szituaciot, mint akiknel nem ilyen a felallas otthon. (Altalanossagban beszelek, kivetel mindig van.)
Szo sincs olyan sarkitasrol, hogy aki nem tud hazamenni, azt meg kiteszik, nem is tudom, hogy jott ez ide.
En is belegondoltam, mint te, ha velunk tortenne ilyen: nos, mivel kenyes es nehez idoszaknak tartom egy gyerek otthonrol kiszakadasat, kozossegbe lepeset, nem fordulhatna elo, hogy nem tudok azonnal menni ilyen esetben, kulonosen nem a 3. napon, illetve a beszokasi idoszakban. (Nem a levegobe beszelek, vezeto poziciot rugtam fel, amikor a gyerekem 3 eves koraban realizaltam, hogy nincs kesz az ovira, es nem mentem vissza dolgozni.)
Volt kolleganom esetet is peldaertekunek tartom, amikor a nagyobb fiucska boldogtalansagat eszlelve kiscsoport kezdeten (pedig meg kirivo viselkedes sem volt) ugy dontott, hadd maradjon otthon, es 1 ev mulva minden gond nelkul kezdett a ket teso egyutt az oviban.
A te olvasatodban az ovono a "konnyebb" utat valasztotta, az en olvasatomban viszont a humanusabbat, empatikusabbat. Amit eddig az ottaniakrol elmondott a topikindito, azt sugalltak, nem harito vagy slendrian szakemberekrol van szo: aranyosak, turelmesek, pozitiv hozzaallasuak, irja o. Megis milyen sokan csipobol rajuk huztak, ott a hibapont.
Leirod, te mi mindent probalnal hasonlo szituban eltereles, egyeb keppen, es hogy neked ez nem derogalna. Honnan tudod, hogy ezek nem tortentek meg? Honnan tudod, hogy ok mi mindent probaltak esetleg, mielott telefonaltak?
Bizalom: anyukakent mondom most, en tuti nem biznek meg abban az ovonoben, aki nem hiv fel, ha ugy erzi, nem tudta megnyugtatni a gyereket, akit, valljuk be, meg nem is ismerhet 3 nap utan.
Szerintem hibas feltetelezes az, hogy egy ilyen szituval visszaelnek a gyerekek. Az egeszseges egyensulyban levok, ovodaerettek biztosan nem. Ezt szinten tapasztalatbol mondom.
Amit en problemanak lattam itt, sokkal inkabb az intezmenyes gyakorlat, hogy ilyen hirtelen "melyvizbe" dobjak a gyerekeket. 2 nap egy uj helyen, harmadikon mar legyen olyan bizalmad, komfortod, hogy idegenek kozt lefekszel aludni, ami ugye egy nagyon intim es kiszolgaltatott allapot. (Sokan ervelnek, hogy "ugyan, velunk nem lacafacaztak anno ennyit, megis itt vagyunk". Az o figyelmukbe ajanlanam azokat az olvasmanyokat, amibol kiderul, mennyi elfojtas, komplexus es egyeb egesz eleten at hordozott teher fakad a korai bizalomvesztesbol. Ma mar sajnos nagyon is tisztaban vagyunk ezzel, azert is kap ilyen hangsulyt sok kerdes, ami regen nem. Nem pedig ujmodi huncutsagok ezek:-))
Szoval visszaterve: szerintem egy eletkori sajatossagot jobban figyelembevevo, nagyobb flexibilitast biztosito beszoktatassal talan nem merulnenek fel ilyen problemak.
a mi magánovinkban korosztályos csoportban van:) van iskolaelőkészítés is majd, stb. és megoldott a sportolás, meg mehet a kicsi is a picikhez. álamiban a kicsi még nem járhatna semmikép. pláne nem így, hogy csk minden másnap.
