Legyen Hungarikum: mentsük meg a szegedi papucsot!
Bezárt az a látványműhely Szegeden, ahol az országban egyedül az eredetvédett szegedi papucsot készítették. Sallayék, akiknek kezei közül a lábbelik kikerültek, először azt gondolták, végleges a búcsú július 15-én. Ám egy közösségi kezdeményezés most új erőt adott nekik: a látványműhelyre ugyan lakat kerül, a híres szegedi papucs készítését mégsem hagyják abba. Minket nem érdekelnek a háttérben zajló viták és azok politikai vetülete sem: a lényeg az, hogy ne vesszen el ez a több száz éves tradíció.
Az egyetlen, most bezárt szegedipapucs-műhelyben Rátkai Sándor, a népművészet mestere több mint 90 évesen is dolgozott. Tőle Sallay Tibor cipészmester 2009-ben vette át a papucskészítést.
A Sallay családot soha nem érdekelte a politika. Ők úgy mondják, mindig csináltak jobbos és balos papucsokat is.
Egy pár szegedi papucs 17 000 forintba kerül. Ebből 4000 forint az anyagköltség, több mint 4000 forint az áfa. A fennmaradó 9000 forint a 12 órás munka díja. Elsőre ugyan drágának tűnik, de érthető, hogy miért nem tudják olcsóbban adni az egyedi lábbeliket.
Sallayék Rátkai Sanyi bácsitól tanulták meg a mesterséget. Büszkék arra, hogy a híres szegedi papucsok most az ő kezeik közül kerülnek ki.
Úgy volt, hogy befejezik a papucsok készítését, most azonban a közösségi összefogás új reményt ad.
Évi 50-60 rendelés érkezett, ami kevés volt ahhoz, hogy fenn tudják tartani a műhelyt.
Most civilek összefogásával két hét alatt gyűlt össze annyi megrendelés, amennyi korábban egy esztendő alatt.
Napi 2-3 pár vásárlása már megalapozná a műhely jövőjét.
A papucsokhoz nem szabad politikát vagy ideológiát kötni. A több száz éves hagyományt éltetni kell. A lényeg, hogy fennmaradjon Szegeden a papucskészítés.
Lili szülei az utolsó napon tértek be a látványműhelybe. Megrendelték a lány első szegedi papucsát, aki végül fehér bojtos rózsaszín lábbelit választott.
Úgy gondolják, hogy a Hello Kitty mellett bőven megfér a szegedi papucs is. Vagy inkább a szegedi papucs mellett a Hello Kitty. Nem a sorrend a fontos, hanem az értékítélet.
Sallay Zsuzsa elmondta, hogy a mesés szegedi papucsokat egyelőre a Móra Ferenc Múzeumba viszik, ahol méltó helyet kapnak.
Egy Pest megyei fiatalasszony épp akkor toppant be a Kiss Ernő utcai üzletbe, amikor mi is ott jártunk. Henrietta elmesélte, hogy 6 éves korában kapott a keresztszüleitől egy piros szegedi papucsot, amit sokáig óvott. A családja nem hagyományőrző, de úgy gondolják, a tradíciót éltetni és tisztelni kell.
A Sallay család felvette a kapcsolatot egy designerrel, akivel arról egyeztetnek, hogyan tudnák úgy megújítani a papucsokat, hogy azok a mai kor szellemében hordhatóak, de a hagyomány jegyében tündöklőek maradjanak.
A 16. századi török időkben terjedt el a szalagos papucs Szegeden. Második virágkorát a nagy árvíz után élte, akkor már bojtos változatban készültek a lábbelik.
Egy szegedi papucs utcai viseletként 2015-ben. Ugye nem is gondolnánk, hogy 400 éve is ilyet hordtak a nők?
Régen szobapapucsként használták az asszonyok a bojtos szegedi papucsokat. A vendégfogadások kihagyhatatlan tartozékai voltak a csinos kis lábbelik.
A birkapörkölt már hungarikum. A szegedi papucs még nem.
A szegedi születésű Szögi Csaba táncművész országos kampányt hirdetett a Facebookon. Közel kétezren csatlakoztak már a kezdeményezéshez: meg akarják menteni a szegedi műhelyt.
A civilek részéről olyan ötlet is érkezett, hogy kezdjenek aláírásgyűjtést a papucsért.
A törököktől átvett divat volt a hódoltság alatt a bársonypapucs. A magyarok fából készült sarkakat varrtak a díszes cipellőkre.
A 19. században tökéletesen egyforma papucsokat varrtak. Akkor nem készült jobbos vagy balos változat.
A szegedi papucs megmentésére létrehozott közösségi oldalon írták: “Az én újasszony-cipőm fehér szegedi papucs volt, ma vitrinben őrzöm. Most töltötte be a 30. életévét júniusban.”
Annyiszor felmerült már a kérdés, hogy a turistákat miért traktálják az üzletek borzasztóbbnál borzasztóbb magyar szuvenírekkel. Holott lenne mivel büszkélkednünk. Szegedi papucs miért nincs a boltokban?
Régen húsznál is több papucsos dolgozott Szegeden. Végül csak Rátkai Sándor maradt.
Találkoztunk olyan nagymamával, aki még szegedi papucsban ment el az első báljába.
A Sallay család augusztusban a kolozsvári vásárban mutatkozik be a portékáival. Az ugyancsak augusztusi szegedi Hungarikum Fesztiválra nem kaptak meghívást.
A kötények egyelőre szegre vannak akasztva. A suszterszék pedig üres. De úgy tűnik, az összefogás megmentheti az eredetvédett szögedi papucsot. Mi csak remélni tudjuk, hogy így lesz!
Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:
Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad