Egy korsó sör árából készül a vasárnapi ingyenebéd

Kis tűzhelyem hátsó lángrózsáján illatos zöldségleves fő, vadul rotyog a krumpli alatt a víz, dinsztelődik a hagyma, egy kis tányérban pedig szabályosra szelt májcsíkok várják az ugrást a forró olajba. Készül a pazar vasárnapi ebéd, amire alig pár órával később egészen más szemmel tekintek majd: délelőtt 11:00-kor a Heti Betevő Egyesületéhez érkezem, a VII. kerületi Kisüzembe, ahol ma több mint háromszáz adag ingyenételt osztanak ki. 

A vasárnapi főváros pont olyan, amilyen ebédidő előtt egy órával lenni szokott: az utcán alig néhány ember kószál, sietnek haza a hozzávalókkal, vagy éppen családjukhoz autóznak, hogy közösen fogyasszák el a gőzölgő húslevest. A Kis Diófa utca 2-es szám alatt azonban mozgolódást látok, különböző korú emberek megpakolt ládákkal, tálcákkal, szatyrokkal járnak ki-be, boldogan üdvözik egymást, társalognak, szorgoskodnak, szervezkednek. A Heti Betevő önkéntesei ők, akik minden vasárnap összejönnek, hogy több száz nincstelen ember számára elhozzák a vasárnapi resztelt máj és az édes illatú zöldségleves élményét. 

2013 decemberében, a két ünnep között a Kisüzem szakácsaiban megfogalmazódott egy gondolat: miután látták, mennyire dübörög „bent” az üzlet, „kint”, az utcán viszont mekkora a nélkülözés, kimatekozták, hogy egyetlen korsó sör árából simán meg tudnának főzni egy adag tápláló ételt – meséli Nagy Emese, a Heti Betevő egyik alapító önkéntese, aki egy ismerőse Facebook-oldalán látta az első ételosztás képkockáit. – Egyből éreztem, hogy itt a helyem: újságíró vagyok, szakács vagyok, szociálisan érzékeny ember – és mindennek tetejében itt lakom a sarkon. 

Először saját zsebből készítettek el ötven-hatvan adag egytálételt, aztán beszállt a projektbe pár törzsvendég is, akik szórólapokon, hajléktalanszállókon keresztül igyekeztek értesíteni az embereket a vasárnapi ételosztásról. Az összefogásnak aztán híre ment, a szakácsok karácsonyi ötlete pedig szárnyra kapott: – Mára nemcsak a Klauzál téren, de ott vagyunk a nyolcadik kerületben, Makón, Székesfehérváron és Pécsett is. Hálózatként működünk, alapvetésünk pedig az, hogy minőségi ételt adjunk, de pártoktól, vallási felekezetektől ne fogadjunk el segítséget. Arra törekszünk, hogy amikor beszélünk az emberekkel, ne érződjék semmiféle fölérendelt-alárendelt viszony. Éppen ezért azokat, akiknek ételt osztunk, a vendégeinknek hívjuk – magyarázza Emese. A több száz adag étel árát adományokból teremtik elő, szerte a fővárosban több mint nyolcvan persely „dolgozik”, ahova bárki bedobhatja egy korsó sör árát. Az ételek jelenleg hat-hét főzőhelyen készülnek, a szakácsok ingyen dolgoznak, minden más költséget az egyesület áll. 

Fontos, hogy „tisztességes” ételt kapjanak a rászorulók, pont olyat, amilyet te és én eszünk vasárnap ebédre. Ezzel adjuk meg a tiszteletet azoknak, akik mélyszegénységben élnek – meséli Emese. – Eleinte tényleg sikerült megteremteni a meghitt vasárnapi ebédek hangulatát, kaptunk területhasználati engedélyt, az emberek leülhettek a téren, beszélgethettek, kávét szolgáltunk fel nekik – idilli volt az egész. Aztán egyszer csak az engedélyt nem kaptuk meg többé, ahogy a hivatalos indoklást sem. De ez már a politika, inkább hagyjuk! – teszi hozzá.

