Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülés előtti depresszió
Sziasztok!
Talán más is járt már hasonló cipőben, mint én, és tudtok okos tanácsokat adni, mit kezdjek magammal. Van egy gyönyörű, értelmes, egészséges gyermekem, most várom a másodikat. Nagyon nehezen viseltem az otthonlétet, mindentől elszakítva éreztem magam. Alig vártam, hogy a fiam ovis legyen. Teljesen le voltam törve, mikor megtudtam, hogy újra babát várok
(Utánajártam az abortusz lehetőségének, de végül elálltam tőle.) Korábban, ha valaki csak megemlítette az abortuszt, tiltakoztam, és gyilkosnak tartottam azt is, aki egyáltalán engedélyezte. Most viszont másként láttam. Mindegy, már a 6. hónapban járunk, és ahogy közeleg a szülés időpontja, úgy nő a kétségbeesésem, hogy én ezt nem akarom!! Mellékesen jó körülmények közt élünk, de alig látom a férjemet, mert sokat van távol. Bébiszitter segít, de már rosszul vagyok a bezártságtól és a tudattól, hogy most megint éjszakázni, önmagamat "feláldozni" kell. Főleg, mert már az első gyermekemnél az a kettősség őrölt fel, hogy jó anya legyek, de magamra is gondoljak. Annyira megszenvedtem első gyermekemnél az egyedüllétet, és a felkészületlenségemet, hogy nem is akartam másik gyermeket, mert senki, SENKI nem volt, aki néha hozzám szólt, bátorított, felkarolt volna, pedig több helyen is kértem seítséget. Gyes-betegségnek titulálták, mondták, hogy találjak magamnak örömöket, kihívásokat. Köszi. A barátok sem jönnek már, mert nagyon messze lakunk, és csak a kiégettséget, elégedetlenséget látják rajtam.. Szóval, most gondolkodom, mi lenne a jó megoldás. Szerintetek?
Dyna
Szia!
Köszi a bátorítást! Mi Törökbálinton lakunk. És Ti? Hova jártok? Milyen programotok van? Mekkorák a gyerkőcök?
Puszi: Dyna
És az sem igaz, hogy "nem szabad önfeláldozásnak érezni, ami természetes", mármint az anyaságot. Miért ne szabadna? Egyszerűen van, akinek időbe telik, mire megérti, hogy a "ráfordítás többszörösen megtérül". Nem lehet mindenki mindenben tökéletes (nő, anya, kolléga etc.). Attól még a gyerekei imádhatják.
Az elfojtás előbb-utőbb agresszióvá alakul. Sokkal jobb, ha őszintén bevalljuk, nekünk ez így nem megy. Akkor változtatni kell, színt vinni a dolgokba. Észrevenni, hogy másban viszont nagyon jók vagyunk, és ennek örülni...
Jut eszembe:
a kibeszélés is jót tesz!Eljárni nem igen tudsz,akkor fórumozz!!!A neten mindig lesz hallgatóság.Szerintem ez is jót tenne!
Ha szeretnéd én szivesen meghallgatlak bármikor!
Egyébként pedig minden tiszteletem,mert jól döntöttél az abortusszal kapcsolatban!
Sok sikert,szép-boldog napokat!Könnyű szülést!
Kedves Viki!
Egy Pest környéki falu utolsó utcájának utolsó előtti házában lakunk. A legközelebbi bolt 10 perc kocsival. Se játszótér, se kismama, se kismama klub. Ha egy lakótelepen, Budapesten laknánk, egy szavam sem lehetne. Esetleg a sarkon állna meg 2 percenként a busz. De itt még busz sincs. A szüleim 200 km-re laknak, anyósomék 70 év felett, Budapest szívében laknak. Kéthetente eljutunk hozzájuk, természetesen kettesben. Alig találtam ide bébiszittert, fiztem az utazását és a kaját is, teljesen ki vagyok szolgáltatva neki. Mi kimaradtunk a tücsökzenéből, babatornából, stb., mert itt olyan nincs. A férjem hasonlóan élményszegénynek tartja a helyet, tehát nem érdekelt abban, hogy sokat itthon legyen, pedig sokszor teszem szóvá.. Remélem, érted, hogy miről beszélek.
A gyerekek meg szépek,okosak,kiskamaszok.
Látom már mi a baj!Tényleg a helyzettel van gond!A Te helyzeteddel a családotokban.
Tudod ezen senki(sem segítség,sem szakember,sem mi....)nem tudunk segíteni.
Párod cseppet sem hajlandó apaként viselkedni?Egyáltalán vele már megbeszélted a gondjaidat?
