Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
Szia!
Én szívesen beszélgetnék veled!
14 éves koromtól 24 éves koromig voltam anorexiás, ami időnként testedzés függőséggel is társult.
Úgy gondolom, elmondhatom, hogy én is megjártam a poklot, 10 év hosszú idő ezzel a betegséggel, és elmondhatom, hogy szakember segítsége nélkül sikerült meggyógyulnom.
Írj privát üzenetet, ha lenne kedved beszélgetni velem. Nagyon várom!
Szép estét kívánok!
Üdvözlettel: CSV.
Üdvözlöm! A Semmelweis Egyetem által akkreditált Szexuálterapeuta képzés végzős hallgatója vagyok, szakdolgozatomat az anorexia szexuális életre gyakorolt hatásáról írom. Ebben szeretném a segítségét kérni. Kérem, ha Ön érintett a témában töltse ki az alábbi kérdőívet. Természetesen a kérdőív kitöltése teljes mértékben anonim módon történik és csak és kizárólag a saját kutatásomhoz fogom felhasználni. Kitöltése kb. 20 percet vesz igénybe. Köszönöm!
https://docs.google.com/forms/d/16hDr_E5nedfVHQA-OefWbdlr ZwnRChzau82YSVIA564/viewform
A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és Járóbeteg Osztály kutatókból és pszichológusokból álló csapata vagyunk, Professzor Dr. Túry Ferenc koordinálásával. Munkánk része egy kiterjedt EU kutatási projektnek, melynek célja az evészavarral küzdők segítése egész Európában.
Az EDINA program (www. e-mental-health. eu/edina) egy interneten működő támogató program olyan nők számára, akik az elmúlt év során már vettek részt kezelésben evészavaruk miatt, és akik részére ez folyamatos ingyenes online támogatást nyújt.
Ez a következő elemeket tartalmazza: online információs anyagok az evészavarokkal kapcsolatban, személyi és csoportos chat ülések egy tapasztalt terapeuta felügyelete alatt, fórum, valamint heti ellenőrző és visszajelző elemek. A program teljesen anonim, a résztvevők személye nem ismert egymás előtt, személyes találkozások nincsenek.
A tavalyi év óta már több nő regisztrált a programba, hetente találkoznak a csoportos chat üléseken, hogy kérdéseket tegyenek fel és egymásnak, és támogatást nyújthassanak.
Csak a tanulmány regisztrált felhasználóinak van hozzáférése a fent említett modulok mindegyikéhez. Így ha az elmúlt év során részesültetek evészavar miatt kezelésben, és szívesen részt vennétek a programban, küldjetek egy e-mailt nekünk: edina[kukac]net[pont]sote[pont]hu
Amint megkapjuk e-mailjeiteket, megosztjuk veletek a programban való részvétel feltételeit.
Ha még sosem részesültetek kezelésben, vagy úgy gondoljátok, hogy talán jelenleg is segítségre lenne szükségetek, Prof. Dr. Túry Ferenc és kollégái ingyenes csoportterápiát tudnak biztosítani Budapesten. Miután részt vettetek a kezelésben, regisztrálhattok az EDINA programba.
Akkor is várjuk jelentkezéseteket, ha már meggyógyultatok, és úgy gondoljátok, tapasztalataitokat másokkal megosztva tudnátok nekik segíteni,
Nyugodtan küldjetek nekünk e-mailt, amennyiben érdekel benneteket a program, vagy bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban: edina[kukac]net[pont]sote[pont]hu
Várjuk visszajelzéseteket!
Üdvözlettel: az EDINA Csapat
ez valóban így van....ha TÉNYLEG le tudod foglalni magad, könnyebb ellenállni az evési kényszernek.
Kb. 16 éve szenvedek ettől, evési rohamok, ilyenkor többezer kalóriát eszem meg rövid idő (fél óra) alatt..sokszor már érzem, hogy valóban szétpukkanok, de akkor is úgy érzem, hogy ennem kell.
