Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Régi szerelem- karma?
Létrehozva: 2012. május 16. 16:32
Sziasztok!
Kezdeném azzal, hogy van párom. Szeretem, és vele képzelem el az életemet.
A "régi szerelmem" egy gyerekkori szerelem, amitől a mai napig nem józanodtunk ki teljesen, sem ő, sem én.
Nem is mondanám szerelemnek, inkább valami megmagyarázhatatlan, eszeveszett vonzódás. (nem csak testi!!, sőőőőt)
A dolog úgy kezdődött, hogy egy suliba jártunk, 3 évvel idősebb nálam. Már általánosban elindult a szerelem, persze először csak részemről, mert hát ő már 13-14 éves "nagyfiú" volt, én meg 10-11 éves kislány. Azután ő is elkezdett észrevenni.. Neki kb. 16 évesen lett egy évekig tartó kapcsolata, de mindig, amikor találkoztunk, megigézett és nagyon felkavart minket a másik, ezt el is mondtuk őszintén egymásnak, de soha nem történt közöttünk semmi. Volt egy baráti körünk, ők már akkor fogták a fejüket, miért nem vagyunk mi együtt. Teltek az évek, és én olyan 20 éves lehettem, amikor szakítottak ezzel a lánnyal, és mi újra találkoztunk, és akkor összejöttünk. Most talán azt várná az ember, hogy azt mondjam, milyen gyönyörű kapcsolat volt, de nem. Kb. 1 hónapig tartott, és valamiért nem tudtunk egymással mit kezdeni, ráadásul ment a srác külföldre tanulni. Miután elment, leveleztünk, és amikor egy évvel később hazajött, azt mondta, hogy meghal, ha elveszít.
A gond az volt, hogy nekem akkor volt egy friss, fél éves kapcsolatom, így hát nem történt semmi. Tartott vagy 1,5 évig ez a huzavona, azután feladta, talált egy lányt, összejöttek.
Egy évvel később tartottunk egy bulit a régi cimborákkal egy nyáron, újra találkoztunk, és az lett a vége, hogy együtt aludtunk... Áhh, dehogy aludtunk... Szeretkeztünk, bújtunk, reggelig beszélgettünk, utána hazavitt.. Szakítottam az akkori barátommal napok múlva (rossz volt enélkül is a kapcsolat), kért a srác, hogy találkozzunk, beszélgessünk, én meg annyira féltem az egésztől, hogy nem találkoztam vele.
Azóta eltelt vagy 4 év, ő elvette azt a lányt, nekem lett egy másik párom. Csak néhányszor láttuk egymást a 4 év alatt, viszont amikor találkozunk, akkor megszűnik a világ, a gyomrunk összeszűkül, régimódi romantikus komédiákba illő baklövéseket csinálunk, és utána küldünk egymásnak egy-egy visszafogott e-mailt, hogy mi újság, meg hát szépen becsomagolva leírjuk, hogy húúúú, még mindig nem múlt el....
Egyszer azt mondta nekem, hogy olyan vagyok, mint egy hógömb. A hópelyhek nyugodtan pihennek a gömb alján, de elég egy pillantás, vagy egy találkozás, és felrázódik az összes hópihe, és óriási hóvihar lesz belőle.. Azután nem találkozunk, a pelyhek szépen leülnek, egészen a következő találkozásig...
Egy pár hete megint láttuk egymást, és most felhívott, alig mertem felvenni, újra remegett kezem-lábam, remegett a hangom.. Beszélgettünk persze általános dolgokról, aztán keserédesen megkérdezte, hogy mikor múlik már el ez közöttünk..? Megbeszéltük, hogy bár így van, nem tudunk mit kezdeni vele, de senki nem akarja ezzel megbántani a párját, így csak nagyon-nagyon ritkán, szinte évente kommunikálunk, majdcsak elmúlik.
A kérdésem az, hogy szerintetek mitől lehet ez az egész, és vajon mikor múlik el?? Meg talán kicsit ki is akartam írni magamból az egészet... Mert már megint felkavart...
Eszembe jutott a karma is, hogy előző életünkben lehet, hogy közünk volt egymáshoz, és most ezért nem tudunk elszakadni, de nem tudom.. Lehet, hogy hülyeség :)
Pedig régen sem találkoztunk évi 5-6 alkalomnál többször, jó, akkor legalább volt lehetőségünk, hogy beszélgessünk, mert társaságban voltunk, és nem voltunk ennyire elkötelezve sem..
Most meg a 4 év alatt szinte alig-alig láttunk egymást, és még mindig azt mondja, és én is azt érzem, hogy nem múlt el semmi...
