Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Após-anyós gondok
Létrehozva: 2013. július 27. 18:46
Bölcs tanácsra vágynék:)
Adott egy évek óta tartó após-anyós konfliktus. A helyzet kb ott tart, hogy egymáshoz sem szólunk már, viszont egy telekre építkeztünk, így nap mint nap látjuk egymást, így állandó feszültség és nyomasztó légkör vesz körül a saját otthonomban!
Férjem engem okol a kialakult helyzetért, nem mondom, hogy nem vagyok ludas a dologban, de egyetlen olyan megnyilvánulásom sem volt, amiért évek óta köpködniük kellene rám, de volt, hogy após elküldött melegebb éghajlatra, mert mertem megjegyezni valamit (pl: ne vasárnap 6 órakor nyírja a füvet az ablakom alatt., hisz az az egyetlen szabadnapom, amikor 9-ig alhatnék..).
Csöndes kislányként kerültem 10 éve a családjukba, de közben felnőtt nő, majd feleség lettem. Évekig visszafogtam magam, és sosem tettem szóvá nekik semmit se, ha valamivel megbántottak vagy nem tetszett volna.Anyósék úgy vélik én totál kifordultam magamból, pedig milyen aranyos kislány voltam, nagyon szerettek régen. Amikor Feleség lettem valóban kinyílt a szám, hiszen teljes jogú családtaggá váltam, már mertem venni a bátorságot és kifejeztem sok dologban a nem tetszésemet (pl: kopogtassanak ha bejönnek hozzánk, a házasságkötésünk előtt csak jöttek-mentek, folyton ránk rontottak,kiugrasztottak a házból, hogy mit kell rögtön a ház körül tenni. Ez volt konkréten az 1. feketepontom,anyós ekkor vérig sértődött, hogy ő építette két kezével a házat ahol élünk, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam neki, hogy kopogjon...)
Türelmes vagyok nagyon, de voltak ismétlődő helyzetek, amikor a 10. "beszólás, bántás" után már nem tudtam visszafogni magam és elmondtam a véleményemet. Persze anyóséknak soha nem tetszett a véleménynyilvánításom, hisz nekem semmiben sem lehet igazam, csak nekik, ők a csöndes, "szófogadó" kislányt szerették, akinek még 17-18 évesen oszthatták az észt.
Elismerem, hogy nem mindig találtam el a megfelelő hangszínt (sokszor flegma tudok sajnos lenni-de ezt a fáradtság hozza ki belőlem, valahogy minden konfliktus helyzetben hullakimerült voltam), illetve ha valamiért nem szóltam, akkor látványosan elkezdtem "húzgálni a számat". Ez az évek alatt kiverte a biztosítékot...
Őszintén mondom, hogy sosem akartam velük tiszteletlen lenni, hisz ha nem lennének akkor a párom sem lenne nekem! Sosem gyűlöltem őket, most is szeretném én őket, de úgy érzem, hogy én nem tettem semmi olyat amit ne lehetne megbocsájtani, nem érdemleg meg ezt a viselkedést.
2 éve már volt egy békülésünk, após átjött hozzám beszélgetni a fűnyírós jelenet után, 2 hónapig bírta, hogy hozzám se szóljon, én pedig úgy voltam vele, hogy neki kell bocsánatot kérnie, amiért így reagálta le a jogos mérgelődésemet. Persze a beszélgetés arról szólt, hogy én kifordultam magamból, fejembe szállt a 2 diploma, a jó munkahely...mivel már nem vagyok többé az a szerethető kislány, aki voltam, ők már nem fognak többé szeretni engem, de azért felejtsük el a történteket, ha visszaváltozok azzá, aki voltam, akkor fognak szeretni.....
Ezek után volt egy kisebb normális időszak, majd következett anyóssal a konfliktus, mert amikor 2 hétre ágyba került (mint utólag kiderült sztrókkal-2 hónap után diagnosztizálták!), akkor ő olyan beteg volt, hogy nem emlékezett a látogatásaimra, amiért annyira haragudott rám, hogy ezért félévig alig szólt hozzám úgy megsértődött. Ezt a konfliktust is megbeszéltük, elmondtam neki(miután sógorom elmondta, hogy miért haragszik rám anyós, sokáig nem is tudtam ugyanis), hogy én többször voltam nála látógatóban, mindennap érdeklődtem felőle, de olyan beteg volt, hogy ő erre nem emlékszik és kértem, hogy ne haragudjon rám azért, ami nem is úgy történt. A férjem akkor maximálisan kivette az ápolásból a részét, ő főzött rá, ő gondozta az anyját, míg én mindennap túlóráztam! Persze anyós azóta sem emlékszik a látogatásaimra, nem tud megbocsájtani.
Férjem nem fog beavatkozni a konfliktusunkba, mert szerinte ez az én harcom az anyjáékkal, rá persze semmiért sohasem haragszanak, csak nekem nem tudnak semmiért se megbocsátani, elköltözni sem akarunk, a kerítést már kezdjük építeni a 2 ház közé, de persze ebből még nagyobb a balhé, mert ezzel felhúzzuk a kínai nagyfalat-szerintük még jobban el fogunk zárkózni!
Nagyon makacs és roppant sértődékeny/haragtartó emberekről van szó. Az utóbbi 1 évben próbáltam "meghúzni" magam, de a múltkori balhé egy "NEM!" szóból robbant ki, após kérdésére kapásból rávágtam, hogy NEM!, hiszen olyan dolgot kért, amit százszor megbeszéltünk, hogy NEM, de mivel én mondtam ki, nem a férjem, egyből robbant is a "hidegháború":( 1 hónapja már köszönni se köszön nekem (ez amúgy általános, hogyha van valami bajuk velem hónapokig nem köszönnek, nem szólnak hozzám se!). Mit tegyek? Bánt a helyzet, mert úgy érzem, hogy megbocsájtható dolgokat vétettem ellenük, nem érdemlem meg azt, hogy így viselkedjenek velem:( Mindennap ez foglalkoztat, hogy hol hibáztam, hogyan tehetném jóvá. Nem tudom mi tévő legyek?
