Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férfiak és a hűség
Létrehozva: 2006. január 24. 10:57
Sziasztok!
Az utóbbi időben - személyes "élményeim" révén - felvetődött bennem egy kérdés és kíváncsi lennék a véleményetekre.
Nagyon sok topik nyílt már azzal kapcsolatban hogy sok párkapcsolatban élő férfi chatelget, flörtölget, ismerkedik a neten más lányokkal és ez persze nagyon rosszul esik az adott férfi párjának /már ha tudomást szerez róla/. Általában ilyenkor olyan vélemények szoktak elhangozni, hogy ezekben a kapcsolatokban valami nincs rendben, valószínűleg nem is boldog az illető férfi, ha máshol keresgél stb., stb.
Az én esetem sokban hasonlít a fentiekhez, egy nagy különbséggel: mi tényleg boldogok vagyunk a férjemmel, tényleg érzem hogy ő is boldog, nagyon jó a szexuális életünk és ő mégis chatelget lányokkal, elkéri a számukat, sőt egyszer-egyszer találkozott is lánnyal a netről. Természetesen már beszélgettünk erről a dologról egymással és ő azt mondja hogy ennek semmi köze a tulajdonképpeni szexhez, ennek az egésznek a lényege és izgalma a flört. Próbálom ezt elfogadni, csak nem tudom hogy ez mennyire "természetes" dolog a férfiaknál. Az én férjem azt mondja hogy nem akar és nem is fog megcsalni, boldog velem, mindent meg tudunk beszélni egymással. Mégis félek egy kicsit...
Mert ha az ember keres, akkor talál is..
Egyáltalán mi értelme gyűjteni a telefonszámokat és ismerkedni másokkal, ha tudja az ember hogy igazából nem lehet a dologból semmi. Ez tényleg tipikus "férfivonás"?
Még egyszer hangsúlyoznám hogy mi tényleg boldogok vagyunk egymással, nincs hiányérzetünk semmmiben, igyekszünk a kevés munkán kívüli időnket együtt tölteni, nincsenek árulkodó jelek hogy a férjem megcsalna stb., épp ezért találom nagyon érdekesnek ezt a helyzetet.
Vajon nekünk, nőknek tényleg el kell fogadnunk hogy a férfiak ilyenek és ne tulajdonítsunk ennek az egésznek jelentőséget?
Hogyan csitítsuk el mégis a női büszkeségünket és önérzetünket?
Hogyan őrizzük meg a 100%-os bizalmat?
Várom a véleményeket, természetesen férfiaktól is!!!!
Köszönöm és szép napot mindenkinek!
A pálinka is jó, de az nem egy pancsolás közbeni ital :-)
Neked is.
Én sokszor megijedek, de szeretem a valóságot. Nélküle más se lenne, ami nekem olyan jó tud lenni.
Viszont a Margarita nem egy hülyeség, mesterien készíti a férjem, rendelek is egyet. :) (Vicc volt, pálinkát iszom, ha iszom.)
Minden jót.
:-)))
Én most gyorsan csinálok pár pohárnyi margarita.
És kivonulok vele pancsolni, még szépen süt a nap.
El kell hissentenem a vadságot mára magamtól.
Még a neten át is irtózom tőle.
jo nap tovább neked.
Igen.
Ha megnézed a feminista topikokat (a mostani talán épp nem jó példa), ott is pont ilyesmi zajlik.
Elég nehéz szembenézni azzal, hogy nem vagyunk mindenhatók. :) (Pláne a pozitvizmus korában, amikor még megkérdőjelezni se szabad, hogy mindent lehet és nincsen lehetetlen - kivéve, ha te vagy a postás Marika koszorúérgyulladással a kilencedikről, de róla szere tünk elfeledkezni. No, nem is írok ilyen negatívakat, még bevonzok valami rémes nyavalyát vagy egy téglát a fejemre a Marika néni ablákól, aztán csak magamat hibáztathatom.)
