Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldog párkapcsolatok!
Létrehozva: 2005. június 13. 12:23
Azért indítom ezt a topikot, mert már elegem van a sok siránkozós, más pasiját (el)szeretős, elhanyagolt háziasszonyos, munkahelyen kollegára kacsingatós, kedvességet szerelemnek nézős topikokból! Itt az ideje (az "Örüljünk a párunknak!" c. topik mellett), hogy azok szólaljanak meg, akik boldog, normális párkapcsolatban élnek (ezalatt nem a szeretőket értem)!
Szia Kati!
Nagyon szépen köszönöm a névnapi jó kívánságot. Bocs hogy csak most reagálok, de bevallom nem minden nap nézek ide, hiszen egy jó ideje már nem vagyunk itt:(
Puszi Liza
nagyon boldog névnapot kívánok
Nem kell ehhez gyümölcscentrifuga, egy egyszerű turmixgép is megteszi:))) és mivel nem zsíros az egész, szerencsére a mosogatás sem olyan macerás. A centrifugát én is utálom:)) nem használom én sem, pedig valamelyik gépemen van ilyen feltét. De én inkább szőröstül-bőröstül összeturmixolom:))))) és megiszom nyamiiii
ma csináltam paradicsomos cukkini-sppagettit, hááát, olyan finomra sikerült, hogy ihaj!! csak kicsi, karcsú cukkini kell hozzá, mert rájöttem, hogy kb. egy éve kaptam erre egy szerkezetet a nagylánytól (e), ami olyan "twister"-re darabolja a cukkinit. :))) veggie twister :) - no, ha megnézed, ez még egy kis angol leckének sem rossz:)))) igaz, nekem sosem sikerül ilyen ügyesen, ahogy a videón látni:))
az elbizonytalanodás vele jár az ilyen folyamatokkal (jaj, de okos vagyok), de te csak menj az utadon, a megérzéseid mindíg jók szoktak lenni
most, hogy mondod, van a padláson egy gyümölcscentrifugám, akár használhatnám is:-)...csak a végén a mosogatás...annak kéne elmosnia, aki azt a sok szögletet, behajlást, kimoshatatlan részt megtervezte
egyébként sokkal jobban megértelek, mint hinnéd, de egyelőre nem mondok semmit, majd augusztus tájékán
:) úgy legyen.
ma kicsit bepánikoltam, még semmi nem biztos és kicsit fáradt vagyok. bírni fogom én ezt az egészet érzelmileg? ... de most idejöttem, elolvastam a saját soraimat és a Te kedves válaszod rá és mindjárt jobban vagyok:)) Köszönöm, LondonEye.
Egyébként sokat gondoltam Rád mostanában. Megismerkedtem Lénárt Gitta Nyersételakadémiájával. Képzeld, cukkiniből, almából, kókuszreszerékből, kis vaníliával és egy pöttnyi mézzel, aszalásos technikával olyan finom kekszet varázsol, hogy csak na!! :) eszembe jutott a sok-sok cukkinid, amivel sokszor nem tudsz mit kezdeni. Ja, és cukkinispagettit ettünk, finom paradicsomos-aszaltparadicsomos szósszal. Érdemes utánanézni, egyszerűen FINOM:) és nagyon jó hatása van a szervezetre:)))) Ma csináltam zöldturmixot is salátalevélből, egy almából, egy banánból, néhány szem eperből és vízből. Nem tettem bele semmi édesítőt, így is kifejezetten finom volt. Persze nem volt ennyire zöld...:)))))
Nagyon bátor vagy, de biztos vagyok abban, hogy jó döntést hoztatok, annyi bizonytalanság után megtalálod az utadat.
Köszönöm, LondonEye
Rég jártam erre, kicsit túl sok a történés mostanában. A közvetlen főnökasszonyom megszült és elég sok minden a nyakamba szakadt. Négy héttel hamarabb jött a baba, de szerencsére egészséges, rendben van nagyon. Én annyival jobban érzem magam, hogy kicsit önállóbb vagyok, kicsit jobban magamra vagyok utalva, ami már rám fért. Iszonyatosan rám telepedett a hölgy, nem tudtam önmagam lenni, igazán felvállalni a felelősséget a tetteimért, mondataimért.
