Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mikor engedd a gyereket egyedül az iskolába?
Létrehozva: 2014. október 30. 10:30
Nagycsoportos óvodás voltam, amikor már egyedül jártam haza. Igaz, hogy csendes kisvárosban éltünk, felnőttként mégis kicsit értetlenül gondolok vissza arra az időszakra. Meg arra, anyám hogy nem aggódott értem.
Nők Lapja Café: Mikor engedd a gyereket egyedül az iskolába?
Nők Lapja Café: Mikor engedd a gyereket egyedül az iskolába?
azért ez egy speciális eset
1986-ban jöttünk ide lakni, tehát ez 88-ban volt. Az óvónőnek szólt, hogy anyu fent van, az látta, hogy az ablakban állok, ezért hazaengedte. De igazság szerint, ha nem is mentem eléje, az ovikaputól a bejáratig láttam. Néha kiabált a kerítésnél, hogy anyúúú, már aludtam. Az uzsonnát is megettem!
nálunk a suliban is első másodikban ez van. Csak felnőttel engedik haza a gyerekeket. Max úgy mehetnek haza "egyedül" hogy más szülővel, ha előre jelzi a szülő. Így hiába járhatna egyedül jópár gyerek, mert kertváros, nem lehet. Reggel még mehetnek, de haza nem engedik őket.
Mondjuk ez egy alapvetően jó hangulatú suli.. ahogy elnézem, ez azért is alakult így, mert a gyerkek nem menneének lehet haza:D simán eljátszanának a suli játszóterén, sportpályályán,s tb:) :)
Harmadiktól szabad a pálya. De a tanárok is tanítgatják nekik a közlekedést stb.. szóval addigra, még akit wcre is kocsival visznek, is megtanul közlekedni a környezetóra, meg a kiskirándulások keretében .
Mikor volt ovis a gyereked? Ma már kötelező szabály az ovikban, hogy átadás-átvétel csakis szülőnek történhet. Nincs olyan, hogy a gyerek egyedül hazaindul, még ha a szomszédban lakik is. De reggel se érkezhet egyedül. Velem előfordult, hogy kicsit elszuttyogtuk reggel az időt, és nagyon rohantam a saját munkahelyemre, és az ovi épületében, a lépcsőn köszöntem el a gyerektől abban a biztos tudatban, hogy be fog battyogni a csoportjába egyedül is... délután már azzal vártak, hogy ilyen ne legyen többé, ha elkések, akkor sem. Tőlem veszik át a gyereket és nekem is adják majd vissza. Szabadelvű ovi volt, de ebben nem volt pardon. Ahogy hallottam, máshol se. Úgyhogy rászoktunk a hamarabb indulásra. :)
Biztosan aggódott, mint ahogy értem is aggódott az anyám. De akkor természetes volt, hogy elsőtől egyedül közlekedtünk. A dolog másik része, hogy nem voltunk magunkra hagyva. ! Minden felnőtt nézett a gyerekekre. A postás is ránk szólt, ha olyant csináltunk, amit nem szabad. De még az utca végén lakó cigány fuvaros is. Akinek a gyereke is velünk jött az iskolába. Piri néni kinézett a kerítés felett, nyugtázta ha mind megvoltunk. A szüleink nem hördültek fel, ha visszajutott a fülükbe, hogy a kerítések oldalán kapaszkodtam, és a sánta Horváth bácsi rám kiabált, hogy mégis mit képzel. Emlékszem, amikor kijöttünk a napköziből, a tanító néni az eszünkbe véste, hogy siessünk haza, mert gyorsan sötétedik. Voltaképpen mi nem az emberektől féltünk, hanem a kutyáktól. Pedig akkor is történt olyan, hogy egy kislányt elcsaltak a szánkózásból télen és az ártérben találták meg egy kubikgödörben halva. A tettest gyorsan elkapták. Egy darabig hatszor mondták el, hogy idegennel ne álljatok szóba, meg ha valaki megszólít akit nem ismerünk, menjünk be az első házba, de utána ment minden tovább a maga kerékvágásában.
Hát igen. Az egy másik világ volt. Valahogy jobban figyeltek egymásra az emberek. Most a bezárkózás megy, meg a mi köze hozzá mentalitás.
