Az 1956-os olimpián a politikai előzmények érezhetően meghatározták az alaphangulatot, ami akkor éleződött ki igazán, amikor 1956. december 6-án a magyar vízilabda-válogatott ellenfele a szovjet csapat lett. A történelmi jelentőségű összecsapásra nyolcezer ember váltott jegyet, azt se bánták, hogy a 2 fontos jegyeket 30-40 fontért adták.
Az 56-os keret: Kanizsa Tivadar, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső, Zádor Ervin, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó, Martin Miklós, Hevesi István, Jenei László, Kárpáti György (Fotó: MTI/Bojár Sándor)
Nem volt kérdés, a tömeg a kezdetektől a magyaroknak szurkolt, a szovjetek minden labdaérintését hatalmas füttyszó kísérte. A szovjet játékosok nemcsak a nézőközönséggel, de a magyar játékosokkal szemben is tehetetlenek voltak: a magyarok folyamatosan támadtak, hibátlanul védtek, a szovjetek támadásai sorra meghiúsultak.
Bár a két csapat játékosai között eredetileg nem volt ellenséges a viszony, korábban a magyarok tanították a szovjet játékosokat, Valentyin Prokopov center nem bírta a nyomást, Már 4-0-ra vezettek a magyarok, amikor a víz alatt teljes erőből meg akarta ütni az őt fogó Bolvári Antalt, de helyette a mögötte elhelyezkedő Zádor Ervin arcát találta el könyökével. A magyar csapat legfiatalabb játékosának arcán felrepedt a bőr, vére pedig pirosra színezte a medence vízét.
Ezekben a pillanatokban már nem lehetett parancsolni az indulatoknak, a szurkolók átvetették magukat a korlátokon, sokan neki akartak támadni a szovjeteknek, a játékosokat a rendőrség tudta csak kimenekíteni. Az összecsapást nem lehetett már befejezni, a bíró a meccset a hivatalos befejezés előtt egy perccel a magyarok győzelmével fújta le.
Gyarmati Dezső és Zádor Ervin
Zádor Ervin véres fotója hamar bejárta a világsajtót, a magyarok győzelmét revansként értékelték. Bár december 6. lett az olimpia legemlékezetesebb napja, a magyar csapat másnap is hatalmasat játszott, az utolsó mérkőzésen 2-1-re verték a jugoszlávokat, veretlen csapatként pedig ők állhattak fel a dobogóra legtetejére.
