Gabrielle Bonheur Chanel 1883-ban, a nyugat-franciaországi Saumurben nagy szegénységbe született. Apja vándorkereskedő, édesanyja varrónő volt. Miután édesanyja meghalt, a 12 éves Gabrielle nővérével és húgával együtt egy ciszterci apácazárdába került, ahol hat évet töltött el. Ebből az isten háta mögötti árvaházból, a semmiből indult el az a lány, aki később hatalmas divatbirodalmat épített fel, aminek védjegyét a rend fekete-fehér egyenruhája, logóját pedig az aubazine-i apátság rózsaablakainak mintája ihletett.
A fiatal lány 18 éves korától varrónőnek tanult, majd énekesnő lett, zenés kávéházakban lépett fel. Leghíresebb színpadi száma a Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro? meghozta neki a sikert, és ettől fogva mindenki csak Cocónak hívta. Egy udvarlójának, Étienne Balsannak köszönhette, hogy bejutott a felsőbb körökbe, és megismerhette a társadalmi elit szokásait és etikettjét. Gabrielle a férfi szeretője lett, a kastélyába költözött, és elkezdett kalapokat tervezni.
Szeretője mutatta be aztán élete nagy szerelmének, Arthur “Boy” Capelnek, a tehetős brit üzletembernek, aki az első világháború idején szénszállításból gazdagodott meg, saját lovaspólócsapata volt, és boldogan vállalta, hogy anyagilag támogatja szerelmét.
(A fotón: Biarritz-ben 1928 körül)
Coco Chanel első üzlete Étienne kis lakása volt, ahol egyszerű, sikkes kalapjait árulta, amik nagyon hamar hatalmas sikerre tettek szert azok között a tehetős hölgyek között, akik nem akartak többé agyondíszített kalapokat viselni. A francia garzonban mindössze egy évet töltött, szalonja átköltözött a Cambon utcába.
(A fotón: Coco Chanel Winston Churchill és fia, Randolph társaságában)
Nemcsak kalapjaira, de saját öltözködési stílusára is felfigyeltek a nők. Coco elhagyta a kényelmetlen fűzőt, a túldíszített ruhákat, helyette térd alá érő egyszerű, sikkes ruhákban és nagyon hangsúlyos ékszerekben mutatkozott. Cambon utcai üzlete a mai butik fogalmának felelt meg: a ruhák és kalapok mellett helyet kaptak az ékszerek, a szépségápolási termékek is. Ekkoriban a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco lakása, ahol ma Karl Lagerfeld dolgozik.
Időközben Boy Capelnek is visszafizette az üzletnyitáshoz kapott kölcsönt, és bár a férfi megnősült, szenvedélyes szerelmük nem csillapodott. Coco számára Boy volt az egyik legfontosabb inspiráció, a férfi ruhatára ihlette a Chanel maszkulin szabásmintáit. Különleges kapcsolatuknak a férfi halálos autóbalesete vetett véget.
Híres parfümjét Ernest Beaux parfümkészítőnek köszönheti, akitől egy különleges illatot rendelt. Akkoriban a parfümök még virágokból készültek, a fiatal vegyész azonban olyan szintetikus anyagokkal kísérletezett, amik természetes virágillatot fejlesztenek. Így lett a Chanel N° 5 az első mesterségesen készített illat, aminek ikonikus üvegcséjét Coco akkori szeretője, az emigráns Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceg tervezte, s a cári testőrség vodkásüvege ihlette. Coco a vegyész által ajánlott mintasorozatból szándékosan az 5. ampullát választotta, mert ez volt a szerencseszáma. A névválasztás, pedig tudatosan történt: “A kollekciómat az ötödik hónap, ötödik napján indítom el a piacon, így hagyjuk meg neki az ötös számot, amely majd szerencsét hoz neki is.”
Cocót a környezete és a barátai is megihlették, a kor olyan nagy írói és művészei inspirálták, mint Pablo Picasso, Salvador Dalí, Paul Morand író, Igor Stravinsky zeneszerző, Serge Lifar táncos, de szeretőit is tudatosan választotta, például hat éven át volt barátnője Hugh Grosvenornak, Westminster hercegének.
A Chanel teremtette divatot nemcsak az európai, de az amerikai nők is felfedezték maguknak, akik a praktikus öltözködést részesítették előnyben, márpedig a Chanelben megtaláltak az arany középutat, ez a márka ugyanis divatba hozta az elegáns egyszerűség és kényelem fogalmát. A Chanel akkora hatással volt a divatiparra, hogy az olyan nagy nevek, mint a Dior, a Givenchy és a Lanvin szintén új irányra váltottak, hogy visszahódítsák régi vásárlóikat.
Coco stílusa páratlan sikert aratott, nemcsak anyagilag erősödött meg, de a divatlapok is felfigyeltek különc stílusára.
1926-ot írtak, amikor megalkotta a “kis feketét”, az egyszerű eleganciájáról híres ruhát, ami azonnal megnyerte a Vogue divatkritikusait, de nemcsak ezzel újított, kollekciójába felvette az esőkabátot és az aranygombokkal díszített blézert, a ruhák alapanyagainak pedig olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.
1935-ben 4000 alkalmazott dolgozott nála, a rue Cambonban 5 lakóháza volt, és évente kb. 28 000 modellt adott el.
Romi Schneider Coco Chanel stúdiójában 1960 körül
A második világháborúban, a német megszállás alatt bezárta üzletét. Mivel ekkoriban Hans Gunther von Dinklage német katonatiszt volt a barátja, sokat veszített reputációjából. Nehezen nézték el ezt neki, még akkor is, ha egyesek szerint a flört csak azt a célt szolgálta, hogy Coco megtarthassa a Ritz Hotelben lévő lakosztályát, amelyben több mint harminc évig élt. Mások egyenesen német ügynöknek kiáltották ki – a felháborodás elől Chanel Svájcba menekült. Csak tíz év múlva tért vissza hazájába, amely végül megbocsátott neki.
1971-ben halt meg, de életműve halhatatlanná tette, hatása sok mai tervező kreációjában is vissza-visszaköszön. Bölcsességéről pedig számtalan szellemes mondása tanúskodik. Íme: “Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet megteremtette. Harmincévesen olyan, amilyenre az élet formálta. Ötvenévesen olyan, amilyet megérdemelsz.”
Coco Chanel az NLCafén!
- Coco Chanel csodálatos élete – A film
- Légy stílusos, mint Coco Chanel! – Audrey Tautou trükkjei
- Soha nem látott fotók kerültek elő Coco Chanelről – galéria