Én is aggódtam a gyerekemért, pedig mögöttünk volt az óvoda. Láttam az ablakból, amikor kijött a kapun. Mégis, ha időm engedte, eléje mentem.
Ez a része egyszerű, én szívesen viszem őket, amíg csak igénylik. A kérdés akkor merül fel, amikor valamelyik már SZERETNE egedül menni. Ebből a szempontból tökmindegy, hányan vannak.
Múltkor a nagyot otthon hagytam egyedül fél órára. Lelkére kötöttem, hogy nincs sütés-főzés, gyújtogatás. Erre a kicsi (4 éves )kitalálta, hogy ő is otthon marad, majd a nagy vigyáz rá. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli...Még nekem is sokszor nehezemre esik a testi épségét megőrizni. :-))
Neked ott a két kisebb is, őket még úgyis vinned kell magaddal, aztán akkor már szinte mindegy, hogy hárommal mész vagy kettővel. Az egykés dolog ilyen szempontból kicsit tanácstalanabb helyzet. De arra jutottam, hogy fokozatosan úgyis meg fogom érezni, hogy mit engedhetek. Eddig is így volt minden másban is. Ha valamire előre rágörcsölök, azt még el kell engednem egy kicsit, mármint a témát. Aztán egyszer csak adja majd magát a megoldás. Remélem. :)
Ez nálunk is pontosan így van. A diákok az udvaron gyülekeznek, van két kapuügyeletes, aki felnőttet nem enged be a gyerekkel. Ha valami extrém okból mégis be akar jutni a szülő, akkor a kapun átjutva, még az előtérben van egy újabb ajtó, amit portás őriz. Köszön udvariasan, megkérdi, miért mennél be. Ha vmelyik tanárral kell sürgősen beszélned, esetleg lehívja neked vagy felkísértet hozzá a diákügyeletessel, de nincs olyan, hogy idegen felnőtt ellenőrizetlenül kódorog a sulisok között.
Na, igen, ez az előnye is megvan ennek a rendszernek. Meg gondolom, így a lopás is kevesebb!
Kicsit háborognak, aztán megszokják. :-)
Mindenesetre tuti, hogy nem kóvályog idegen a gyerekek közt, és ez kifejezetten jó. Emlékszel, nem rég volt, hogy egy elmebeteg nő járta az iskolákat tanárnak kiadva magát...
Úgy vagyok vele, hogy ha iskolába került a gyerekem, akkor oldja már meg, hogy eltalál a terembe és ott kipakol a padra. Ha ez nem megy, akkor nem életképes.
Én ezt jó megoldásnak tartom. Bár, képzelem, hányan háborognak miatta
Fiam osztályában egyre több gyerek jár egyedül isibe. Gondolom, egymástól is megkívánják. Én nem bánom, hogy egyelőre fiam nem igényli. Ettől még nem kell töketlennek lennie, intézi ügyesen a dolgait, csak ott vagyok háttérnek.
Nekem a nagy fiam 8 éves. Egyre felelősségteljesebb ügyes komoly nagyfiú, ennek ellére néha csinál olyat, ami miatt úgy gondolom, hogy nem szívesen hagynám hosszabb időre egyedül.
Pl. nagyon ügyesen főz teát, kávét, készíti a teljes család reggelijét mindenestül, erre múltkor azt hittem, a szívem megáll: Épp ott tartott, hogy a forró kancsó teát teszi bele egy tál hideg vízbe, hogy hamarabb kihűljön. (Nekem enélkül is ment atomjaira kancsó a kezemben, és mindenhova jutott a másfél liter forró vízből. Belegondolni is rossz, ha ez vele történik és egyedül van.)
Nálunk a kapun sem engedik be a szülőket. Elsősök szüleit is csak az első héten.
Trivialnak nem a gyerek megbízhatóságával van a gondja szerintem, hanem a környezete megbízhatósságával. Nem? Ha tudom is, hogy a gyerekem fixen odafigyelve felelősségteljesen közlekedik, akkor sem tudom, mikor tuszkolja be valaki a kocsijába és nem látom soha többet, vagy csak verik orrba a telefonjáért. Minél kisebb, annál kevésbé képes megvédeni magát. (Többen mernek kikezdeni egy nyüzüge 7 évessel, mint egy nagy darab 17 éves sportolóval)
Áldom a szerencsét, hogy nem történt semmi baj - hát tényleg néha csak azon múlik.
