Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás után új élet,hogy
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2006. március 27. 12:23
Sziasztok lányok!!!
Most vagyok épp túl egy fájdalmasan gyönyörű kapcsolaton. Új életet szeretnék kezdeni, de olyan nehéz újra magamra találnom, elgyászolnom.
Szeretném,ha már túl lennék rajta, erre kérek ötleteket, ki hogyan gyászolja(ta), el a régi kapcsolatát, és hogy készült fel az újra.
Egyéltalán fel kell készülni, vagy csak jó közérzettel várni?????
kiváncsian várom a tapsztalataitokat, és véleményeiteket.
Előre is köszönöm
olyan aranyos vagy, köszönöm,....
de ezt a topicot, tavaly indítottam...azóta Hál'Istennek túl vagyok már rajta..
szép napot
tiki
Szia! Nem olvastam végig a hsz-okat, gondolom már más is biztos írta: IDŐ. Tudom, óriási közhely, viszont igaz! Adj magadnak időt, idő kell meggyászolni, ha elvesztünk valakit. Addig lehet sírni, szomorkodni, ami jön - de emellett foglald el magad, másképp szólva kösd le minnél jobban az idődet. Munkával, barátokkal, hobbival... legyél minél többet más emberek között, ne legyél magányos, mert úgy nehezebb. Ha lehet, kezdj valami egészen új dologba, ami nem kötődik a volt párod emlékéhez, új hobbiba.
Az új kapcsolatot ne erőltesd, majd ha megérik rá a helyzet, jön magától. Míg az előzőn nem vagy túl lélekben, addig jobb is, ha nem kezdesz bele egy másikba.
Kitartás. Minden nappal könnyebb egy picikét...
Nem tudom mit csináljak nélküle. nem találom magam. Ha arra gondolok, hogy egy nappal a szakítás után már egy másik lányba volt szerelmes é svele járt... Csak arra tudok gondolni, hogy mostantól vele él át azokat a perceket, amiket elôtte velem élt meg. hiányzik.
Sziasztok lányok! Én egy 7 éves házasságból kellett két gyerekkel kilépnem, mert a most már ex férjem elhagyott. Szörnyű egy év van mögöttem, szinte mindent kipróbáltam a felejtésre, újrakezdésre. Igazából tényleg az idő gyógyít a legjobban!!! Én az új életet azzal kezdtem, hogy átalakítottam a lakást, mindent szinessé varázsoltam magam köré. Azután elkezdtem magam is átalakítani, és vettem pár olyan ruhadarabot is amit már régóta szerettem volna. Most már jó pár kilóval kevesebb és csinosabb vagyok, az önbizalmam is kezd visszatérni! Ami nagyon fontos, hogy nem szabad olyan tárgyakkal körülvenni magunkat, ami rá emlékeztet. Vagy ki kell dobni, vagy a szekrény mélyére kell száműzni ezeket a tárgyakat, emlékeket, higgyétek el, használ, tapasztalatból mondom!!
De ami nagyon fontos, meg kell gyászolni és lezárni a kapcsolatot magunkban, mert enélkül nem tudunk elkezdeni új életet kezdeni! Én hetekig sírtam, a legváratlanabb pillatatokban és helyzetekben. Azután jött az,hogy elkezdtem magam nagyon sajnálni és ekkor ébresztettek rá arra, hogy lassan össze kellene magam szedni, mert így csak a depresszió felé haladok és akkor tényleg a gödör alján leszek. Szép lassan, de sikerült, egyre kevesebbet sírtam, és már tudtam örülni újra a mindennapoknak, egy új élet kezdődött el.
Már egy éve vagyok egyedül a gyereknevelés és a háztartás gondjaival, de mégis boldogulok és ki merem jelenteni, nem vagyok boldogtalan. Igaz pasi még nincs az életemben, de egy ekkora csalódás és fájdalmas szakítás után nem is vágyom még komoly kapcsolatra, félek, hogy megint előfordulhat ez, és mégegyszer lehet nem élném túl.
Sajnos a pasik manapság nem a hűség és az őszinte szerelem mintaképei, borzalom milyen kapcsolatokat látok magam körül!
Sziasztok, Andrea
sajnálaom....
Ez a terápia nekem nagyon tetszik... Ilyesmire gondoltam.... Szerintem segíteni fog Neked. Úgy gondolom, gogy nyugodton megengedhetnéd, hogy kimutasd a fájdalmad, mert akkor esetleg még segítséget is kaphatsz.
Szép napot
Sziasztok!