Egyébként nagyon küzdelmes időket élek most. Egyre komolyabb a vágy hogy vállalkozzak, hogy visszamenjek a szülővárosomba, hogy megteremtsem a visszautat. Nem akarunk a fővárosban megöregedni... Furcsa, amióta ez a kérdés napirenden van a párommal még közelebb kerültünk egymáshoz. Soha nem gondoltam, hogy egy másik emberrel, akivel nincs vérségi kötelékem, ennyire mély és tartalmas kapcsolatot tudunk kialakítani. Olyan boldog, olyan hálás vagyok a sorsnak:) és érzem azt is, hogy az én pozitív hozzáállásom, az én energiáim visszasugároznak rám sokfelől. Nehéz leírni pár sorban mindazt, ami bennem zajlik, de azt biztosan érzitek ebből a néhány, eldadogott gondolatból, hogy nagyon fontos pillanatokat élek most át. Szeretném tudni, hogy jó irányba indulunk meg, szeretném tudni, hogy elég erőm, kitartásom és tehetségem van ahhoz, hogy megoldjam azt, amiben most csak reménykedem, amiben bízom. Megteremteni azt az életet, amiben mosolygósan, vidáman, egymásnak állandó energiát adva tudunk élni.
Az utóbbi időben elszürkültünk kissé. Belezuhantunk a munkába, egyfajta taposásba. Persze, időnként összetalálkoztunk, de abban sokszor szólalt meg inkább némi keserűség némi szemrehányás. Talán azért is jöttem ide kevésbé, hazudni nem akartam egy percet sem... De most megint jó, megint élünk, pedig látszólag nem sok minden változott körülöttünk. Csak találtunk valamit, amit közösen tudunk és akarunk megoldani. Nem az egyikünk problémája, amit a másik unos untalan hallgat, hanem közös ügy, közös tét, közös cél...:))) azt hiszem az utóbbi időben Sarud is ezért volt fontos. Ezért a közös tartalomért, a közös tevékenységekért, az együtt elért apróbb sikerekért.
Csináltunk egy teraszt a házhoz. Közösen festegettük le a szerkezetét tartó fagerendákat, az utóbbi hónapok legboldogabb két napja alatt...
remélem, érthető volt ez a hangos gondolkodás... és igen, oly sokszor hiányzik anyukám, hogy végighallgasson, tanácsot adjon, bátorítson vagy épp óva intsen... de itt van a szeretete velem... őrzöm őt szívemben...
Amikor meg idegenforgalomban dolgoztam, volt szerencsem sok jo helyen - Villany, Badacsony, Tokaj, Etyek - igazi jo borkostolokat vegigcsinalni. Sokat tanultam, mire kell figyelni stb.
Aztan kikerültem ide uj lakohelyemre - hat nem megint az egyik legjobb borvidekre kerültem?
Igy aztan meg lett pecsetelve a "sorsom". De meg jo, mert en dragam, is imadja a finom, nemes dolgokat, Baileys jöhet nalunk is - meg raadasul ket igazi poharunk is vann hozza, mert csak ajandekcsomagos verzio volt legutobb a boltban ;-)
Mennyire irigylem azokat, akik szeretik a bort!
Én mindíg bajban vagyok,mert csak a Martinit és a Baileys-t...ez utóbbi elég drága.
Az átlag likőrök összetevőit elolvasva...inkább visszateszem a polcra.
Szoval betöltöttük az ÖT evet.
Nem csinaltunk semmi extrat, felbontottunk egy üveg finom vörösbort, es egymas mellett a kanapen koccintottunk.
Szerintem nagyon szep volt.
Es ugy döntöttünk, hogy az ezüstlakodalmunkat meg megünnepeljük - a gyemant meg kerdöjeles.
Nem tudom meg.
Most nalunk van a kislanya a szünet miatt vasarnap este megy vissza, talan elmegyünk valahova vacsorazni.
ne is gondolj ilyenekre, persze, hogy együtt fogtok megöregedni
tervezel valamit arra a napra?
Sziasztok, itt vagyok.
Tegnap valahogy kicsit nagyon rossz napom volt, ma jobban vagyok mar egy kicsit.
Aztan ma lattam megint a naptaron, vasarnap leszünk 5 eves hazasok.