Sikerült már valakinek hasonló após-anyós konliktust megoldani?Mit tanácsoltok???
Igazság szerint félek átmenni hozzájuk leülni beszélgetni, mert lehet meg se hallgatnának, vagy kiosztanának...de akkor hogy lépjek túl mindezen?Hogy legyen béke és harmónia körülöttem?
Segítsetek!!!
Most egy kicsit az anyósod-apósod szemszögéből vizsgálnám meg a kérdést, saját példámmal illusztrálva:
Rettenet sok munkával és temérdek lemondással már alig 30 évesen eljutottunk férjemmel arra, szintre, hogy egy elegáns kertes övezetben egy 150 nm-es kertes családi házunk volt/van szép nagy telekkel.
Most 17 évesek az ikreink. Ha bármelyiknek is úgy alakulna az élete, hogy feleségével, férjével velünk kényszerülne lakni, semmi akadálya nem lenne.
Ha az idő múlásával azt kérnék, hadd építsenek a telkünkre egy kisebb önálló lakást arra is áldásunkat adnánk, hisz az nekünk semmibe nem kerülne, csupán egy gesztus.
A gyerekek építenének azt, amit szeretnének, legyen az tetőtér vagy egy különálló épület, segítenénk azzal, hogy lehetőséget adunk nekik. Ez egy normális családban szerintem nem is kérdés.
De ha idővel úgy döntenek a fiatalok, hogy mégis máshol élnének, szívesen azt is elfogadnánk.
De, hogy tőlünk kérjék akkor az általuk óhajtott és felépített lakrészük árát, azt nonszensznek tekinteném!
Nem a mi kérésünkre, nem a mi kényelmünk, vagy hasznunk reményében történt az ingatlan „fejlesztés”, hanem a gyermekeim határorzott óhaja volt.
Honnan a csodából fizessem én meg utólag az ő költségeiket?
De elmondhatom neked, hogy a külön háztartásban élő öregekkel sem problémamentes az élet.
Nekem semmi bajom velük, de hidd el igaz az, hogy ahogyan öregszenek úgy lesznek egyre gyerekesebbek és egyre több és több türelem kell hozzájuk!
Mint ahogyan nekik is sok munka, fáradság és türelem volt felnevelni bennünket!
Egyetemi alapképzés és egyetemi mesterképzés.
Nem nevezném 2 diplomának, mert akkor minden anno egy egyetemet elvégzett, akkor 1 diplomát szerzettet, ma 2 diplomásnak kellene tekintenünk. Ami persze nem így van.
Nem kell azért átesni a ló túloldalára sem, olyanért nem kell és nem is szabad neked/nektek bocsánatot kérni, ami egyértelműen az apósodék sara! De arra törekedjetek mindig, hogy ne maradjon annyiban, ha valami konfliktus van, beszéljétek meg. Akár másnap, akár harmadnap. De a legcélravezetőbb az, hogy akkor azonnal megpróbáljátok tisztázni a dolgokat, amikor felmerülnek.
A leírásod alapján jól sejtettem, hogy tekitélyelvűek az apósodék, nem egyszerű az ilyen emberekkel, de nem is lehetetlen a jó kapcsolat! Én úgy tapasztalom saját Apukámon, hogy ha kicsit legyezgetjük a hiúságát néhanapján, akkor kenyérre lehet kenni. Nem nyalizásról beszélek, biztosan te is tudod, hogy mik azok a dolgok, amikre apósod büszke, ha észreveszitek és megdícséritek érte, akkor talán kicsit meglágyul ő is.
"mert félek attól, hogy nem tudom elmondani ami bánt..."
Írd le.
Add át a levelet, és ott előtted olvassa el, látod az arcát közben, és utána már könnyebben fog menni a beszéd.
Lehet nem mérgesedett volna el ennyire a kapcsolatunk, ha ezeket a nézeteltéréseket csírájában kezeltem volna egy bocsánatkéréssel, elvégre: okosabb enged... de sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle!
Ráadául én nem is vagyok haragtartó, így magamból kiindulva mindig úgy gondoltam, hogy ami tegnap történt az a múlté és ne foglalkozzunk vele... aztán mindig arra eszméltem, hogy eltelt gyorsan 2 hónap és még mindig ment a duzzogás... most is azért kerültek előtérbe ezek a többéves sérelmek, mert az egyik rokon, akiknek kipanaszkodták a szülők magukat visszamondta, hogy min vannak megsértődve még mindig és pl: a fűnyírós eset még mindig terítéken volt, ami miatt bocsánatot kértem akkoriban...
Most nagyon magamba néztem és nagyon sajnálom, hogy nem kértünk rögtön bocsánatot minden eset után, és ennyira egyszerűen lehetett volna kezelni a konfliktust....bár tényleg olyan emberek a szülők, hogy mindenki "fél" tőlük, mert nagyon erélyes-indulatos emberek, szóval 1-1 vita után jobb nem az utukba kerülni, mert félő volt, hogy képletesen ránk döntik a házat...
Na mindegy utólag már úgyis mindegy, de ajövőt tekintve, ha sikerül rendeznünk a helyzetet nem felejtem el abocsánatkérést!
Köszi, hogy felnyitottad a szememet!