Megdobbenve olvastam a topikot. Kicsit tobb mint egy hete szakitottunk es bar nem ment a dolog megis o mondta ki a vegszot. Villamcsapaskent jott a szerelem. Nem lattam nem hallottam. Aztan lett valami. Az erdekes, hogy egyik heten hazassagrol beszel a masik heten bejelenti, hogy nem tudja valalni ertem a feleloseget.
Probaltam megszabadulni az emlekekrol es minden targyat kiiktatni az eletembol, ami ra emlekeztet, de hat nem lehet az utcakat, a kavezokat stb. lecserelni.
Kaptam tole egy gyertyat. Az elso gondolatom az volt, hogy kidobom aztan valahogy megmenekult. Sajat terapiat talaltam ki magamnak, megpedig azt, hogy minden este meggyujtom es ugy gondolom, hogy a gyertyaval eleg a fajdalmam.
Furcsa ez az allapot. Neha rettenetesen jo kedvem van, aztan valahonnan elojon egy folytogato siras. Persze csak akkor, ha sirni azt nem lehet, mert emberek vannak korulottem es nem akarok magyarazkodni. Nem akarom, hogy lassak, hogy mennyire gyenge vagyok. Aztan este haza es johetne a siras, de csak siras nelkuli fajdalom van.
LÁnyok!!!!
Én olyan dolgogra lennék kiváncsi, ki milyen módszert talált a felejtésre?????
Én pl, volt már, hogy gyertyát gyújtottam, relax zenét hallgattam.
Vmi extrémet írjatok. LÉGYSZI
Szia Manó!!!!
Ha az ember reálisan gondolkodik, rájön, hogy az az élet amit él, méltó-e hozzá, vagy sem. El tudja-e fogadni vagy sem. Kielégíti az elképzeléseit, vagy sem?
NÁlunk azért lett vége a dolognok, mert éreztem, ennél többet vátk az élettől, és ha még nehéz is, inkább ezt befejezem, hogy lehetőséget adjak az újnak, ami remélhetőleg sokkal teljesebb lesz.
Én azt tanácsolnám Neked, minél gyorsabban lépj ki ebből a dologból. Gondold el, milyen jövőd lenne, Pl,5 év múlva.....
Sok sikert kívánok Neked:Vica
Szia tiki!
Én egy másfél éves kapcsolatból léptem ki a múlt héten, de Veled ellentétebn nem szenvedek, sőt, jobban élvezem az életet, mint valaha. Igaz, nálunk én voltam az, aki kezdeményezte a kapcsolat felbontását.
Egy tanácsom van: tölts minél több időt a barátaiddal, menjetek el sétálni, beszélgetni, kávézni, bulizni, mindegy, hogy mit csináltok, csak ne légy egyedül, és ne gondolkozz azon, hogy miért is lett vége!
És meg ne alázkodj a pasi előtt azzal, hogy visszakönyörgöd magad! Légy erős és büszke nő!
Sok sikert,
egy lány, akinek sikerült felejtenie!
Nem gondolod,hogy fiatal vagy még egy ilyen élethez?
Sziasztok!!
Én is hasonló cipőben járok, azaz szakítás előtt! Novemberben már el akartam költözni, de mindenfélét kitalált az Én párom, hogy visszatartson.Ez tartott kb.1 hónapig és karácsony után ugyanolyan lett minden mind azelőtt. Úgy élünk mintha már idős házasok lennénk.Hazajön a munkából leveszi a cipőjét és máris a távirányító a kezében van, Én pedig jövök haza hulla fáradtan mert ugye Én két állásban dolgozom és semmi jó szó,vagy egy kis kedvesség.Tv-zés után pedig hajnalig jön a Chatelés. Ha szóvá teszem, csak legyint.Már nem sok kellene megint ahhoz, hogy összecsomagoljak és elmenjek.
Ti mit tanácsoltok?? Megbeszélni nem tudjuk a dolgokat gyerek nincs, így nem nagyon köt hozzá semmi csak a megszokás!
Jaj nem!!!!!!
Akkor csak a csajokkal megyünk egy teázóba(vizipipát is bérelünk majd...)
2-i vagyok, sikerült átvészelni az 1-ét.
Hallod-e??? Jól körbelőttük az 1. Pontosabban anyáink
)))
Boldog szülinapot!!!!
"Ő úgy érzi, nem tud egy cseppet sem idomulni... "
Mekkora lerázós duma! Jobbat is kitalálhatott volna...
Ha szeretett volna, akkor hozott volna ennyi áldozatot a kapcsolatért!
30 éves leszek szombaton.
Én tudom(legalábbis nagyon bízom benne), hogy valóban jön majd egy új kapcsolat, ami reményeim szerint már valóban a számomra igazi lesz....
csak arra is kiváncsi vagyok, hogy Ti hogy jutottatok át a krízisen, hátha ötleteket tudok meríteni.