Pedig értelmetlen és megmagyarázhatatlan.
Jahh.........
Kedves Libellebelle!
Annyira kiváncsi vagyok, mi lett veled, hogyan élsz, találkoztál-e a szerelmeddel, vagy "elengedted" őt végleg? Ha látod az üzenetemet, kérlek írj.
üdv. ancsa69
Kicsit megkésve de én is hozzászólnék,illetve elmesélném a történetem,ami felborítja az életem..... 16 éve csak álmodozom Róla.
16 évesen kezdődött egy buszmegállóban álltunk mindketten....azt vettem észre ez a jóképű srác le sem veszi rólam a szemét...kiderült akkor költöztek az utcánkba. Egyre többet láttuk egymást integetett,néha megállt beszélgettünk,vagy hazavitt. Semmi komolyra nem számíthattam hiszen mind 2-nek volt kapcsolata.
Mégis úgy alakult,h mind 2-őnk párja nyári munkát vállalt és egymásnak maradtunk,mikor vége lett a nyárnak /sajnos/ visszatértünk az eredeti párjainkhoz,így ment ez több nyáron keresztül. Aztán vége lett a gondtalan diákéveknek...munkát vállaltam és sajnos még mindig az 1. szerelmemmel jártam ahelyett,h erős lettem volna és felvállaltam volna a nagy ő szerelmét,de ő sem nyilatkozott róla,h most mi legyen.... azt vettem észre,h az egyik barátnőmmel kezd járni..... azt mondta ez az én hibám,mert nem tudtam mit akarok a régi kapcsolatommal..... ISZONYÚAN FÁJT. Eszement lba voltam teherbe estem a régibarátomtól..... majd a szívem szakadt meg,h nem lehetek Andrisé,de már nem tehettem semmit.
Igaz,h néha tartottuk a kapcsolatot sms-ben,néha össze is futottunk.
Aztán külön kerültem gyermekem apjától kb. 2 év házasság után.
Ekkor jöhetett volna el a mi időnk..... összejöttünk újra Andrissal,de................... én őrült féltem az egésztől.... többen is szerettek volna akkoriban "velem lenni",azt gondoltam, Andris is csak a szexet akarja mint mások...... én persze még mindig szerelmes voltam belé,párszor összejöttünk,szeretkeztünk én közben a könnyeimmel küzködtem... féltem a holnaptól,nem akartam,h újra csalódjak és egy jó barátnő újra elvigye...akkor még papíron nem váltam el..... többet nem szeretkeztünk.... véget vetettem a dolognak...ma már nagyon sajnálom.
Elváltam... és jött egy új szerelem.... férjhez mentem újra....
Andrással azért időnként sms-ben iwiw-en tartottuk a kapcsolatot,neki is lett élettársa. Mikor megszületett lányom és kb. 1 éves lett őrülten szerette a mobilomat nyomkodni.... így küldött életem nagy szerelmének egy üres sms-t. Azonnal felhívott.... megkérdezte,h hogy vagyok... és vigyázzak jobban arra a kis telefonbetyárra. :)
Akkor bennem minden újra előtört,gyötrű szenvedés,őrült szerelem....elkezdtünk sms-ni.
Fő téma mi volt régen..... milyen jó volt együtt a szex.... felsorolta merre jártunk régi beszélgetéseket idézett fel és azt mondta még most is visszasír.... örül,ha írok.... nagyon hiányoznak a pezsgős esték....
Sokszor írtam Neki,mindig válaszolt és én nagyon boldog voltam.
Aztán találkoztunk,de csak egy összefutás volt..... még meg sem ölelt.... az az igazság lányom szüetése után már nem olyan vagyok mint rég,meghíztam.... hatalmas mellek
....szóval nem vagyok a régi.
Ott már nem volt nagy a szája mindenféle általános dolgokról beszéltünk csak rólunk nem.
Miután eljöttünk a találka színhelyéről írtam egy sms-t,h olyan mint rég... komoj és szép.
Nem jött rá válasz.
Másnap felhívott... de csak egy üzemet keresett a lakhelyemen,h az merre van.
Aztán írtam neki és nem minden üzimre válaszolt....
Azt mondta azért mer sokat dolgozik és nincs ideje mindig írni.
Persze én sem vagyok hülye.... tudom mi az ok..... csúnya lettem... mit kezdjen velem.
Ott a gyönyörű és fiatal élettársa.... mit kezdhetne még velem és persze nekem is itt a férjem a 2 gyermekem.
