Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia, 12 évesen???
Létrehozva: 2005. szeptember 8. 17:37
A lányom barátnője szanatóriumba került, mert két hónap alatt kórosan lesoványodott.Nem eszik, csak az a két hatalmas szomorú szeme világít sovány kis arcában.A leány nagyon érzékeny, amit a kamasz társak mondtak neki, készpénznek vette. A sértést is, meg azt, hogy Ő dagadt.Hát tenni akart valamit, így nem evett.Egy pohár joghurtot 4 km futással dolgozott le.Pedig nem volt kövér, csupán fejlettebb deszka, nyakig kézláb társainál.Domborodó formáit szégyennek tekintette, hiába próbált segíteni édesanyja, a baj külső megoldást igényel.A lányom beleroppan, nem tudja ,hogyan segíthet.Ötleteket kérek.Segítsetek....Mit tegyünk, hogy visszataláljon közénk?Természetesen orvosok segítenek rajta, de a barátnők mit tehetnek?
Azt hittem h én voltam az egyetlen olyan szerencsétlen 12 éves, aki szégyelte domborodó formáit... Én voltam a legfejlettebb az osztályból, ezért kilógtam a sorból. 10 éves korom óta leszoritottam a melleimet, bő bluzzokba jártam, amelyek eltakarták a fenekemet, és nagyon bő nadrágokban. Igaz egy kicsit kövérke is voltam. Szégyeltem h nekem melleim vannak (most h visszagondolok, elég nagy hülyeség...). Annyira gátlásos voltam h ha valaki rámnézett már könnyezni kezdett a szemem, és elöntött a forróság. Nekem aztán hiába mondták h szép vagyok, meg ilyenek, én csak a magam feje után mentem.Senki nem segitett...de senki sem tudott volna...egyedül jöttem rá mindenre. Arra h nem kell szégyelnem a saját testem, és büszkén megmutatnom önmagam. Igaz csak 15 éves koromban próbáltam megmutatni h milyen is vagyok. Magamtól kellett rájönnöm mindenre, csak ez segitett. Pszihológia könyveket olvastam meg ilyenek. s közeben jobban megismertem önmagam, belülről is. Az igaz h 16 évesen majdnem anorexiás lettem, de az is az én hülyeségem volt. Most 17 vagyok és tisztában vagyok önmagammal, bár még néha elkap egy olyan nem eszem ma semmit feeling. Ez soha nem fog elmúlni, csak halványulni. Mindenki önmagán kell segitsen. Szerintem a kislánnyal nem kellene folyton a problémájáról beszélni. Mikor beszélnek vele ne emlitsék az ételt, és mikor meglepit visznek neki az ne legyen étel.
Ez sajna így van. Én is észrevettem, hogy már nem eszem aannyit, mint a hülyeségem előtt. Eddig csokiból 4 kocka volt a min. most kettő a max. stb.
Majd visszaszokik, de iylenor mindenki a fizikai egészségét tartja szem előtt-ami normális-de ahhoz, hogy egyen, előszőr a lelkét kell rendbe rakni!
Igen, mindenképp írj!
a fórumon beszéltem olyan csajokkal, kaik már megjárták a kórházat, és nem túl jó élményekkel jöttek ki, szal nagy adag itartást küldök neki!
Mostmár rendesen eszem, "régen" egész nap em ettem semmit. a reggelimet az osztáyltársaim közt osztottam szét, a pénzemet újságra költöttem, hogy innivalóra, de kizárólag vízre, merrt abban nincs kalória!!!
-én hülye :D
Örülj neki, hogy jól eszel, és odafigyelsz magadra! Ez nagyon jó dolog!
Ja, és én minden anorexiás lányt dilisnek néztem, és azt mondtam: " Na én aztán tuti nem" aztán egyszer úgy ébredtem fel, hogy "felszedtem pár kilót" aztán már "kövér" voltam, végül jött a hánytatás, és az önsanyargatás, ami nem is volt sanyargatás, mert mikor nem ettem semmit, én voltam a világ legböüszkébb embere!
Norbira én is gondoltam, de annyira nem bírom a csávót, hogy sztem miatta nem tudnék enni, és az lenne az igazi fogyókúra
Egyébként a hit nagyon sokat segít nekem, ez igaz, de aki nem jártas ebben, annak ondhatom, nekem ez segített a legjobban...
Helyes, helyes
Bár magam nem vagyok vallásos, de ha neked ez a gyógyír, akkor hurrá! Mindenkinek más jön be...A lényeg hogy túlvagy a nehezén...4 hánytatás után jó is hogy leálltál, mert egy idő után már szinte lehetetlen, elkap mint a lavina...A csokira meg egs, helyettem is egyél meg egy kockával 
Csak mert én most Update-elek és 12 után már nem szabad 
de reggel egy mini csokit találtam itthon, azt befaltam 
Mérleg...Azt el kell szépen felejteni...Én már évek óta gyógyult vagyok, de még most is idegbeteg leszek ha ráállok...Inkább mások véleményét és a ruháidat figyeld
Ha jók rád, vagy lazábbak, akkor nyugodt lehetsz, akármit látsz a tükörben, mégis okés vagy 
Nagyon ügyesen csinálod hogy elmeséled a dolgokat, tényleg sokszor jól jön ha ezzel tudsz segíteni...És ugyebár az igazán hiteles, aki már átélte az adott szitut. Ezért írtam én is ide be.
