Tóth Juditék életében minden a cicákról szól. Messziről látszik ez már a házukon is. A címet el sem tudnánk téveszteni, hiszen a nappaliból nyíló hatalmas macskakifutó rögtön szemet szúr annak, aki a ház felé pillant.
Judit párja, Laca jön elénk, aki maga építette az impozáns kültéri macskajátszóteret. Mint mondja, dupla drótfallal védik állataikat a nyestektől és a környék kóbor macskáitól, akiknek azért az udvaron mindig van egy teli etetőtál.
A lakásba a garázson át közelítünk, ahol hegyekben áll a cicaeledel, egy hűtő tele a lefagyasztott húsfélékkel, a polcokon cicajátékok, különböző macskahordozók és egy drón. “Ezt kell felküldenem, ha az összes macskánkat látni akarom” – viccelődik Laca.
A lakásba lépve köszönt minket Judit, a tenyésztő, és azonnal három érdeklődő négylábú szalad elénk, a nappaliban pedig még négyen csatlakoznak kompániánkhoz.
A falakon macskás festmények, a polcokon macskaszobrok, és cicák a kanapén, a kaparófán, a szőnyegen, a konyhapulton. Mindenhol.
Miközben beszélgetünk, hol az egyik, hol a másik kéretőzik fel valamelyikőnk ölébe, vagy csak érdeklődve vizsgálja a fényképezőgép-táskát, de olyan is akad, aki a telefonom tokját kóstolja meg.
Aki Juditéknál jár, az számíthat ilyen meglepetésekre. “Le is kopott az összes olyan ismerősünk, aki nem bírta a kiképzést. A macskákról szól az életünk, az egész világunk körülöttük forog, nálunk ez így természetes” – magyarázza a tenyésztő.
De nem volt ez mindig így. Bár Judit mindig is imádta a cicákat, kislány korában hiába rimánkodott, szülei nem engedték, hogy macskát tartson a székesfehérvári panelben. Így aztán ő lett a macskás csaj a környéken: a tízóraiját rendszerint a környék kóbor cicáinak adta, akiket a ház pincéjében istápolgatott.
Amikor aztán kirepült a családi fészekből, egyértelmű volt, hogy rövid időn belül lesz cicája. Meg volt őrülve egy kék macskáért, és amikor 1997-ben Magyarországon volt a világkiállítás, megismerkedett egy olasz tenyésztővel, akinek Zara nevű kék burmájába azonnal beleszeretett.
A tenyésztő viszont csak azzal a feltétellel volt hajlandó odaadni neki az állatot, ha elhordja majd kiállításra is. Három hónapba telt, mire Judit végül ráállt a dologra, s az alku megköttetett. Zara aztán unatkozott egyedül, így rövidesen lett érkezett mellé egy társ Ausztriából – ő volt Irish Cat. Aztán a két nőstény mellé jött egy kandúr, és elkezdődött a tenyésztés.
Judit egyesületi tag lett, aztán ő is alapított egyet, a Felis Hungaricát. Az állomány pedig az évek során folyamatosan bővült, és az Alba Regia család tagjai sikert sikerre halmoztak. Az első világbajnok Ópium nevű cicájuk lett, 2005-ben. Vele együtt összesen 10 macskájuk lett vébégyőztes, és mind a tíz saját tenyésztésű, ami Juditék tudomása szerint a világon egyedülálló eredmény.
Amikor azt kérem, hadd nézzük meg a trófeákat, kiderül, hogy nincs egy kupákkal teli, múzeumnak berendezett szoba a házban, csak a világbajnoki címeket igazoló szalagok vannak kitéve pár fotó társaságában a dolgozószoba falára.
A legutóbbit, amit Busy Bee szerzett Malmőben, még ki sem rakták. Mert bár örülnek minden sikernek, de nem az a fontos nekik, hogy a trófeákban gyönyörködjenek, hanem hogy az állataikat jól tartsák, boldog, egészséges és hosszú életű cicák legyenek. Az csak hab a torta tetején, amikor elismerést kapnak.
Miközben a sikerekről beszélgetünk, a friss világbajnok boldogan hempereg a konyhapultra tűző napfényben. Adódik a kérdés, hogy vajon mekkora értéket képvisel a világgyőztes burma. De hogy Busy Bee mennyibe kerül, azt igazából nem lehet megmondani – eszmei értéke van. Laca azt mondja, volt már, aki ötezer eurót ajánlott érte, de Busy Bee nem eladó, ő a mi lányunk – teszi hozzá mosolyogva Judit.
És Busy Bee társaival együtt meg is kapja a bajnokoknak járó törődést. Juditéknál a cicák csak nyers húst és prémium minőségű, gabonamentes szárazeledelt esznek. Ez elsőre luxusnak tűnik, de ha a legolcsóbb konzerveleség kilós árát nézzük, rögtön kiderül, hogy színhússal etetni az állatot egyáltalán nem kerül többe, csak éppen macerásabb. Juditéknál most nagyjából húsz macska lakik, akik naponta cirka 4 kiló húst fogyasztanak el.
Egy havi nagybevásárlás náluk 40 kiló marha és 80 kiló csirkecomb és -nyak beszerzéséből áll. Ebből készül az a darált húskeverék, amit a bajnokok fogyasztanak, megbolondítva egy kis taurinnal.
