A történelmi São João Batista temető Rio de Janeiro trópusi hegyei között terül el, a Megváltó Krisztus látképe és a zsiványokkal teli favelák ölelésében. A sírkert számos énekes, művész és tudós sírhelye, ám mégsem emiatt érdekes. Különös hangulatát a párás atmoszférának és lenyűgöző szobrainak köszönheti, amelyekhez foghatót még sosem láttam ezelőtt. Vízszintesen keresztre feszített Krisztus-szobrok és földön túli lények őrzik a koporsókat. Az áhítatos angyalok, szenvedést és fájdalmat megtestesítő női alakok között sétálni pedig még fényes nappal is hátborzongató érzés.
Elnézve az érzelmek széles skáláját tükröző figurákat, egyre inkább foglalkoztat, mit gondolhatnak a brazilok a halálról, és vajon mi lehet a kapcsolat a szobrok és az elhunyt lelkek között?
Megmutattam a temetőben készített képeket egy fiatal brazil fiúnak, aki azonnal kifakadt, hogy ő bizony nem sétálna ott semmiképp egyedül. Félelemmel tölti el a látogatás gondolata is, mert számára a láthatatlan világ nagyon is létező valóság. Úgy véli, a sírkert veszélyes hely az élők számára, mert a gonosz szellemek és a halottak lelke az élők testébe férkőzhet. Ez azért meglepő, mert a favelában edződött fiúk nem sok mindentől riadnak meg. Ha a helyzet úgy adja, pár pillanat alatt fent vannak egy magas fa tetején, viszont ha a sötét dzsungelben a bokrok között valami zizeg, ártó szellemekre gyanakodnak, és meghátrálnak.