Köszönöm szépen, már kezdek egyre inkább magamhoz térni. Az előbb ettem még 4 kocka csokit, le kellett ülnöm, annyira jó volt
Egyébként a bnőim talán sosem csinálnámnak ilyen butaságot, bár az egyik legjobbról pont a fórumun tudtam meg, hogy hánytatja magát. Azt hittem megfojtom, de azóta legalább nem csinálja.
Egy időben én is hánytattam magam-jobban mondva így kezdődött az egész- , de csak négyszer fordult elő, és a bnőm letette velem a nagy esküt, hogy többet nem teszem. Akkor kezdtem le koplalni...
No mindegy! Motsmár csak azért járok ilyen topicokba, hogy elmeséljem a dolgokat, hogy tartsam a betegekben a lelket, vagy hogy okítsam őket az én esetemből.
Jah, és ha nem lennének barátaim, akkor nagyon nehéz lenne, de szerencsére vannak, sőt! 8 éve járok templomba a családommal-református vagyok-, és augusztusban megtértem, szóval úgy érzem, nekem a legegyszerűbb
A családom egyenlőre nem szenved, mert "nagyon ügyesen" csináltam, de sokszor fenyegettek szpiho-okival. Egyszer pl. Apu ráállított a mérlégre, én meg elkezdtem zokogni, és kibuktam a számtól, amit a mérleg mutatott.
A topic neve: Bulémia, anorexia-a nők leggyakoribb betegsége!
A családod azért szenved, mert te szenvedsz. Mert gyűlölöd magad, pedig ők szeretnek.
Sajnos előfordul! Sőt mi több, igazán gyakori!
Mivel én még csak 16 éves vagyok, gyakran megfordulok az Im fórumán is, ahol van egy ilyen topic. 13-19 évesek vannak bent, és én is közéjük tartoztam. Péntek óta érzem, hogy nem vagyok közéjük való, de éha még most is félek, hogy ez csak pár hétig, hónapig tart.
Ilyenkor álltalában elmondjuk, hogy mennyit ettünk aznap, és ha csak egy rozskiflit, vagy netán semmit, akkor hátbaveregetjük egymást, és persze magunkat, hogy miylen ügyesek voltunk.
Visszagondololva ez elég elszomorító, de mi utáljuk a külvilágot, a sajnálkozó tekinteteket, de legjobban azt a mondatot, hogy "Te beteg vagy!"
Nagyon sok beszólást tudnék mutatni nektek, amiken nagyon meglepődnétek, hogy hogyan lehet ilyne kevés esze a mi generációnknak.
Ja, és szeretném hozzátenni, hogy elolvastam az utolsó hozzászólást, és most szembesültem vele először, hogy mit érez legbelül a környezetem, mikor sanyargatom magam. Legszívesebben felhívnám a bnőimet és haverjaimat, és bocsánatot kérnék, hogy sok ideig ennyire hülye voltam, és ha rám jön az öt perc, még sok fájdalmat okozok nekik. De sosem gondolok rájuk, csak magamra, és a nem létező zsírpárnáimra.
Na iylen, mikor egy fiatal lány anorexiás!
Gyakorlóiskolákban tényleg nem gyakorlatoznak...Ha így lenne, akkor nem lenne akkora túljelentkezés a Trofortba, Randótiba, Apáczaiba...Ott félévente más adag gyakorlótanár "gyakorlatozik", mégis az egyetemre bekerülési arány majdnem 100 százalék...Szigorú kontrol van, és a kezdők sokszor lelkesebbek és alaposabbak...
Amúgy anno én is kísérleti angol osztályba jártam, egymást váltották a gyakorló angoltanárok. Mégis, mostanra két diplomám van majdnem (egyiknek a végénél járok), mindkét szakomat angolul csináltam végig. Kéretik nem bántani a szegény gyakorló kolléga jelölteket
Ja, és egy tény: az anorexia és a bulímia is lelki betegség, amint azt már többen írták. de olyanról még nem hallottam, hogy egy bulímiás nem hánytatja vagy hashajtózza magát a falásroham után...Akkor már nem bulímiás, hanem kényszeres zabáló lenne, és kétszáz kiló. vagy én nem volnék elég tájékozott?
"Azt hallottam..." BAROMSÁG! Nem minden iskola ilyen.
Számomra egyértelmű, hogy ha a gyerekemet naponta összerugdossák, akkor egy percig sem marad abban az iskolában, ahol ez lehetséges. De hát azt csinálsz a gyerekeddel, amit akarsz.
Ja, és a gyakorló iskolákban a tanárjelöltek nem a gyerekeken gyakorlatoznak, de még ha így lenne is: nem jobb az, mint a mindennapos testi sértés, megaláztatás?!
Teljesen megértelek...