Nagyon már nem fáj a dolog, de valahogy úgy érzem, mégsem zártam még le, erre abból következtetek, hogy elég labilis vagyok még érzelmileg.
Kívánok Neked minden jót
Szia Tiki0!
Köszi!
És hidd el sikerülni fog!
Hasznos tanácsokat írnak a többiek, fogadd meg amiket tudsz.
Nehéz lesz, főleg ha nagy szerelm volt, de túl lehet élni.
Ami fontos ne gúbózz be, ne marcangold magad sokáig, tanulj a hibáidból, és soha ne keresd a következő pasikban őt.
És ha lezártad tényleg zárd le, ne lépj vissza. És ha lezártad csak utánna kezdj másikba.
Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele, de szerintem a volt kapcsolat lezárása nagyon fontos. Én is hibáztam ez ügyben az elején. Amíg vissza vissza tér a másik valmiért az életedbe addig nehéz új életet kezdeni.
De jó, hogy még könyvet is ajánlottál...
Ezeket nagyon szívesen veszem...
Ilyenekre vagyok nagyon vevő, tehát konkrét ötlet, könyv, szeánsz, gyertyagyújtás, bármilyen módszer, amire úgy gondoltok, mint egy utolsó, legvégső elengedés.
Ja, és hihetetlenek a pasik.... OLyanokat tudnak mondani, hogy az ember füle ketté áll tőle. Nem tud boldoggá tenni... Vmi hasonló volt nálunk is
További kellemes "elengedést"t"
Sziasztok,
Adric köszi, nagyon szép az idézeted, jó volt olvasni, de még én sem tudom elhinni, hogy lesz majd másképp, tól leszek rajta. Mi egy hónapja voltunk utoljára együtt, de közös munkahely miatt azóta is találkozunk, és még mindig nem rá vágyom... Még nem tudom, hogyan csináljam... Még kacsintgatnék vissza...tudom, nincs értelme, nagyon jól tudom, de még nem ezt érzem. Tényleg csak az ő arcát látom, tényleg csak a vele kapcsolatos dolgok érdekesek. Talán visszacsinálhatnám, de most még próbálok kitartani, hisz nem véletlen lett vége.
Gratulálok!!!!!
Tényleg nagyon örülök, hogy sikerült,ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nekem is sikerülhet.
További szép éveket kívánok...
Fontos, hogy erős tudj maradni és ne zuhanj hosszú időre magadba. Sokat segítenek a barátok, a hobbi. Nehezebb, ha ezeket elhanyagoltad a kapcsolatod alatt, de akkor sem lehetetlen újrakezdeni. Találd meg, mi okoz neked örömet, mi tudja kitölteni a hirtelen keletkezett űrt.
Szerintem semmi sem történik ok nélkül. Ilyenkor nehéz optimistának maradni, de ha kilépsz egy kapcsolatból, megadod magadnak az esélyt egy új szerelemre, arra, hogy boldog legyél. Ehhez nagy bátorság kell, és sokan nem képesek rá.
Ha befejezel egy kapcsolatot akkor azt végleg kell befejezni, mert ha újra kezded akkor visszajöhetnek a régi sérelmek és csak újra megmérgezheti a kapcsolatot.
Nem tudom mennyi idős vagy? Kortól függetlenül egy befejezett kapcsolat után biztos lesz új és addig is próbáld magad a régin túltenni.
Foglald el magad, pl:barátnők, társaság...stb hidd el menni fog és ne rágódj a régin.
Én is voltam már hasonló helyzetben. Csak nálam eléggé egyértelmű a végleges szakítás,független attól, hogy én szakítottam vagy engem hagytak el. Hála én nem fogtam fel tragikusan az ilyen helyzeteket, mert mindíg van új a nap alatt ( New day has come.....)
Ha meg fiatal vagy akkor nincs gond, mert jön másik!!
Szia!
Én is hasonló helyzetben vagyok. Már lassan 2 hónapja, hog vége lett, de még mindig gyászolom a kapcsolatunkat.
Engem is ő hagyott ott és ráadásul olyan indokkal, hogy úgy érzi nem tudott boldoggá tenni.
Én is csak azt javaslom, hogy próbáld magad lekötni valamivel, tudom, hogy nem könnyű, de nem szabad kikészíteni magad, mert nem éri meg.
Nekem sokat segített, hogy elolvastam Márainak az Igazi című könyvét, nagyon sok szép gondolat van benne.
