Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez a szivárvány szárnyú angyali figura a képen azt a belső vezetőt jelképezi, amely mindannyiunkban ott él valahol. Ahogy a háttérben álló második alak, néha mi is éppúgy vonakodunk elfogadni ezt az irányítást, mert annyira megszoktuk, hogy nem belülről, hanem kívülről fogadjuk a tanácsokat.
Önnön lényed legmélyebb igazsága az a belül felmerülő intuitív megérzés, amely mindig megmondja, merre menj. Ez a kártya azt üzeni, hogy figyelj arra a belső vezetőre, amely megadatott neked. Suttogva szól hozzád, így néha tétovázol, vajon jól értetted-e, amit mondott. De az utalásai egyértelműek: ha követed a belső vezetőt, teljesebbnek fogod érezni magad. Olyan lesz, mintha lényed középpontjából haladnál kifelé - ez a fénysugár mindig pontosan oda visz majd, amerre menned kell.
"Neked azért van szükséged útmutatásra, mert nem tudod, hogy ott rejtezik benned saját belső vezetőd. Találd meg ezt a belső vezetőt; ezt nevezem én szemtanúnak, ez a te dharmád, a benned élő buddha. Ébreszd fel ezt a buddhát, és egész életed áldást és boldogságot fog sugározni. Örömtől és az isteni minőségtől fog ragyogni egész életed - most elképzelni sem tudod azt a ragyogást. Ez olyan, mint a fény. Sötét van a szobádban, de hozz csak be egy kis fényt! Egy kicsi gyertya is elég, és a sötétség egy szempillantás alatt eltűnik. És ha már van gyertyád, akkor megtalálod az ajtót is. Már nem kell azon töprengened, hogy vajon merre lehet az ajtó. Csak a vakok töprengenek azon, hogy merre van az ajtó. Ha van szemed, és van egy kis fény is a helyiségben, akkor nem gondolkodsz. Vagy mielőtt kimennél, te töprengsz azon, hogy hol találod az ajtót? Nem, egyszerűen csak felállsz és kimész. Egyetlen gondolatot sem vesztegetsz az ajtóra. Nem kezdesz tapogatózni utána, nem mész fejjel a falnak. Egyszerűen csak látod, hogy ott van, és gondolkodás nélkül kimész rajta."
Ti mióta húztok rendszeresen Oshotól? Nekem 4 éve van meg a kártya és nem tudom megúnni.
SZia, én ma ezt húztam a duduson:
Érettség:
Ez az alak egyedül van itt, csendben, mégis éberen. Benső lényét virágok töltik ki - így a tavasz minőségét hordja magában, amely minden pillanatban megfiatalítja őt. Belső virágzása és teljessége végtelen mozgásteret nyújt a számára. Kívül is és belül is bármerre mozoghat, hiszen örömét és érettségét a külső világ dolgai nem befolyásolják. Ez központosulásának és kitágulásának, szétterjedésének időszaka - a körülötte látható fehér izzás az ő fénye, mely egyben védelmezi is őt. Ezt a tökéletes állapotot az összes élettapasztalatának köszönheti.
Ha ezt a kártyát húzod, tudnod kell, hogy ez a pillanat ajándék számodra, melyért keményen és kitartóan megdolgoztál. Szilárd alapokon állsz, és a siker és a szerencse is melletted áll, mert ez mind annak az eredménye, amit belül már megtapasztaltál.
Buddha teljességgel virágba borult, teljes mértékben kinyílt. Lótuszai, virágszirmai elérkeztek a beteljesüléshez...
Természetesen sokkal csodálatosabb az, amikor te magad telsz meg a tavasszal, mint az, mikor az őszi harmatcseppek a lótuszlevelekre hullanak. Az az egyik legcsodálatosabb látvány a világon, amikor az őszi harmatcseppek a lótuszlevelekre hullanak, és úgy ragyognak a reggeli napfényben, mint az igazgyöngyök. De ez csak egy pillanatnyi élmény. Ahogy a nap egyre magasabbra emelkedik, az őszi harmatcseppek lassan elpárolognak...
És ezt a múlandó szépséget nyilván nem lehet összehasonlítani azzal az örök tavasszal, ami a lényedben virágzik. Visszapillantasz, amennyire csak tudsz, és látod, hogy az mindig is ott volt. Előre pillantasz, amennyire csak tudsz, és meglepődsz: ez maga a lényed. Bármerre is mész, ez ott lesz veled, és a virágok mindig záporozni fognak rád. Ez a spirituális tavasz."
Amúgy meg a Lázadó a kedvenc lapom...
Ezen a képen azt látjuk, amint kora reggel egy lótuszlevélről a tiszta vízbe hullik épp egy harmatcsepp, és ettől a víz felszíne fodrozódni kezd. Rendkívüli, megrendítő pillanat ez: ahogy a csepp megadja magát a gravitációnak és lecsúszik a levélről, egyszerre elveszíti előző identitását, és a következő pillanatban eggyé olvad az alatta lévő határtalan víztömeggel. Elképzelhetjük, amint az ismert és a megismerhetetlen határán lebegve egy pillanatra megremeg, aztán lezuhan a mélybe.
Ennek a kártyának a kihúzása azt jelzi, hogy valami a végéhez közeledik, valamit épp befejezni, elhagyni készülsz. Legyen ez bármi - egy munka, egy kapcsolat, egy szeretett otthon, bármi, ami identitásodban eddig szerepet játszott -, most eljött az idő, hogy elengedd. Bármennyire is elszomorít, ne próbáld visszatartani. Most valami sokkal nagyobb dolog vár rád; új dimenziókat kell felfedezned. Már túljutottál azon a ponton, ahonnan még visszafordulhattál volna, a gravitáció pedig teszi a dolgát. Te csak hagyd magad - ez jelenti a szabadságodat.
"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...
De az ember magasabb rendű akar lenni másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az "én". Az "én" eltűnése az ártatlanság."
Az összehasonlitás teremti meg az alsóbbrendüség és felsöbbrendüség ideáit...
Ki mondta neked, hogy a bambusz szebb a tölgynél; vagy hogy a tölgy értékesebb a bambusznál? Szerinted a tölgyfa olyan üreges törzset szeretne magának, amilyen a bambusznak van? Vagy a bambusz talán féltékeny a tölgyre, mert az sokkal hatalmasabb, és a levelei ősszel más színekben pompáznak? Már a gondolat is nevetséges, hogy a két fát összehasonlítsuk - mégis mi emberek úgy tűnik, nem tudunk kitörni ebből a szokásunkból.
Nézzünk szembe a tényekkel: mindig lesz valaki, aki szebb, tehetségesebb, erősebb, intelligensebb, vagy látszólag boldogabb, mint amilyen te vagy. És ez fordítva is igaz, hiszen mindig lesznek olyanok, akik mindezekben kevesebbek nálad. Azzal, hogy folyton másokhoz hasonlítgatod magad, nem fogod megtalálni igazi önvalódat. Ehelyett inkább arra kell figyelned, hogy vajon saját lehetőségeidet legjobb tudásod és képességeid szerint teljesíted-e be.
"Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és felsőbbrendűség ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy - egyszerűen csak vagy. Egy kis bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa... az nem számít - te te vagy. Rád van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb csillagra. Anélkül a fűszál nélkül Isten kevesebb lenne. Erre a madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne belőle.
Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló."
ez az egyik kedvencem.....
Bár ma az Ünneplést húztam...
nagyon szép.. én is szeretem :D