amelyik államiba mehetne a nagy, csak ebédig max (úgy esetleg felvennék) és sajnos összehasonlíthhatatlan az ellátás pl kajaügyileg is a mienkhez képest. mi többször átbeszélktük itthon, énm régóta árden lakpom, elve kettő gyereket terveztünk legalább, és kiskülönbséggel. szal előre tudtuk, hogy suliig ha akarunk jobb körülményeket, majd fizetni kell. amúgy ha államiban akarnám ugyanúgy járatni a sportokra, akkor kb annyi lenne a változás, hogy ennyi pénzből egésznónapos lenne, nem félhónapos. de a helyi oviból a legtöbb sportot nekünk kéne megoldani a hozást vivést... azt meg sajnos a meló mellett kivitelezni se tudnánk:( de a sportok nélkül meg szó szerint a fejünkön ugrálna a nagyobb olyan eleven
(megnesyrtem én is, mint anyám a tesóómmal... vagy nagyanyám, apámmal... nálunk vannak ilyen nagyon extra mopzgásigényű emberek) de pl az oviban van trambulin ( a keresztszüleiknél is van, hát az tuti, a föld egyik legjobb találmánya az ilyen lurkóknak)
szal jelenleg kizárt hogy államiban vigyem. mindent megteszünk, hogy ne csússzuink le. így meg amíg rendben vagyunk, költünk erre. néha azt szoktam mondani, drága vipőket én úgyis csak képen tudok nézegetni, mert egyet se gyártanak a méretemben, ruhát is csak varatni tudok többnyire, a különbözetből kijön az ovi:D (na jó ez vicc. de nálunk erre megy a pénz, ovira, máshol meg másra)
szóval annyira bevált ez a hely, én le nem cseélném. ok, ha nem, telne kajára akkor igen. de szerencsére ez nincs.
Szia Caithleen!
Szerintem itt nem arrol van szo, hogy nem kommunikaljak a dolgokat az ovonok, hanem nem jo utat valasztottak, inkabb a konnyebbet. Tudtak, hogy anyuka otthon van a masik gyerekkel, sokkal egyszerubb volt felhivni, hogy vigye haza.
Belegondoltam, hogy mi lenne, ha nekem lenne ennyi idos gyerekem es engem hivtak volna. Eleve nem ertek volna el, mivel amikor en tanitok, nem vehetem fel a telefont. Ha veletlen a szunetemben hivnak, amikor telefonalhatok, akkor sem tudtam volna mast mondani, mint hogy megyek erte a tanitasi ido utan, hiszen nem mehetek el hamarabb, nem engednek el. Es nagyon sok ilyen szulo van, aki nem teheti meg, hogy csak ugy otthagy csapot-papot es megy a gyerekert, mert nem alszik az ovodaban. Peldanak okaert mondok egy szalag mellett dolgozo anyat (szulovarosomban RENGETEG ilyen anya van!), vele, az o gyerekevel mit csinalt volna adott helyzetben az ovono? Kiteszi az utcara?
Minden gyereknek oriasi valtozas az ovodakezdes. Van olyan, akit extrem modon megvisel (szerintem topic indito fia nem tartozik kozejuk!), van olyan, akit kevesbe es van olyan is, akin 3-4 honap utan jonnek ki, vagy meg kesobb! En amellett, hogy egyenenkent is nezem a gyerekeket, csoportban is gondolkodom. Az egyeni szocializacio mellett a csoport szocializaciojat is figyelem, hiszen egyutt is kell dolgoznunk! Ha minden olyan gyereket hazakuldenek, akit ilyen rovid ido alatt nem sikerult teljesen olyan modon beszoktatni, hogy a leheto legkevesebb gondom legyen vele, szerintem a kovetkezokeppen alakulna a nap:
- reggel idoben jon 2 gyerek (korai a felkeles az eddigi otthonlet utan)
- 10 korul jon 5-6 gyerek
- 10.30 korul hazamegy 2-3 gyerek
- 11 korul jonne 4-5 gyerek
- 12 korul hazamenne az osszes gyerek
Igy csoportszinten mit lehetne EGYUTT csinalni? Szerintem semmit es egymashoz is nagyon-nagyon nehezen szoknanak hozza, sokkal kesobb alakulnanak ki a kis baratsagok, a csapatszellem. Nem azt mondom, hogy mindenaron ott kell tartani egy gyereket, de ezernyi otletem lett volna arra, hogy mit csinaljak egy olyan gyerekkel, aki nem tud aludni. Nekem nem lenne csucskos olembe ultetni es meselni neki, vagy csak szimplan beszelgetni vele, esetleg magam melle ultetni es csendben jatszani vele, stb. En ezt csinaltam volna, majd amikor jon erte a szulo, akkor tajekoztattam volna, hogy mi volt, de meg akkor sem mondtam volna neki, hogy innentol kezdve jojjon erte alvas elott. Nem azert, mert mindanaron veghez akarok vinni valamit, hanem mert tudom, hogy 3 nap nagyon-nagyon keves, idore van szuksege, nekem pedig egy picit tobb odafigyelest igenyel az a gyerek, mint a tobbi.