Szóval a szembenézés és az elfogadás nehéz, sokszor csúszik félre és fásultság lesz belőle, vagy mint látjuk, ellenkező esetben egymás hibáztatása.
Egyébként a legjobbakat én is a férjemmel tudok "cirkuszolni". :) (Márcsak azért is, mert a többiek sokkal kevésbé érdekelnek, azt beszélnek, amit akarnak, ő bajuk.)
:-)
Azok "ölik" egymást akik egymásra vannak szorulva.
Talán nekik kell is a cirkusz az életükbe.
Írtad korábban, azért is gondoltam, hogy elsiklasz ezek mellett a dolgok mellett hirtelenjében.
Egyébként gondolj csak bele, ha nem mi, "nyugati civilizáció" lettünk volna az életképesebbek, akkor most itt dúlnának törzsi háborúk és ott száguldoznának suhanó autócsodák.
A jó hír, hogy ehhez az életképességhez pl. pont az altruizmusra épp olyan szükség van, mint a versengésre, úgyhogy a magunkfajtának, aki szívesebben szemlélődik, mint konfrontálódik, és nehezen emészti a nyers önzést, bőven megvan a létjogosultsága.
A természet nagyon bölcs. :)
(Csak hogy magam is adózzak a közhelyeknek.)
A korral kellet volna a barbárságot levetkőzni.
De valóban és nem járok a világban ki.
Zárt a világom és kevesek jutnak bele.
Én meg nem járok a köz világába pl. szórakozóhely...
Játszottam ott, de a végén húztam el a hátsóajtón.
Nem kivánkoztam ki a tömegbe iszogatni.
Hogyne.
És félreértés ne essék. Az ideáid szépek.
Csak az ideák ugyanakkor hidegek és embertelenek is.
Más.
Barbár időket élünk. Vagy te nem jársz emberek között? Amikor sok a fóka, az eszkimók nem a fókazsíron különböznek össze, hanem más egyebeken.
Minden barbár szokásunknak megvan a modern megfelelője, csak nem tűnik fel, mert benne élsz. De ha kinyitod a szemed, láthatod. Barbár szokások uralkodnak egy éjszakai szórakozóhelyen, sok, kedves kis falusi otthonban, sok jólfelszerelt iskolában, a valódi megismerés nélküli, tudományba vetett hitben (értsd: legtöbbek számára a tudomány hit, megközelíthetetlen, érthetetlen, így a korlátai és módszerei is azok, ezáltal nem is elkülöníthető az áltudományoktól), a televízióban, ami a cirkuszt adja a kenyér mellé (ha az éppen jut). A párválasztásban és érdekérvényesítésben, lásd akár versenyszféra, akár fekete gazdaság. A szociális felelősségvállalásban, lásd élőskődő kismamák, nyugdíjasok topikok és valós életbeli megnyilvánulásaik.
Persze, ritkán megy vérre a harc, mert ahol mi élünk, jelenleg mindenkinek jut annyi, amennyi a túléléshez kell. De nézz meg olyan területeket, ahol ez nem adott.
Még mindig azt mondod, hogy a kor a barbár?
Talán már nem a barbár időkben élünk.
És láttam én is jó példákat, igaz több rosszat.
Amikor az életem feszes volt nem tetéztem mások rovására.
Manapság látom az árvákon mennyire rossz nekeik és ráadásul 10-ből 8 azért árva, mert a szülei felelőtlenül piásan kocsikáztak.
Azok kimúltak, de a gyerekek itt maradtak. Bármilyen ünnepet rezdezhetek nekik a végén ott a könny a szemükben.
És ez a szomorú-
Ez is egy szép közhely.
Miért volna ez rosszabb a gyerekeknek, mint az általán os gyerekmunka,
a gyermekhalandóság korábbi nagy mértéke, amikor 3 éves korukig nevet se kaptak, nehogy időnek előtte megszeressék őket - hiszen nagy eséllyel meg se maradnak? Amikor játéka csak a leggazdagabbak gyerekének volt, akit dajka és nevelőnő nevelt, ameddig bentlakásos iskolába nem került? Mondjuk a 6 éves kiskondásnak felesleges is, úgysem lett volna ideje használni...