Valahol megértem,h nem kellek,de ez nekem hatalmas fájdalom az önbizalmam a béka feneke alá sűllyedt és a soha be nem teljesedett szerelem folytogat, az igazság az nem voltam hozzászokva a visszautasításhoz. Nekem soha nem kellett senki után futni,ő volt az egyetlen. Remélem azért még találkozhatok vele az életben és elmondhatom Neki,h ő volt ő lesz egész életem során a legnagyobb szerelmem.
Hatalmas megkönnyebbülés volt ezt leírni,az egyik szemem sír,a másik nevet. Én is örök álmodozó vagyok
és egy életen át SZERELMES!!! /E.A/
Én hiszek az előző életekben.
Szerintem nektek onnan jön ez a vonzódás...
neked..ezt a srácot kéne választanod
és nyilván nem bukkanna fel,újra és újra..az életedben,még a külföldi különválás,majd újra felbukkanás után,sem változtak az érzelmeitek.
ennyi év után is ott a szikra
ennyi
lehet ő is mással,lehetsz te is
mégis újra és újra a sors,egymás mellé rendel vele
tanulság
ismerjétek el végre..mindenki fejezze be a külön párkeresést..vagy akár válljon el..stbbi
és ti pedig gyertek össze
az egész élet elmegy úgy mellettetek..hogy észre sem veszitek,hogy a ti utatok együtt kéne hogy menjen
De szép történet! Köszönöm, hogy elolvashattam.
Ez egy valódi, szép szerelem története. Olyan, mint a romantikus regényekben.
Olyan szerelem, amelyben mindketten szabadok vagytok és képesek vagytok egymást elengedni. Gyönyörű!
Talán együtt élve nem is működne a dolog, erre nem gondoltál?
Lehetséges, hogy az ikerlángod vagy egy lélektársad az illető. Persze, karmikus is lehet, de sokkal inkább az előbbiek.
Szia!
Hogy érdemes-e beszélni, azt leginkább Te tudhatod. Te ismered önmagad, hogy a kibeszélés segít-e Neked.
Én annak idején sok mindent nem mondtam el. Úgy láttam jónak, ha magamba zárom a bánatom, érzéseim. Ha nekem fáj, legalább Neki ne fájjon.
Így utólag azt gondolom, hogy nem kellett volna.
Amikor újra megtaláltuk egymást és éreztük mindketten, hogy újra szeretnénk egymást, akkor bizony volt egy nagyon hosszú és komoly beszélgetésünk. Elmondtam neki mindent, amit az elmult években magamba zártam vele kapcsolatban. Jót, rosszat egyaránt. Minden érzésem, a dühtől kezdve a bánatomig, a megbánásig mindent. Mondanivalóm pedig azzal zártam, hogy nagyon megváltoztam, mert tettem fogadalmat, hogy minden érzésem elmondom Neki és soha nem lesz az a válasz, hogy: Semmi! ha rákérdez, hogy mi a bajom.
Igen, nagyon jól vette mindezt. Most, ha megkérdezi, hogy mi a baj és utána csend van, akkor nevetve megjegyzi: most fogalmazod? Oké, akkor várok. :)
És néha még mindig nehéz, nehéz megszokni, hogy igenis elmondjam ami bennem van, mint érzés. Nehéz néha kimondani és nehéz megszokni, hogy figyelmesen végig hallgatja és mindig van rá válasza.
Szomorú, de volt olyan kapcsolatom, ahol ez egyáltalán nem volt természetes...
De azt a hibát nem követem el mégegyszer, hogy nem mondom el Neki: mennyire szeretem, hiányzik, boldogtalan vagyok nélküle vagy épp a lelkem tépi szét a szerelem.
Sokáig nálunk sem válhatott valóra és volt idő, amikor úgy éreztem, hogy többé nem is látom. Akkor azt kívántam: bárcsak elmondhatnám neki az érzéseim.
Most megadatik, meg is teszem. Mert többé nem akarom azt érezni, amit régen.
Végigolvasva meglepően sokan mentünk át hasonlón. Rengeteg film is épül a témára. Nem véletlen, szerintem a szerelem ritkán teljesedik be és éppen ez generálja az érzést. Ha valaki nem lehet veled, akkor értelemszerűen hiányzik. Ti akik keresztülmentetek ezen, szerintetek érdemes egyszer beszélni titkolt érzéseinkről? Én már 6 éve lassan nem tudok valakit elfelejteni és mindig felkavar, ha kapcsolatba lép velem. Természetesen én esetemben sem válhat valóra, csodálatos ember van mellettem. Ilyen az élet, mindent megkapsz egyben, csak egy valami hiányzik, ami viszont máshol van.:(
Nem olvastam vissza a hozzászólásokat.