Én nem tudok hányni, többször próbáltam, de nem megy, maradt a hashajtó, ami azért ugyanolyan drasztikus következményekkel rendelkezik....
Nem tudom, mihez kötni az evési rohamok kialakulását (jókedv/rosszkedv), bármi kiválthatja, de az valóban igaz, hogy ha őrült módon lefoglalom magam, könnyebb megállni.
Sokszor a férjemnek sem vallom be, hogy hova megy el a rengeteg pénz (1-1 bolt során 3-4ezer forintot is elköltök kajára ÉDESSÉGRE!!! és sokszor 3-4szer is lemegyek egy nap) ...
Egyetlen dolog volt, ami valamennyire segített...a Reductil. Egyrészt elég jól fogta az éhségrohamaimat, másrészt meg pszichésen is feldobott, nem voltam olyan nyomott hangulatban... de most ugye már nincs....érzem is a hiányát....
Abban pedig, hogy cihiáter segíthetne, baromira nem hiszek.
Kedves Akasha007!
Először is, gratulálni szeretnék, amiért sikerült ennyi kilótól megszabadulnod! Mondhatom, le a kalappal! Másodszor, a bulimia igenis kezelhető, csak akarni kell! Igazából azt kellene vizsgálni, hogy mitől alakulhatott ki (családi probléma, alkattal való probléma, mindenkinek való megfelelés problémája, stb.), s utána kellene célzott terápiát alkalmazni. Az hogy véreset hánysz, az már nagyon durva, és nem pszichológushoz, hanem pszichiáterhez kellene fordulnod. Ezzel csak a belső szerveid mennek tönkre: máj, vese, lép, stb. Tudom, én sem szeretek panaszkodni, de valakinek muszáj kiöntened a lelked, mert ha csak magadba fojtod, annak nincs jó eredménye. Félre ne érts, nem azért mondtam a pszichomókust, hogy megbántsalak, csak valószínű, hogy a gyógyszeres kezelés sokat lendítene a lelkeden. Az jó ötlet a részedről, hogy fórumokon keresztül "barátkozol", így legalább megtudhatod, hogy mások hogyan próbálnak kilábalni ebből vagy elbukni benne. Szívből remélem, hogy sikerül leküzdened a B démont, s sikerekben gazdag életed legyen.
U.i.: ne hagyd, hogy a boldog kapcsolatod tönkremenjen, mert megküzdöttél ezért, s ne dobd el!
23 éves vagyok, s egy éve szenvedek én is ebben az ördöki körben. Eljutott a tudatomig a betegség, a következménye, de nem tudom megtenni az első lépést, nincs akaratom, hogy cselekedjek is, mert a gondolat mindig erősebb annál, hogy legyőzzem.
117 kg voltam, most vagyok 68, s 170 cm magas. A fogyókúra felénél fajult el a dolog, s azóta tart. Mostanában véreset hányok, s félek. Talán erősen csinálom...
A problémám az, hogy tudják a családtagjaim, a párom is, de még sem vesznek komolyan. Sokszor öngyilkosságon jár az agyam egy hánytatás után. Ilyenkor utálom magam a legjobban, hogy miért kell telezabálnom magam, amikor utána nem élvezhetem az izeket, mert kiadom magamból.
Segítséget eddig nem kaptam, egyedül viszont nem megy!
A pszichológust nem veszem komolyan, meg szerintem anyagilag is lehúzna. Sokáig nem fogom bírni, érzem magamon.
Szióka,
Először is, szerintem a magasságodhoz ideális a testsúlyod. Másodszor, ha nagyon akarsz fogyni, akkor is csak pár kilót, ne annyit mint a tervezett, mert szerintem az sok. Harmadszor, a fogyás nem egyik napról a másikra történik.