Az ovono nem mindenhato. De en ugy tapasztaltam, hogy a gyerekeknek szukseguk van arra, hogy erezzek, az ovodaban is van olyan tamaszuk, akiben megbiznak, aki gondoskodik roluk, akire szamithatnak. Akihez oda lehet menni, ha megkarcoltak a kezuket, mert ad ra egy puszit, aki ha orjong a masik gyerek, akkor tudja kezelni. Mert ha nem kezelem a problemakat, akkor az a gyerekekben bizonytalansagot szul, abban is, aki problemas es a tobbiben is. En szeretem azt, ha a gyerekek a beszokas utan orommel jonnek reggel, ez mindenkinek jo. A gyerekeken csodalatos erzes latni a valtozasokat, a fejlodest, nekem is jo, mert amikor osszeall a csapat, sokkal konnyebb egyutt dolgozni, a szulorol meg nem is beszelve, amiert minden reggel nyugodt szivvel hozza a gyereket es BIZZA RAM. Szuksege van a szuloknek is a bizalomra, a gyereket adja a kezembe. De abban az ovonoben, aki a harmadik napon hazakuldi a gyereket, hogy bizzon az anyuka? Egesz nap idegeskedjen, hogy vajon mikor telefonalnak, hogy vigye haza?
Igen, dolgozni kell folyamatosan, de kulonosen az elejen, nagyon sokat, amig kialakul minden. Nem egyszeru, nagyon nem az, de nem is felnottekrol van szo, hanem kisgyerekekrol, akik eppen kiszakadnak otthonrol, oriasi valtozasok allnak be az eletukben. Ez pedig kemeny munka...
Ne vidd még közösségbe szerintem, gondolj a többi gyerekre, miért szenvedjenek egy társuk terrorizálásától, ha nem muszáj. Aki félénkebb, ezután csak még jobban visszahúzódó lesz, miért szorongjon a többi gyerek, akárhányszor csak meglátják a fiadat. Ezzel példát is mutathatsz neki, hogy figyelni kell a környezetünkre, törődni másokkal is.
Pár hónap múlva újra meg lehet próbálni, hátha azóta már nem lesz irigy, féltékeny a kicsire, mert szerintem ebből ered ez az egész. Mikor már jobban vágyik a többiek társaságára, annyira, hogy alkalmazkodni is hajlandó, betartani a szabályokat, akkor lehet rendszeresen vinni.
Mert azt érdemes lenne neki elmagyarázni, hogy a viselkedése miatt nem mehet. Amíg csak csipkedni meg lökdösődni tud, addig nem mehet oviba. Én legalábbis ezt tenném. Aztán pár hét múlva elsétálhattok az óvoda felé, hogy megnézze, hogyan is játszanak az udvaron a többiek. Közben megbeszélhetnétek, hogyan is kell szépen viselkedni. Aztán ha ő is szeretne együtt játszani a többiekkel, lehet tenni egy próbát.
Szerintem rossz a helyzet, amit az óvoda teremt - beszoktatás gyorsasága, amire a gyerekek a maguk módján reagálnak (van aki agresszióval), és az óvónő ezt nem tudja kezelni.
Mennyivel egyszerűbb, és gyerekbarátabb lenne, ha mindenki a maga tempójában szokhatna be. 9 gyerek mellett egy pedagógusnak nem lehet olyan hűde nehéz feladat alkalmazkodni a gyerekek igényeihez.
És bár én nem vagyok pedagógus, de szerintem a gyerekben is, szülőben is igen negatívan csapódik le, ez a "rossz a gyerek vidd haza" taktika.
Gyerek ezután nyugodtan rosszalkodhat, ha valamiért nem akar óvodában lenni, mert annak az az eredménye, hogy haza küldik. A szülő pedig sose fogja igazán biztonságban érezni a gyerekét.
Most olvasom, hogy "ideiglenesen" maradtatok abban, hogy nem alszik ott a gyerek... Akkor bocsi, csak azért érdemes odafigyelni erre. Mert tényleg nem egyformák a gyerekek, van, akinek (ahogy írták is már) trauma a közösségbe kerülés, de van, aki megszereti, szívesen megy, ne az óvónők döntsék el, hogy mi legyen. :)
Én is azokkal értek egyet, akik szerint az óvónőnek kéne jobban kezelnie a helyzetet az oviban, nem a szülőnek.
Viszont, ahogy átfutottam a hsz-eket, úgy láttam senki nem írta még le, nekem nagyon úgy tűnik, hogy az óvónők azért viselkednek így, hogy mivel otthon vagy a tesóval, vidd haza ebéd után a gyereket. Én voltam olyan oviban, ahol ezt nyíltan megmondták, ha otthon vagyok a tesóval, ebéd után haza "kell" vinnem a nagyobbat, van ahol nem ennyire nyíltak az óvónők, de erről sokan írtak már már más topikokban. 3 nap után nem lehet kijelenteni, hogy jobb lesz így a gyereknek.