Minden családban adódnak tényleg kisebb-nagyok gondok, de a durcizás, a nem szólok hozzád (és annak tűrése is!) nagyon sokat ront a helyzeten, csak elmérgesíti, nem oldja fel! Tudom, hogy falun még sokkal inkább érvényben van ilyen családi felállásokban a korból és pozícióból adódó tisztelet megkövetelése, én is falusi vagyok. Apukám a család feje, Anyukám pedig a nyaka. Tehát mi is odafigyelünk a velük való kommunikációra, amit esetleg egymás között megengedünk, azt velük szemben nem feltétlenül. Csak tudni kell, hogy ezt hogyan rendezd el magadban. Elrendezheted úgy is, hogy ezzel a jogaid sérülnek és ennek megfelelően örök lázadással állhatsz hozzájuk. De fel is ismerheted, hogy ez nem feltétlen ellened irányul, hanem ők ebben nőttek fel (talán még a saját szüleiket is magázták!), ebben élték le az egész életüket, nekik esetleg még azt is nehéz megemészteni, hogy a menyük egy kétdiplomás kis nő. Sokan érzik így az ő generációjukból. Csak próbálj meg néha kicsit az ő fejükkel is gondolkodni!
Még egy tanács: bocsánatot kérni nagyon emberi és felemelő cselekedet. Pláne, ha tudod, hogy ez a másiknak sokat jelent. Nem szégyen beismerni a hibáinkat és főleg nem szégyen kimondani ezt, a másik tudtára hozni, hogy átgondoltad a dolgokat és felismerted, hogy nem úgy kellett volna. Sokan érzik a bocsánatkérést megalázónak, pedig nem az. Sokkal megalázóbb több embernek méltatlan helyzetben vergődni a bocsánatkérés elmaradása miatt. Apósod a kora miatt nehezen teszi meg, illetve valószínűleg úgy is érzi, hogy a családon belüli pozíciója sérülne ezzel, de ha nem is teszi meg és esetleg látod rajta, a cselekedeteiben, hogy kimondatlanul is, de békejobbot nyújt, fogadd el. De ha legközelebb te jössz arra rá, hogy megbántottad őket valamivel, ne szégyellj tőlük bocsánatot kérni!
scorpionqueen
Teljesen igazad van mindenben! Átgondoltam, amiket leírtál és valóban az egész családban kommunikációs zavar van. Tudom, hogy sokszor hibáztam, mert a mondanivalómat nem a megfelelőképpen mondtam el. Nyilván sokszor hamarabb beszéltem, minthogy végig gondoltam volna, hogy nekem hogy esne a mondókám...
Valószínűleg ez lehet mindennek a hátterében. A rosszul közölt sérelmeket Apósék túlreagálták, és a "nem szólok hozzádat" választották, a párom meg a földbe dugta inkább a fejét, minthogy megbeszéljük a problémákat...persze nyilván énsem tettem semmit, mert nem tudtam, hogy mégis hogy álljak eléjük, hogy mondjam el a mondandómat, hogy abból ne jöjjek ki még rosszabbul, ne legyen belőle még nagyobb sértődés!
Valószínűleg nem tudok velük (sem) megfelelően kommunikálni, elég csöndes családból származom, sosem kommunikáltunk valami túl sokat, nem is szeretek sokat beszélni, ezért is óckodtam anyolcszemközti megbeszéléstől, mert félek attól, hogy nem tudom elmondani ami bánt...
Köszönöm amiket írtál!
felicienne: BSc. + MSc, 2 papír=2 diploma A Bsc. főiskolai végzettségnek feleltethető meg, de Egyetemen szerzett Bsc. az egyetemi végzettség.
Koszi.Az en idomben meg maskepp volt. Diploma volt , igazi.
Vicces, hogy egyetemi vegzettsegnek mondjak ezt is.
Es BSC mellett lehet szerezni "masoddiplomat"?
Vagy ket fel semmi kiad egy egesz semmit?
Valószínű BSC.
Tudod mostmár úgy van az egyetemeken, hogy jár 3 év bsc- re aztán meg 2 év MSC, már aki akar és meg van hozzá a megfelelő eredménye.
Valamikor a 3 év az volt a főiskola az 5 éves meg az egyetem.
3 eves egyetem? Az meg micsoda?
Nézd jamie, a szülőkkel való együttélés, vagy a túl közeli kapcsolat nagyon embertpróbáló. Még akkor is az tud lenni, ha egyébként jó a kapcsolat, hiszen simán előfordulhat, hogy éppen nincs kedve egyik félnek beszélgetni, együtt enni, együtt lenni, de mégis megteszi, ha ettől a szülők jól érzik magukat.
Ezek a típusú együttélések mindig kompromisszumokhoz vezetnek. Ára van annak, hogy a szülők könnyebbé teszik a fiatalok elindulását az életben, hogy nem nektek kellett megvenni a telket, amire épült a ház. Az együttélés az ára és ezzel együtt minden gond, ami hol kisebb, hol nagyobb. Ezt az árat nem az fizeti meg, aki biztosítja a kényelmet, hanem az, aki igénybe veszi. Ha nem jutottok dűlőre az anyósodékkal, akkor azt kell mérlegelnetek a férjeddel, hogy tovább is hajlandóak vagytok-e fizetni ezt az árat, vagy fizettek egy még nagyobbat azzal, hogy elköltöztök.
A megfelelő kommunikáció a ti esetetekben nagyon fontos. Én továbbra sem azt látom, hogy annyira őszinte volt a két nappal ezelőtti "köszöneted" itt, akárhogyan olvasom, kioktató és lekezelő volt számomra is. Pedig azt írod, nem volt ilyen szándékod. Lehet, hogy hasonló kommunikációs zavarok miatt jutott ide a kapcsolatotok is az anyósodékkal. Tudnod kell, ismerned kell őket, hogy náluk mi az, ami viccesnek számít, milyen stílusú kommunikációval tudtok érdemben megbeszélni egy problémát. Én sem poénkodok ugyanúgy a szüleimmel, mint a barátaimmal, mert ők azt nem szeretik. Kicsit gondold át ezt, a kommunikáció nagyon fontos, néha sokkal több jelentősége van annak, hogy hogyan mondasz valamit, mint magának a mondanivalónak.