Kedves hógömb!
Ha rendes a párod, akkor valahogy kerüld el azt, hogy ez a mágnesesnek mondott kapcsolat napfényre kerüljön, mert bizony elolvadhat a párod bizalma irántad.
Igen, igen, nekem is van egy ilyen fiú az életemben... de mindketten foglaltak vagyunk, komoly kapcsolatban. De valahányszor magunkra gondolok, mindig azt érzem, hogy elvarratlan szál van köztünk, hogy akkor, ott és úgy, nem lehetett vége, ahogy történt.
Talán ő az én Noah-m, és én vagyok az ő Allie-je... "It Wasn't Over, It Still Isn't Over"
Javíthatatlan álmodozó vagyok..
Szia Libellebelle!
Látod a topikod mennyi nőt érintett meg? És hányan nem merik
elmondani, leírni, hogy ugyanezt gondolják.
A változtatásról ne is beszéljünk. Ami ugyan nagyon nehéz - főleg
ha házas az ember - Inkább beletörődnek a megszokott, bizony kicsit unalmas, egyhangú életükbe. De azt legalább ismerik. Pontosan
tudják mikor mi következik.
Való igaz, hogy az első szerelem megszépül az évek során, elfelejeted
az esetleges rossz dolgokat, csak a szépre emlékezel. De első szerelem csak egy van! És ha szerencséd van, csodálatos dolog. (Ha nem volt
az, felejtsd el!)
Én azokkal a kommentekkel értek egyet, akik azt írják: miért kellene
elfelejtened? Még nincs gyerek abban a házasságban. Egy jó, kiadós
beszélgetés kellene kettőtök között, egy nyugodt helyen, ahol mindketten elmondanátok hogyan éreztek, mit gondoltok. Ezután a beszélgetés után lehetne újrakezdeni vagy lezárni.
Sok szerencsét! üdvözöllek: Ancsa
Én 30 éve nem tudom lezárni, elvarrni szálakat, pedig 24 évig szinte semmit nem tudtam róla, sokszor gondoltam rá, váratlanul ott motoszkált a fejemben, mert egy dallam, egy illat, egy valami röpke pillanat amiről ő jutott az eszembe. Pár éve megtaláltuk egymást, persze az interneten, elmeséltük az elmúlt 27 évet, általános dolgokról írogattunk, meg hogy kerestük egymást, sokat gondoltunk egymásra, persze felkavart nagyon is, de a levelezések olyan kedves ismerős hangulatban, visszafogottan teltek. Míg nem 1x kitört belőle, hogy remeg a gyomra ha csetelünk, úgy érzi magát mint valami kamasz és én is így voltam, akkor ismertem meg " pillangók a gyomorban" kifejezést. Én házas ő elvált, majd 2000km. távoltság, más nyelv. Mondjuk ebből a legnagyobb akadály hogy én házas vagyok, mert ő jött volna rögtön, visszautasítottam, azzal hogy nem tudok csak 1 napot vele tölteni, időt kértem hogy megoldjam a több napot, azt hiszem megbántottam azzal hogy írtam 1 napra ne jöjjön...azóta karácsonyra egy semmit mondó üdvözlet és ennyi. Igaza van végül is, viszont örülök hogy azért tudok róla, látok keveset az életéből, azt hiszem ő is így van vele.
(a 24 és 27 év magyarázata hogy az ismerekedésünk után 3 évvel kaptam tőle levelet hogy ha még nem vagyok férjnél és akarok vele találkozni jön magyarországra, abban röviden leírta addig mi történt vele, nem válaszoltam erre a levélre, mert akkor olyan élet helyzetben voltam hogy nem hiányzott volna a találkozás, nagyon megbántam)
amúgy csak azért lett vége mert nem itt élt, én akkor fiatalon el nem bírtam képzelni hogy elhagyjam a családom és máshol éljek, ezért megszakítottam minden kapcsolatot, pedig nagyon nehéz volt, nagyon fájt.
lehet kicsit zagyván írtam, de elég nehéz megfogalmazni
Nekem sem sikerül kitörölni az emlékeimből.
Tényleg nem tudsz róla semmilyen adatot? Egy születési dátum, legalább egy utcanév, ahol lakott valamikor?
Nemrégiben segítettem egy kanadai fórumtársnak az osztálytársait megkeresni, lehet, hogy ősszel sikerül egy találkozót összehozniuk, ha hazajön látogatóba. :-)
Szívesen segítek neked is, ha tudok. Ha priviben küldesz egy pontosnevet és legalább a születési évet meg tudod adni, már talán el tudok indulni.