Legyszi-legyszi-legyszi nyugtassatok meg, hogy nem ugy van mint abban sok masik topikban, hogy automatikusan minden kapcsolatban mindig mindenki felrelep.
Nekem az olyan szep es jo erzes, hogy közösen a ferjemmel dolgozunk - igen dolgozunk - azon, hogy a kapcsolatunk meg nagyon sokaig ilyen szep maradjon.
Mindig azt mondja, hogy velem szeretne megöregedni.
Jol van na - mar öregek vagyunk.
Legyszi - mondjatok hogy jo uton jarunk.
Sziasztok, egyetértek Levibabával, tényleg nagyon jó ide bejönni és egy kicsit olvasgatni-beszélgetni, szégyellem is magam, hogy nem tudok jönni, de nem tehetek róla, nem megy. Jól vagyok, csak halad az élet, tele tennivalóval, intézni valóval, néha azt sem tudom, hol áll a fejem.
Húsvétkor sikerült néhány napot a párommal tölteni, Sarudon lett egy teraszunk, annak a gerendáit kentük át impregnálóval és lazúrral, de nagyon élveztem a szabadságot és a közös munkálkodást. A két kutya meg közben úgy játszott - bújócskázott, fogócskázott - egymással, mint két kicsi gyerek:)
Lassan én is úgy vagyok, imádok minden pillanatot, amit a lányommal tölthetek, mert hiába lakunk névleg együtt, szinte alig látom. No, persze, nem ugyanaz, mint az a néhány száz km távolság....
Liza, kicsit irigyellek Kolozsvárért, nagyon szeretem az erdélyi városok hangulatát, bár inkább Székelyudvarhely az igazi nekem:) sok kedves emlék köt oda...:)
No akkor majd mesélj, ha visszajössz...
itt hétköznapok vannak újra, a munkahelyem egy borzalom, éjszakánként arra ébredek, hogy fáj a gyomrom...
jelentem: a kis koktélparadicsomaim a vájlingokban imádják ezt a sok esőt, azt hiszem, ebben az évben mást nem is termesztünk, hagyni kell a földet is pihenni, mert valahogy nem akart rendesen teremni tavaly.
Sziasztok!
Én többször benéztem, de nem volt senki. Magammal nem levelezgetek.
Elszomorodtam, hogy széthullottunk, de mint írtam megfogadtam, hogy én nem erőltetek semmit.
Mi nem voltunk itthon. Szombaton kb. 10 óráig dolgoztam, utána a húgom állta a továbbakat. 11.50-kor szállt le a lányom barátjának a gépje, majd indultunk tovább. Másik lányomék is jöttek, így együtt volt a család. Fiúk pecáztak, gyerekek játszótér, strandolás (mostmár taknyolás:( ) is:( Hazafele, nem volt egyszerű, de mégis sikerült nagyobb lányomnak meglepetést okozni. Mondtuk neki, hogy még egy célutáni ebéd vagy vacsi belefér egy étteremben, ahol már pénteken megrendeltem neki a tortát, s megbeszéltem a pincérekkel, hogy nem tud az egészről semmit. Nagyon tudták kezelni:)
Ott volt a torta, a Boldog szülinapra behozták, volt meglepi.
Holnap árufeltöltés, pakolászás és szerdától Kolozsváron leszünk kiállításon. Jövő hét hétfőn jövünk haza.
Hát lányok....hol vagytok?
Jaj, annyira jó volt, mikor itthon voltak a "gyerekek", azóta minden újra a hétköznapokról szól.
Mi csak itthon leszünk húsvétkor, anyukámék jönnek, de csak kis uzsonnára. Remélem, kicsit ki tudom pihenni a munkahelyi stresszt, amiből van bőven az utóbbi időben
Sziasztok!
Megint előbújtam :) Olyan jó olvasni Titeket, mindig kisüt a nap a lelkemben, ha idetévedek :-)
Elekesimola: kérdezted ki milyen régóta van együtt a párjával: mi a férjemmel 1990. év végén ismerkedtünk össze, az esküvőnk 1992 nyarán volt, mindketten nagyon fiatalok voltunk. De így húszonév távlatából is nagyon boldog vagyok, hogy egymás mellé sodort minket az ég..