Én is folyton féltettem őket, egyik a Margitszigetre járt úszni (ott is öltek meg már gyereket), a másik a Moszkva téren keresztül ment edzésre, ott is mennyi a gyanús alak.
Mindig mondogattam, hogy ne álljanak szóba senkivel. Ha segíteni hívják őket, ne menjenek. Ha bármi más van, kérjék el a telefonszámukat és mondják meg, hogy a szüleivel beszéljék meg.
A kisebbik lányom elég sokat gyalogolt az iskoláig, mondtam, hogy váltogassa az útvonalát, három utcán is mehetett. Olyan kicsi volt, ki se látszott az autók közül, mi van, ha az egyikbe berántja valaki.
Szerencsére egyikkel se történt semmi baj.
Na azért én nem keverném a "régen"-t a mával. Azaz a mi gyerekkorunkban sokkal nagyobb volt a (köz)biztonság, mint ma. Én pl. a nyolcvanas években sosem féltem Bp-en még késő este sem, hiába gyalogoltam egyedül haza (nyolcadik ker.) Ma meg fényes nappal sem szívesen sétafikálok egyik-másik környéken.
Amikor a legnagyobb fiam 5 éves volt, a másik lépcsőházban levő boltba átengedtem kenyérért, mert annyira akart menni! Aztán mivel az első emeleten laktunk és az ablak a játszótérre nézett (közvetlenül az ablak alatt voltak a mászókák és egyebek), oda is leengedtem egyedül kis időre. Egészen addig, amíg a következő történt:
kisfiam lent játszott, amikor odament hozzá egy férfi, és megkérte, segítsen neki vinni a táskáját, mert nem bírja egyedül. Ő meg elment vele. Mikor lementem érte és kerestem, sehol nem találtam. Mikor már frászt kaptam rendesen, jött felém valahonnan. Kiderült, hogy egy idősebb bácsi valami nyúlitatókat cipelt és neki segített. Megkérdeztem, hogy miért ment el vele, hiszen megtanítottam, hogy idegennel tilos! Mire a válasza:" dehát nem volt idegen, anyu, megmondta a nevét"
Tanulság: egy ekkora gyerek még nem tud felelősen dönteni, tehát szerintem nem lehet egyedül hagyni kis időre sem. Áldom a szerencsét, hogy nem történt semmi baj, mert sajnos történhetett volna, nagyon felelőtlen voltam.
Még egy rövid gondolat: már másik kerületben, de szintén panelrengetegben laktunk, mikor ugyanez a csemetém első osztályos lett. A suli a konyhaablak alatt (hehe), gondoltam, mehet egyedül is. Mire tesóm megkérdezte csak úgy félvállról: "tisztában vagy vele, hogy hány gyerek tűnik el egy évben?"
Természetesen nem hagytam egyedül menni.
Ez azért van, mert trivial mindig elegánsan átugorja a személyeskedő megjegyzéseket (rutinos nlc-s:-))
Nekem ez nem mindig megy. Ráadásul nem értem, hogy azt is honnan látod ilyen prímán, hogy én milyen anyuka vagyok. Ettől függetlenül, szerintem sok "ilyet" ismersz
De viccen kívül, az alábbi gyerekemmel úgy volt, hogy nagycsoportos óvodás korában már egyedül jött és ment a kb. 200 m-re levő óvodába. De egy kis faluban laktunk. Igaz át kellett kelnie az autóúton, bár az nem volt forgalmas.
Ugyanitt kezdte az iskolát, szintén egyedül járt.
Utána Pesten megint egyedül járt, de még közelebb volt az iskola. 1 zebrán kellett átmenni, ott nagyon kellett figyelnie, egyébként pedig megbeszéltük, hogy az utca melyik járdáján menjen, ahol a legkevesebb a veszély.
A nagy elengedés 10 éves korában, ötödik osztályban történt meg, amikor edzésre kellett járnia a II. kerületből a Népstadionhoz. Először elmentünk együtt, végigjártam vele minden zebrát, hol mire száll át, de utána közlekedett szépen egyedül. Az úton lámpára ment át, nem tévedt el, nem szállt más járműre, de ennek az eshetőségét is megbeszéltük.