A következő kérdésem lenne: ha mindig csak alacsony kalóriatartalmú ételeket eszel, akkor ugye állandóan éhes vagy: miért jó az? A szervezeted ekkor úgy reagál, hogy állandóan enni kell, mert pótolni akarja az elvesztett energiát. Ja, persze fogyni nemcsak diétával lehet, hanem testmozgással (ez fontosabb). Élvezd azt, hogy mozoghatsz: van kezed, lábad, törzsed, csak mozgatni kell őket egy kicsit. Nekem nagyon sokat segít a háziállatkám, egy németjuhász kutyus, mert rendszeresen kell sétáltatni, s akkor is ki tudok kapcsolódni. Mi értelme van állandóan az ételre gondolni? Én úgy szoktam, hogy szépen, látványosan elkészítem azt, mondván h fini volt, majd edzek s eszem, mert megérdemlem. :)
A munkaterápia is hasznos, mert addig sem gondolsz az ételre. Mások azt írták, hogy a piszhomókus is segít: lehet hogy neked is el kellene látogatni oda.
Szerintem ne ess bele abba a hibába, hogy eszel, mjad bűntudatod van és hánysz. Mi értelme? Azért veszed meg az ételt, hogy a budiban landoljon? Ne legyen bűntudatod, mert az ember nem tud levegővel jóllakni! :)
Ha mégis van, inkább mozogd le ebben a szép tavaszi napsütésben!
sziasztok!
Sok gondolkodás után jutottam el arra, hogy talán itt az idő hogy irjak ide , mert lehet sőt biztos ,hogy nem a jó uton járok. Körülbelül tavaly májusba kezdődött minden, elkezdtem a 90 napos diétát, semm ibaj nem is volt , igaz nem tudtam betartani mert nyáron elég nagy oraszámba dolgoztam,és emiatt rövid idő volt az étkezésre, és rendszertelenné vált a táplálkozásom,mert probáltam attól függetlenül ragaszkodni a diéta sorrendjéhez . Szeptemberbe újra suli, a kapcsolatomat már éreztem h nem jó, túl sok időt vett el tőlem az hogy nem voltam megelégedve magammal és minden áron azon járt az eszem hogyan fogyhatnék le, és mivel mindig volt amivel elszurtam egy egy napot igy minden nap estére rossz kedv depresszio stb...
Sok pénzt és probálgatást beleöltem de nem jutottam sokra, viszont most egy talán legrosszabb utat választottam, hánytatni nem is tudtam nem is akarom magma, bár lehet gyors megoldás lenne, igaz nem eszek igy se sokat, de még se tudok fogyni.. Elkezdtem hashajtót szedni, kb egy hete, napi minimum négy szem, de van hogy több.. és igyekszem minimálisra redukálni az evést, ma is egy alma egy szelet vékony natur hus egy db üres palacsinta volt, és még csak nem is azért mert éhes voltam, csak a szokás, pedig egyébként szeretem az ételeket, az izeket , mindent, de az evés utáni büntudat elkeserítő, és inkább most már nem akarok enni csak minimálisat.
Szörnyü érzés hogy nem tudok megenni semmit úgy hogy utána ne érezzem azt hogy ettől tuti meghízom, elszomorít mikor látom mások mennyi mindent esznek és nem híznak tőle, vagy épp eszükbe se jut h ez hízlalhatná őket.
Érzem hogy nem jó uton járok , de tudom hogy addig amig le nem adom a felesleget addig soha nem fogom jól érezni magam, ezért egyre drasztikusabb és elszántabb kezdek lenni, eddig nem voltam túl eltökélt, és megszegtem az elhatározásaim, gondolván, hogy ha más nem hízik tőle én mért hiznék, de ez a gondolat csak addig a percig tartott mig le nem ért az étel a gyomromba, és volt hogy utána még gyomrofájás is volt.
És ez se hiányzik , nem akarom hogy azér fájjon a hasam mer bármit is eszem, nem akarom h büntudatom legyen, és talán jobb, ha eltökélt leszek és minimálisan fogok enni amennyit épp muszáj..
Hozzátenném hogy 57-59 körül mozgok, 163 cm vok, és mindenáron szeretném elérni az 50 kg-t.