És igen, az itteni (pest megyei város) viszonyok szerint is a 24 fős csoport baráti, nálunk általábab 30 fővel működik egy ovis csoport. És 9 főnél nem bírnak el az óvónők egy beszokós gyerekkel???
A "fő" problémához, agresszivitáshoz kitartás, sok-sok figyelem, szeretgetés, otthoni foglalkozás és majd elmúlik.
Nálunk, a kisebb lányomnál is az vált be szerintem, hogy rengeteget dicsértem, hogy milyen nagy már, mennyire nagylányos, ügyes, önállóan csinál dolgokat. Most már ki is kéri magának, hogy ő nem kicsi, ő már nagy! :)
En sokakkal ellentetben (pedagoguskent is) megtapsolom azt az ovonot, aki felhivta az anyukat, es javasolta, menjen haza a kisfiu delutanra.
Ennek a kisgyereknek lathatoan nagy sokk az ovodakezdes, ezert jonnek elo olyan viselkedesi problemak, amelyek eddig nem voltak ra jellemzok. Az agresszio ilyen esetekben a szorongas egyik jele lehet.
Nem arrol van szo, hogy az ovono belebukott, vagy nem akarta elvegezni a munkajat. Ha jol sejtem, tobb empatiaval rendelkezik, mint azok, akik meg tobb stressz es feszultseg aran is ott tartottak volna a gyereket. Abban a kozossegben, ahol mindossze harom napja van a kisfiu egyebkent. Megneznem en, hogy felnottek kozul hanyan fekszenek le aludni total jo erzessel egy szamukra idegen helyen, idegen "bagazsban", olyanokkal, akiket 3 napja lattak eloszor. Nem tudom, a gyerekektol miert termeszetes ezt elvarni.
Igen, vannak, akiknek ez semmilyen problemat nem okoz, de ez a kevesebb (dolgoztam 4 evet kulonbozo angolszasz ovikban, bar nem ez a korosztaly a "szakteruletem", szoval belulrol jovo informacio, szemelyes tapasztalat alapjan beszelek).
A tobbsegnek igenis nehez es hosszadalmasabb folyamat ez, nem 3 napos, de nem mindig latvanyosan mutatjak ki az ellenerzeset, ezert a szulok akar nem is tudnak rola.
En kimondottan rossznak tartom, ha az ovonok mindenhatonak tartjak magukat, vagy valamilyen "al"hivatastudatbol nem kommunikaljak a gondokat, es nem a szulovel osszefogva, kooperativan probalnak megoldani nehezsegeket.
Bar lehet, hogy sok szulo meg pont ezt varja el, ahogy itt olvasom...(?)
tééényleg???
de miért nem iratod be államiba??? egy próbát megér. tavaly Marcit se vették fel, idén már igen. benne van a korban na. :)))
nem mondom, hogy halál elégedett vagyok, de a magánra havi 70ezret fizettünk és idén szeptembertől már teli van 1,5-2 évesekkel. :(
bocs az offért. :(
Megkérdeztem az elöbb a pedagógus barátnömet. Ö is azt mondta, hogy a gyereket lefoglalná valamivel, ha nem akar aludni. Nézegethetne csendben az ágyán egy könyvet, vagy játszhatna valamivel csendben egy sarokban.
Tetszett a szakember hozzászólása itt, hogy milyen büntetési módot kaphat a gyerek ( távolabbra ültetés kicsit). Sokkal jobb, mint a csipkedési játékom, amikor érezheti milyen idegesítö és egyben kellemetlen is ez a megoldás.
Az, hogy mit szólnék ahhoz, hogyha az én gyerekem lenne a csipkedési sor végén? Biztosan nem örülnék neki, de ha az lenne a helyzet, akkor gondolkodnék valamilyen megoldáson, hogy a gyerek egoját erösítsem. Nálunk is volt a 2 gyereknél olyan szituáció, hogy valaki rájuk szállt. Vagy más bünéért öket büntette meg a tanár, stb.. Pl. a kisebbiket a neve miatt heccelte a másik osztályból egy gyerek. Norbert a neve és ez régimódinak számít ott ahol élünk. A gyerek egy ideig szenvedett a másik gyerek miatt, de szerencsére késöbb megtalálta a megoldást. Ha a másik gyerek megjelent, pl. a WC-ben, az én gyerekem elkezdte követni a mozdulatait a szemével. Mindegy hova ment, az én fiam különös tekintettel nézte, szugerálta. A gyereket annyira irritálta ez a magatartás, hogy késöbb ö kerülte a fiamat, mert nem tudott mit kezdeni a szituációval. Persze ezek már iskolás gyerekek és nem óvodások. A nagyobbik pedig ha rászállt valaki, úgy csinált mint aki nem hallja, vagy valami mást talált ki. Ennek ellenére szenved az a gyerek, aki nem azt érzi, hogy közkedvelt.A leggyengébbet pedig mindenki megtalálja és ö lesz az ügyeletes "idióta".