Gyakorló nagygyerekes szülő vagyok: az én fiam már egyedül közlekedik. Néha nem is tudom, hova. Sőt repül is. (37 éves)
Mondjuk azért itt egy kicsit messzebb laknak egymástól a gyerekek, nem a szomszéd utcában.
Amúgy a barátnőkhöz egyedül átengedést is csak mostanában kezdtük, eddig valahogy igény sem volt rá annyira.
Mostanában merném kiengedni a barátnőkkel sétálgatni a környéken (bár bizonyos helyeket el kéne kerülniük), de a rossz idő beálltával erre sem nagyon van igény. Egyébként is elég nehezen szervezik meg maguknak a gyerekek a programot, inkább neten tartják a kapcsolatot - erről sajnos az egész osztályban panaszkodnak a szülők, pedig amúgy ez egy kifejezetten társas életet élő osztály elvileg.
Hát, így tényleg normálisnak tűnik a dolog... :)
Nálunk úgy volt, hogy eleinte csak a sulikerítésnél engedtem el, aztán reggel már egyedül mehetett (ilyenkor általában egyszerre mennek a gyerekek suliba, szóval ez a legbiztonságosabb)... persze, a közlekedési szabályokkal tisztában volt már, mi mindig tömegközlekedünk. Eleinte felhívtam, hogy beért-e rendesen, vagy megkértem, hogy hívjon fel ő, csörgessen meg - ezt pár hétig játszottuk csak, főleg az én megnyugtatásomra szolgált.
Most ott tartunk (hatodikos amúgy, de taavly már egyedül jött-ment), hogy már különórára is elmegy egyedül, de a végére érte megyek, mert későn végez. Télen oda is fogom kísérni, mert sötét lesz és nem teljesen megbízható a környék sajnos. Szóval nem csak a gyerek felnőttségén múlik a dolog... :(
Nem történt semmiféle változás, ő mindig is önálló típus volt. Az iskola első napjától magának pakolja a táskáját, magának jegyzi meg a szorgalmi feladatokat, magának választja ki reggel a ruháit, sőt, az ízlése is kialakult már, ebben is saját egyéniség lett. Ezt is fokozatosan mondogatja, nem erőszakosan, csak ha előkerül a téma: szeretne már néha egyedül menni a suliba. Okos, körültekintő, megfontolt gyerek, szóval az igénye jogos. Csak szeretnék többet tudni arról, hogy másoknál ez hogy volt, zökkenőmentes volt-e. És nem harminc éve, hanem mondjuk öt év távlatában. :)
Nem, most az jön, hogy triviallal teljesen jól meg tudjuk beszélni ezt a témát szerintem, és te is nyugodtan elmondhatod a véleményedet, és ehhez nem kell lájkolnod a hsz-emet, ha nem szeretnéd!
Én szerencsére nem ismerek olyan anyukákat, mint te.
Ez talán az iskolai felügyeletre vonatkozó törvény lehet, bár tényleg nem tudom... az iskolában végülis sok gyerek van együtt, és így a csordaszellem miatt nagyobb léhet a hülyeség veszélye is... otthon meg csak saját magára kell ügyelnie a gyereknek...
Az egyébként valóban jó, ha a gyerekben feltámad az önállóság iránti igény. Csak ha túl sokmindenben szeretne önálló lenni, szerintem azt jobb visszafogni, mert káros is lehet. És nem feltétlenül a szokásos veszélyek miatt, hanem pl. ki tudja, mit talált ki a kis fejecskéjében, miért szeretne egyedül maradni otthon annyira... vagy esetleg történt valami változás a családban, ami miatt most úgy érzi, hogy neki is felnőtt módra kell viselkednie? De persze lehet, hogy csak ilyen a személyisége - de akkor sem árt tisztázni vele, hogy ebben a korban csak a szükséges minimum esetben lehet egyedül - ne most akarjon felnőtt lenni, az még lehet eleget később is! Bocs, ez nem kioktatás akar lenni, csak ez a véleményem, ez jut eszembe róla.
Amúgy egy másik topikot olvasva(erőszakolós), meg a hazai helyzetet is ismerve, lassan nem csodálkoznék, ha a hajadon lányok mellé a közeljövőben egyenesen gardedámot kellene kiállítani, akárhová is mennek. Mint száz évvel ezelőttig mindig...