úgy érzem azzal boldog lennék.. de közbe utálom is magma, hogy nem tudok boldog lenni így, és örülni az életnek, és csak tönkre teszem ag yomrom... meg a lelkivilágom... csak még is hajt a vágy hgoy ha 50 leszek biztos boldog leszek..
Bocsi hogy ilyen hosszúra nyúlt,de szerettem volna megosztani veletek, mással nagyon nem akarom, nem merem és talán jobb is ha nem tudnak erről ami bennem van...
Ja, ha ilyen egyszerű lenne :-)) Az Exem kb. ugyanezt szokta mondani: elhatározás, elszánás, akaraterő, blablabla
Sajnos valami más is kell hozzá. Pl. a gyógyulás. Anélkül, ha sikerül is változtatnod, jön majd az újabb tünet :-((
A pszichomókus pedig, ha jó, igenis sokat segíthet. Nagyon sokat.
én nem vagyok ilyen súlyos szinten nem hányom ki...legalábbis nagyon rég volt rá példa...és dokinál sem voltam soha...de cseppet sem más téma a depressziós...ugyanolyan lelki eredetű betegség...akkor magyarázd a depisnek hogy az idejét patzarolja hogy magát sajnálja...mind1...örülök hogy nem így kell leélned az életedet de halvány fogalmad sincs mit beszélsz...
én amúgy a betegségemet az előnyömre fordítottam és jelenlegjárok edzeni és egészségesen eszem de a para sosem fog elmúlni hogy ha csak ránézek is egy nem egészséges ételre nem rontom e el az eddigi munkámat és nem szedek e fel x kilót stb...mind1...a lényeg hogy nem tudod átérezni szerencsére ezért butaságot írsz, ha ilyen egyszerű lenne nem lennének táplálkozásizavaros emberek...szia
Szia!
Nem azért írtam, mert prédikálni akartam, hanem azért, mert próbáltam (volna) segíteni. Elhiszem, hogy változtatni k...a nehéz, nem egyik napról a másikra történik. Először is, nagy elhatározás és elszántság kell a változáshoz! De ami a legfontosabb: az ÖNAKARAT. Ha az ember nem is akr megváltozni, akkor hogy várhatja el másoktól, hogy megváltoztatják? Pl: egy pszichomókus. Legtöbb esetben, meghallgat, felír valami antidepresszánst mondván hogy minden baj forrása lelki eredetű.
Még mielőtt szádba vennéd az ételt, gondold végig, hogy egyáltalán éhes vagy-e? ha nem, az tök jó.
De miután kihánytad az ételt, gondolkozz el azon, hogy ezzel az étellel mennyi emberrel lakhatott volna jól!
Nem akartalak megbántani, ha ezt annak vetted!
U.i.: a rákos betegek meg a depressziósok egészen másik téma!
Sziasztok!
Szerintem nagyon sokat segít a munkaterápia. Ha állandóan le van foglalva az agyad, akkor nincs is időd arra, hogy az evésre gondolj. Pláne ha olyan környezetben is vagy, ahol nem is lehet, akkor ez elég kedvező. Másik jó ötlet, ha naplót készítesz. Ilyenkor az eddig leírtakat visszaolvasva elborzadhatsz azon, hogy mennyire tönkreteszed az életed: vannak sajnos olyan országok, ahol naponta több ezer gyerek hal meg csak azért, mert nincs élelemre valója. Mi meg a jóllétben egyszerűen nem tudunk meglenni (ezért nevezik a bulímiát civilizációs betegségnek).
Véleményem túl rövid és szép az élet ahhoz, hogy ilyennel elroncsuk: annyi sok szép hely van a világon, meg annyi meglepetés, amit még nem fedeztél fel, s csak rád vár!
Megér az annyit, hogy a túlevési hányás után bűntudatod legyen? tönkremegy a vesét, a fogazatot, meddő is lehetsz, soroljam még?
Köszönettel hogy elolvassátok ezt a kis "fejmosást"!