Ínyencségként néha nyers fürjtojással bolondítják meg a gazdik a menüt, csak hogy biztosan meglegyen a szükséges fehérjebevitel. Ez kell ahhoz, hogy a cicák bundája bársonyos és fényes maradjon.
A burmákra azt szokták mondani, olyanok, akár a selyembe csomagolt téglák – valószínűtlenül puha bundájuk és karcsú, izmos testfelépítésük miatt. Nagyon mozgékony macskák, és inkább hasonlít a természetük a kutyákéhoz, mint a többi macskához. Nem bírják a magányt, és gazdihoz rendkívüli módon kötődnek, követik mindenhová.
Meg lehet tanítani őket különböző kunsztokra, például apportírozásra is. Ha megfelelő körülmények között tartják, akár 20 évig is elél egy burma macska. Nem véletlen, hogy a kicsik több százezer forintba is belekerülnek. Illúziói azonban senkinek ne legyenek – macskatenyésztésből megélni nem nagyon lehet, akkor legalább is biztosan nem, ha az ember ténylegesen tenyészteni, nem pedig csak ész nélkül szaporítani akar.
Juditék nagy szerencséje, hogy mindkettőjüknek van más bevételi forrásuk, amit kötetlen időben tudnak végezni. Csak így tudják menedzselni a tenyészetet, hiszen ha csak azt nézzük, mennyi idő, energia és anyagi ráfordítás a cicák élelmezése és almozása, már akkor is könnyű belátni, hogy ennyi állatot ellátni lehetetlen volna egy szokványos 8 órás állás mellett.
És a történet közel sem csak erről szól. A macskákkal sokat kell foglalkozni, ezzel a fajtával különösen. Nem véletlen, hogy Magyarországon mindössze két komoly burmatenyésztő él, de egyiküknek sem a macskatenyésztés jelenti a megélhetést. Az “csak” a szerelem.
Amikor a családalapítás kerül szóba, Judit nem kertel: bár imádja a gyerekeket és a kicsik is őt, valahogy sosem érezte igazán a késztetést, hogy saját gyermeket vállaljon. Macskáival viszont éppen olyan szeretettel bánik, mint egy féltő anya a csemetéivel. Lacának az előző kapcsolatából van már egy felnőtt lánya, s hogy a férfi Judit társa lesz a cicaőrületben, az az első pillanatban magától értetődött. Egy internetes társkereső oldalon találtak egymásra, ahol Judit naplót is vezetett – a macskás szingli életéről szóltak a bejegyzései.
Laca szintén blogolt, így rögtön akadt közös téma. Amikor eljutottak az első személyes találkozásig, egyértelmű volt a folytatás. “Belépett a házba, leült a kanapéra, és a macskáim azonnal megrohanták. Bár akkor egyikőnk sem tervezett hosszú távra, az első este ő mégis itt ragadt. Ennek 11 éve.”
Azóta ketten csinálják a cicabizniszt, és remekül kiegészítik egymást. Míg Judit inkább a tenyésztést, a cicák babusgatását élvezi, addig párja szeret szerepelni, szívesen viszi a kiállításokon a bírók elé a cicákat.
Rengeteg országban szerepeltek már, gyakorlatilag egész Európában ismerik a nevüket, macskáik pedig Dél-Amerikától Ausztráliáig rengeteg országban élnek. A legutóbbi, malmői kiállításra összesen 8 macskával érkeztek. Ennyi állat szállítása és az itthon maradókról való gondoskodás komoly logisztikát igénylő és költséges feladvány.
Ha nem lenne egy megbízható segítségük, sok mindent nem tudnának ilyen flottul végigcsinálni. De a macskaszittert sem lehet mindig igénybe venni, mert ennyi állat gondozása teljes embert kíván. Aki tenyésztésre adja a fejét, annak mindezzel számolnia kell, ahogy azzal is, hogy nincs többnapos szilveszterezés, wellnesshétvége, és a nyaralás sem mindig fér bele. De Judit erről is mosolyogva beszél. Neki ezzel együtt is megéri.
Amikor aztán jövőről kérdezem, kicsit elmélázik. Volt már náluk is többször szó arról, hogy elhagyják az országot, amikor megtehetik, szívesen mennek Tenerifére telelni, és eljátszottak már párszor a gondolattal, hogy jó volna letelepedni ott. De ez egyelőre még biztosan nincs napirenden. Szerencsére a szülők kiváló egészségnek örvendenek, és Judit azt szeretné, ha minél több időt tölthetnének még velük. De az is igaz, hogy itthon megélni nem egyszerű dolog, külföldön sokkal könnyebb életük lehetne.
Egyvalamit azonban biztosan tudnak: bárhol is élnek majd, macskáik mindig lesznek, legfeljebb csak kevesebben, ha már nem bírják úgy a gyűrődést, mint most. De a dorombolásról semmi pénzért nem mondanának le. “Én alomlapáttal a kezemben fogok fölfordulni is” – mondja Judit nevetve. | Busy Beevel és gazdáival legközelebb december 12–13-án találkozhattok Budapesten, a nemzetközi macskakiállításon. |
Olvass még különleges macskákról az NLCafén!
- Macskadömping Pesten – aranyszínű kandúr lett a bajnok
- Szőrös óriások és pucér szépségek – macskakiállítás volt Budapesten
- 20 óriási macska, akitől a betörő is frászt kap
- 18 ok, hogy miért kell minden irodába macska