Amikor Tamás éppen nem Játékmúzeum című blogját gondozza, civilben a Mátrai Erőműben dolgozik, igazi szenvedélyét azonban a régi játékok gyűjtése jelenti. Egyszer már túladott egy komolyabb kollekción, de pár évvel ezelőtt újra nekikezdett. Nagyon szeretné, ha az összegyűlt régi játékokat szélesebb közönség is láthatná, sőt ki is próbálhatná, ezért azon fáradozik, hogy egy támogató önkormányzatot találjon, ahol felismernék a játékmúzeumban rejlő turisztikai lehetőségeket.
Laposa Tamás tervei szerint a játékmúzeumban (szinte) mindent ki lehetne próbálni – Fotó: Badits Marcell“Nagyon régen kezdtem a gyűjtést, de eleinte csak távirányítós autókkal foglalkoztam – mesélte Tamás. – Főleg olyanokat kerestem, mint amilyenek nekem is voltak gyerekként. Egy idő után meguntam és eladtam az összeset, de úgy 5-6 évvel ezelőtt újrakezdtem. A feleségem is rábólintott, bizonyos szintig támogat is, néha azért nem annyira őszinte a mosolya, ha valami költségesebb dolgot veszek. Sokan fel is ajánlanak játékokat, az ő nevüket a Játékmúzeum oldalára ki is írtam, és a terveim szerint a leendő játékmúzeumban is külön falon kapnának majd helyet.”
Távirányítós autók mindenfelé – a háttérben látható narancssárga Mangustából három darab is található Tamás gyűjteményében – Fotó: Badits MarcellTamás most már mindent gyűjt, főleg a 60-as, 80-as évekből, igaz, a modernebb darabok – egyelőre – nem érdeklik.
Az arckifejezések mindent elárulnak – Tamás gyűjteményét böngészve újra gyerekké változhat mindenki. A képen egyébként egy hatvanas évekből származó kosárlabdás játék látható. – Fotó: Badits Marcell“Általában a szocialista országok játékait gyűjtöm, kivéve a Tomy cég játékait, azok ugyanis a nagy szerelmeim – mondta mosolyogva. – Ezek még teljesen mechanikus játékok voltak, pár rugó, fogaskerék meg szalag, de így is csodákat tudtak. Persze van egy csomó autó, mivel minden azzal kezdődött, de van varrógép, kávéfőző, és persze autós kártyák is, amiből egy híján megvan az összes, amit Magyarországon kiadtak. A legmodernebb játék egy eredeti Game Boy, mert az már van annyira régi, hogy érdekes legyen.”
Egy Volkswagen Transporter és egy Barkas a nyolcvanas évekből. Előbbire egy lelkes apuka villogó LED-et barkácsolt. – Fotó: Badits MarcellTamás most főleg társasjátékokkal foglalkozik, főleg a Novoplast cég játékai érdeklik. A játékokat nézegetve feltűnik egy szinte új állapotú Police 07 társasjáték, amiről egyből eszembe jut a legendás Ezüst-tó kincse, amire rá is kérdezek. “Az nincs meg, abból egy jó állapotú, eredeti kiadás nagyon sokba kerül” – mondta Tamás.
A Lemezárugyár egyik űrautója, amely menet közben kilőtte a tetejére helyezett labdát – Fotó: Badits Marcell
Körülnézve a különböző fórumokon, nem nehéz észrevenni, hogy a retró játékok piacán komoly összegek mozognak. Tamás igyekszik ésszerű határok között vásárolni, de például a szocialista idők egyik státuszszimbólumát, pedálos Moszkvicsot egyelőre nem is próbált meg beszerezni, mert abból egy viseltesebb darabért is elkérnek 40-50 000 forintot, a jó állapotúak pedig simán kétszer ennyibe is kerülhetnek.
