Fotó

Művészetterápiával a depresszió ellen: mentális betegek festik ki magukból démonaikat

Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy az önkifejezés bármely formája milyen jó hatással van pszichés állapotunkra. Legyen az festés, táncolás, fényképezés, írás, és még sorolhatnám. Miközben alkotunk, feszültségeink és ki nem fejezett érzelmeink felszínre kerülnek, így szabadulunk meg tőlük. Nem mindenkinek van affinitása az alkotáshoz, ők szívesen járnak kiállításokra, színházba, különböző előadásokra, hogy mások munkáin keresztül oldják saját feszültségeiket.

A művészetekkel kapcsolatos tevékenység – éppen az imént felsoroltak miatt – terápiás célokra is alkalmazható. Egy belvárosi galériában jártam, ahol mentálisan sérült embereknek tartanak terápiás foglalkozást a festésen keresztül.

A Budapest Art Brut Galériában nemrégiben kiállítás nyílt. Az alkotók mind valamilyen pszichés betegségben szenvednek, képeiket egy 24 órás maratoni festés alkalmával készítették.

A falon látható festmények egy része nem túl szívderítő látvány. Egy-egy betegség szinte megelevenedik a vásznon, és hirtelen akár egy skizofréniaalakot is ölthet.

Beával saját festménye előtt beszélgettem. „Egy éve festek. A festésen keresztül azóta kicsit jobban eligazodom a világban.  Diszlexiás és diszkalkuliás vagyok, ezért eddig nehezen kaptam munkát. A festésen keresztül nő az önbizalmam, amitől jobban megy például a számolás.

A háttérben közben elkezdődött a terápiás foglalkozás.

Kerényi Viktória vezeti a foglalkozást, türelemmel és odafigyeléssel beszélget mindenkivel. Miután kiosztja a festékeket, mindenkitől megkérdezi, milyen napja volt, hogy érkezett a foglalkozásra.

Miközben Zsolt kiválasztja a számára megfelelő színeket a mai napra, arra a kérdésre, hogy hogy érkezett ma, azt válaszolja villamossal. Nagy nevetésben tör ki az összeszokott csoport.

A látszat csal. Az óra elején, mielőtt belekezdenek a festésbe, meditációt tartanak. Ez segít ráhangolódni az alkotás folyamatára. Viktória zenét tesz be, a többiek pedig csukott szemmel várják az ihletet.

A meditáció után felébresztik testüket is.

Az első feladat egy kis mandala elkészítése. Körözni kell egy kis lapon befelé, kifelé. És közben Viktória azt kéri a résztvevőktől, mindenki érezze át, hol a legkényelmesebb neki a körözés. Többen azt mondják, hogy a kör belsejében érezték jól magukat.

Később csukott szemmel is megismételték a mandalakészítést. A feladat segíti az elmélyülés folyamatát, a készítők lassan kizárják a külvilágot és kisebb-nagyobb betegségeiket, problémáikat.

Nagy türelmet igényelnek a „művészek“. Gyöngyi például bejelentette, neki most nincs kedve alkotni.

A mai téma a belső fény. Ezt kellene megeleveníteni a rajzlapon. Mindenki belekezd az alkotásba.

 

Másfél órával a munka megkezdése után mindenki befejezi az aznapi művet. A foglalkozás végén az egyik, talán legfontosabb momentum a közös elemzés. Ilyenkor mindenki szabadon asszociálhat a másik munkájára.

Zsolt művére valaki azt mondta, hogy egy tojás a spenótfőzelék közepén, egy másik művésztársa a tavaszi naplementét látta meg benne.

Kriszta képe az éjféli misét ábrázolja. Gyöngyi annyit fűzött hozzá:  „Kedvem lenne egy miséhez.“

Gyöngyi kevésbé emelkedett el a minap. Elmondása szerint egy kupaktanácsot rajzolt. Viktória kérdésére, hogy hol a belső fény, annyit mondott: sehol.

Zsuzsinak már több festményét is kiállították a galériában, mai alkotása a gyermekkorát idézi fel, amikor az első hóesés megérkezett, olyankor önfeledt játékba kezdett a kertben.

A foglalkozásoknak nem a végeredménye a lényeg, hanem a festés okozta felszabadulásélmény. Az alkotók között vannak skizofrének, mániás depressziósok és egyéb betegségben szenvedők. A „keddi kreatív“ alatt mindannyian kint hagyják problémáikat, és ha csak másfél órára is, de elengedik a betegségük okozta nehézségeket. Itt mindenki művész, senki sem beteg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.