LondonEye: gondolom már nagyon izgulsz, már csak két este, és itthon vannak nagylányodék :-) Legyen csodás időtök együtt és gyakorold szorgalmasan az angolt :-)
Egyetértek azzal, hogy minden kapcsolatban van fent és lent, de az igazi mély szerelem, szeretet segít a nehézségeken átlendülni.
Az évfordulós közös élmény biztosan sokat jelent, és fontos, hogy ne mindig csak "tárgyakkal" tegyünk emlékezetessé egy-egy ilyen alkalmat.
Az esküvő mindig helyzet és párfüggő, van aki világ életében a nagy habos-babos fehér ruháról álmodott, van aki egy négy fős, max. szűk családi esküvő mellett dönt... De a lényegen nem változtat, mégpedig a házasulandók boldogságán :-)
Legyen szép napotok, csodás hetetek :-)
Sztem egy esküvő rengeteg féle lehet, a sok ember, fehér ruha egy lehetőség, én pl. 23 évesen se szerettem volna olyat.
De x éves korban a pár és 2 tanu, egy meghitt esküvőn....ugyanolyan jelentős és meghatározó lehet...
Hat tudod, azert vannak dolgok, amit az ember lanya az en koromban mar nem csinal.
nem volt feher ruhas nagy esküvö, az lehetett volna mondjuk huszevesen.
De ezt az embert el nem cserelnem.
Na nézd,mint a filmekben...
de azért ne beszélj úgy magadról, mintha bármihez is öreg lennél...
En egyaltalan nem akartam ferjhez menni, mar tul voltam azon a koron.
A mi hazassagunk tipikus "erdekhazassag". Egy hülye papir miatt.
Hoztuk elöre, biztos kesöbb összehazasodtunk volna, de ez a hülye papir ...
Nem ismertük egymast meg olyan melyen, együtt is csak 3 honapja laktunk, ugyhogy eleg nagy fejesugras Volt.
de most nagyon jo.
En is vizöntö vagyok, de az en parom bak. Elvileg semmiben nem illünk össze.
Majd meglatjuk 20 ev mulva.
Kimondva tényleg sok, de még mindíg nagyon tudunk lelkesedni egymásért...persze az ellenkezője is előfordul
én vízöntő,a párom oroszlán....ezt a párosítást nem véletlenül tartják kockázatosnak, de nálunk úgy látszik, működik
mégpedig azon az alapon, hogy az érzelmekben bizony egyikőnk se szereti a langyos középutat
sajna bármennyi idő után előfordulhat, hogy az egyike épp nem érti meg a másikat, de úgy tűnik, megbánta, sztem hagyd kiengesztelni magad
A lényeg meg itt maradt:)
A kezdő nap 1978.01.07.
Papírunk 1979.05.05 óta van róla:)
Tehát a hivatalos is 35 év:)
És még mindig nagyon jó:)
Na most én mosolygok:)
Egy kérdés. hogyan léptetek a közös útra? Szerintem mindeki a holtomiglan-holtodilagnig együttmaradunk. Mondd ha tévedek.
Aztán az egyiknek sikerül a másiknak nem......
A kérdésedre én is válaszolok, gondolom ezzel még fokozom a nevetésed:)
Kívánom, hogy majd egyszer a Tieteken is mosolyodjon el valaki és kiáltson fel, hogy " Úristen ennyi évig együtt"
Szép hétvégét mindenkinek
Most nevetve kerdezem: uuuuristen, ennyi evet kibirni!
En is szeretnek ennyit.
Ma eppen volt egy kis összezördülesünk, kibeszeltük, hogy nekem mi volt a gondom, de kicsit elszomoritott, hogy ugy ereztem, ennyire nem ismer, hogy nem erti a bajomat.
Aztan mikor elindult az irodabol (mert mi egy cegnel dolgozunk) bejött elköszönni, amit nem mindig tesz meg.
Olyan jolesett. Biztos erezte, hogy erre most nagy szüksegem volt.
Ez nagyon jó ötlet, az élmény örök:-)
Mi évekig minden házassági évfordulón elutaztunk valahova 1 vagy 2 napra: Bécsbe, Győrbe...mindegy.
Nekünk papírunk júniusban 18-róllesz, egyébként a 22.-et kezdtük:-)
Nektek a hanyadika?
Mi aprilisban lesz öt eve hogy összehazasodtunk.