Milyen családmodelleket láttak ezek a gyerekek? Két apukát nem, de egyet, aki fizikai erőfölénnyel tud csak érvényt szerezni a szavának, olyat meg sokkal többet.
Ugyanmár.
Milyen gyerekkora lehetett annak a kisgyereknek, aki felnőttként inkvizítor lett vagy örömmel nézte a gladiátorharcokat, vagy nem is élt addig, mert a kivezényelték a keresztesháborúba.
A gyerek is ember, és neki is vannak nehézségei. Természetes, hogy ami erőnkből telik, megtesszük érte. De semmivel sem többet (nem csak mert nem lehet, definíció szerint), hanem mert ahogyan ő, mi is élőlények vagyunk. Nem valami statikus izé, mint a péklapát, ami egyszer elkészült és aztán úgy is marad, egészen addig, ameddig szét nem esik.
Márpersze azok, akik élnek, dolgoznak, szülnek, szeretnek, haragszanak, tévednek, szakítanak, alkotnak, rombolnak, tanulnak belőle, megint elbuknak és megint tanulnak.
A többiek, akik ezeket mind nem csinálják, azok nagyon könnyen beszélnek.
Marketingrizsa, amit nem illik megkérdőjelezni, mert a magja, amire épül, ti. tényleg figyeljünk oda arra a gyerekre és szeressük, mert az mindenkinek jó, az igaz.
Nincs is semmivel baj, ha nem a gyerekek rovására megy.
De sajnos azokat sem kimélik többségben.
Nem kell szentnek lenni. Csak nem kellene azt mutatni kifelé.
Gondolod, hogy a tényleges tartalom megváltozott volna? Éppen most, ennyi ezer év után? Ripsz-ropsz?
Én inkább azt hiszem, hogy csak a máz változik. Mikor mit sikk nyilvánosan és mikor mit nem. Most éppen félrelépni igen, de őszintének lenni meg nem, mert az kegyetlenség. (Példa.)
Nekem szerencsém van, szerencsére nem születtem szentnek, úgyhogy tudok megbocsátani is, meg azt is tudom, hogy mikor kell a kenyér helyett mégis azt a fránya követ megmarkolni.
Ez egy jó skill. Sokkal hasznosabb, mint azon keseregni, ami sose volt, vagy ha mégis, hát olyan régen, hogy azok sem emlékezetből beszélnek róla, akik szerint valamikor pont itt volt a Paradicsom, és csak azért űzettünk ki belőle, mert valaki más evett az almából.
Igaz, nem használom a tisztelet a kivételnek közhelyet.
De direkt, mert nem tetszik a séma beszéd.
Az erkölcs kissé elhervadt, csak a nagy duma maradt meg.
Mint látod, nálam nem divat.
(Vitatkozni igen, de ezt is látod.)
Mint látod, általánosítgatni és ítélkezni nálad divat. Lehet, hogy mégsem tévedtem? (Költői kérdés.)
Mindegy, ennyire nem érek rá, úgyhogy befejeztem.
Neked is van véleményed. Nekem is van egy olyanom. Aztán egyik se sokat ér, pont annyit, amennyi a gyakorlati haszna.
Az enyémnek annyi, hogy most már tényleg lépek mosogatni. :)
Nektek meg szép napot és jobbulást.
Abban nőltem fel, hogy a család az nem beszél kifelé.
Talán jobb egy igazembert elvesziteni, mint hazuggal élni.
No big deal :-)))
Nálatok divat kioktatást mondani és attól idegnek lenni.
Akik baromságot mondanak is idegesek, ha kijavitják.
Az egyetértő bizonygatásokra van szükségük.
Ahogy említettem, nem mondja el a lányoknak hogy házas..Azt meg hogy 2 gyermeke van /1 az előző házasságából is/, pláne nem mondja el....Egy férfi ilyen múlttal és háttérrel már biztosan sokkal kevésbé lenne vonzó a nők számára...