:)
azt hiszem egy oviba járnak a fiaink. :)
na, hány hasonlóról hallok.
igen nekem is elképesztő amúgy, hogy a topikindítót piszkálják a csipkelődésért. mit tud tenni a topikindító, ha ott sincs?
ok beszél a gyerekkel. de ha az oviban nem tesznek semmit, akkor hiába beszél vele. ez nem csak a szülőn múlik
Meg valami: amikor elso nap ott voltal vele es lokdosni kezdte a kisfiut, az ovono is kozbelepett, vagy csak ti ketten beszeltetek meg otthon? Mert az ovononek ott es akkor, AZONNAL kozbe kellett volna lepnie es kozbe is kell (plane egy 9 fos csoportban, az semmi...), hiszen ott nem te vagy a fonok, hanem az ovono. Meg kell az ovononek tanitania a fiadnak, hogy ott a csoportban az o szava a mervado, o az, aki az ovodaban megdicseri, biztatja, terelgeti, stb. Nem pedig te es plane nem utolag, orakkal kesobb atbeszelni az esetet. Az ovodaban valo viselkedeset az ovononek kell elsosorban kontrollalnia, te otthon maximum tamogatni tudod ebben, de nem 100%-ban a te dolgod az, hogy megszuntesd, ezt ne vard magadtol!
Ilyen keves ido miatt meg nehogymar azon gondolkozz, hogy gyerekpszichologushoz viszed, 3 nap telt el csak! Engem ket hete ugy megvert (szo szerint) egy 3.5 eves gyerekem, hogy 3 felnott szedte le rolam. Utott, vert, mart, harapott, en a foldon fekudtem, o pedig mint egy megvadult allat, egyszeruen ugy ereztem, hogy meg akar olni, hihetetlen ero volt benne. Meg mindig vannak kek foltjaim tole. Viszont a ket hettel ezelotti agresszivitasa a multe, most semmi baj nincs vele, egyszeruen ennyi ido kellett neki, amig beszokott es elfogadta a helyzetet, a tobbi gyereket, engem. Mindossze ket het, tudod milyen keves ez? Ezert vagyok ennyire kiakadva, hogy 3 nap utan az ovono igy reagal...
Tortenet: ket hete bejott hozzam egy anyuka delutan, erdeklodott a fiarol. Szinten eleg indulatos kisfiu, mondtam neki, hogy mik tortennek es hogy DOLGOZOM az ugyon, ne aggodjon, nem erzem ugy, hogy problema lenne. Erre ram mosolygott es annyit mondott: ez a munkaja. Kisfiu a heten ugy ment haza, hogy megdicserem, mert olyan jol viselkedik. Neki is kellett ket het.
Igaza volt, en ezert kapom a fizetest, o meg azert, mert egy masik iskolaban 14-15 eves kamasztoktol kapja az ivet, gondolom sulyosabbakat neha, mint en, na o kit hivjon?
Persze, ez oké, de hogy jön ez most ide?!
Hol írta a topikindító, hogy náluk nincs napirend?!
Igaz kulfoldon, de en is 3 eves gyerekeket tanitok. Tanar vagyok, ez a munkakorom megnevezese na. :) A szemoldokom igencsak felhuztam, amikor azt olvastam, hogy az ovono felhivott, hogy vidd haza a gyereket. A kovetkezok jutottak eszembe:
1. Mi van, ha eppen 200 km-es tavolsagban vagy?
2. Amiatt felhiv, hogy o nem bir a gyerekeddel az ovodaban?
3. Mi az, hogy felhiv, hogy vidd el?
4. Mi van, ha dolgozo anyuka vagy, akinek ennyi beszoktatast tett lehetove a munkahelye? Akkor hogy a fenebe javasolna, hogy delutanra vidd haza????
Nezd, en arab gyerekek kozott dolgozom, es hogy finoman szoljak, gyakorlatilag 90%-uk agressziv, a magyar gyerekekhez kepest borzasztoan el vannak maradva szellemileg, mivel a kutya nem foglalkozik veluk otthon, csakis mi.