Emesétől megtudom, az önkéntesek aktív stábja vidéken húsz-harminc fő, Budapesten negyven-ötvenen vannak. Egyes támogatók sütikkel, gyümölccsel szállnak be, mások hetente fuvarozzák Óbudáról a rétesadományt, a főzőhelyről a meleg ételt, de van, aki csomagol, ételt oszt, szervezkedik. Mindenki adja, amit tud, amit bír – de adnának többet is! Nagy szükségünk lenne egy raktárra, ahol hűteni lehetne az ételeket. Egy nagy helyiség birtokában sokkal több élelmet tudnánk megmenteni és eljuttatni a rászorulóknak. Most csak azt tudjuk kiadni, ami vasárnap beérkezik, ami pénteken jönne, azt sajnos vissza kell utasítanunk…

Miközben beszélgetünk, gyerekek jelennek meg az ajtóban. Ma már három generáció önkénteskedik itt – nevet Emese. – Hamarosan pedig egy egész osztály érkezik hozzánk. Eleinte bizonytalanok voltunk, vajon jó ötlet-e, ha a gyerekek látják mindezt, de aztán úgy döntöttünk, hogy igenis látniuk kell. Hiszem, hogy ez a jó példa.

Amikor 2013-ban az egészbe belecsöppentem, nem tudtam pontosan, hogy mi ez egész kezdeményezés – kapcsolódik be a beszélgetésbe Helvei Andrea, a Heti Betevő egyesületi elnöke. – Olvastam a közösségi hálón, hallottam a rádióban Pikó András rádiós műsorvezető, alapító tag beszámolóját, és felkerekedtem. Mindig hoztam egy tálca süteményt, és igyekeztem besegíteni. Aztán egyre többet jöttem, itt ragadtam, ma pedig már függő vagyok! Ezt nem lehet abbahagyni – még akkor sem, ha néha elkeserítően kilátástalannak tűnik is az egész. 

Óriási fejtörést okoz, hogy nincs hosszú távú osztóhelyünk – folytatja. – Reméltük, hogy a Klauzál téren maradhatunk, de nem engednek oda minket. Most rohanva az emberek kezébe nyomjuk az ételt, és már jöhet is a következő. Az emberek az utcán, a járdán ülve esznek, mi meg rohangálunk, szedjük a szemetet – vagyis az egész pont azt a méltóságát veszíti el, amit régen megálmodtunk. Persze ezzel egy időben hálásak is vagyunk, mert már rengeteg olyan pillanat volt, amikor kétségbe voltunk esve, fogalmunk sem volt, hova mehetnénk, és mégis megoldódott.

Természetesen nemcsak az osztóhely, de az anyagiak is folyamatos fejtörést okoznak, a bevétel ugyanis mindig bizonytalan. Soha nem tudhatjuk pontosan, ki menyi pénzt utal a számlánkra, mennyi pénz kerül a perselyekbe, és sajnos az is gyakori, hogy ellopják az egész üveget. Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy ki tudunk-e adni háromszázhúsz adag ételt itt, a VII. kerületben és további száznyolcvanat a VIII.-ban. 

Andreától azt is megtudom, a mai csirkecomb-párolt rizs 270 forintból jött ki. Ebben nincs benne a sütemény, a gyümölcs, a műanyag doboz és a doboz fedele, amit a hatóságok előírtak, de számolni kell a biztonsági őrök vasárnapi tarifájával is, ami szintén több tízezer forint egy nap. Márpedig rájuk szükség van, a sok éhes embert sorban tartani nem mindig könnyű feladat. 

Az emberek háromnegyede állandó visszajáró. Mindig vannak új, ismeretlen arcok, és vannak, akiket soha többé nem látunk. Soha nem tudjuk meg, velük mi lett – mondja Andrea. 

Az ételadományok mellett az önkéntesek nemcsak élelemmel, de meleg ruhákkal, könyvekkel, bútorokkal, háztartási gépekkel is igyekeznek segíteni, a lehetőségeik azonban végesek. Ennek ellenére a karácsonyi meglepetés soha nem marad el. A Katona József Színház Kantin nevű kávézójában fiúk és lányok gyűlnek össze, hogy sapkákat, sálakat, zoknikat kössenek ajándékba – legközelebb december 8-án. 

Ugyan nem tudjuk, mi lesz velünk a jövőben, de az évek során megtanultunk örülni annak, ami most van! – köszön el Andrea. 

Itt segítheted a Heti Betevő Egyesület munkáját: Magnet Bank 16200223-10031607