Valamikor-talán most is van-aZeneakadémián kismamakoncert.az is jó dolog ám
Ne haragudj,hogy nem tudok konkrét tanáccsal szolgálni...pedig ugye ezért indítottad ezt a topic-ot.
Bevallom felkaptam a fejem...Nekem is vannak gyerekeim,és soha nem volt időm az önkínzásra.Energiám meg pláne nem volt.Annyi időt emésztett fel a gondozásuk,a játék,a séta,a házimunka...máig nem értem hogyan is lehet mindezt glattul megoldani.Pedig teljesen átlagos gyrkőcök.
Ettől függetlenül megértem,hogy bajod van.Azt hiszem inkább kicsit rendet kéne rakni a fejedben!Nekem nagyon úgy tűnik,hogy magaddal nem vagy összhangban!!!Én a helyedben (ha ennyire van időd és programokat keresnél) lényegesen több időt szakítanék befeléfordulásra.Nem magányba menekülésre,hanem lelki építésre.V.mi hasonló tréningről nem hallottál?Talán jót tenne!
Csodálatos dolog előtt állsz.Óriási ajándék,ha gyermeked lehet!!!Ezt ne felejtsd el!A születendő baba és meglévő gyermeked is megérzi megsínyli,ha így állsz hozzájuk.
Az élet nagyon szép!Hozzád kegyes is.Azt írod jól élsz.Azt írod anyuka vagy.Gondok mindenhol akadnak.A megoldás nem ez!Nem szabad utálatba süllyedni.Önfeláldozásnak tekinteni azt,ami teljesen természetes.
Szerintem próbálj minden nap keresni v.mi pozitívumot az életedben.Találnod kell,mert bizony vannak.Erre koncentrálj!Godolj a picikére,akit képes vagy kihordani.Gondolj a gyerekeidre,akik rád vannak bízva.Nem sokára két szép egészséges értelmes gyerekell dicskedhetsz nekünk!Gondolj a testi egészségedre.Az ételre,amit megvehetsz.A net-re amit fizetni tudsz.A párodra,aki keres rátok.Talán túl fapadosan hangzik,de ezek óriási dolgok...és irtó mulandóak.
Igyekezz előre tekinteni.Tudod az élet csalóka ám!Amit most nagy tehernek érzel egyszerre szép emlék lehet.Az a sok felkelés és kínlódás a babával egész másként zajlik,ha elfogadod.A baba sokkkkkal nyugodtabb lesz ha elfogadást érez.Ne generálj magadnak még több bajt a negatívsággal ellenkezéssel!!
Most az itthonlétnek a gyerekezésnek,a leli feltöltődésnek,a szülésre készülésnek van itt az ideje!Ne szalaszd el ezt az időszakot.Sokat veszítesz!
Nem olvastam vissza,de FORDULJ pszihológushoz. Lehet,hogy nem vagy/voltál érett az anyaságra,de mivel nyakig benne vagy,segítséggel megoldhatod.
Nem voltál a legidősebb testvér?
Egy ferj aki hazajon es megy a teve ele? Ajjajjj.
Rendben hogy dolgozik, rendben hogy pihennie kell. De te is dolgozol, csak nem fizetnek neked, a gyest kiveve, es neked is kell a pihenes.
Nagycsalad hianyaban pedig a ferjnek kell fokozottabban reszt venni a csaladi eletben.
Aki teged gyes-betegnek titulal, elkuldheted a francba es mondhatod neki hogy viszont elkiserhet teged delutan bevasarolni, meg johet es kivasalhat.
En is tapasztalom hogy a kisgyerekeseket messzirol elkerulik, mert segiteni nekik munka es ahhoz nincs kedvuk.
Tenyleg erdemes vegiggondolni mitol lenne jobb kedved. Pl. a kicsi 6 honapos koratol elmenni 4 oraban dolgozni, hiszen van bebiszitter? Ez felvillanyoz?Kimennel a hazbol, lehetne szepen feloltozni, emberekkel beszelgetni mindennap a hirekrol stb.
A babysitternek túl sok köze van a családhoz. És neki mégsem fogod elmondani, hogy mennyire eleged van. Bár babysittere válogatja.
Azt akartam ezzel mondani, hogy nem mindegy kivel beszél az ember ilyenkor. Mert nem felszines beszélgetések kellenek, az időjárásról, gyerekről, egyebek, hanem igazi lelkizősek. Szerintem segithet egy pszichologus, aki meghallgat és kérdez.
Ebből nem a szomszéd fog kirángatni, akivel pletykálsz a postásról.