Imádom az ilyen hozzaszólásokat. Valaki leírja, hogy a gyereke szeretne valamit, és ő gondolkodik rajta, erre rögtön ráfogják, hogy őt a gyerek irányítja. Most jön az is,hogy milyen gyenge kezű, következetlen szülő?Bár igaz, hogy személyesen is ismerek olyan anyukát, aki attól érzi magát következetesnek, hogy soha semmit nem enged meg a gyerekeknek. Valószínűleg neki egyszerűbb így, mint elgondolkodni a gyermek jogos igényein.
Nem tudom pontosan. :( Akkor olvastam, mikor volt az uborkától megfulladós eset, hogy azért perel a szülő jogosan, mert 14 év alatti gyereket nem lehet felnőtt felügyelete nélkül hagyni. Ha otthon éri ugyanez, a szülő ellen indult volna eljárás, pedig megnézném azt a szülőt,aki néma áhítattal őrzi a gyerekének minden egyes falatját még nyolcadikban is. A legtöbb szülő még dolgozik, mikor a kamasz gyereke hazaér a suliból, megmikrózza a kaját, megeszi. Ha megfulladna tőle, órák is eltelnének, mire észrevennék. A sulit viszont perelik, mert nem volt abban a percben felnőtt segítség, és a törvény szerint kellett volna, hogy legyen. De a pontos törvényt én sem tudom.
Nem ő viszi a vadászpuskát, de az már mindenképpen az önállóság jelének tekinthető egy gyerek esetén, ha igénye van rá, ha kéri, hogy egyedül mehessen ide-oda, egyedül intézhesse a dolgait. Ha egy gyerek még ott tart, hogy ha küldenéd, se menne, akkor biztosan nem érett még rá. És én is látom rajta, hogy érett lenne rá, de 1. a külvilágtól féltem, ami nem ugyanaz, mint a mi gyerekkorunkban volt. 2. Jogilag se ártana tisztázni, hogy pontosan milyen esetekre is vonatkozik az állandó és kötelező felnőtt felügyelet.
MÉg nlc-n is olvastam már olyat nemegyszer, hogy valaki egész kicsi gyereket is magára hagyott, amíg pl. boltba ment. Az enyém már kilenc, és biztos vagyok abban, hogy van olyan, aki ilyen korára rendszeresen hagyja magára a gyerekét egy-két órára. Szóval nem ártana tényleg a köztudatba is behozni, hogy mennyi is az annyi, mik a törvényes határok. Ezt hiányoltam a cikkből is.
Ez milyen új törvény egyébként?
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy kilencévest semmiképpen nem lehet egyedül hagyni - bár szerintem nem túl megnyugtató megoldás, de el tudom képzelni, hogy vannak esetek, amikor nem tudja megoldani a szülő másképp -, hanem csak azt, hogy a hsz-ed úgy hangzott, mintha a gyerek határozottabb lenne nálad, és ez nem jó.
Hát, abban biztos lehetsz, hogy egy csomó mindenért fog még nyaggatni a gyereked, amíg 18 nem lesz... és ezek közül lesz még jópár, amire nemet kell mondanod! Lehetőleg ne a nyúl vigye a vadászpuskát! Apuka hogyan áll a témához? Azért érdemes megkérdezni ilyenkor a másik szülőt is, mert ha túl nagy "kilengéseink" vannak egy témában, akkor legalábbis elgondolkodásra késztet. Ha nem tudunk kellő eréllyel fellépni, akkor esetleg a másik szülőnek jobban megy a dolog... (nálunk nincs apuka, ezért én néha a nagyszülőktől kérdeztem meg dolgokat, de a döntés-kivitelezés végülis nálam maradt)
Nekünk közel van az iskola, de szerintem a messzit meg lehet úgy oldani, hogy először csak az út végéig kíséred, aztán fokozatosan. Én azt sose értettem, hogy a gyerekeket minek bekiserni az osztályterembe. Pedig sokan még negyedikben is megteszik. És, ha már ott vannak, kipakolnak neki az első órára.