Egy próbát mindenképpen megér!
Mi laktunk szülőkkel (tetőtér), nem volt gond, meg tudtuk beszélni már az elején az együttélés feltételeit (igaz tudtuk, hogy ideiglenes állapot), de alapvetően jobbnak láttuk a különköltözést.
Nem a szülők miatt költöztünk, hanem eleve így akartuk.
Így is sokat segítettek, örültek a boldogságunknak, természetesen láttuk, éreztük, hogy nehéz ez nekik. Pedig csak egy órányi autózásra lakunk tőlük, nem olyan vészes. :)
Most már megszokták, jó így mindenkinek.
De sokaknak működik az együttélés és pozitívan éli meg. Erre kell törekedni.
Engem érdekelnek a fejlemények, ha nem is e topikban, akkor priviben írd meg légyszi, hogy mi lett a beszélgetés eredmények.
Minden jót!
Nagyon köszönöm cabron a hozzászólásodat!
Napok óta beszéljük a férjemmel a cselékvési tervet, ő eddig nem látta/nem figyelte az én szemszögemet. Le fogunk ülni a szülőkkel megbeszélni a doglokat és abban is megállapodtunk, hogy ha nincs pozitív irányú változás, vagy eleve nem is hajlandóak leülni megbeszélni a problémákat, akkor el fogunk innen költözni, ahogy Te is tanácsoltad!!!
Azzal indítottam a hsz-emet, hogy bocsánatot kértem, amiért én nem tudtam a hétvégén a gép előtt ülni, és megköszöntem a sok tanácsot...nyilván szándékosan írtam, amit írtam, hogy vegye az észre magát, akinek szólt (pl: Lillaréka, aki már a többéves korábi hsz-eimben kutakodott a hétvégén....), hogy nem elhúztam, mint a "vadliba", nem "kamu" a sztori, meg nem más felhasználónévvel kezdtem írogatni magamnak (...? van ilyen egyáltalán?), mint ahogy feltételezték.. Most is csak MEGKÖSZÖNNI tudom azoknak a hozzászólását, akik jószándékból segíteni akartak! -ezt őszintén írom!! Sajnálom, ha valaki úgy érzi, hogy lekezeltem, ki akartam oktatni-nekem nem volt ez szándékomban! Volt, aki bocsánatot is kért, azért mert egyből rosszat feltételezve a továbbköltött sztorira reagált...
Hálás is vagyok azoknak akik nem ferdítették el amiket leírtam, illetve nem "költötték" tovább,...és valóban tanácsot akartak adnak! Ezekből sajnos igen kevés volt! Köszönöm mindenkinek, hogy időt szántatok a problémámra!!!! Tudod többször is elolvastam mindenki hsz-ét és döntően egyből elítéltetek! Olyanokat kaptam, hogyén milyen hálátlan vagyok, kiskirálykisasszony...persze nyilván nagyon nehéz objektíven leírni ezt a helyzetet... Sajnálom, hogy egyesével nem tudtam reagálni a segítő hsz-ekre, majd összefoglalom miket szűrtem le!
Nyári szünet van, minden szakember (pszichológus, mediátor stb), akihez tudtam volna segítségért fordulni szabadságon van, egy hirtelen ötlettől vezérelve indítottam topikot, hogy hátha tud valaki hasznos tanáccsal ellátni, netán saját tapasztalatból kiindulva, hogy hogyan lehet megoldani egy ilyen/ehhez hasonló konfliktust! Már belátom, hogy semmi értelme nem volt ide írnom, egy másik topikban közel 100 olyan hozzászólást kaptam, ami csak építő jellegű volt...szakembert ajánlottak/ konfliktuskezelési könyveket/tréningeket + rengeteg hasznos tanácsot.. nyilván más habitusú/életszemléletű emberek... Hálás vagyok, mert sok mindenre rávilágítottatok. Egyértelmű, hogy magamban is keresem a hibát, tisztában is vagyok velük. Nyilván "fel kellene nőnöm", mert eddig nem vállaltam be a nyílt megbeszélést, hagytam, hogy eddig húzódjon!
Folyamatosan szűröm le a tanúlságokat!
Szia!
Végigolvastam a hozzászólásokat és elmondanám a véleményemet.
Voltam szülőkkel együttélős helyzetben, és értem mi a problémád, alapvetően igazat is adok neked.
Nem korrekt a férjed szüleitől, arra hivatkozva, hogy felnevelték a férjedet, hogy mindent megadtak neki, hogy telket biztosítottak számára, segítekket az építkezés során stb. "körbepisilni" a ti szférátokat, mint sajátjukat.
Egy szülő, ha segíti a gyerekeit, azt önzetlenül tegye, vagy ne segítsen. Szerintem.
De!
Neked tisztelned kell őket, meg kell próbálnod félretenni egy kicsit az egódat (ez nagyon fontos az együttélés során), elfogadni azt, hogy ők leéltek több, mint egy fél életet úgy-ahogy, amin nehéz változtatni.
Ezen komolyan gondolkodj el, higgadj le, beszélgessetek a férjeddel erről, majd négyen üljetek le és rágjátok át a problémákat.
Az apósod is másképp fog reagálni, ha normális hangnemben, normális stílusban mondjátok el a problémákat.