Sajnálom az indító hozzászólásomat, ha az Neked nem tetszik. 2 éve írtam, azóta rengeteg dolog történt.
Sajnálom hogy megözvegyültél. Ez biztosan sokkal nehezebb lehet mint az én helyzetem. Egyben boldog lehetsz, hogy ennyire erős és magabiztos ember vagy.
Oké, ezesetben elnézésedet kérem a kirohanásom miatt, valamint fenntartom, hogy szándékoddal ellentétben ez így jött le. Az infó a tiéd. :)
Ha maga a kérdés érdekel, hogy zavarja- e ez a cseten ismerkedő nők többségét, hát (sajnos :) többnyire nem, csak névleg, de ténylegesen egyáltalán nem, sőt, fokozza az izgalmat. A kihívás, a hatalomvágy és a verseny.
Tapasztalataim szerint a férfiakat inkább eltá ntorítja.
Már persze az alkalmi együttlét reményétől kevésbé, de a komolyabb ismerkedéstől egyértelműen.
Nőknél az alkalmi egüttlétre való törekvés kicsit ritkább, olyankor sem zavarja őket, ismerkedésnél pedig elvárják a bevett fordulatokat a hitvesi ágy hidegéről, de ezzel, bármily átlátszó is, meg is elégszenek.
Viszont a net mégiscsak korlátokat szab, nem tudjuk pontosan, tényszerűen mi és hog yan valósul meg. De a többi topikban lehet olvasni róla eleget. Az se szép.
Nem kezeltem le, csak jeleztem, hogy kissé pontatlan és elfogult az indito beirás is.
Mondjuk az biztos, hogy soha sem irnék, beszélnék belső családi dolgokat ki senkinek.
A megoldásokat nem másoktól várnám. Én életem én döntök egyedül.
És nem a plénum dolga.
Annyi uszitást olvastam már itt amit tanácsnak szántak.
Én már nem fogom, mert özvegy vagyok.
És nem is pártolok senkit a hűtlenkedésért, nem tetsző számomra.
Csak ugy kezted, hogy a pasik. Pedig 1 pasi sem léphet félre ha a nő nem áll le házassal. Max. a kupiban lehetne modja.
Ha csak erről lenne szó, egyetértenénk. Márhogy a ringatás szükségtelenségében.
De én valami másról beszéltem.
Nem kérdeztél tőle olyat, amit nem írt le magától. Ellenben a kérdésed felsőbbrendű, lekezelő hangnemben tetted fel. Kioktató stílusban. A tartalma pedig vájkáló volt, nem ráébresztő valami elfedett tényre.
Ha nem érzed, pl. mert nem itt élsz (ha jól emlékszem) és nem eleget kommunikálsz magyarul, akkor csak vedd jelzésnek, hogy erre figyelj oda.
De olvasva ez így jön le.
Lehet hogy siralmas, de amikor az ember senki mással nem tudja megbeszélni ezeket a problémákat, akkor előfordul, hogy így könnyebb.
És nyilván nem szentek a nők. Nekem azért fáj ez nagyon mert én hittel és becsületesen indultam a kapcsolatunknak és én sosem tettem vele olyat, amit ő tett velem, és amivel gyakorlatilag elárulta a kapcsolatunkat és mindent ami a közös múltunkban volt. Hittem benne, magunkban és ezért fáj nagyon. Kívánom hogy sosha ne tapasztald meg azt az érzést.
Nem vagyok izgatott, csak nem nehezen viselem az olcsó kibicelést, pláne ebben a formában.
Nyilván fokozottan igaz ez olyan témákra, ahol, mint itt is, valamikori érintettségem okán átérzem a probléma mélységét, de ettől függetlenül is zavar, amikor mások egy nick névtelensége mögé bújva olyasmit engednek meg maguknak, amiért jobb kocsmában beverik az orrukat.
Teljesen meglehet érteni. Én pasi is átérzem.
Velem nem volt ilyen soha, de az biztos, hogy vágtam is volna ki szó nélkül az első konkrét ügynél.