Elsősorban Rio de Janeiróban és São Paulóban terjedt el. A karneválok elengedhetetlen ritmusa a szamba, azonban az ünnepeken kívül is összejönnek a zenészek énekelni és zenélni. Ilyen összejöveteleknek ad otthont a „Morro Azul” Rio de Janeiróban, amelyet Tia Nana kulturális aktivista vezet.
A Morro Azul a belvárosi Flamengo metróállomáshoz közeli kicsiny bár, fedett terasszal, ahol a zenészek havonta egy vasárnapon összejönnek. Ilyenkor zsúfolásig megtelik a ház alatti sikátorra emlékeztető, turisták számára nem látható rész.
„A szamba kerekei” csoportnak tíz alapítótagja van, zenészek, költők és énekesek, a társadalom változatos területein dolgozó munkások, mindannyian Rióban születtek, és itt is élnek.
Meleg öleléssel köszöntik egymást, nyíltszívű, természetes emberek, akik családtagjaikat és barátaikat sem hagyják otthon ilyenkor.
Egy-egy ilyen találkozó alkalmával közösen esznek, sörrel emelik a hangulatot, és kora délutántól egészen éjfélig zenélnek.
A szamba hagyományos, eredeti brazil zenei műfaj, amely nélkülöző szegény emberek érzéseit, ábrándozásait, örömét és bánatát meséli el dalokban.
Errefelé sokan vannak, akik mindenféle szociális támogatás nélkül kénytelenek élni életüket, ám a közösségi zenélés során nagyon felszabadulnak, és otthonra találnak egymás között.
Az este folyamán a dobok kézről kézre járnak, és a kicsinyebb brazil gyerekek is nagy érdeklődéssel veszik kezükbe a hangszert.
Ahogy a hangulat fokozódik és a ritmus gyorsul, táncolni kezdenek néhányan, és az apró kisfiút édesanyjának úgy kell visszafognia, hogy ne szaladjon folyton a zenészek közé.
A zenészek különböző hangszereken játszanak, például a „cavaquinhón”, ami egy héthúros gitár neve, de megpendül egy ukulele is, a harmonikus hangszereket pedig a tambura, a reco-reco, a chucalho alkotják, ez utóbbi egy nagyon egyszerű kézzel rázható csörgő hangszer.
Egy-egy összejövetel során az énekesek többször is váltják egymást, és mindenki saját szerzeménnyel lép fel a többiek előtt, ugyanakkor híres, már ismert dalokat is elénekelnek.
A szambaénekesek dalai között rengeteg szól a szegény emberek kollektív tudatalattijából származó közös vágyakról, melyek szerint szeretnének beilleszkedni egy rendesebb társadalmi életbe, de nem keresnek annyit, hogy egy jobb és méltóbb életet élhessenek.
Olyanok ezek a versek, akár egy sirató, mint például egy észak-amerikai bluesdalok. A társadalom kevésbé szerencsés tagjai hallatják hangjukat.
A zenészek között van, aki mester, és tanítja is a műfaj fiatalabb képviselőit. Elmondja, sajnálja, hogy a Rio de Janeiróba látogató turisták csak a hoteleket és a strandokat ismerik. Úgy véli, fal húzódik az ide látogató külföldiek és a brazilok között, szerinte sokan nem ismerik meg a valódi Brazíliát.
Kevés látogató tud részese lenni fellépéseiknek, holott sokan közülük szívesen zenélnének bárokban és klubokban, hogy megmutassák tehetségüket és a tiszta, hagyományos szamba kifejeződését.
További cikkeink Rio de Janeiróról:
- A szelfizés, ami megöli a bulit – turisták Rio de Janeiróban
- Rio de Janeiro: Ahol a legszegényebbeké a legszebb kilátás
- A polgármester beteg felesége miatt kezdődött késve a riói karnevál