Amiket a gyerekeim elmesélnek, hogy mik történnek az iskolában, miket mond némelyik gyerek a tanároknak és milyen stílusban....
Például a kedves, aranyos, nagyon jó módszerekkel tanító angoltanárnénit azzal űzték el, hogy néhány szemtelen csaj elkezdte Mangalicának nevezni!!!!
Úgy szólították órán, kiröhögték, kigúnyolták...
A tanárnő intőket osztogatott egy ideig, gondolom magában meg örlődött, rettenetesen sajnáltam...
Aztán évvégén elment az iskolából.
Tudod, sokszor nem is értem, hogyan tudják megállni, hogy ne pofozza fel a kölyköt, aki válogatott sértéseket röhög a képébe...
Ha meg valamelyik tanárnál "elszakad a cérna", lekever egy megérdemelt pofont, hónapokig azon csámcsognak a TV-ben.
Bocs, hogy kiemeltem a kerületeket, de csak azért tettem, mert úgy odavannak, hogy jaj, a VIII. kerület milyen...
Erre írtam, hogy dehogyis a VIII.kerület a veszélyes környék, Buda is veszélyes, amit annyira "elitnek" tartanak...
Pont azért írtam, mert sokan tévhitben élnek!
Itt talán több lövöldözés és robbantás történt az utóbbi években, mint a leszólt VIII-kerületben!!!
Ebben is igazad van, hogy sajnos ez a társadalom termeli ki a kezelhetetlen gyerekeket : a szüleiknek (ha van munkájuk) 10-12 órákat kell robotolni, sokszor hétvégén is elvárja a főnök, hogy dolgozzon, mikor foglalkozna a gyerekével?!
A családok 70%-a elvált, a gyerekek hányódnak jobbra-balra, hogyan lenne az anyukának ideje figyelni rá, ha azt se tudja, hogyan fizesse ki a számlákat egyetlen fizetésből?!
Itt van pont a kislány esete, az ő anyukája is ilyen...
Manapság már Gyes-t sem nagyon engedhet meg magának a család, nemhogy anyuka otthon maradjon és hazavárja a suliból a gyerekeket.
Én sokszor a túlhajszolt szülőket is sajnálom: mit tehetne?!
Lassan már ott tartunk,hogy nekem kell megválogatnom a gyerekeim barátait!
Hát, én is elkaptam ezt a kölyköt, aki állandóan verte a fiamat és terrorban tartotta... (6.-ban volt)
Egyik nap a bevásárlóközpont mozijának az előterében futottunk össze.
Félrehívtam és nagyon tagoltan az arcába szótagoltam: ha mégegyszer hozzá mer nyúlni a gyerekemhez, akkor velem gyűlik meg a baja!
A nyomaték kedvéért megragadtam a mellén a grabancot és emeltem egyet rajta (6.-os kisnövésű fiú
...
Hogy érezze, milyen az, mikor ki van szolgáltatva!
Hogy érezze, komolyan beszélek és az erőm is megvan hozzá!
Ez a beszégetés csendben zajlott, ő csak bólogatott és hüppögött, én elköszöntem és tovább mentünk.
Na, másnap a suliban a srác (ő a focista gyereke!!!) minden órán, minden tanárnak elmesélte, hogy az X anyukája mit csinált ővele a Bevásárlóközpontban!!!
Persze, jól feltupírozva a dolgot, hogy én rángattam őt, meg megtéptem az ingét, meg hasonlók!
A két gyerekem is látta mi történt, az ő három haverja is ott állt 2 lépésre.
Minden órán elmondta, hogy hogyan fog ő engem feljelenteni, mert bántottam őt és megfenyegettem!
(Tudod, tényleg az lett volna a legjobb, ha jól felpofozom, legalább megkapta volna a magáét.)
Ez a fiú még manapság is naponta verekedik, valakit mindig talál a suliban, akit megagyalhat...
(Szerencsére már nem az én fiamat veri.)
Dehogyis rugják ki, egy neves focista fiacskájával ezt nem tehetik meg!!!!
Igazad volt, nekem is ezt kellett volna.
Jó éjt Nektek.
és bizunk abban, hogy a többség azért normális marad.
Már 4 év alattis romlott a helyzet. Milesz ezután???
Háromféle étkezési zavar van:
anorexia nervosa
bulimia nervosa
pica (nem étkezésre alkalmas dolgok fogyasztása, pl: haj, üveg, fa, gyöngyök, elemek stb.)
bocs, nem a szülő, hanem a tanár ellen!
Van olyan diák, aki egyszerűen azt mondja a tanárnak, h. nem, én ezt nem csinálom meg. Talán otthon kéne szétnézni az ilyen gyerekeknél, h. mért lettek ilyenek??? Mert a szülő ahelyett, h. foglalkozna vele, megveszi a sok cuccot, h. foglalja le magát ugyani apuci, anyuci csak megcsinálta, de foglalkozni az már nuku.
Szerintem mindenhol ez van....
nincs igazából fegyelmezési eszköz a tanárok kezében + egyes szülők azt tanitják a csemetének, hogy mindent szabad..... és ilyen mindenhol van.