Vegyes ízelítő, a Lemezárugyár néhány slágertermékével – Fotó: Badits Marcell“Persze érthető az eladók részéről, mert ebben benne van a nosztalgia is, ha olyasmit adnak el, amivel gyerekként maguk is játszottak – magyarázta a gyűjtő. – De olyasmibe is bele lehet botlani, hogy valaki elad egy régi játékot, ami neki nem jelent értéket, ezért rendkívül olcsón hozzá lehet jutni. Például nemrég alig 1500 forintért jutottam hozzá egy NDK-ból származó VEB Plasticart repülőmaketthez. Ráadásul olyanhoz, ami körülbelül 40 éves, de nincs összerakva és benne vannak az eredeti matricák is.” (Összehasonlításként: a nagyobb aukciós oldalakon egy-egy VEB-makettért 5-7000 forintot is simán elkérnek.)
A legendás Lunochod-holdjáró, távirányítható tetővel – Fotó: Badits MarcellTermészetesen a játékok között rengeteg a szovjet és az NDK gyártmány, ez nem véletlen, mert Tamás édesapja sokat utazott munkájából kifolyólag a Szovjetunióba és Kelet-Németországba, innen származik a fotókon is látható távirányítós autók közül jó néhány.
Egy korabeli “flipper”, vagyis tivoli játék. A játékos a flipperhez hasonlóan lőtte ki a golyót, amely aztán a különböző pontokat érő helyekre pattogott. – Fotó: Badits MarcellTamáséknál az egyik szobában szó szerint a padlótól a plafonig állnak a régi játékok, egyelőre itt várják, hogy a játékmúzeum létrejöhessen.
Szovjet videojáték és a népszerű “Simon Says” gyerekjáték szovjet változata – Fotó: Badits Marcell“Most 56 távirányítós autó van itthon, de azt, hogy emellett hány további játékom van, nem is tudom megmondani – mondta Tamás. – Sokan megkeresnek, akár úgy is, hogy van néhány régi játékuk, nekik nem kell, elvinném-e. De olyan jó állapotúak is vannak közte, hogy ha megmutatnám, melyik az, nem hinnéd el, hogy valaki ki akarta dobni. Múltkor is kaptam egy hasonló hívást, végül két banánosdoboznyi játékkal jöttem haza.”
Első ránézésre akár magnónak is tűnhetne a szovjet videojáték – Fotó: Badits Marcell“Pécsen és Keszthelyen is megnéztem az ottani játékkiállításokat, de mindenhol csak nézni lehetett – mondta a gyűjtő. – Szerintem ez nem jó így. Ha a szülők bemennek a gyerekkel és csak rá tudnak mutatni egy-egy játékra, hogy “nézd, ilyennel játszottunk”, a gyerek csak vállat fog vonni, és azt mondja, oké. Ha ki is próbálhatja, mindjárt más élményben lesz része. Azért is szeretném létrehozni a múzeumot, mert annak semmi értelmét nem látom, hogy magamnak gyűjtögessek. Persze vannak olyan gyűjtők is, akik kartondobozban tartják a bontatlan csomagolású játékokat és néha-néha előveszik. Szerintem ennek semmi értelme, hát milyen játék az, amivel nem lehet játszani?”
Távoli rokonok, fél évszázad különbséggel – jobbra a szovjet tévés játék, balra egy XBox 360 videojáték vezérlője látható – Fotó: Badits MarcellTamásnál ezért nem is feltétlenül csak gyári állapotú darabok szerepelnek a gyűjteményben. Van, amiről hiányzik egy kis lámpa, vagy épp a távirányító elemtartója, de ezek csak erősítik a retró érzését, látszik a játékokon a koruk.
A Simon Says játék lényege, hogy a felvillanó paneleket ugyanabban a sorrendben kell megnyomnia a játékosnak – Fotó: Badits Marcell“Még egy darabig szeretnék gyűjtögetni, aztán remélem, hogy valamelyik önkormányzat lát majd fantáziát a múzeumban – mondta Tamás. – Persze ehhez pénz kéne, még inkább egy ház, ahol be lehetne rendezni a múzeumot. Ha ez meglenne, akár már most meg is lehetne nyitni, igaz, ember akkor is kéne oda, mert én nem tudnék folyamatosan ott ülni.”
A háttérben a Big Trak űrjármű szovjet változata – egy hibátlan darabért több száz dollárt is elkérnek – Fotó: Badits MarcellA közösségi adománygyűjtés is felmerült, mint lehetőség, Tamás mégis inkább egy környékbeli település vezetésében látja a lehetőséget, amellyel munkahelyeket is lehetne teremteni és a térség idegenforgalmát is megdobhatnák a játékmúzeumba érkező látogatók.