Flegmázva, szájhúzogatva, "poénnal elütve" (ami egyébként nem volt vicces, hanem nemes egyszerűséggel bunkó beszólás), nem kommunikálhatsz azokkal az emberekkel, akiknek a férjedet, a lakhatásodat köszönheted!
Mondjátok el nekik, hogy rengeteget dolgoztok, hogy normális életetek legyen, netán gondolva a későbbiekre, ha nekik támaszra lesz szükségük, meg legyenek alapozva a feltételek (anyagi, személyi) stb, stb, és próbálják megérteni, hogy az időbeosztásotok nem tud olyan lenni, amilyen az övék, meg úgy egyáltalán szeretnétek tőlük leválva élni az életetetket.
Legyen egy biztonság mindkettőtöknek, hogy ott vagytok egymás mellett, és próbáljátok meg nem azt nézni, hogy ki mit csinál, vagy mit nem csinál.
Ezeket kellene megbeszélnetek, átgondoltan, higgadtan. Ha így sem működik, akkor el kell költözni, még akkor is, ha problémás és szívás.
Sok sikert!
Nézted a dátumot??
AZT az 55ös hszt, vasárnap irtam..
A véleményem azóta sem változott.
A topikinditónak és a férjének fel kéne nőnie.. A problémájára megoldására ez az egyetlen lehetőség.
A buksisimogatás és anyós-szidása kórusban nem fog neki segiteni, még akkor sem ,ha 1000darab anyósszidó hszt kap. Azzal max saját magát húzza fel még jobban
A flegmázás és a szájhúzogatás gyerekes viselkedés.
Hú, de paprikás vagy ma. Minden alkalommal csak támadsz. Pihenj már egy kicsit. A TI azért nem többszörös anyagyilkos, csak problémája van, amit nem tud kezelni. Egyébként meg nekem senki ne mondja magáról, hogy ő még soha nem volt flegma és nem húzta a száját..... (bár tudom, ide csak tökéletesek írnak). De te nagyon leragadtál ennél a két dolognál. A topic egésze azért ennél sokkal többről szól.
Nagyon nem értem az ilyet tényleg. Idejön, véleményeket, tanácsot kér, utána meg olyan stílusban reagál az őt hiányoló hsz-ekre, mintha mi kértünk volna tanácsot tőle.
Az írásbeli megnyilvánulás nagyon sokmindent elárul az emberről, ugyanis ez átgondolható, kijavítható. És elgondolkodtató, ha valaki írásban is így reagál...
Meg valamit!
Soha ne felejtsd el azokat a serelmeket, amit most erzel anyosod es aposod miatt. Tanulj belole!
Abban az esetben, ha a te eleted is ugy alakul majd, hogy a gyermekeiddel jo kapcsolatban akarsz lenni, ezek a serelmek iranyitsanak teged a jovoben rajuk nezve, mert amit hibanak tartasz a ferjed szulei reszerol , abba bele ne essetek a ferjeddel, ha ti kerultok hasonlo helyzetben.
Valamiert az az erzesem, hogy amit anyosodek adtak nektek, azt szeretettel adtak. Maskepp nem is lehetett.
Valaszaimat elore meggondolva, idomet nem sajnalva aldoztam rad sok szeretettel.
"Ma jutott csak időm vissza-vissza olvasgatni a Topikomat, sajnálom hogy ezen a csodás hétvégén ennyien hiányoltatok a gép elől..de én boldogan pihentem, élveztem a nyarat,hisz VASÁRNAP volt, az egyetlen pihenőnapom!"
Nem lehet, hogy az ilyen stílusú szöveged miatt állnak hozzád anyósodék úgy, ahogy?
TE nyitottál topikot, TE kértél véleményeket, tanácsokat hétvégén. Ehhez képest lekezelően kioktatod azokat, akik ezt megtették. Én a helyedben nem csodálkoznék semmin sem.
Ezutan felsoroltad az egymas mellett eles atkait, mi sok csasladnal elofordul evek utan.
Teljesen meg tudom erteni, hiszen sokan szinten ugyan ezt mondjak el s szulok mellett valo egyuttelesbol kifolyolag.
' Írták sokan, hogy költözzünk el, de az semmit sem oldana meg! "
Itt es most kell nagyon meggodolnod, hogy mit csinalj a tovabbiakban.
Igazan jo tanacsot csak te tudnal magadnak adni, ne vard a tobbiektol.
Probaltam kiirni azokat a dolgokat, amit en latok, hogy nem is biztos, hogy ugy van, ahogy te erzed. Valami miatt ugy erzed, hogy teged sertett meg a csalad rendszeresen az eskuvotok utan.
(azert feltetelezem, hogy az eskuvohoz is hozzajarultak anyosodek jocskan.)
Ha figyelembe veszem, hogy falun eltek, ( a falu szaja)
ha figyelembe veszem, hogy anyosod, aposod milyen nagyfoku segitseggel jarult a fia jelenlegi boldogsagahoz, amit ki is fejtettel,
ha figyelembe veszem, hogy ez igy ment 9 evig, akkor nem csodalkozom, hogy aposod ugy viselkedett azon a bizonyos vasarnap reggelen, amikor kicsit pimaszul, de kedvesen felhivtad a figyelmet a feletek igyekezett segitseg megadassa utan.
Elhiszem azt, amit mondtal, hogy te is mindent probaltal segiteni anyosodeknak. Nagyon tudom ertekelni, nem konnyu iskola mellett, szereto ferj mellett, aki minden idodet amugy is el tudja venni az oromok miatt.
Nem szolnalak meg a vilag semmi penzeert sem, csak arra probaltam volna ravilagitani, hogy egy kivulallo, mint en, egy meny, mint en, egy anyos, mint en, aki szinten sokat tesz a csaladjaert, hogy latja a te problemadat.
