Pető-Plaszkó Zsolt: “Jelenleg gyesen vagyok a kisfiammal. A magyar, az amerikai és a nemzetközi jelnyelvet használom. Igyekszem minél kevesebbet trágárkodni, hiszen példát kell mutatni a kisfiamnak. A barátaim szinte csak siketek. Sok halló megijed, ha kiderül, hogy siket vagyok, és nem mer kommunikációt kezdeményezni, de én szeretnék a jelnyelv elismertségén változtatni. Bár ez már jó irányba halad, mégis sokan még mindig úgy gondolják, hogy ez nem nyelv, és a siketek buták, akik csak mutogatnak.”
Mázló Tímea színésznő, a SINOSZ-KONTAKT Tolmácsszolgálat munkatársa és Beszédes Kezek Kulturális és Oktatási Egyesület elnöke: “Régebben főleg siketekkel barátkoztam, de az utóbbi időben sok halló ismerősöm és barátom is lett, elsősorban azok közül, akik tudnak jelelni. Több információt kapok a hallók világából, ilyenkor saját magamat is beszédre kell kényszerítenem. A színiiskolában meg kellett tanulnom többet, szebben beszélni. Eleinte hamar elfáradtam, ám amikor végeztem, a szüleim azt mondták, hogy sokat fejlődtem.”
Falkus Zoltán a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) videostúdióját vezeti, ezen belül a SINOSZ honlapjának akadálymentesítésével foglalkozik és jelnyelvi videókat készít: “Szeretnék filmezést tanulni. Ha ez sikerül, utána az álmom egy siketekből álló stáb létrehozatala, siket színészekkel, akikkel együtt készítenénk filmeket. A barátaim többsége természetesen siket. Kis világ vagyunk, sok a közös barát. Persze vannak halló barátaim is. Ahhoz, hogy közelebb hozzuk a hallássérült és halló embereket egymáshoz, egy a fontos: a nyitottság mindkét oldalról. Egyet szeretnék igazán: ha a hallók megtanulnának jelelni, és használnák a jelnyelvet.”
A jelnyelv nem mutogatás, hanem egy természetes nyelv, mint a hangzó nyelvek. A hangok helyett a jeleket és a mimikát használják. Ugyanúgy bármit ki lehet fejezni, el lehet mondani vele. Ezzel szemben “mutogatni” csak a jelen levő dolgokra lehet (ez a szó egyébként ilyen értelmezésben negatívnak minősül).
Mondják, hogy a hallássérültek született pszichológusok. “A kommunikációban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a testbeszédre és az arckifejezésekre, mint a hallók, így sokkal jobban megérezzük a másik lelki állapotát, érzelmeit. Azt is könnyebben észrevesszük, ha valaki nem mond igazat, vagy ha például csak megjátssza, hogy örül valaminek.”
“A jelnyelv vizuális, ez alapján jelelünk. A siketeknek az írott közlést sokkal nehezebb megérteni. Míg a hallók hangsúllyal fejezik ki az érzelmeket, addig mi, siketek, a jelnyelvben mimikával, testbeszéddel, gesztusokkal.”
Vannak úgynevezett siketes jelek, amelyek gyakran 2-3-4-5 szót is képesek egy jelben tömöríteni, vagy egy cselekvést egy jelben megjeleníteni.
“Volt egy halló személy, aki szerelmes lett belém, és emiatt megtanult jelelni. Nem a jelnyelv miatt lett szerelmes, hanem a szerelem miatt kezdett jelelni.”
Sokféle egyéni stílus létezik. A siketek jelben sokkal rövidebben mondják el ugyanazt, amit a hallók, beépítve a mimikát és a testbeszédet.
A magyar jelnyelv még nem egységes. Mivel az elmúlt évtizedekben kifejezetten tiltották a jelnyelv használatát, a jelnyelv nyelvként való elfogadása pusztán öt éve történt meg. Így az ország különböző részein a magyar jelnyelven belül egy-egy jelnek más változata terjedt el. Olyan ez, mint a tájszólás.
A hallássérültek csoportján belül megkülönböztetünk siketeket és nagyothallókat. Attól függ, ki milyen kommunikációt részesít előnyben (beszédet, szájról olvasást, jelnyelvet), hogy mekkora a hallássérülés mértéke, és mikor veszítette el a hallását valaki.
“A jelnyelv évről évre folyamatosan fejlődik. Folyamatosan bővül a szókincse is. Amikor kicsi voltam, más jeleket használtam.”
Vannak siketek, akik bezárkóznak, és csak siketek között érzik jól magukat. “A halló társadalom kezdi megismerni a jelnyelvet, kezdi megismerni a siketeket, de ez egy hosszú folyamat. Több helyen már integráltan tanulnak siketek és hallók együtt. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, de alapvetően jó dolog.”
Akik nemzetközi jelnyelvet használnak, simán tudnak beszélgetni egymással, akik nem, azok megpróbálják a vizualitásra támaszkodva megérteni egymást.
A csetelésre még nincs önálló jel, és inkább körülírják, majd kialakul pár jel, mint például a Facebookra az “arckönyv” vagy az “f” betű. Amelyik jobban elterjed, mint a többi, az lesz a végleges.
Timi az első magyar, végzett, siket színésznő.
Amikor hallássérült sorstársunkkal veszekszünk, erős mimikát használunk. Hogy mi a jó, mi a rossz, megérti a mimikám alapján. A gesztusokból megérti, hogy támadok-e vagy védekezem. “Meleg” mimikával (mosoly, kacsintás) tudom enyhíteni az esetleges vitás helyzeteket.
Máshogy használja a magyar nyelvet egy olyan hallássérült, aki siketen született és egy olyan, aki elveszítette a hallását. Minél későbbi életkorban veszítette el a hallását az ember, annál előnyösebb a helyzete. A siketen születettek információhiánya jelentős, ami csak később, a felnőttkorban egyenlítődik ki.
A siket közösség is hoz létre új jeleket is. Jó barátok között kialakulhat egy saját nyelv, ott megszületik egy jel, amit utána tovább visznek a közösségbe, és így kerül a használatba az az új jel.
“A sérültek közül a siketeket fogadja el legnehezebben a társadalom, mert a siketség láthatatlan fogyatékosság, nem tudják, hogyan kommunikálunk. Ha valamit nem értünk, akkor rögtön azt gondolják, hogy értelmi fogyatékosok vagyunk.”
“Ahhoz, hogy közelebb hozzuk a hallássérült és halló embereket egymáshoz, egy a fontos: a nyitottság mindkét oldalról. Egyet szeretnék igazán: ha a hallók megtanulnának jelelni, és használnák a jelnyelvet.”