Ezek voltak 2017 legmeghatóbb képriportjai az NLCafén

A Pető Intézet 3. a-ja leckét adott nekünk akaraterőből

Egyszerre felszabadító és kijózanító élmény beülni az öttagú mozgássérült osztályba, amelybe annyi szeretet fér, mint egy egész „normális” iskolába. A tanítók lazák, közvetlenek, fiatalosak, leereszkedő gagyogásnak, fölösleges cukiskodásnak nyoma sincs, a gyerekeket teljesen partnerként kezelik. Minket pedig egészen elvarázsolt ez a kis közösség. Olvass tovább! >>>

„Tízéves vagyok, és öt éve zenélek” – bemutatjuk az ózdi Várkonyi Csibészeket

A véletlen sodort elém egy felvételt roma fiatalokról. A videón csillogó tekintetű tizenévesek zenéltek felnőtt, profi zenészeket meghazudtoló módon. A klip első percében már gombóc volt a torkomban, nem sokkal később folytak a könnyeim. „Várkonyi Csibészek” – ez állt a felvétel leírásában. Kik lehetnek ezek a fiúk? Azt éreztem, hogy azonnal meg kell ismernem őket! Olvass tovább! >>>

„Független nő vagyok, saját vőlegénnyel!” – egy Down-szindrómás pár hétköznapjai

Szandi és Tomi fiatal harmincasok, négy éve ünnepelték az eljegyzésüket. Bár az esküvő kérdését még nem döntötték el, „nászúton” már voltak Rómában. Mindketten dolgoznak. Mindketten zenélnek. És mindketten Down-szindrómásak. Olvass tovább! >>>

Egy hely, ami esélyt ad a jobb életre – a dorozsmai Roma Tanodában jártunk

Kiskundorozsmán ötödik éve működik a Roma Tanoda, egy közösségi tér, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek is otthonosan érezhetik magukat. Annyira népszerű, hogy lassan kinövi az önkormányzattól bérelt épületet, folyton zsúfolásig tele van. Pedagógiai programokkal, számítógépekkel, csocsó- és pingpongasztallal várják az érdeklődő gyerekeket. Olvass tovább! >>>

Guszti, Robi és Dzsásztin: önbecsülést fociznak össze maguknak a MÁV-telepi gyerekek

Tudtátok, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijutott a világbajnokságra? Sőt, nemcsak idén, de számtalanszor, és többnyire a középmezőnyben végez. A hajléktalan labdarúgók vb-jéről van szó, amit nemrég Norvégiában rendeztek. Az Oltalom Sportegyesület férfi és női csapata is kiutazott, hogy életük egyik legjobb tíz napját töltsék a tornán. Az egyesület edzői és szociális munkásai ma már nemcsak felnőttekkel foglalkoznak, hanem hátrányos helyzetű gyerekeknek is próbálnak célokat és önbecsülést adni. Olvass tovább! >>>

„A fürdőszoba volt az, amiről csak álmodoztam kislány koromban” – a Dzsumbuj emlékezete

2014-ben lebontották Budapest rossz hírű szegénynegyedének, az Illatos úton található Dzsumbujnak az utolsó épületét is, a volt lakókat kiköltöztették. Bár a gettó megszűnt, az egykori telepiekben mégis maradt valami a dzsumbujista öntudatból, többen visszasírják a kívülálló szemében csak a nyomort konzerváló régi életüket. De mi hiányozhat egy zsúfolt, nem komfortos, a bűn melegágyaként működő, penészedő telep mindennapjaiból? Leginkább az otthon érzete. Olvass tovább! >>>

„A kezemben volt a két hónapos kislányom, nem volt más választásom, mint meggyógyulni”

A hatvanas évek nyaralóit, kislányokat és Budapestet fotózta, ahogy senki más. És saját, súlyos betegségét, tabuk és klisék nélkül, kitárulkozva. Legutóbb pedig holokauszttúlélők történeteit dolgozta fel zavarba ejtő részletességgel – és zajos sikerrel. Interjú Hermann Ildi (szigorúan így: Ildi) fotográfussal. Olvass tovább! >>>

„Kérem szépen, én nem fogok megharagudni, ha eljön értem a halál”

Vannak témák, amikhez nehéz beszélgetőpartnert találni. Ilyen a halál. Talán az egyik legkényesebb az összes közül. Azt gondoljuk, ha nem beszélünk róla, nem is létezik, pedig félelmeink kimondása az egyik legfontosabb dolog ahhoz, hogy el tudjunk fogadni őket. Olvass tovább! >>>

„A fiam az apjától a jót tanulja, ne a rosszat” – képriport a váci börtönből

Gyerekeknek készítettek kifestőt a Váci Fegyház és Börtön fogvatartottai. Nem ez volt az első alkalom, hogy az elítéltek jótékonykodtak: dobtak már össze pénzt karácsonyi ajándékokra, és festettek már óvodakerítést is. Fotók a rácsok mögötti nyomdából. Olvass tovább! >>>

Erdei menedékek: így készülnek a fagyos éjszakákra a hajléktalanok

Budapest külső kerületeiben és Szegeden, a Tisza-parton átmeneti szállások nyomába eredtünk. Fák alatti búvóhelyeket láttunk, alkalmi otthonokat, kihűlt párnát, hamuval borított tűzrakó helyet. Olvass tovább! >>>

„Én álmomban mindig láttam. Fiatalon szemeket álmodtam, de volt olyan is, hogy repültem.”

Vajon a vakok mit álmodnak? Arra lettem kíváncsi, hogy azoknak az embereknek, akik sohasem láttak, álmukban esetleg megjelenik-e a képi világ, de az is érdekelni kezdett, hogy akik valaha láttak, álmukban emlékeznek-e rá? Olvass tovább! >>>

Rohamosztagosok és szuperhősök is gyógyítják a gyerekeket a magyar kórházakban

Évek óta járják a gyermekkórházakat a jelmezes cosplayerek, Amerika Kapitány, Leia hercegnő vagy akár Darth Vader ugyanis pont úgy segítheti a gyógyulást, mint a bohócdoktorok. Osztályról osztályra kísértük a Coshelp szuperhőseit. Olvass tovább! >>>

„Ránéztem és tudtam, hogy ő az én gyerekem” – szülők és örökbefogadott gyerekeik meglepő hasonlósága

„Nahát, hogy hasonlít rád!” – teljesen szokványos mondat ez, amit minden szülő hallott már, amikor a gyerekét dicsérték mások. De mi a helyzet azokkal a kicsikkel, akiket eredetileg valahol máshol pottyantott le a gólya? Az alma és a fa esete örökbe fogadott gyerekeknél. Olvass tovább! >>>