Te meg fiatal vagy, tele energiaval, egyetemet vegeztel, (igaz, azzal nem jar bolcsesseg), meg sok mindenen keresztul kell menned az eletben. Mondhatnam azt, hogy most johet meg a java, plane akkor, ha babat is akartok. Ott van meg a te anyukad, a ferjed szulei, akiket biztos, hogy nem fogsz elhagyni erkolcsileg, turelemre, megertesre van szukseged.
Ha ezt elore nem tervezed el, ha neked ez a hazassag nem fogja a te eletedet oromokkel megtolteni, akkor igen csak gondolkodj el, hogy hogyan tovabb.
Legyel tekintettel egy ledolgozott eletre anyosodekkal szemben, elkepzelheto, hogy belefaradtak, elkepzelheto, hogy az egeszseguk kicsit megroggyant, nem tudhatod pontosan.
Sok sikert kivanok a megoldasodhoz!
Ferjedtol kerd ki a velemenyet, mielott dontesz, mert ugy latom, hogy o azert jobban ertekeli a szulei elete munkassagat a csaladert, mint te.
" A házasságkötésünkig semmi probléma nem volt, egyetlen szóváltás sem volt, viszont utána minden gyökeresen megváltozott..."
Igen, irtad is, hogy miutan megeskudtetek, akkor erezted magad csaladtagnak. Addig nem.
"Párommal kb 20 évesen költöztem össze, addig anyával éltem!"
Az elozo hozzaszolasomban kivettem azokat a reszeket, amiben leirtad, hogy hany alkalommal voltal hetente anyosodeknal az iskolad mellett. Tehat ugy latom, inkabb anyosodenal toltotted el a napokat.
Az anyukad, ha 50 ev korul van, akkor otthon meg tudott o csinalni szinte mindent, ha nem dolgozott munkahelyen es nem sulyos beteg. Igazam van?
Aztan nekem ez a lenyeg feléd nezve:
"A párom több, mint 10 évvel idősebb, amikor összejöttünk már 5 éve folyt az építkezés a családi telken, a szülők a telket adták (amit 40 éve örököltek a nagyszülőktől), az építkezés költségeit a párom rakta össze, a szülők kétkezi munkával segítették.A ház a páromé, papíron a telek is gyerekkora óta (nem kérte, hanem a szülők egyenlő arányban minden gyereküknek biztosítottak egy telket, hogy arra majd saját pénzükből építkezni tudjanak)!"
majd rogton utan irod, hogy:
'Így adott volt a helyzet, hogy az anyósék által vásárolt telken élünk majd a jövőben. "
Természetesen amikor 17 évesen megismertem a páromat sokat voltunk anyósoméknál, hétvégente a nagy családi ebédeknél részt vettem náluk, de ahol átlag 8 emberre jutott kaja, ott nekem is jutott a "madárétkemmel", ezért cserébe minden étkezés után én mosogattam, segítettem sütit sütni, festettem anyós haját, illetve rendszeresen takarítottam anyósomék 3 szintes lakását (külön szó nélkül!!), hisz hetente több napot ott töltöttem az első 2 évben, míg le nem érettségiztem. Kerti munkát tény, hogy sosem végeztem, mert nem értek sem a permetezéshez, sem a veteményezéshez, de amiben tudtam segítettem, amíg sok időt töltöttünk a szülőknél(sokszor locsoltam a füvet, fát is aprítottunk)!"
Nem, tenyleg nem erezted, hogy csaladtagkent kezelitek egymast a ferjed rokonsagaval?
Miert nem? Miert kell kihangsulyoznod, hogy madaretkedert csereben sokkal tobbet tettel le az asztalra, mint kellett volna? Miert, ki kenyszeritett ra?
" hisz hetente több napot ott töltöttem az első 2 évben, míg le nem érettségiztem."
" sokat voltunk anyósoméknál, hétvégente a nagy családi ebédeknél részt vettem náluk"
Dehogy vendeg voltal te ott, csaladtag voltal. Ezenkivul meg iskolaban is jartal es anyukadnak is sokat segitettel.
De hat vegul is mennyi furol van szo?
" Engem ebben a szituációban csak az bántott, hogy én el akartam ütni egy poénnal a dolgot, hogy máskor vegye észre, hogy minek mikor van itt az ideje és azt mondtam neki, hogy "Apuka köszönöm szépen a reggeli ébresztőt!"-persze kis érccel a hangomban, de azért kedvesen szólítottam meg, hogy kapcsoljon!!! erre ő 10 percig üvöltött velem az udvaron (ez már 10 órakor volt), hogy mit képzelek magamról, hogy ne merjem megmondani neki, hogy mikor mit csináljon, menjek a kurva anyámba...+10 percig cifrázta a szitkózódásokat!
Ezek után ő volt az, aki megsértődött, és nem szólt hozzám, mert én milyen vagyok (Én simán túljutottam volna az egészen másnapra) Miközben én jogosan szóltam azért, hogy mindennek megvan az ideje, de ő még sosem nyírta pl: hétfő reggel 6kor a füvet, mert hétköznap 5kor már fent vagyunk...neki nem először jutott vasárnap kora reggel eszébe…"
Az az ember, aki egesz eleteben a kertjere adott, annak mindig szep volt es gondozott. Esetleg nem akarta, hogy a videki szomszedok kibeszeljek a hata mogott, hogy miota a fia megnosult, azota a kert valami borzaszto lett. Talan nem akar a falu szajara kerulni? Neked kell ezst jobban tudnod.
Mert tudnod kellene az ottani "torvenyeket", ha ott laksz.
"Egy nagyon csöndes falusias környéken élünk"
Nagyon rossz a szemléletmódod!!
Figyelj!
Veszekedni csak azzal lehet, aki maga is veszekedni akar.