Egyreszt nem tehetem meg, hogy szulot felhivjak ilyen indokkal, hogy en nem birok vele 3 nap utan, masreszt oszinten szolva a szemem ki is sulne meg az otlet miatt is. Gyereket egyetlen ok miatt kuldunk haza: ha olyan beteg, hogy a szulonek orvoshoz kell vinnie. Ezen kivul tortenhet barmi, nekem, nekunk az a dolgunk, hogy segitsunk, megoldjunk helyzeteket.
A gyereked nevelese az ovodaban nem a te feladatod, hanem az ovonoe. Te otthon neveled, illetve az ovonovel kozosen OTTHON tudod fejleszteni, segiteni neki, de semmikepp sem ugy, hogy megfogod es hazaviszed. Amit most csinaltatok az ovonovel (nem a te hibad, szerintem otthon sok szulo elment volna erte!) szerintem a leheto legrosszabb megoldas, ugyanis mit latott most a fiad? Igy viselkedett, tehat vegre hazamehetett! Egyaltalan nem lennek meglepve, ha hetfon meg rosszabb lenne a helyzet, ha mar delelott ugy viselkedne, hiszen elerte a celjat! Igy szerintem semmifele garancia nincs arra, hogy sikerulni fog az ovodai alvas, hiszen 3 nap utan az ovono hazakuldte es raadasul meg azt is javasolta, hogy ne aludjon ott, igen konnyen elerte a fiad a celjat!
Nalunk is van nagyon-nagyon sok agressziv gyerek a tanev elejen. Sokan otthonrol hozzak (testver harcok, vagy egyszeruen csak rendben van naluk otthon a verekedes, ilyet is hallottam szulotol par hete). En normalisnak tekintem par honapig is akar, gyerektol fugg, attol, hogy hogy dolgozza fel a kozossegbe bekerulest, hogy nem o az egyeduli, aki jatszik a jatekkal, mennyire csapatjatekos, stb. Sokszor van az en csoportomban is ilyen helyzet, hogy csak ugy ok nelkul belecsip a masikba, megloki, stb. Minden egyes alkalommal elmagyarazom a gyereknek (akar naponta otvenszer is!), hogy ilyet nem csinalunk es igyekszem valamilyen modon ereztetni, hogy kovetkezmenye is van annak, ha bantja a masikat. Minden alkalommal elnezest ker a bantalmazo a bantalmazottol, ezt fontosnak tartom. Ezen kivul tavolabb ultetem a tobbiektol (nem nagyon messzire, csak pont annyira, hogy ne erjen el karnyujtasnyira barkit) egy ideig, hogy megtapasztalja, milyen az, amikor az agresszio miatt o "kivul"esik a tobbieken. Ha egy nap otvenszer ul kulon, akkor otvenszer, en kivarom, egy egesz tanevunk van, ezt szoktam mondani. A lenyeg az, hogy soha nem marad kovetkezmenyek nelkul az agresszio.
csibelany jol mondja szerintem: ez a dolga egy ovononek, hogy AZ OVODABAN KEZELJE A GYEREKET! A Tied meg az, hogy otthon neveld! Meg mindig nem birom felfogni, hogy felhivott es hazakuldte a gyereked, mert o keptelen ellatni a munkajat, en biztos, hogy nem vittem volna haza.
A sors nagyon jó memóriával áldott (?) meg. Három és fél éves voltam, mikor a húgom megszületett. Négyéves koromtól jártam oviba. A mai napig emlékszem arra a kínra, amikor nekem el kellett indulnom reggelente az oviba, mikor a húgom, az a kis bőgőmasina (akiből én még csak ennyit érzékeltem), pedig otthon maradhatott. Ez egy ekkora gyereknek még olyan érzés, hogy őt kiszakítják abból a biztonságot nyújtó, meleg közegből, ami a kistesójának még (teljesen igazságtalanul az ő szemében) még jár. És nekem is volt igényem "gyerektársaságra", de még nagyobb igényem lett volna arra, hogy én is ott játszhassak a mamámék házában, ahol anyámék laktak velem együtt, ugyanúgy pogácsát gyúrhassak a mamámmal, ahogy addig, ugyanúgy játszhassak a saját hintámon (az oviban többszáz gyerek volt akkor, és volt három hinta), a saját homokozómban, és főleg, a saját szeretett nagymamámmal! Gyűlöltem a helyzetet, és gyűlöltem oviba járni. És beszoktam, mert jó kislány voltam, nem bántottam másokat sem, de a mai napig rossz érzésekkel gondolok az ovira. Az egyetlen mentsváram az éneklés volt, ma már olvastam, éneklés közben olyan anyagok szabadulnak fel az agyban, hogy nem tudsz közben félni, szorongani. Úgyhogy egész nap énekeltem, így csináltam magamnak jobb kedvet. Szerintem egy pici baba mellől egy háromévest vétek oviba küldeni. Ha gyerektársaságra van igénye, vidd játszóházba, játszótérre. Ne szakítsd ki otthonról. Egy-két év múlva sokkal érettebb lehet rá, amikor esetleg már a húga is bölcsibe jár majd.