Én igy látom. Nem zárom ki, hogy egy babysitterrel nem lehet megtalálni a hangot. Bocs ha igy jött le. De a toipcinditónak nem sikerült, bár ha jól értem nem is volt babysitter, csak lehetőség rá.
Én élnék a lehetőséggel. Első pár alkalommal nehéz lesz, mert bántó hogy vagy olyan önző hogy másra hagyod a gyereked, hogy te kikapcsolj. De egyre jobban fog menni, ha meglátod magadon a változást. Ne akarj tökéletes anyuka lenni, szerintem nincs is olyan Na jó leszámitva a nagynénémet
Kívánom, hogy megoldódjanak a problémáid!
en voltam bebisitter es szoba allt velem a munkaadom...
Nem ez hiányzik ilyenkor. Hanem embernek, nőnek lenni. Nem csak anyának! Nem mindenki küzd meg ezzel, de higyjétek el nem jókedvében irta a topicot. Értelmes, felnőtt beszélgetés kell, és emberi társaság.
Én beiratkoztam latin táncra, és spanyol nyelvre, közben ezerrel keresek éjszakai munkát, mert nappal a gyerekkel kell lennem. És nem erre születtem. Nem megy hogy egész nap róluk áradozzak, ember is szeretnék lenni. Most szerveztem egy találkozott netes ismerősőknek. Ezek a dolgok kirángatnak. Feltöltenek.
Olyat is csináltam már, hogy kértem szabadnapot itthon. És enyém volt az egész szombat. Elmászkáltam, nézelődtem, volt úgy hogy ismerős lánnyal találkoztam és csak pletykáltunk késő estig egy pubban. Nem akarok elsüllyedni hiába is huz a mély. Nekem nem telik babysitterre. Ha lenne, biztos dolgoznék.
Ne hagyd magad. Küzdj meg magadért. Probálj beszélni a pároddal, mondd el a félelemeid. Vagy megérti vagy nem, de legalább segitsen.
Nem lesz lelkiismeretfurdalása a gyereknek, ha az anyuka szépen lerendezi magában.
Megjegyzem a másodikat én sem akartam megtartni, és nyilván a lelkiismeretfurdalás munkálkodik bennem, mert agyonszeretgetem. Pedig ésszel tudom miért nem akartam vállalni, de megtartottam és azért mert fontosabb lett az ő élete mint az enyém.
Szia!
Nem tudnál elmenni gyes alatt tanulni valamit? A munkatársnőm ezt tette, szerzett még egy diplomát, aminek most nagy hasznát is veszi. De mielőtt elzavarta a férje tanulni, azt mondta, nagyon depressziós volt.
Kitartást, örömöt: M.
(És próbáld ne nagyon sajnálni magad. Valamint gratulálok a döntéshez, hogy nem vetetted el a babát!!!!!!)
Ne aggódj!!! Nálam az volt a megoldás, hogy féléves korától visszamentem dolgozni. Kötetlen munkaidőben. És ettől kezdve alig vártam, hogy hazaérjek a lányomhoz. Mi lenne, ha elkezdenél nyelvet tanulni, vagy tornázni, vagy valami mást. És ne akarj mindenkinek megfelelni!!! Van egy nagyon jó könyv, csak már régen adták ki. Nekem sokat segített. Az a címe, hogy "Hogyan NE legyünk tökéletes anyák!", a folytatásai "Hogyan Ne legyünk tőkéletes család" és "Hogyan Ne neveljünk tökéletes gyereket!"
Nekem az jött le bebőle, hogy kár azon görcsölni, amin úgy se tud változtatni az ember. Ill. fontosabb, hogy te és a baba jól érezzétek magatokat, minthogy minden rékli élére legyen vasalva. Hol laktok? Ha városban akkor a kicsit rengeteg helyre eltudod vinni magaddal. Ha vidéken akkor nehezebb, de semmi nem lehetetlen. Fel a fejjel, és ne törődj a negatív hozzászólásokkal! Kivancsi vagyok hány embernek van itt gyereke. Én az elején meg tudtam volna őrülni a jó és rossz indulatú tanácsoktól és megjegyzésektől. Rendesen szétzilálták a maradék önbizalmamat. Addig amíg ki nem derült, hogy a nagynéném meg engem állít példaként szegény menye elé, hogy na így kell gyereket nevelni, ahogy én csinálom. Ami pedig az új babát illeti, bizony sokmindent megérez. azt is meg fogja érezni, hogy a mamája bármilyen bizonytalan is volt mégis őt választotta! Szóval fel a fejjel!!