Én is anyós vagyok.Feltennék neked egy kérdést, de válaszold meg:
A fia jó neked??????
Milyen ember vagy te, hogy ennyi mocskot hintesz egy másik emberre?
Vegig olvastam a valaszaidat.
Tanacsot kertel, amit annyira szeretnel megoldani es kepes vagy erte mindent megtenni.
Igen am, de ne felejtsd el, akik itt tanacsot modtak neked, azok a hetvegi szabad idejuket arra is toltottek, hogy valaszoljanak neked, mig te enyhen, lenezoen megemlitetted, hogy te bezzeg elvezted a nyarat.
Te sem tudhatod, hogy ki miert maradhatott otthon es kozben meg rad is jutott idejuk. Vajon ezert es hasonlokert kaptal reggeli ebresztot a funyiroval is? 
Olyan okosan intezkedtek a ferjed szuleivel egyutt, hogy eszre sem veszitek, hogy vele, a ferjeddel, anyosodek a fiuknak adnak igazi jo fejfajast idonkent.
Tudod mekkorat tevedsz te ebben?
"Anyósoméknál sosem laktam, anyagi segítséget én sosem kaptam tőlük, "
Ha a ferjed kap anyagi segitsegeet, akkor te is. Hazassag elott, vagy utana, az igazabol a kettotoke. Vagy tevedek?
Nem tudom, hogy anyosodnak, apododnak el-e valaki a szuleibol?
Mert az is valtoztathat a tortenteken. Ha nekik meg valakit, valakiket is segiteni kell a koruknal fogva.
Te, aki a leirasod szerint annyira megdolgoztal mindenert, neked kellene erezned, hogy ok is mennyit dolgozhattak mindenukert, sot meg a gyerekeiknek is juttattak belole, es ahogy irod, egyforman mindegyiknek.
Ezt nagyon tudom en ertekelni reszukrol. Akar el is verhettek volna a penzuket masra is. Gondolom lett volna olyan dolog, ami jobb lett volna, mint az epitkezesben valo ketkezi munkajuk, anyagi megtakaritassal igy is hozzajarulni a gyermekuk boldogsagahoz.
Nezd, semmit nem vagy koteles elturni, ami neked nem tetszik ferjed szuleitol.
Legfeljebb, ha a te, vagy a ferjed ugy dont, hogy eleg volt ebbol a hazassagbol, akkor elvaltok. Ha gyerek nincs, akkor konnyebben megy.
Te neked tobb iskolad lehet, mint a ferjed szuleinek, nekik viszont tobb elettapasztalatuk van, mint neked.
Neked a jovedelmed es a ferjednek a jovedelme is tobb lehet, mint anyosodeknak, feltehetoen egeszsegbol is jobban alltok.
A funyiras volt a legmegbocsajthatatlanabb bune aposodnak, ha pedig valojaban akarsz ezen a nagyon kenyelmetlen helyzeten valtoztatni, akkor beszeld meg a ferjeddel, es videken, amikor annyi fiatalnak nem lehet munkaja, vagy diaknak, mivel nyari munkarol van szo, beszeljetek meg valakivel, aki rendszeresen levagja a fuvet mindket haznal.
Segitenel ezzel anyosodekon is, magatokon is annak remenyeben, hogy megvaltozik ettol a zavaro reggeli zajtol a kapcsolatotok.
Az a baj,hogy tulságosan ő sem avatkozik bele,rászól,de az meg nem ér semmit!
így nekem kell küzdenem vele 5 hónapos terhesen!Mindennap!!!
És már nagyon elegem van!Decemberig ha nem változik semmi elköltözöm még a kicsi születése előtt!És akkor végre újra nyugalmam lesz!
Fizikailag neked megy? A férjed ezt hogyan tűri?
Ez már kimeríti a testi sértést.
Igazad van de sajnos ez nem ilyen egyszerű!!! Hidd el ha tehetném már nem lennék itt de még nem tehetem!
És akkor még nem meséltem semmit arról milyen miket csinál nap mint nap!!!
Ti mit csinálnátok ha nektek menne???
Mert nekem mindenki azt mondja hogy akkor is tisztelnem kell mert 70 éves...
Első számú akció kéne legyen
Zárcsere!
miért van kulcsa anyóséknak a fiatalok lakásához??
keritéssel sem fognak sokra menni, ha anyucipicifia kulcsot ad a kapuhoz,ahogy a lakáshoz is adott.
Amit vikbora írt az anyósáról, az jóval túlmutat azon, ami miatt a topicindító panaszkodik.
Ha ez tényleg igaz, egy ilyen emberrel egy percet nem lehet egy fedél alatt maradni.
Sok minden miatt nehéz az elköltözés, de az is lehet, hogy lehetetlen is, és ezt is kihasználhatják az anyósék a lelki terror művelésére. Csak TI-ből kiindulva (csak találgatok, mert nem ismerem a tulajdonviszonyokat). Minek a nevén van a telek? Kién a ház? Van-e rajta pl. haszonélvezeti jog? Felvettek-e hitelt az építkezéshez?
A mai ingatlan kereslet mellett még a tehermentes ingatlan is nehéz vagy lehetetlen eladni.Az pedig, hogy pl. fizessék ennek a háznak terheit(ahol nem laknak) és egy bérleményt is pluszba manapság luxusnak számít, és a lakosság nagyobbik része erre képtelen.
Könnyű azt mondani, hogy költözzenek el.