Ha pedig felismerted, hogy túl sokat engedsz meg neki, magadon változtass. Nézem egy ideje a szuperdada sorozatot. Nem mindenben értek vele egyet, meg a módszerei is kicsit sablonosak (bár beválnak), de egy dolog az összes részből levonható tanulságként: valójában mindig a szülőknek kell változtatniuk a rossz beidegződéseken, és automatikusan változnak meg a gyerekek is ezáltal. Mindig a szülőket tükrözik vissza a gyerekek, mint viselkedésben, mind lelki hozzáállásban. Ha tehát változtatni akarsz a gyerekeden, változtass magadon. Pláne, ha már felismerted, mit rontottál el.
Ez a beszoktatási ütem nagyon gyors volt. Így azok a gyerekek szoknak be, akik előtte bölcsibe is jártak. Kistesó mellől otthonról érkező kisgyerekkel sokkal lassabb ütemben kellett volna az egészet. Rögtön két problémával szembesítettek - agresszív a gyerek, nem alszik a gyerek... Főképp azért mert még kilenc gyerek van a csoportban, minek kellett ennyire gyorsan... De ahány óvoda annyi szokás. Végül is az óvónéni is visszavett a tempóból, mivel otthoni alvást javasolt. Az hogy délután otthon későn alszik el, semmit nem jelent, az oviban sokkal jobban elfárad.
Valaki sokallta a létszámot - 24 fő jelenleg egy óvodában nem sok, sőt az ideális. Beszoktatáskor sok, de amúgy ettől kevesebb gyerek nagyvárosokban nincs az oviban.
Az agresszivitást remélhetőleg elhagyja, mert te sem és az óvónéni sem támogatjátok- egyidő után azonosulni fog a ti értékrendetekkel.
Azért félelmetes, hogy sok hozzászólásban azonnal az óvónő a hibás- 2 nap után.
Az óvodába beszoktatást nem azzal a 2-3 nappal kezdjük.
Régebben természetes, volt, hogy otthon is hasonló renddel ment az anyuka.(este 8-kor fekszik a gyerek, reggel kipihenten korán kel, pontos ideje van a reggelinek, tízórainak, délben ebédel, azután alszik, meg van az ideje a játéknak, mesét OLVAS a gyereknek, stb...) De ha mégsem ez a napirend, ki kellene alakítani legalább 2 hónappal az óvoda előtt.
Át kellene gondolni, hogy az anyuka szerint is elkényeztetett gyermeknek milyen érzés, hogy az anyja és testvére otthon marad, neki pedig el kell menni.
Igen beszélni kell az óvónővel, hogy ő mit javasol.
Kortársaival pedig találkozhat játszótéren, játszóházban, meg lehet hívni a kis barátokat otthonra is. Tehát ezért nem feltétlenül szükséges oviba vinni.
Nekem is kis korkülönbség volt a két gyerek között. Eszembe sem jutott, hogy oviba vigyem a nagyot, míg otthon tudtam lenni. A 2 gyerek lényegében egyszerre ment oviba és nem volt semmi gondunk.
Szia!
Szerintem túl gyors volt a beszoktatás számára, már ha ez a 3 nap beszoktatásnak számít...
Én a nagyfiamat kiscsoportban csak délig vittem és csak középső csoporttól lett ottalvós, akkor már gond nélkül elfogadta. Ha dolgoznál, más lenne, akkor a fiad is könnyebben beszokna, de így a tudat, hogy te otthon vagy a kicsivel, megnehezíti a beszokást. Én a fokozatosság híve vagyok, előbb szokja meg a csoportot, a szabályokat, aztán lehet ő fogja kérni az ottalvást. Sokat kell beszélgetni vele és játszatok otthon óvodásat, legyen a fiad az óvónéni
.
nem kéne kötelezően erőltetni az alvást
az új modernebb tipusu ovikban nem erőltetik..