Én hat évesen már leengedtem a boltba egyedül. A házunk mögött van. Most elengedem úgy a játszótérre, hogy fél óra múlva utána megyek. Elég forgalmas utcán lakunk, de mindig körülnéz, megbízom benne. És egyedül megy általában suliba is, de sokszor elment már elsőben is. Most 9 éves. Meg otthon szoktam hagyni, amíg lefutok a boltba. A közel lakó nagyszülőkhöz is elengedem egyedül, sőt múltkor egyedül kellett buszoznia. Az apja várta a végállomáson. Szóval én nem vagyok parázós, meg mindig rá is szolgál a bizalmamra. Mobilja sincs. És egyébként szeret is egyedül menni. Nagynak, ügyesnek érzi magát tőle.
Viszont van olyan lakótelep a városban, ahol mindezt nem engedném meg neki.
Itt nalunk /Izrael/ 9 ev alatt tilos egyedul elengedni a gyerekeket. Ha a szulo megis megteszi es tortenik valami, gondatlansagert felelossegre vonjak. Ugyan ez ervenyes az otthoni egyedulhagyasra.
Azzal indokoljak, hogy ez alatt a kor alatt meg nem tudnak felelosen donteni, se gyorsan reagalni. Mondjuk veszelyhelyzetben.
Az se mellekes, hogy a kicsi gyerekeket az autosok sem latjak rendesen.
Mire a lanyom elerte ezt a kort, mar mindenre megtanitottam ami az utcai viselkedeshez, kozlekeshez kell.
Igazság szerint már megbíznék benne annyira, hogy követnem se kelljen. Én is egyedül jártam már elsőben is, de akkor még tényleg más világ volt. Negyed ennyi autó vagy talán tizede... Reggelente az emberek is totál figyelmetlenek, kapkodnak, nem néznek szét normálisan, csomószor csak a lélekjelenléten múlik, hogy nem ér baleset, hiába neked van elsőbbséged. Ezekre persze a gyereket is meg kell tanítani, hozzászokik ő is, hogy akkor van elsőbbsége, ha megadják, hogy akkor mehet át még a zebrán is, ha látta a sofőr arcát: észrevette őt, és le fog lassítani. Aztán ugye a mobil: a cikk is írja, szerintem is tök jó ötlet. De a másik szempontból emiatt is félteni kell már egy védtelen gyereket, aki könnyen a rablók áldozatává válhat. Szóval talán mégse alaptalan már az új törvény, hogy 14 év alatt ne... de akkor meg nyámnyilákat nevelünk. Fura kettősség.
Arra nem gondoltál, hogy elengeded és titokban követed?
Azért aki a jogi oldalát nézi ennek az ügynek, kicsit paranoiás.
Te gyereked, te vagy érte a felelős.
Én Bp-en laktam, nem kisvárosban, de már nagycsoportban egyedül mentem az oviba. Mondjuk sztem anyuskám ott lógott az ablakban és leselkedett.
A suli egy nagy út másik oldalán volt, kb 5 percre gyalog, oda is mehetettem egyedül. Csak sötétben -télen- jött értem nagypapi, mert az aluljáróban nem jöhettem egyedül. Viszont mindez 9 éves koromra megszűnt.
Nekem ez nagyon nagy dilemmám, mert pont most ért el a gyerekem abba a korba, hogy már rendszeresen nyaggat vele: hadd mehessen el egyedül vásárolni, hadd mehessen egyedül suliba (nekünk azért nincs közel), hagyjam itthon magára egy kicsit... és az egyik felem azt mondja, oké, engedjek a kérésnek, önálló és ügyes lány. A másik énem meg azt mondja: ha bármi történik, saját magamnak nem tudnék megbocsátani. És most még jött rá ez a jogi adalék is, hogy elvileg tán nem is szabad! Másnál nem kérdés ez?
Jó kérdés!
Szerencsére keveseknek jut osztályrészül, hogy kifejezetten negatív események történjenek velük, és nyilván mindent nem lehet megakadályozni, nem vagyunk istenek stb.
Én úgy emlékszem, régen 12 éves kor felett egyedül bringázhattál a főúton is akár, illetve volt olyan általános iskolás osztálytársam, aki még motorozott is, valami robogóval. Nem tudom, ez manapság hogyan van szabályozva... de ha ezt lehet, akkor mást is, gondolom.
Szerintem az általános gyakorat az, hogy alsó tagozatban még kísérget a szülő, meg persze sötétedés után is, de azért vannak kivételek. Környékfüggő is egy kicsit, meg a szülők munkaideje is befolyásolja.
Gyakorló nagygyerekes szülők: ti hogy csináljátok ezt?