A kerítés viszont jó ötlet. Így anyósék átváltoztathatók egy rossz szomszédra akivel TI-nek nem kell feltétlenül kommunikálnia, úgyis állandó sértettségben vannak. Nyiván majd annyi borsot fognak törni az orra alá amennyi csak lehetséges, de egy rossz szomszéd is ezt teszi. Gyakorlatilag a saját gyerekükkel is kiszúrnak ezzel majd, és ki tudja, hogy hogya fogja ezt a férj lereagálni. Talán akkor már a férjnek is feltűnik, hogy rosszindulatúak a szülei. Ha gyerekük is fog születni akkor a helyzet még rosszabb lesz.
Elcseszték, hogy odaköltöztek, de evvan!
S.O.S. költözz el, ha ilyen az anyósod.
Miért nem teszed?
Az a helyzet, hogy az ilyen mentalitású emberekkel nem lehet normálisan megbeszélni semmit. Ők úgy gondolják, hogy minden amit tesznek, úgy jó ahogy van, és joguk van hozzá. A reggel hatkor történt fűnyírás után is csak az jött le, hogy TI megváltozott és már nem az a szerethető lányka, aki volt anno. Összen ez jutott el hozzájuk. A körülöttük lévők életét ők akarják irányítani. Mindenkinek azt kell csinálni, amit ők éppen akkor jónak tartanak, és aki nem ezt teszi arra megorrolnak. Aki pedig szólni is mer, azzal öri-hari. Megbeszélni? Mit? Akinek nem evidens, hogy nem töri rá az ajtót senkire, azzal akarnád megértetni, hogy miért nem? Egy nem látónak előbb magyaráznád el, hogy milyen a kék. Nyilván megszokták, hogy a gyerekeik követték az elképzeléseiket és most itt van valaki, akinek kinyilt a csipája és képes ugyanolyan embernek képzelni magát, mint ők, és ez már eleve sértő. Minden ilyen megbeszélés kezdeményezésnek még nagyobb balhé a vége.
Egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy a másik ember másképp gondolkodik dolgokról és máshogy akarja élni az életét.
Az van amit én akarok és, ha nem, akkor jól megsértődök! Ezt érzelmi zsarolásnak hívják és a világ egyik legborzasztóbb dolga.Azt hiszem, hogy túl sok mindent nem lehet vele tenni. Vagy aláveti magát az akaratnak, vagy megszakítja velük a kapcsolatot.
Így azért sokkal árnyaltabb már a helyzet.
Elnézést kérek, hogy rossz következtetéseket vontam le.
Nos, a férjeddel kellene leülnöd, és megbeszélni a KÖZÖS cselekvési tervet. Ketten együtt megmondani a szülőknek, higgadtan, HATÁROZOTTAN, hogy köszönitek szépen, hogy ők mindig gondolnak a ti kertetekre, hogy foglalkoznak veletek, de felnőttek vagytok, és szeretnétek pár szabályt lefektetni.
Az a baj, hogy az olyannal, aki csak úgy besétál a másik lakrészébe, sőt, bemegy kulccsal, amikor az nincs otthon, sosem lehet megértetni, hogy mi a gond, és még jól meg is fog sértődni.
A szabályok között lenne:
- kopogás nélkül ne menjenek be a lakásotokba
- ha zárba az ajtó, ne nyissák ki, és ne menjenek be
- a saját lakásotokban, kertetekben a munkákat bízzák rátok : ti nem elfelejtettétek, hanem a napi 10-12 órai munka után szeretnétek TI beosztani, hogy mikor végzitek el
- stb. írjatok össze mindent, amiben szeretnétek, ha másképp lenne.
(hajfestés....mit fösvénykedik, amikor a fodrásznál egy hajfestés annyiba kerül, mint egy flakon hajfesték ? vegyél neki egy klassz kis wellnes utalványt amivel kényeztetheti magát...kisvárosban is ad biztos ilyet egy fodrász)
Csak azt nem értem, hogy a majd 40 éves férjed miért nem tudja ezt megoldani a szüleivel ? Neki mi a véleménye erről ? Miért mondja azt, hogy te vagy a hibás ? Miben, ezt nem értem.
Eszembe jutott egy barátom, aki 20-on évesen feleségül ment egy 20-on éves férfihoz, ikerház, az iker a férfi szülei.
Ők csinálták ezt folyton, hogy az anyós bejárkált a barátnőm lakásába ( a férj teljes saját tulajdona volt házasság előtt, nem a szülőké), pakolászott a szekrényében, meg kiírta a mosatlanra, hogy mosogassa el, stb.
Nem tudom, hogy a végén hogy rendezte a dolgokat, de nagyon ki volt készülve. Ott a férj az a felesége mellé állt, mert őt is zavarta az illetlen tolakodás.
na igen miért nem áll ki érted???ez szemét dolog tőle hiszen az ő szülei miatt szenvedsz...
az én párom rászól de sajnos hiába,mert bolond az öreglány!!!
Szia!
Én együtt lakom anyóssal és merem neked állítani,hogy az enyémhez képest a tieid földre szállt angyalok!
Nincs még egy olyan szemét,sunyi,kétszinű,aljas,utálatos,alamuszi,kötekedő,nagy képű...stb.
rohadék mint az én anyósom!!!
És akkor még nem tudsz semmit a mindennapos balhékról,vitákról,veszekedésekről amiket napi szinten meg kell élnem, 5 hónapos terhesen!!!
Én azt javasolnám azok alapján amit olvastam,hogy ami nem megy nem kell erőltetni,és költözzetek el ha tudtok,bár a kínai nagyfal jó ötlet de nembiztos,hogy segít rajtad!
Ja elhagynád............
Csak tudod ez pasi szereti a feleségét, mellette nem kell nélkülöznie senkinek, és a családnak sem azért, hogy legyen hol laknia!! Legyen mit ennie!!!
Férjem nem fog beavatkozni a konfliktusunkba,
Itt a baj,a férjed nem áll ki melletted.
Úgy elhagynám,mint a pinty.