Néha persze örülnék, ha edzés nélkül is jó eredményeket tudnék elérni, de hát nem ez a természet rendje – hogy a test bírja a terhelést, folyamatosan trenírozni kell.
Ennek érdekében hetente legalább 4 alkalommal húzom fel a futócipőm, és indulok el teljesíteni az előírt kilométerszámot. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy nem magam találom ki a penzumot, hanem egy profi edző állítja össze hétről hétre az edzéstervemet. Ennek köszönhetem, hogy mióta újrakezdtem a futást, folyamatosan fejlődöm, hétről hétre többet bírok, jobb eredményeket érek el. Persze edző nélkül is lehet futni, de ha valakinek komolyabb céljai vannak, akkor nem rossz, ha egy szakember segíti. De az interneten található edzésterveket is érdemes segítségül hívni, mert ezek is úgy vannak felépítve, hogy lehetővé tegyék a sikerélményt és a fejlődést, no és a vágyott eredmény elérését távtól függetlenül.
Az én hetirendem a következőképpen áll össze. Hétfőn mindig van egy laza, rövid átmozgatás, 2-3 km kocogás, utána pedig egy alapos nyújtás – erről később írok majd, miért fontos. Kedden jön egy középhosszú, egyenletes tempójú futás. Szerdán pihenek. Csütörtökön a keddihez képest rövidebb, emiatt tempósabban kivitelezhető futás van. Pénteken jön egy kis gyorsítás, egy csütörtökihez hasonló távon, ám itt gyors és lassú tempójú etapok váltogatásával teljesítem az edzést. Szombaton kipihenem az előző napokat, és rápihenek a vasárnapra, amikor a heti hosszú futást teljesítem.
Az edzéstervem úgynevezett mikrociklusokból épül fel, ezt azt jelenti, hogy háromhetes időszakokra van felosztva a célverseny előtti időszak úgy, hogy a célversenyen a lehető legjobb formámat hozhassam. A háromhetes ciklus első hete erős hét, a második hét ennél erősebb, tehát több kilométert kell futnom, a harmadik hét pedig a pihenőhét, amikor az első hétnél egy nagyon picivel kevesebbet edzem – darabra nem, csak kilométerre. Ha lejárt a pihenőhét, kezdődik elölről a három hét, de egy kicsivel magasabb kilométerszámmal, hogy a fejlődés működhessen, de ne zsigereljem ki magam nagyon.
Az edzéstervem úgy van összeállítva, hogy „kompatibilis” legyen a férjemével, akinek hetente szintén legalább 4 edzése van. Hétköznapokon akkor futok, amikor a férjem hazaért a munkából, ilyenkor maximum másfél órát vagyok távol, addig a kisfiam „apázik” – szerintem nagyon jót tesz mindkettejüknek az együtt töltött idő, nekem pedig az, hogy mozoghatok. Hétvégén a hosszú futás ugyan több időt vesz igénybe, de igyekszem korán reggel elintézni, hogy aztán a családdal tölthessem a napot, és el tudjam végezni az összes háziasszonyi teendőmet. A futás semmiben nem hátráltat, a családom nem szenved hiányt semmiben emiatt, a kisfiam boldog és kiegyensúlyozott, én pedig úgy érzem, hogy jobb ember, anya és feleség vagyok, ha futhatok. Ezért is futok.
