Idejét sem tudom, mikor éreztem utoljára a tánc okozta eufóriát, azt a felszabadultságot, amikor az ember arcáról elfolyik a smink, ruhái izzadtan tapadnak a bőrére, testét pedig messze sodorja a pulzáló ritmus. Ezek a pillanatok jutottak eszembe, amikor megnéztem a legutóbbi berlini Szerelemvonat, avagy a Der Zug der Liebe (angolul: Love parade) képkockáit, melyen több ezer ember – idős, fiatal, fekete, fehér, hívő, hitetlen, hetero, meleg, aktivista – vonult, táncolt, és szeretett. Jó lett volna ott lenni, elvegyülni és hangosan ordítani: ugyanaz az Isten teremtett mindannyiunkat.