Magyarország válasza a Matchbox kisautókra – bontatlan csomagolásban – Fotó: Badits Marcell“Vannak konkrét elképzeléseim, például a kertbe kéne gyártatni rakétás mászókát és hasonló nosztalgikus darabokat, hogy aki megérkezik oda, egyből lássa, mire számíthat – mondta. – A játékok java részét pedig úgy kiállítani, hogy azokat meg lehessen fogni, ki is lehessen próbálni.”
Régi darab, egy kis utólagos javítással – a szélvédő le volt törve, így utólag került a helyére az átlátszó műanyag. – Fotó: Badits MarcellTamás lelkesen mesél az egyes darabokról, például a rendkívül ritka, úgynevezett “Rubik-sajt” nevű logikai játékról, vagy a Lunochod szovjet holdjáróról, amelyet azért vásárolt meg felnőttként, mert gyerekkorában nem kaphatta meg.
A mágneses rajztábla Magyarországon is sok gyerek egyik kedvence volt – Fotó: Badits Marcell
“A Rubik Sajt annyira ritka, hogy még csak megbecsülni sem lehet az értékét – tette hozzá. – De ott a holdjáró is, amit 100 dollárért vettem az eBay-en, és nagyon örültem neki, mert általában 3-400 dollárt kérnek el egy-egy darabért. Ott van a szovjet Big Trak is, abból pont a héten láttam egyet 80 000 forintért, igaz, azt senki sem fogja megvenni annyiért, mert az eBay-en is nagyjából 300 dollárért mennek a hasonlók. Inkább cserélni szeretek, persze ilyenkor értéket kell egyeztetni, de mindenkinek más ér többet, van, aki a matchboxokra ugrik, van, aki másra. A mások által felajánlott játékoktól soha nem válnék meg, így van a gyűjteményben három darab is az NDK-s Mangusta távirányítós autóból. Sokan azt nézik, hogy teljes legyen a készlet, de ezek ma már nagyon ritkák, mert 30-40 éves játékokról van szó. A volt Lemezárugyár játékaiért kérnek még sokat, ott egy-egy autóért, ha jobb állapotban van, akár húszezer forintot is elkérnek, de például a teljes Rába kamion sorozat ára megközelíti az egymillió forintot is.”
Csehszlovák, távirányítós Karosa busz, csodálatos részletgazdagsággal – Fotó: Badits MarcellÉrdekes látni, hogy Magyarországon – és általában a KGST-országokban – hogyan működött a játékgyártás. Nem volt ismeretlen gyakorlat, hogy megvettek egy-egy nyugati darabot, amelyet szétszedtek, és ez alapján elkészült a keleti blokkba szánt verzió.
Egy eredeti Märklin vonat, amelyet áram helyett felhúzható rugós szerkezet hajt – Fotó: Badits Marcell
Tamás gyűjteményének egyik legrégebbi darabja ez az ötvenes évekből származó játékvonat – Fotó: Badits Marcell
Generációk találkozása – Fotó: Badits Marcell
Nyugat és Kelet jól megfért egymással az NDK játékgyárakban: egy amerikai távirányítós autó és egy jellegzetes Wartburg – Fotó: Badits Marcell
A háttérben a rendkívül ritka Rubik Sajt vagy Rubik Képkorong 1989-ből – Fotó: Badits MarcellKét éve rengeteg hír szólt azokról a Magyarországon fröccsöntött, nem hivatalos Csillagok háborúja figurákról, amelyek közül egyet körülbelül négymillió forintért árvereztek el a Sotheby’s aukcióján, Londonban. Érdemes tehát körülnézni a pincében-padláson, mert az elsőre régi kacatnak tűnő játékok között komoly értékek is rejtőzhetnek. Persze akár játszani is lehet velük, elvégre azért készültek.
A Lemezárugyár egyik slágerterméke, amivel még a Laposa család 16 éves, legifjabb tagja is élvezettel játszik – Fotó: Badits Marcell