Sissi52
Még egy lehetőség eszembe jutott: Pl. az ügyvédeknek van egy
nyomtatványa, (nem tudom a pontos nevét, de bármelyik ügyvéd megmondja) Ezt a nyomtatványt be tudják adni adni a Lakcímnyilvántartóba, azt hiszem 2ooo Ft a díja. Ha tudod az
utolsó címét - bármelyiket - ezért a díjért az ügyvédnek megküldik a mostani elérhetőségét.
Próba - szerencse!
Ancsa1969
Szia Jégmacska!
Nagyon drukkolok nektek! Mindketten felelősen, szépen gondolkodtok, nem akartok felesleges fájdalmat okozni. A gyerekei nem fontosabbak, mint te, csak másképpen fontosak. Helyes! Nem lesz könnyü, de
megéri!
SOK-SOK SIKERT.
Ancsa
Szomorúan olvasom soraid. Olyan hihetetlen és elkeserítő, hogy a mai digitalizált, modern világban senki nem tud segíteni.
Tudom, hogy messze élsz. De esetleg egy magánnyomozó nem tudna segíteni?
Nem olcsó, az biztos, de nekik olyan helyekre (adatbázis) is van bejárásuk, hogy nem is gondolná az ember. Hiába van sok olyan nevű ember az országban,valami közelebbi támpontot biztosan találna Neked.
Pl: milyen iskolában végzett és kb mikor? Ez lehet általános, közép vagy felsőfok. Sok helyen megőrzik a régi tablókat, azon a neveket. Ha van osztálytárs, ott barát is van, aki emlékszik egy születésnapra, rokonra. Vagy tudja hol született, keresztelték-e, mert akkor a helyi templomban van róla papír stb.
Olyan jó lenne, ha sikerülne megtalálni...
Szia Ancsa!
Igen, a gyerekek miatt vártunk eddig. Ő sem és én sem akartuk a gyerekeinket "cserben" hagyni. De most érezzük mindketten, hogy azt is megoldottuk volna régebben, ha bátrabbak vagyunk.
Előttünk van még pár komoly beszélgetés, de nem félek tőle. Tudom, hogy képesek leszünk mindent megoldani, mert minketten akarjuk.
Amit becsülök Benne, hogy a gyermekei fontosabbak voltak, mint én, felelősséggel volt irántuk és lesz is ezek után. Csak már másképp. És ez az, ami miatt nem hányhatunk egymás szemére semmit, főleg azt, hogy miért nem előbb...
Köszönöm bíztató soraid. Lehet, hogy nekünk sem lesz könnyű 2 évünk, de az eddig eltelt évek sem voltak olyan egyszerűek.
Macs
Ugy latszik, ennek regota nyekk. De meg mindig rola almodsz, hiszen az evfordulot is szamon tartod. Van, ami sosem mulik el. Kozben eltelik az elet massal. Nalam is ez tortent.
Koszi. Ja, hatha. Vagy keresek ujra mast.
nekem most lesz a nyáron a 30 -ik évforduloja hogy beleszeretem valakibe 14 -ik évembe voltam a pasi akor volt 26 éves,. viszonozta ö az érzelmeimet csak roszul állt hozá a dolgokhoz aproságokba is meg elkövetet 1 nagy baklövést is . öszesen 2 -tször voltunk együt mielöt mindketen más és másokhoz hozámentünk ,. mindketönknek let 2-2 gyereke a saját házaságaikbol ö kint él németországba családostul én maradtam megyénken belül , én házasotam elöször és let gyerekem senki nemonta meg neki hogy férjhezmentem én montam meg neki mikor az elsö gyerekem 6 honapos volt mert 4 évig kerültük egymást pedig tulajdonkép bárkitöl megtudhata volna vagy találkozhatunk volna . mkor megtudta hogy már a számomra már teljesen esélytelen kiment németbe dolgozni és ott elvet 1 magyar származásu lányt és él vele a mai napig meg a 2 közös gyerekükel ,. én 8 éve elváltam életársi viszonyt alakitotam ki 1 másik férfival a gyerekeim felnötek elköltöztek melölem élek csendesen a mostani páromal ,, az elsö szerelmemel azota 2-tször futotunk ösze az utcán köszönésen kivül semit nemszoltunk egymáshoz , amiota van netem néha 4-5 havonta msn-n beszélünk 1 kicsit
( akihez hozámentem és a gyerekeim lettek sajnos 3 és fél éve meghalt)