2004. Február 09.

A farsang és az ételek

A farsang nem köthetõ pontos napokhoz: minden évben máskor kezdõdik, és máskor ér véget, de az biztos, hogy vízkereszttõl hamvazószerdáig tart. Egy római ünnep utódja, amely annyira népszerû volt, hogy évszázadokon keresztül fennmaradt.

nlc

Február ama furcsa hónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske-léptekkel járunk, nem szégyellünk semmit, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás szerint hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig tartó böjtöt, amelyből majd a húsvét fog megváltani. foglalta össze nagy írónk, Krúdy Gyula a farsang lényegét. Nem is csoda, hiszen a tél végének közeledtét érezve ekkor tartották a legtöbb lakodalmat, bált, táncmulatságot.

Farsangszótár

Kövércsütörtök: a farsang farka előtti utolsó csütörtöki nap, amikor különösen sok laktató, húsos, zsíros ételt főztek. Nemcsak az élvezet kedvéért, hanem mert hiedelmek is fűződtek hozzá: azt tartották, ha ilyenkor sokat esznek, egész évben lesz elegendő ennivaló az asztalukon. A fánknak is mágikus erőt tulajdonítottak. Amelyik házban fánkot sütöttek, annak nem vitte le a tetejét a vihar.

A farsang farka: a farsang utolsó három napja, farsangvasárnap, farsanghétfő (az asszonyfarsang napja) és húshagyó kedd.

Húshagyó kedd: a farsang vége, a böjt kezdete, az utolsó nap, amikor még szabad húst enni.

Hamvazószerda: az első szigorú böjti nap.

Torkoscsütörtök vagy kisfarsang: gyakorlatias őseink egy napra abbahagyták a böjtöt, hogy a farsangi eszem-iszom maradványait ne kelljen kidobni.

Jót enni a böjt előtt

A farsangi ételek általában húshagyó keddhez kapcsolódnak, mert utána következett a nagyböjt. Az ételekhez hiedelmek kapcsolódtak: disznófejet, kolbászt ettek varázsló szándékkal. Fekete tyúkot vágtak, hogy a következő időszakban sok baromfi legyen az udvarukban. A húslevesbe hosszú tésztát főztek, hogy a termés is hosszúra nőjön majd az aratásig. A XIX.-XX. században pedig majdnem mindenhol elterjedt a fánk mint igazi farsangi étel. Az első sütetből sokan eltettek néhány darabot, megszárították, porrá törték, és az év során megbetegedett állatok takarmányába tették. Miután akkoriban még disznózsírban sütötték, jól mutatta a zsíros és a következő böjtös időszak zsírtalan étkezésének határát.

Asszonyfarsang

A farsanghétfő volt az asszonyok napja, ilyenkor kiszabadulhattak az állandó tennivalók fogságából. Volt, ahol férfiruhába öltöztek, és aki férfi a kezeik közé került, azt jégcsappal borotválták meg. Este pedig macskabált tartottak, ahová férfi be nem tehette a lábát, mindannyian vitték az előre elkészített ételt-italt, pogácsát, fánkot, sonkát, és szorgalmasan töltögették a bort poharaikba. Gyakran táncra is perdültek, ilyenkor a muzsikus férfiak engedélyt kaptak a belépésre.

Fánklegendák

Két változat ismeretes a fánk keletkezéséről. Az egyik szerint egy népszerű bécsi pékmester, Krapfen műhelyében készült, mégpedig a mester halála után. Özvegye nem tudta a kellő gyorsasággal ellátni a türelmetlen sorbanállókat, és mérgében egy darab kenyértésztát akart valakinek a fejéhez vágni. A tészta azonban szerencsére a forró olajban landolt, és pillanatok alatt gyönyörű aranysárgára sült. A másik változat szerint a francia forradalom áldozatául esett királyné, Marie Antoinette fedezte fel egy utcai mézeskalácsosnál a fánktésztát, amikor egy farsangi álarcosbál alkalmával álruhában szórakozott a karnevált ünneplő tömegben.