Nagyon nem mindegy, hogy milyen terápiát csinálsz
- a pszichológusi beszélgetés jószerivel hatástalan
- a pszichoanalízis több évig is tarthat, de bizonytalan az eredménye
- hipnoterápia viszonylag gyors eredményt hoz jó terapeutánál
- az integratív pszichoterápia gyors eredményt hoz, a visszaesés, és tünetváltás veszélye nélkül.
Te milyen terápiára gondoltál?
Nem a soványság tényétől anorexiás valaki, hanem attól, hogy kényszeres. Nekem 14 évesen volt először, érettségiig tartott. Akkor a 179 cm mellé 52 kg voltam, és ha magamra néztem, még mindig elégedetlen voltam az eredménnyel. Aztán a fotóimat meg inkább nem is néztem, mert azon én is láttam, hogy siralmas. De mégsem volt megállás. Egyszerűen a mai napig nem tudom, mi okozhatta, gondolom, a nőiesedés.
Két éve jelentkezett újra (ezt már végképp nem tudom, hogy mitől), és eddig tagadtam magam előtt, meg mindenféle "betegségek" mögé dugtam, hogy amiatt nem tudok-merek enni (nehogy rosszul legyek, stb....). Mensim akkor kamaszkoromban volt végig, most viszont egyre rövidebbek a ciklusaim és egyre kevesebbet vérzek. Sajnos megint elkezdődött az időszak, hogy lelkifurdalásom van, ha eszem valami táplálót, vagy édességet, folyton nézegetem magam és már egy gramm párnácskától is undorodni kezdek. Viszont félek a betegségektől, és ez az állandó marhaság egy csomó energiámat leköti, amit másra is fordíthatnék. Szóval jó lenne ebből valahogy kijönni....
rendbejöhet. de sokszor az optimális(abb) fizikai állapot mellett lelkileg még mindig nem rendeződtek a dolgok és ez például lehet ok amiért mégsem áll helyre. másrészt a hormonrendszert nagyon meg tudja kavarni egy iylen az meg nem két pillanat amíg helyreáll. meg az sem mindegy hogy mennyi ideig nem volt. nekem több mint 2 év után jött meg először de 3 alkalom után abba is maradt a dolog. kaptam gyógyszert ősszel, akkor rednben is volt, de msot hogy 'megnéztük' mire megyek anélkül kiderült hogy megint semmire. :[ egyébként szerintem fordulj nőgyógyászhoz. én is azt tettem.
rendbejöhet. de sokszor az optimális(abb) fizikai állapot mellett lelkileg még mindig nem rendeződtek a dolgok és ez például lehet ok amiért mégsem áll helyre. másrészt a hormonrendszert nagyon meg tudja kavarni egy iylen az meg nem két pillanat amíg helyreáll. meg az sem mindegy hogy mennyi ideig nem volt. nekem több mint 2 év után jött meg először de 3 alkalom után abba is maradt a dolog. kaptam gyógyszert ősszel, akkor rednben is volt, de msot hogy 'megnéztük' mire megyek anélkül kiderült hogy megint semmire. :[ egyébként szerintem fordulj nőgyógyászhoz. én is azt tettem.
Szeretnék 'kigyógyulni' ebből a buta betegségből..
a testsúlyommal már emgvagyok elégedve, agyilag sikerült helyre rázni:D
a menstruációm miatt aggódom. nagyonrég jött meg, és tudom hogy ez az alacsony kalóriabevitelem miatt (napi500 kcal..)
ezt már megemeltem, próbálok egészségesen étkezni...
szóval engem most az érdekelne hogy egy anorexiás időszak után még rendbejöhet a menstruáció?