nem tud mindenki egy időben ripsz ropsz aludni
lefeküdni meg lehet próbálni azoknak pedig lehet mesét olvasni aki nem bír aludni..akik meg még csendes pihenőzni sem tudnak,lásd hiperaktiv gyerekek,nem hiszem egy csoportban sok olyan van,félre lehetne hívni őket és pl diavetíteni vagy ilyesmi
az én lányom soha de soha nem alszik,kicsinek sem aludt
de nem kelünk korán
lehet az oviban pl.ha reggel 7 h kor kelnénk,úgy elfáradna ebéd utánra,meg látná hogy kezdődik az ágyazás mindenki fekszik,előbb utóbb elaludna ő is szerintem
szia
az én fiam 4 éves lesz, tavaly szeptembertől járt csanába, idén bekerült az állami oviba. na hallod. horror. az egy dolog, hogy miket hoz haza (szavak, cselekedetek), de az én szófogadó, rendes gyerekem kifordult magából, nem fogad szót, nem alszik, nem eszik. szeptember eleje óta járunk, nincs hiszti, nem akarok menni, jól érzi magát szerintem, aludni mégsem akar. :(
az óvónő meg engem egrecíroztat. :( nálunk is az lenne a megoldás szerinte, ha hazahoznám ebéd után. igen, csak nem veszi figyelembe, hogy a gyerek nem AKAR hazajönni még fél4 kor sem, mert akkor értek le az udvarra és ő még játszani akar a többi gyerekkel. és szerintem ez tök normális. egy 4 évesnek már nem csak az anyja a társaság...
elhiszem, hogy sok a gyerek (nálunk 22, barátnőm kisfia 34 fős csoportba jár!!!), de basszus oldja már meg. én se mondhatom az ügyfélnek, hogy itt a rendszer, csinálja meg helyettem a kárrendezést...
Fú, nagyon együttérzek veled! Nagyon rossz érzés lehet, hogy pont a te gyereked a különc...
Ne ostorozd magad, egy csomó de csomó gyereknek vannak beilleszkedési problémái, ismerek olyan kisfiút, akinek fantasztikus szülei vannak, akik csak szeretet kap és mégis verekszik! Sok gyereknél van ilyen időszak.
Kicsiben ugyan, de én is átéltem, amin most keresztülmész: az én fiam egy éve szokott bölcsibe, igaz, ő sokkal kisebb volt, alig másfél éves. Nagyon rossz érzés volt, hogy a többi kisgyerek teljesen zökkenőmentesen szokott be (na jó, kisebb hisztik azért voltak), az én fiam pedig egy hétig csak az ölemben ült, a harmadik héten tudtuk először ott altatni. Én is úgy éreztem, hogy én rontottam el valamit, és pont az én fiam lóg ki a sorból.
Mondjuk velem iszonyú rendesek voltak a gondozónők (mondjuk magánbölcsi, jó sokat fizetünk...), folyamatosan biztattak, és minden nap elmondták, hogy mi sem vagyunk egyáltalán extra eset, a fiamat pedig babusgatták, kényeztették, volt, hogy egész nap felváltva valamelyikük ölében ült.
Persze ez már régen volt, a fiam természetesen azóta már imád bölcsibe járni:)
Apukának pedig toll a fülébe, most pont nem az kéne, hogy rád kenje a problémát!
Szerencsére nem bántja a kicsit, szereti, gondoskodik róla, kedvesen közelít felé mindig. Bár biztos, hogy a "féltékenység" is közrejátszik a viselkedésében, pedig egyáltalán nincs háttérbe szorítva, sőt! Még talán többet is foglalkozunk vele, mint eddig.
Nem is próbáétál még beszélni vele? Olyan értelmesek már ezek a háromévesek (ezért is nehéz megérteni a viselkedését).
Jó lenne ha egy óvónéni is írna.. hátha..
Jézusom, akkor nektek sem egyszerű. És nem bántja a kicsit? Féltékenységre gondolok, mert mi átestünk már azon is.. hál isten ezen túl vagyunk ugyan, de most meg itt ez az ovis gond..
azért látom nálatok ezt ügyesebben oldották meg.. amikor bementem láttam, hogy neki is kiszedték már az ágyát a többi mellől, de még így is közel volt.. És az én fiamnak annyira erős hangja van, nem csodálom, hogy nem bírták. Én csak attól félek, hogy most rendben, hogy akár egy hónapig is itthon altatom, de mi van ha újra próbálkozunk az ottalvással és u.e műveli?? És rádásul marta az óvónő karját mikor felvette... azért nekem ez sem normális.. Egyáltalán nem értem mi játszódik le benne. Mindenki pozítívan állt hozzá, gyerekek, óvónők egyaránt.. Mégsem működik a dolog.. Lehet ezt az ovódai gyerekpszichológust én is megkeresem... nálunk is van vmi ilyesmi.