Itt van belőle egy szép idézet:
" Ismerem ezt az érzést... Később, mikor elváltunk, így vártam én is őt még egy ideig, talán esztendeig. Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. A telefonnak nincsen semmi értelme, a lapok tele vannak teljesen érdektelen hírekkel, közömbös értesülésekkel... Az ember udvariasan hallgatja az ilyen híreket... de közben nem érez semmit... ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy.... "
Remélem nemsokára te is felébredsz
Sziasztok!
Szép napot mindenkinek!
Szerintem is az egyik fontos dolog az idő! -sok mindent megold
Nekem egy több mint 7 éves kapcsolatom ment tönkre, ami után két évig "egyedül" voltam. De jelenleg a júniusi esküvőmet tervezem és boldog vagyok!
Nem volt egyszerű továbblépni, de sikerült. Nagyon szép kapcsolatom volt, mondhatni tökéletes, meseszerű de elszúrtuk elrontottuk, és nem tudtuk helyrehozni. Nehéz döntés volt, de megléptük a szakítást. Sok átbőgött
éjszaka, nehéz napok.
Majd azt kell hogy mondjam ezután következett életem legszebb legjobb két éve. Barátok, sok kirándulás, utazás, sport, bulik. Kissebb flörtök, futó kalandok. Élveztem az életet, felfedeztem önmagamat. Új munkahely új célok. Aztán egyszer csak belépett az életembe valaki aki újra rabul tudta ejteni a szívemet. Idáig eljutni nem volt egyszerű, de sikerült.
Szerintem mindenkinek sikerülhet, csak akarni kell.
Szerintetek amúgy mindig annak nehezebb, akit ott hagynak? Ez sokmindentől függ. Engem most elhagytak, tehát szörnyen szenvedek. A volt barátomnak sem könnyű, mivel azonban nem látok belé, így nem tudom, hogy Ő mennyire szenved.
Egyébként, ha valaki nem szereti a másikat, de van egy csöppnyi jóérzés benne, akkor is nehéz a szakítás. Ellenben, ha valaki csak spontán váltogatja a partnereit, akkor annak nyilván könnyebb.
Ha ő ennyire tökéletes volt, miért lett vége? Ő akarta?
Szerintetek amúgy mindig annak nehezebb, akit ott hagynak?
Türelem, és idő. Ezt szerintem alapvetően mindenki tudja. Csakhogy közel sem ilyen egyszerű. Nekem pontosan egy hete lett vége a kapcsolatomnak. Tudom, hogy végleg, bármennyire is kötődünk egymáshoz, és szeretjük egymást. A gond csak ott van, hogy nekem Ő a mérce. Tehát úgy érzem, hogy nem fogok még egy olyan pasit találni, mint Ő. Lejjebb nem adom (most teljesen így érezem)... És így nehéz. Elkeserítő.
Szia!
Nekem több, mint fél éve lett vége egy 4 éves kapcsolatomnak. Együtt laktunk...Nagyon szenvedtem, fájt.....Egyik nap rájöttem, hogy nem éri meg szenvedni, mert csak saját magamat teszem tönkre ezzel. Már úgysem fogjuk folytatni a kapcsolatot, mert addigra már beleszeretett egy másik lányba. Tényleg mindig rossz kedvem volt, nem volt kedvem beszélgetni sem senkivel....Egyik reggel úgy keltem fel (kb. 1,5 hónap után), hogy "új életet" kezdek....Eldöntöttem, hogy innentől más lesz. Így is lett: elkezdtem foglalkozni magammal. Azt csináltam, amihez kedvem volt, nagyon sok emberrel beszélgettem, olyan dolgokat csináltam, amiket azelőtt nem (kinyíltam az új dolgok felé
. Elkezdtem jól érezni magam a saját bőrömben és egyre jobban. Nem akartam új kapcsolatot. Gondoltam, majd úgyis jön. Kb. 1 hónappal később megismerkedtem egy fiúval....azóta együtt vagyunk és nemsokára összeköltözünk...Így utólag örülök, hogy így alakult, bár ezt akkor egyáltalán nem így láttam! Most vagyok igazán boldog. Amúgy meg az exem most a legjobb barátom....és a munkánkból kifolyólag minden nap találkozunk.
Remélem egy kicsit tudtam segíteni
Szia!
Én is...
Ne csüggedj!Én már annyi mindent megéltem, hidd el lesz más is, jobb.A magam részéről 46 éves múltam.Tapasztalatból beszélek, hidd el.
Sarolta
Szióka!
Én csak annyit mondok minden vég egy új kezdet
Kitartás, idő!!!
Én is túl vagyok egy 6 éves kapcsolaton azóta van egy új barátom, nagyon boldog vagyok Vele!
igaz!
És sajnos az is igaz, hogy idő, kitartás! Meddig voltatok együtt, miért lett vége?