Milyért gondolják az emberek a soványokról, hogy feltétlenül anorxiásak? Én pl 165 cm vagyok és 42 kg, igaz, még csak 16 éves vagyok. Az igaz, hogy keveset is eszem, de azért, mert ehhez vagyok hozzászokva. Szerencsére már megszokt a környezetem, mert 2 éves korom óta mindig mindenhol én vagyok a legsoványabb, mert elég válogatós vagyok. Csak a csirkemellet szeretem, a halat, és persze ezekből sem eszem minden héten, mert a szűk család nem nagy húsevő (persze vegetariánusságról szó sincs). Ezen kívül még vannak olyan alapanyagok (főtt hagyma,főtt sárgarépa) amik, ha benne vannak vlamiben, akkor ehetetlenné teszik azt számomra. Az édesség az, amit minden mennyiségne megennék, de ebben az esetben meg én tartóztatom magam, mert nem szeretnék cukorbeteg lenni. De azért pár kocka csoki a mindennapi keksz, kakaó meg ilyesmi mellé még befér.
Szóval,aki sovány, annak megvannak a normális okai, nem feltétlenül önsanyargató.
Pszichológus hallgató vagyok, aki épp a személyiség-lélektani műhelymunkáját írja. Evészavarosokról. Amelyikőtök küszködik e problémával, kitöltene nekem egy kb. 20 percet igénybe vevő kérdőív-sorozatot kitölteni?
Nagyon fontos lenne!
Légyszi jelezzetek erre az email címre: _NO_SP_AM_.vajnita@freemail.hu" onclick="_spam_fix(this);" onmouseover="_spam_fix_status(this, true); return true;" onmouseout="_spam_fix_status(this, false);">vajnita@freemail.hu
Előre is köszönöm!
Üdv: Nina
Sziasztok!
Kérlek szépen segítsetek, akár jótanáccsal, akár szakértői szemmel.
Van egy 20 éves férfi ismerősöm, aki 150 kilóról lefogyott 73 kilóra.
Bizony. Ez valós adat!
Szerelmes lett, kb 90 kilósan, majd a lány elhagyta 2 hónap után, nagyon nagy szerelmes volt - legalább is a fiú részéről.
A szakítás után fiú tovább akart fogyózni, mert hogy a lány "csontika" volt és hogy majd gyönyörű testtel visszahódítja a lányt.
Rengeteg sporttal lefogyott, csak az a baj, hogy most méginkább tovább akar fogyni. Nem akar megállni 70-ig, rengeteget edz, fut, koplal.
Tönkreteszi magát és a családját!!
Nem hallgat senkire, megy a feje után, ordít, csúnya szavakat használ, nem jár iskolába, nem megy el dolgozni, egész nap csak a testével van elfoglalva.
Sajnos kb 4 éve a kövérsége miatt kimaradt a középiskolából, mindig azt hajtogatta, majd ha lefogy, visszatér az iskolába, de azóta sem érettségizett le (most sem akar).
Csak az Internet és a teste érdekli.
Hogy lehet segíteni egy ilyen fiatalon?? Orvoshoz nem megy
Szülei tehetetlenek, szeretik, mindent megbocsájtanak...
És még naívak is, hogy elhiszik, hogy egyszer suli, munkahely...
Köszönöm szépen előre is a segítséget, jótanácsot!
Krika
a hét évhez képest akkor én még gyerekcipőben járok. én 1,5 éve küzdök ezzel a problémával és már nagyon sok fázison és három orvoson is keresztülmentem.
vadaskertben jártam háromszor is feküdtem bent. az a baj a módszerükkel hogy nálam például csak ott működött. utáltam ott lenni nagyon vágytam haza úgyhogy prtóbáltam gyűrni a kaját. de aztán miután kiengedtek mindig egyre rosszabb lett.
jelengleg már felnőtt pszichiátriára járok és már megint a kóürházzal fenyegetőznek de nagyon nem vágyom rá. tán még meg is szöknék. XD(
A barátnőm szerint én 66 kilósan tök jól nézek ki, pedig akkora hasam van, mint egy vemhes elefántnak, és a karjaim se a legvékonyabbak, de ő 62 kilósan iszonyatosan kövér, undorító és zsírpacni.
Ha ez anorexia, én mit tehetek?
Előre is köszönöm.