A hír terjedt, és nem sokkal később néhány szerzetes arra is rájött, hogy a nem olyan finom bogyók elrágása helyett meg kell pörkölni a szemeket, majd italt főzni belőlük. Bár ez a változat még nem sokban hasonlíthatott mostani kávénkhoz, biztosan finomabb volt mint a kávészemek.
Mivel a kávé Afrikából származik, de csak trópusi területeken él meg, nem csoda, hogy Európába a törökök közvetítésével került. Az ő variációjuk a török kávé, melyet egy ibriknek nevezett edényben főznek. Az eljárás lényege, hogy a kávét a vízben háromszor kell felfőzni. Így igazán erős, a csésze alján őrölt kávét tartalmazó élénkítő italhoz jutottak, ami aztán ebben a formában terjedt el az öreg kontinensen.
Miután egész Európa megszerette a kávét és a kávézás szertartását, más módszerek is születtek a finom ital előállítására. Forradalmi újdonságnak számított az espresso feltalálása, amelynek lényege, hogy immár zacc nélkül fogyaszthatjuk az átgőzölt levet.
A gyarmatosítóknak pedig első dolguk volt, hogy új termőhelyeket találjanak kedvencüknek. Így került a kávécserje Indonéziába és Dél-Amerikába, amely a mai világ talán legnagyobb kávétermelője.